Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-07-01 / 52. szám
52. szám. XXI. évfolyam. Szekszárdi 1939. Julius 1. (Szombat) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG gyjfraw&ÉNT kUldZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POTTTTTAT t% TÁmiuuii [,/ff Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Felelős szerkesztő: BLÁZsIK FERENC Előfizetési di): Egész évre _ 12 pengő || Félévre. _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési diiak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllméteraoronként 10 fillér, Álléstkeresőknek 10 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Aratnak... Mire e sorok megjelennek, országszerte egy ősrégi szent himnusznak uj dallama csendül az Isten legszebb templomában, az ő szabad ege alatt a kasza himnusza, a kenyér dala, az aratók szivének néma, de mégis az Isten trónusáig ható hálaéneke. Aratnak... A legelső napsugár nem tudja oly korán éberre csókolni a természet alvó csipkerózsikáját, a legelső harangszó nem száll a magasból még magasabbra, hogy üdvözölje a dallal ébredő pacsirtát, a magyar föld szülötte, a magyar arató már javában vágja a rendet és mikor a nap már rég lehanyatlott a nyugati ég tengerébe és már csak néhány felhőfoszlány mutatja, merre tűnt el, mintha mindegyik egy-egy rózsaszínű fátyoldarab volna a napkirály sirkoszorujáról. A magyar arató szeme még egyszer végig siklik a buzaföldön és méregeti, mennyi áldást lehet még ma learatni. A magyar aratás speciális magyar munka. Másutt is aratnak, de nem egészen igy mint nálunk. Jártam külföldön olyankor, mikor nálunk már minden gabona le volt aratva, be volt takarítva, javában búgott már a cséplőgép, míg külföldön még lábon álló termést is láttam. A melegebb magyar éghajlat hirtelen érleli meg a termést, gyorsan kell tehát levágni, hogy ki ne hulljon. Azért edződött meg a magyar arató, hogy a szó teljes értelmében »látástól vakulásig“ fáradhatatlanul dolgozzék. És dolgozik is. És mennél több, mennél nehezebb a munkája, annál lelkesebben dolgozik, hiszen a több munkát a több kenyér követeli, a több kenyér pedig az Istennek na* gyobb áldását jelenti. Aratnak ... Aratják az Isten áldását : ez az első érzés, mely nemcsak az arató munkásnak, hanem fnindnyájunknak lelkét eltölti, akiknek ajkáról az egész éven át bizakodva, félve, most pedig örömmel és elégedetten hangzik fel a fohászkodás : Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket! Aratnak ... Bár a jó Isten is arathatna, arathatná azt az őszinte, mélységes hálát, amelynek az emberi szív talajából virágokat kellene hajtania! Hiszen nem kell egyéb, csak a józan ész belátása, hogy elismerjük: a mi munkánk eredménye csak csekélyke részben függ mindmagunktól. Mi dolgozunk orcánk verejtékében, kezünk kérgessé válik, derekunk meghajlik: egy fagy, egy jégverés és megtanulhatjuk, hogy munkánk sikere nem rajtunk múlik, hogy egy magasabb hatalom adja hozzá áldását. És minden munkánk között épp a földmives munkája utalja az embert leghathatósabban erre a magasabb rendű segítségre, mert kevés más olyan munka van, ahol az embernek csaknem egy álló esztendeig kellene az eredményre várnia s ahol ez az eredmény oly kevéssé függne magától a munkástól és a munkától. A tisztviselő minden hó elején megkapja fizetését, a kereskedő, az iparos, az orvos vagy ügyvéd az áruforgalomban a végzett munkáért nyomban kérheti járandóságát, melyet a jég el nem verhet, az aszály ki nem száríthat; csak a szántóvető nem tudja, milyen arató válik majd belőle, panaszos-e vagy elé* gedett. ... És hálás 1 Éppen mert az aratás az Isten gondviselésének munkája, jótéteménye: ez az az idő, mikor nemcsak a kaszának, hanem a szívnek is Tedeumot kell zengenie és nemcsak az arató szemének, de mindnyájunk lelkének az ég felé kell fordulnia és mondania: Köszönet ó jóságos Isten a kenyérért, mellyel megáldottál bennünket I Köszönet a napsugárért, mellyel melengetted, az esőért és harmatért, mellyel megöntözted vetéseinket 1 Köszönet az egészségért és erőért, melyet a munkás karokba öntöttél 1 Es főleg köszönet a békéért, mely elterül szántóföldeink felett, hogy nem kellett azt vérünkkel is öntöznünk 1 Aratnak... Ez az aratás megtanít bennünket arra is, hogy egymás munkáját s azon keresztül egymás személyét megbecsüljük, szeressük. Az aratás a kenyér munkája, tehát tiszteletet érdemel mindenkitől, aki bármily módon dolgozik az ő mindennapi kenyeréért. A kenyér munkájának | közelebb kell hoznia egymáshoz a j lelkeket is, a munka közössége teremtette meg a szivek közösségét I is, a munka folytonossága ne engedje megcsorbulni a társadalom békéjét és egyetértését Szent Ágostonnak van egy igen kedves hasonlata: A kenyér száz meg ezer buzaszem egyesüléséből ered, a kenyér tanítja meg tehát az embert az egyetértésre, békességre. Aratnak... Ebben az évben is, minden évben aratnak és fognak is aratni. Egyszer majd csak azok is fognak aratni, kik évek óta csak vetnek, de gyéren jutnak az aratásig. Az állástalanokat értem, különösen az állástalan diplomásokat, a magyar éjszakának a legsötétebb árnyait. Az aratás tanitsa meg őket remélni és bízni, továbbra is bízni a remény ellenére is remélni, hiszen a kenyér gabonája is a téli éjszakában a hó alatt, a fagy dermedtségében is észrevétlenül bár, de egyre növekedett. Ha sötét is az ő éjszakájuk és hidegül is lelkűk, bízzanak az aratásban, a magyar föld áldásában és ne várjanak jobb sorsot az oly szántástól-vetéstől, mely a fölforgatás bombáival hasogatja föl a magyar történelem televényeit, hogy idegen, kockázatos, veszedelmes eszméknek viharmagját vesse beléje. Pünkösd kántorszombatjának miséjében idézi az egyház az ó-szövetségi pünkösd jelentését, az első termés zsenge áldozatát, a magyar nemzeti hálaadást az Isten gondviseléséért Adja Isten, hogy a magyar aratás is egy évig tartó hálaadás legyen az Isten jóvoltáért, mert kenyeret s ezzel életet adott nemzetünknek. Dr Magyarász Ferenc o. c»t. A Szekszárdi Daloskár a nagyságos Fejedelem városában A Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége a f. évi junius hó 24. és 25-én, a magyar Felvidék visszacsatolásának emlékére, Országos Dalosünnepet tartott Kassán. A Szövetség hivó szavára a Szekszárdi Daloskör — amely ezidő- szerint nemcsak Szekszárd városának, hanem Tolna vármegyének is országos viszonylatban egyetlen szereplő dalárdája, — nem törődve azzal, hogy legtávolabb esett Kassától és hogy 48 óra alatt az oda- és visszautazással cca 900 kilométert kellett megtennie: múltjához és célkitűzéseihez híven, hazafias lelkesedéssel utazott a nagyságos Fejedelem városába. A folyó évi junius hó 18-iki felejthetetlen szép ünnepségen felavatott zászlóval 24-én reggel fél 7 órakor indult el a dalosügy iránt megértő lelkesedést tanúsító, fárad- | ságot és anyagi áldozatot nem kimélő, igen szép számú kísérőtől követve a Daloskör Szekszárdról és az nap este 7 órakor érkezett meg a ff. számn különvonaton Kassára. A kassai állomáson már várta a Daloskört ennek elnöke, vitéz Vendel István polgármester, az ünnepségen pedig megjelentek a zászlóanya, vitéz Vendel Istvánné és Lucyka leánya, aki a koszorús- leány szerepét töltötte be. A kivilágított nagy diadalkapu alatt, az ősi város gyönyörű parkján keresztül vonult a Daloskör szálláshelyére és az utón sokszor felhangzott a sorfalat álló közönség ajkáról, hogy itt jönnek a szekszárdiak! Á dalosokat jókedvűen éltetve kérdezgették, hogy hoztak-e jó szekszárdi vörösbort? Ugylát- szik a kassaiak még nem felejtették el ezredüknek az 1914. és 1915. I évi világháborús szekszárdi tartóz- kodását és a világhírű szekszárdi I bikavér még most, — húsz évi ideEgyet szám Ara 12 fillér. gén rabság után is érezteti hatását náluk. örült az ember szive-lelke, amikor látta, hogy a hosszú gyorsvonatok mint öntik Kassa fellobogó« zott és feldíszített állomásán a magyar dalosokat, a kivonult katona- zenekarok vérpezsdítő indulóira pedig olyan lelkes hangulat szállta meg a hosszú oszlopokban vonuló 167 dalárdát és a 8500 dalossal azonos számú kísérőt, amilyenhez hasonló alig tapasztalható. Tudta és érezte minden egyes dalosegyesület, hogy mi a jelentősége a kassai dalosünnepnek, amely- lyel a múlt dicsőséges történelme alapján az Isteni Gondviselés által a Kárpátok medencéjében reánk mért azon feladat vette újra kezdetét, hogy a Kárpátoktól az Adriáig a Szent István i szellemtől átitatott magyar kultúrának kell továbbra is betölteni mindent A Szekszárdi Daloskör, amely nem dicsekedhetik hosszú történelmi múlttal, de annál kitartóbb és eredményesebb munkássággal, az előbb vázolt érzelmektől áthatva méltó módon állta meg a helyét a dalosünnepen. Junius hó 25-én reggel zenésébresztő, majd 9 órakor az ősi Dóm mélabus nagyharangja hívogatta a dalosegyesületeket istentiszteletre, kötelességeik teljesítésére. 167 dalárda 7 csoportba elosztva énekelt szívvel és lélekkel a kassaiaknak. A Szekszárdi Daloskör az 5. csoportban 24 dalárdával együtt sze- I repelt a Centrál Mozgóban és vette fel a nemes küzdelmet jót felkészülve, kitűnő hangulatban Amikor a kijelölt csoportban 21. számként a pódiumra lépett, a közönség lel*- kes ünneplésben részesítette, leg*- nehezebb és legszebb darabjaival pedig elvitathatatlanul vitte el az elsőség pálmáját. Petz Hubert a dalárdával együtt mesteri munkát végzett és bebizonyította azt, hogy mint karnagy hivatása magaslatán áll és méltó ver zetője a Szekszárdi Daloskörnelc, amely a város különböző társadalmából összeáttva, fáradságot nem ismerő, önzetlen készségtől és szeretettől áthatva, szolgálja kultúránk egyik leghatalmasabb fegyverével, a magyar dallal nemzetünk szent ügyét. Szekszárd város közönsége a sok hivatalos, kulturális és nemzeti ünnepeken évről-évre látta a Szekszárdi Daloskör rohamos fejlődését, műsorának állandó javulását, zenei közízlésének nemesedését. Teljes mértékben fedi a tényállást az is, hogy a Szekszárdi Daloskör volt az, amely hosszú éveken át — a legválságosabb időkben egyedül állva — hintette dalaival Szekszár« don a magyár lelkekbe a hazafias érzések szent füzét és a levegő hullámain át küldte a megszállott területeken levő, vérig sanyargatott
