Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-08-19 / 65. szám
1939 augusztus 19. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 'Szekszárdi detektivbravur A napokban hirtelen tágranyilt szemekkel akadt meg az olvasó szeme a fővárosi lapok kiáltó fekete betűi között oly feltűnő „Szekszárd" szó észrevevése pillanatában. Hamar végigszántotta tekintetével a teljes címet, vagy a kiugró sorokat, amelyek nyomán azonnal megnyugtató, — sőt büszke érzés csillapította le a szó láttára reflexszeren felcsigázott idegszálait. — Nyugalom! Ezúttal nem szemen- szedett valótlanságok, felnagyított riportszenzáció, nem sikkasztás, vízvezeték, hivatalrovancsolás, sőt még strandfürdő sémi... Ezúttal nem a város sárbarántását, országvilág előtti alaptalan befeketitését szolgálta, az ez egyszer jó hírforrást felhasználó sajtó! Nem! Ma nem kell az újságot bosszankodva levágnunk, hogy mily valótlanságokat kürtői világgá a fekete betű, ma nem kell félnünk és latolgatnunk, hogy milyen és mennyi kárt okozott a fővárosi cikk városunknak, ma nem kell fejünket törve kutatni a homályba bujt riportiró kilétét, mert ma, végre a jót is, a valót is megírták városunkról a fővárosi lapok. Megírták, mert a szekszárdi államrendőrség, annak de- tektivesoportvezetője Horváth Lajos, városunk szülötte, oly rendőrfogást csinált, amivel az ország közrendjének őrei hetek óta eredménytelenül próbálkoztak. A lapokból már értesültünk arról, hogy a „Gemenc“-i erdőben a szekszárdi rendőrség elfogta az országosan körözött „kegyelmes asz- szonyt“, Mátyássy Zoltánnét. Alábbi sorainkban nem óhajtunk foglalkozni a szélhámos asszony bünlajstromával, amiről a fővárosi lapok megközelítőleg már úgy is beszámoltak, mert a vád körvonalai majd csak a kihallgatás során fognak kialakulni. Ellenben az elfoga- tás és a Budapestre szállítás egyes mozzanatait kívánjuk olvasóink elé tárni, úgy amint munkatársunknak sikerült arról információt szerezni. A rendőrség a péntekre leadott rádiógrammból értesült, — hogy Mátyássyné Dél-Magyarországon, Baja környékén bujkál. E hir önkéntelenül is felhívta a rendőrség figyelmét a gemenci erdőre, amely már annyi rovottmultu bujkálónak adott ideig-óráig rejtekhelyét. Ennek alapján nyomozott Horváth Lajos szekszárdi detektív csoport- vezető s szombat délelőtt már biztos nyomokon indult el Gemencbe, hogy pontot tegyen a „kegyelmes asszony“ szélhámosságai végére. Szombat délben autón érkezett ki a detektív egy polgári ruhás rendőr kíséretében a gemenci erdészlakba. A két úrról mit sem sejtő erdőőr felesége a „nyaraló vendégek" hozzátartozóinak gondolva őket, nagy közvetlenséggel mesélte el, hogy a „vendégek“ horgászni mentek a Dunára, fél kettőre rendeltek csirkepaprikástbucsu- ebédre, mert este már Bajára fog menni a „kegyelmes asszony“ leánykájával Az ebéd már lassan megfőtt, a „nyaralók'ruhája kimosva, már száradni kezdett a nap hevében, de a vendégek nem éhesek. Horváth közben mindent megtudott, ami most már kétségtelenné tette, hogy a „nyaraló“ Mátyássy Zoltánnéval azonos. Az erdészné csaknem kővé meredt, midőn a detektív kilépett inkogni- tójából és felfődte a mit sem sejtő asszonynak, hogy kiket vár ebédre. Az óramutató már fél 4 felé járt, midőn Mátyássyné elővédjei, Dánainé és leánya mit sem sejtve hazaérkeztek. Belépve „őrült melegről“ panaszkodtak a háziasszonynak, nem is gondolva a közelgő hirtelen lehűlésre, ami azonban csakhamar bekövetkezett, mert Horváth Lajos ügyesen nekikszegzett kérdései elől nem tudtak kitérni s Dánainé kénytelen volt a detektívet a Duna- partra vezetni, ahol Mátyássyné várta a hivójelet. Kissé váratlan volt azonban a „kegyelmes asszonynak“ — a „vezető“ Dánainé minden mesterkedése ellenére is — az őt csakhamar észrevevő élesszemü detektív kellemetlen hívására engedelmeskedni. Midőn Horváth a kunyhó mögött meglapuló asszpny- hoz lépett és megmásíthatatlan, meggyőző erővel kijelentette, hogy: „Má'yássyné, ön a törvény nevében foglyom, kövessen!“ A meglepett asszony elsáppadtan remegni kezdett és szótlanul követte letartózta- tóját. A házhoz érkezés néma csendben, az öltözködés és pakolás gyorsan folyt le s a váratlan leleplezésen elszomorodott, a megmásitha- tatlanba beletörődött asszony különös nyugalommal mesélte a detek- tivnek Szekszárdra szállítása közben élményeit. Hangoztatta, hogy ő nem csaló, ő nem szélhámos, mert ő csupán kölcsönöket vett fel s kár volt férje nevét igy meghurcolni, az ő fényképét közzétenni, mert férje a „kölcsönöket“ visszafizeti s minden rendben lesz. „A legnagyobb kár azonban az, hogy nem egy nappal később jött Gemencbe, mert ma este akartam tovább menni“ — mondta Mátyássyné. Az asszony lassan teljes flegmával vette a dolgot, csak akkor ébredt sorsának tudatára, mikor a szekszárdi ügyészségen nem kapott engedélyt arra, hogy 13 éves síró kislányával alhasson. Vasárnap reggel Horváth Lajos a 9*8* órás vonattal a budapesti fő- kapitányságra kisérte foglyát. Útközben érdekes epizód játszódott le, amint Mátyássyné egy utas kezében megpillantotta egyik képes újságban a körözésére közölt arcképét. Kőnyörgőtt az újságért s midőn kísérője megszerezte számára a lapot, méltatlankodott a rossz arckép miatt s megtorlandó eljárásnak minősítette, hogy őt fényképével merte a hatóság körözni akkor, midőn ily drasztikus eljárást még a foktői gyilkossal szemben sem alkalmaztak. — Budapestre érkezve azonban, midőn leányától búcsút kellett vennie, elhagyta eddigi nyugalma és sirógörc^ök között tették meg az utat a főkapitányságig, ahol midőn Horváth detektív a taxit nem neki engedte kifizetni, az utcaseprők legnagyobb örömére, elhajította a kezében erre a célra tartott taxidijat. Horváth Lajos az ügyeletes rendőrtisztnek átadta foglyát, ahonnét a gratuláló kollegák közéfura- kodó újságírók kérdezősködése és fényképezőgép pergőtüzéből alig tudott menekülni. A szükséges formalitások után a kiváló detektiv- csoportvezető visszautazott városunkba, ahol Hantos Ferenc rendőrtanácsos napiparancsban dicsérte meg kiváló teljesítményéért Horváth Lajos detektív-csoportvezetőt. A város és vármegye közönsége méltó büszkeséggel osztozik a kitüntetett őrömében, mert tettével nem csak a magyar közrendnek tett kiváló szolgálatot, de bizonyságot tett arról, hogy városunk mily kitűnő rendőrséggel rendelkezik. Hogyisne! Az egészségem többet ér! falán ott álljak órák hosszat a mosáteknő mellett, amig belefájdul a fejem és szaggat a derekam?... Semmi szükség rá! Fele annyi idő alatt kimosom a ruhát és mégis* friss, egészséges maradok... Mi ennek a titka? Persil! Egy rég várt rendelet Mindenki előtt ismeretes és emlékezetes az őszi és téli országnagyobbodáskor a rádióban az egyes községek megszállásáról, örömmámorban úszó, visszatért testvéreink ünnepélyeiről leadott közvetítések,^sokszor már ünnepsértő, rontó szépséghibái, amikor a Himnusz éneklése, illetve annak ismétlése alkalmával tapasztalt hangzavarok oly kellemetlenül hatottak a hallgatóra. Vagy vegyük a magunk esetét, midőn ünnepélyek alkalmával a Himnusz utolsó sorának éneklésekor mindegyünk szivében a drukk fellépett, hogy ki lesz a hangadó, kezdeményező ismétlő s honnét ismételjünk: Balsors..., vagy Meg- bünhődte.. .-tői. Az ismétlési zavarok mával örökre megszűntek. A hivatalos lap egyik száma ugyanis közli a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek a Himnusz egyöntetű előadása tárgyában kiadott rendelkezéseit. A Himnusz előadásánál tapasztalható eltérések igen sok esetben megzavarták a hazafias ünnepségek hangulatát. Ennek elkerülése és az előadás egységének biztosítása érdekében elrendelem a következőket: A Himnusz áhitat keltését célzó imádságos jellegének megfelelően csak komoly alkalmakkor adható elő. Ismétlésnek az előadásban helye nincs. Hangszeres és zenekiséretes előadásnál úgy az előjáték, mint az utójáték kötelező. Az olyan ünnepségeken, ahol az egész Himnusz előadására nincs idő, az előjáték elhagyásával csupán a Himnusz első nyolc üteme játszandó. A Himnuszt Kölcsey Ferenc eredeti szövegével kell énekelni. A könnyebb énekelhetőség kedvéért mindazonáltal az eredeti „Hozz rá vig esztendőt“ szöveg helyett „Hozz reá vig esztendőt“ énekelendő. Autó es motorkerékpár karambollá Vasárnap reggel a paksi csendőrőrs telefonon jelentette, hogy Paks és Dunaszentgyörgy között az országúton egy autó és egy motor- kerékpár egymásnak rohant. Schweif er Nándor 39 éves bécsi lakos feleségével motorkerékpáron Budapest felé igyekezett Szembe jött velük a paksi utón egy oldalkocsis motorkerékpár, amely nagy sebességével akkora port vert fel, hogy Schweiferék két méterre sem láttak előre. így történt azután, hogy nem vehették észre a velük szembe jövő dr Ludowernig László úrvezető autóját, amely valószínű, hogy szintén kellemetlennek találta az előtte haladó oldalkocsis kerékpár porolását és teljes sebességre kapcsolva a kellemetlen porolót kívánva megelőzni jobbra tartott és a nagy porban beleszaladt a vele szabályosan
