Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-07-12 / 55. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG I939julius 12. fisszel megkaparja a földet, aztán meghinti vetőmaggal, júniusban le* aratja és elfire kiszámíthatja, hogy ez a szerény befektetés mit hoz számára. Az elmúlt évben az államnak 30 millió pengőjébe került a 20 pengős búzaár fenntartása és ez ősz- szeget legnagyobb részben a lisztforgalmi adóbevételből, a kenyér megdrágítása árán kellett előterem* teni. Teleki Pál miniszterelnök már kijelentette, hogy nem lesz többé prémium, amit kétségtelenül úgy kell érteni, hogy nem lesz olyan mér* tékben, mint amilyenben eddig volt. Nem volna helyes, ha a rendszert átmenet nélkül megszüntetnék, mert a gazdasági életnek időt kell engedni az alkalmazkodásra és a mankót sem lehet váratlanul elvonni egy termelési ágtól- A támogatást nem lehet egyszerre megvonni, de úgy kell átalakítani, hogy ne azt jutalmazzák, aki búzát termel, hanem azt, aki lemond a búza termeléséről, miután az a cél, hogy a búzaterületet addig apasszuk, amíg a kiviteli fölöslegtől lehetőleg egészen meg nem szabadulunk. Amerikában is azt a farmert támogatják, aki lemond a búzatermő területnek egy részéről. Nálunk is azt kellene mondani, hogy aki jövőre az utolsó öt esztendő átlagos területének 20—25 százalékával csökkenti búzatermő területét, megfelelő támogatást kap. ^ Gyakorlatilag a támogatást legjobb lenne talán a tengeri termelésének fokozásához kötni. A tengeri ára már évek óta nemcsak .nálunk, hanem a világpiacon mindenütt magasabban áll a búzáénál és mivel nálunk a tengeritermelés átlaga 13—14 q azaz jóval több, mint a búzáé, a gazda kétszeresen jól járna, mert több terménye lenne ás mert az ár is magasabb. Az idei gazdasági évben 26 millió q tengeri termett az országban és ez éppenhogy elég volt, ma már csak nagy nehézségek árán lehet tengerit összeszedni. Nálunk a tengeri ritkán elegendő a saját szükségletünkre, — harmadéve volt kb. 4 millió q kivitelünk — de voltak már olyan éveink is, hogy közepes termés mellett is bőségesen kellett tengerit behoznunk. Az idén élő sertés és zsír, szalonna, hús formájában körülbelül 600.000 sertést adtunk el külföldre és ha átlagosan ‘4 q-val számolunk, ez mintegy 2‘4 millió q tengeri kivitelének felel 'meg. Ezért a tételért kaptunk 75 'millió pengőt, ami azt jelenti, hogy egy métermázsa kivitt tengeri átlagos ára a határon 30 P volt minden támogatás nélkül. A tengeri prémizálása tehát a búzával szemben még azt is jelentené, hogy idebent lényegesen megnövekednék a munkakereslet, mert a tengerit gondozni, kapálni kell, másfelől pedig a sertéssé való feldolgozás során még tovább foglalkoztatja munkásainkat s a hazai gazdasági életet megmenti attól a kényszerűségtől, hogy nyers terményt legyen kénytelen a külföldnek eladni. Amíg a világpiacon az állattenyésztés hangsúlyozódik s a kenyérmagvak háttérbe szorulnak, nem kell attól tartani, hogy a gazdatámogatásnak a tengerihez való kötése hátrányossá válhatnék a gazdasági életre nézve. A gazdakőzön- ségre pedig annál kevésbbé lehet hátrányos, mert a tengeri ugyanolyan földön terem és ugyanolyan földet kíván, mint a búza s a kisgazdának is javára van, nemcsak a nagynak, sőt miután a kisgazda az állattenyésztés terén éppúgy előnyben van a nagygazdasággal szemben, mint munkaerő tekintetében, a tengeritermelés elősegítése társadalmi szempontból is sokkalta előnyösebb, mint a búzatermelésé. A 30 millió premium elég nagy áldozat ahhoz, hogy a gazdasági év elején újra meg kelljen fontolni, vájjon megfelel-e a közérdeknek a rendszer változatlan fenntartása. Erről gondolkozzanak a magyar gazdák, amikor majd feltörik buza- tarlóikat. Levél a 40-es cserkészek táborából! Megfogadva a bucsuzáskor utánunk szállt legutolsó intelmet: »Gyakrabban irj, mint tavalyI“, sietünk beszámolni utunkról és mesés táborunkról. Szekszárdról elindulva, az első negyedóra rendezkedéssel telt el. Mindenki megfelelő helyet szerzett magának és nézte a már eléggé ismert tájat. Vígan robogtunk Pestig, ahol 3 V* órát vártunk és igy késésünk miatt nem jutott idő arra, hogy Hatvant megnézzük. A további ut érdekesebb volt, Gödöllő felé a jamboree helye, a park, a gimnázium kötötte le az érdeklődést, — Máriabesnyőn pedig a hatalmas 21 kocsiból álló zarándokvonat; a kar- ing'es papok közül a legnagyobb érdeklődés a kapucinus atyának szólt, de ez természetes is, hiszen sokan még életükben sem láttak szakállas papot. Pesttől Hatvanig remekül ment a vonatunk, 10 per- cenkint ellenvonat robogott el mellettünk, amelyet szinte kivétel nélkül gyorsnak tartottak a fiuk, mert a sebessége megkétszereződött a mi robogásunk miatt. Hatvanban sokat kellett várnunk a szolnoki vonatra, amelyen Muhoray Bandi bácsi jött. Elindultunk végre, de Bandi bácsi csak Füleknél bukkant elő szinte meglepetésszerűen, akiről már azt hittük, hogy nem jön el. Éjjel 12-re érkeztünk Losoncra, ahol az YMCA- ban aludtunk és másnap reggel elindultunk kis birodalmunk felé, amely két hétig otthonunk, mindenünk lesz. Gyönyörű erdei utón haladtunk, majd egy irtásos rész után az erdő szélén szép nagy tisztás tűnt elő gémeskutjával. A fiuk szeme felcsillogott: alighanem itthon vagyunk. És igazuk is volt, mert néhány lépéssel tovább egy bájos kis tisztás mellett álltunk meg. A tisztás mintegy 80 — 100 lépés területű, három oldalról a bükkerdő, a negyedikről egy remekvizü forrás szegélyezi. A fák közt éppen 1 — 1 sátor elhelyezésére elegendő nagyságú térség vár. Gyors leszerelés és máris kezdődik a lázas munka. Az őrsök építik sátraikat. Sorban elkészül a Sas, Mókus, Fecske és „Szivar“ Örs sátra. Közben kissé hátrább a parancsnokságé. Egyidejűleg megkezdődik a konyha elkészítése, amely sok ügyességet igényel, hiszen a táborállam vérkeringése múlik rajta. Észrevétlen elérkezik két óra és a nagyon munkának lendült fiukat a parancsnok szava hívja ebédre. Utána a munka üteme fokozódik és öt órakor teljesen kész a tábor, a sátrak körülárkolva állnak, bent vannak már a szalmazsákok is, kész a konyha, áll az árbócrud és 7 órakor megkapják a táborban nagy kedvességnek örvendő teát. Vacsora után 9 órára elcsendesül az egész tábor, csak a vezetőség állította őrség áll kint, figyeli az éjtszaka csendjében néha-néha felhangzó madárhangot, hallja a sátorból kihangzó egyenletes szu- szogást és közben az égen a fák fölé emelkedik a hold s nyájasan rávilágít, rámosolyog a mi kis paradicsomunkra, a 40-esek Koháry- völgyben mesésen szép táborára. 'étitek Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország Lelkes magyar ifjúság kell! Nemzeti életünk égboltján tündöklő csillagként ragyognak azok a vezető férfiak, kik nagy tudásuk s hatalmas akaraterejükkel a már- már kétségbeesett magyarság leikébe uj erőt varázsoltak, élniaka- rást öntöttek, uj utakat jelöltek ki, biztosítva az uj magyar jövő kiépítését. Vallásosságot, erkölcsös életre nevelést, tenni-, élniakarást vinni az ifjúságba s általa az egész nemzetbe. A komoly jellemnevelés, az egészséges testedzés és a gyakorlati tudás fejlesztése által jó honpolgárokat nevelni a cél, minek folyományaként az oktató-nevelői munka nem lehet pusztán elméleti, hanem gyakorlati: élni és cselekedni engedni és ösztönözni a gyermeket, az átélés erejével nevelni az embert és pedig harmonikus gazdagsággal az egész embert. E célkitűzések a magyar nemzet újjászületéséből támadtak s ennek az újjászületésnek két föltétele van: újjá kell születnie minden magyar embernek önmagában és magyar- ■ ságában. Elveszett kincseket kell a jövő generációnak visszaszereznie a szellem és a kar erejével s ehhez i olyan generáció kell, amelynek erős a karja, kemény a gerince, acél a lelke és gyémánt a szive. Emberebb embert és magyarabb magyart akarunk. Nekünk önérzetes, nemesen büszke ifjúság kell, amelynek önérzete, önbizalma mély forrásokból táplálkozik: az emberméltóság és az istenfiuság átérzett öntudatából. Nekünk olyan ifjúság kell, amelynek vannak ideáljai, elvei, meggyőződései, hite, tiszta erkölcse s amely tud élni és halni az eszményekért. Olyan ifjúság, amelynek van lendülete és inspirációja, a kimeríthetetlen krisztusi forrásokból aktivitása, erős akarata, cselekvő, szívós energiája, szent hitében tántorithatatlan- sága. Erre a tisztult lelkiségre van szüksége Magyarországnak. Tudnia kell az ifjúságnak, hogy ő magyar, a magyarságból való élés, a magyarsággal való együttérzés jogán, mely azonosítja magát a magyar múlttal, e nemzetnek minden dicsőségét és minden szenvedését magáénak érzi, mintha azt mondanék, hogy minden magyar honvéd legyen. A magyar ifjú legyen egészségesebb, ügyesebb, mint bármely nemzet fia, legyen nemzete sorsával összeforrva s alakítsa ki magában a lelkiséget és magyarságot. — Igazságügyi előléptetések és kinevezések. A Kormányzó Őfő- méltósága a m. kir. igazságügyiminiszter előterjesztésére dr Zsig- mond Albert dunafőldvári járásbirósági elnöknek és vitéz dr Dobos Lajos szekszárdi kir. törvényszéki tanácselnöknek a III. fizetési csoport jellegét adományozta, dr Gebhardt Antal járásbirósági elnöki címmel felruházott kir. jásásbirót járásbirósági elnökké, Szír may Lajos volt szekszárdi, most kassai kir. törvény- széki bírót törvényszéki tanácselnökké, dr Kocsis Mihály pécsi, (volt szekszárdi) kir. ügyészt a pécsi kir. törvényszékhez bíróvá nevezte ki, mig a m. kir. igazságügyminiszter dr Módos Tivadar szekszárdi kir. törvényszéki aljegyzőt kir. törvényszéki jegyzővé, ifj. dr Marxreiter Alajos, dr Tóth Pál, dr Blaskovich István, dr Tóth-Zsiga Jenő, dr Zám- bolt Gyula és dr Gáspár Zoltán kir. törvényszéki (járásbirósági) joggyakornokokat kir. bírósági aljegyzőkké és Tóth Sándor tamási, Gárdos János szekszárdi kir. törvényszéki, Páljai Dezső szekszárdi kir. járásbirósági dijnokokat ideiglenes minőségű kezelőkké nevezte ki. — Belügyi előléptetések és kinevezések. A m. kir. belügyminiszter dr Endrődy József rendőrkapitányi címmel és jelleggel felruházott fogalmazót rendőrkapitánnyá, dr Griczmann László rendőrfogalmazó gyakornokot m. kir. rend- őrsegédfogalmazóvá, dr Jelénfy Szilárd rendőrfelügyelőt rendőrfőfelügyelővé, Gaál László és Szentkirályi Zoltán vármegyei számtiszteket számellenőrökké, Somogyi Lajos számvevőségi dijnokot számvevőségi gyakornokká és Veres Jolán hőgyészi áll. segédóvónőt állami óvónővé nevezte ki. — Orvosi kinevezések. A m. kir. belügyminiszter dr Ákos József alsónánai körorvost a kétyi és Ocsag István szekszárdi kórházi orvost az alsónánai közegészségügyi körbe kőrorvossá nevezte ki. — Pénzügyi kinezezések és előléptetések. A Kormányzó Őfőmél- tósága a m. kir. pénzügyminiszter előterjesztésére dr Biró Kálmán pénügyi titkárnak, (volt szekszárdi) a miniszteri titkári címet és jelleget adományozta. Dr Kalith András pénzügyi tanácsost a szekszárdi pézügyigazgatóság vezetőjét a VI. fizetési osztályba pénzügyi főtanácsossá kinevezte, Zakariás József pénzügyi főtanácsosnak a székesfővárosi m. kir. IV. kér adófelügyelőség főnőkének a miniszteri tanácsosi címet adományozta. Keller András állampénztári igazgató címmel és jeleggel felruházott állampénztári főtanácsost a szekszárdi m. kir. adóhivatal főnőkét állam- péztári igazgatóvá kinevezte, Papp István szekszárdi számellenőrnek a számvizsgálói címet és jelleget adományozta. Fehérváry János dombóvári I. oszt. állampénztári tisztnek az állampénztári főtiszti cimet és jelleget adományozta, az ipari felügyelet és a m. kir. technológiai s anyagvizsgáló intézet egyesített műszaki személyzetének létszámában dr Vér Tibor kir. műszaki főtanácsost miniszteri tanácsossá nevezte ki. A^m. kir. pénzügyminiszter dr Benkő Károly és dr Kovách István szekszárdi pénzügyi tanácsosi címmel és jeleggel felruházott pénzügyi titkárokat pénzügyi tanácsossá a VII. fizetési osztályba, dr Gombás János paksi pénzügyi fogalmazó gyakornokot a X. fizetési osztályba végleges minőségű pénzügyi fogalmazóvá, dr Wallacher György szekszárdi pénzügyi fogalmazó gyakornokot a X. fizetési osztályba ideiglenes minőségű pénzügyi fogalmazóvá, Temesvári Miklós szekszárdi állampénztári főtiszti címmel és jelleggel felruházott I. osztályú állam- pénztári tisztet, Hargittay László IL osztályú állampénztári főtiszti cím**
