Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-04-15 / 30. szám

XXI. évfolyam. Szekszárd, 1939. április 15. (Szombat) 30. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sicrkeaztfisé? te kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épDIetében. Telefonszám: 85 eióflxctósl dl|i Pclelfia szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap ncgjclcnlk minden szerdán ás szombaton. Hlrdstássk árait A legkisebb hirdette dl|a 1*80 pengd. — A hirdetés egy M milliméter átélés hasábon mllllmélsrsoronkénl 10 fluir. Állástkersadknek 80 azésalék kedvezmény. Bgisz évre _ 12 pengő Fé lévre—___6 pengő Bld flsstésl dllak te hirdetések, valamint a lap szellemi résiét Illető I a hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi bír, valamint közlemények a szerkesztőséghez küldendők. nylltiér soronként 60 fillérbe karlll. Értjük, miniszterelnök nrl Gróf Teleki Pál miniszterelnök húsvéti nagy cikkében azt kérdezte a magyar nemzettől, hogy érti-e a magyar Feltámadást? . . . Annak jelentőségét és feladatait ? A kérdés rendkívül komoly, mert ebben benne van az egész magyar élet problémája. Ha tehát választ adunk arra, tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar nemzet érez-e tagjaiban akkora erőt, hogy azzal belekezdhet az uj országépités nagy munkájába. Nincs okunk egy per­cig sem tétovázni a válasszal. — Nyomban meg is adjuk azt. S ami­kor ezt tesszük, nem cselekszünk elhamarkodottan, mert a magyar nemzet apraja-nagyja, komoly ele­meitől kezdve a hevesvérű ifjúságig, apróra szedte már azokat a problé­mákat, amelyek összetevői vála­szunknak. — Értjük miniszterelnök ur! Ért­jük a magyar feltámadást és tökéle­tesen tisztában vagyunk annak jelen­tőségével s tudjuk feladatainkat. A magyar nemzet nagy lelki fel- készültségéről van itten szó. — Pro­blémáink értelmi megfogalmazását megelőzte már az a nagy érzés­komplexum, amelyik elöntött ben­nünket a jobb sors utáni vágyako­zás, óhajtások és törekvések min­den magyarban egyforma érzés­világában. Ez azt jelentette, hogy adva volt a magyar nemzet szá­mára a mindannyiunkat egybefogó nagy vezetőgondolat. Már régtől fogva éreztük, hogy a mai húsvéti eseményeknek be kell következniök. Több mint tizenkét- milliónyi termékeny magyar lélek táplálta a feltámadás érzését hosz- szu, nehéz esztendőkön át. A ma­gyar lelki élet kialakulásának ez volt az első stádiuma. De egyszer el kellett következnie érzéseink ér­telmi magyarázatának is, a kézzel­fogható tényeknek. Tetteket várt a nemzet és ezekért dolgozott Míg­nem 1939 husvétjára azt a választ tudjuk adni nemzetünk ügyeinek felelős intézőjének, gróf Teleki Pál­nak, hogy most már nemcsupdn érezzük, de értjük is a magyar Fel­támadást, annak jelentőségét és fel­adatait A magyar nemzet legszomorubb napjaiban egy költői lelkű nagy asszony, az ihletés pillanatában ezt a jeligét adta a magyarság számára: Csonkamagyarország nem ország— Nagymagyarország mennyország. Mamár tudjuk, hogy Nagymagyaror­szág magábanvéve még nem jelent mennyországot de mennyországgá lehet és kell is azzá tennünk. Ehhez viszont úgy az egyének, mint a nemzet lelki életének harmadik, ta­lán legfontosabb elemére van szük­ség: szükség van az elszánt, töret­len akaratra. így kapcsolódik a ma­gyar lelki élet három nagy területe: az érzés, az értelem és az akarat világa egy nagy magyar ország- épitő program szerves rendszerébe. Mint minden, tömegekre, népréte­gekre és nemzetekre kiható nagy eszmények megvalósításához szük­séges a központi vezetés, az irány- eszméknek reflektorszerü megvilá­gítása s azok állandó és soha meg nem szűnő ébrentartása. Szükséges ma, hogy a vezetés biztos kezekbe jutva tökéletesen kifejezze a nem­zet lelki életéből fakadt aspirációkat. A magyar nemzetnek ma már nem kell réveteg szemmel körül­hordozni tekintetét, hogy gondola­tai keresztülvitelére kit tekintsen ve­zérének. Horthy Miklós kormányzó­ban küldetésszerü nagy katonát és államférfiut kapott a nemzet. Az ő nagyságát mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy az idők­höz mérten, mindenkor, a leghelye­sebben választotta ki azokat a sze­mélyeket, akik felelősséggel irányít­ják a nemzet ügyeit. Gróf Teleki Pál a bekövetkezett magyar feltá­madás hajnalhasadásában a leg­méltóbbnak bizonyult nagy felada­tai ellátásához. Már a békeszerző­dések idején, mint a tárgyalások egyik legfontosabb faktora, a sta­tisztikai adatok, térképek, gazdasági, geográfiai, történelmi és néprajzi adatok hatalmas anyagkomplexu­mával felszerelve vett részt a tria­noni tárgyalásokban, de lehetett-e a gyűlölet akkori iszonyú légköré­ben eredményt elérni ? Vakoknak hiába beszélünk a színek és a fény­hatások pompájáról és természetes összefüggéseiről s a süketeknek nem lehet a hangok konszonanciá- járól érzékeltetést nyújtani. De gróf Teleki Pál nem végzett hiábavaló munkát, mert a világ- események órájának első ütésére, ismét előkerülhetett az ő magyar adatanyaga, ami a komáromi em­lékezetes tárgyalások alkalmával el­némító hatást gyakorolt a még cseh inspiráció alatt lévő szlovák meg­bízottakra. A bécsi döntőbírósági ítélet pedig már a magyar adato­kat vette figyelembe. Ha szakkér­désről, statisztikai, gazdasági, szo­ciális, néprajzi s egyéb problémák összefüggéséről kellett hamisítatlan, az igazságnak megfelelő képet nyúj­tani, az ut gróf Teleki Pálhoz ve­zetett, aki előtt nem volt ismeret­len egyetlen falu, tanyaház, folyó, patak, de vizforrás sem. Annak a férfiúnak, aki egyéni készültségé­nek e nagyszerű ismeretanyagával a nemzet számára rendelkezésre állt e döntő napokban, annak jo­gában van megkérdezni a magyar feltámadás husvétjakor nemzetét, hogy érti-e ennek a feltámadásnak jelentőségét és tisztában van*e fel­adataival Miniszterelnök ur, — a magyar nemzet nemcsak a magyar feltá­madás értelmével van tökéletesen tisztában, de a szivét elönti a hála meleg érzete is azok iránt, akik nagy tudásukkal, szakértelmükkel és magyar érzésükkel először vit­ték fel Trianon után nemzetüket Verecke büszke ormaira, ahol Ár­pád hadai először léptek a hosszú ezer esztendő óta vérrel és könnyel megszentelt magyar haza földjére. Isten veled Népszövetség! Irta: Jánosi György. Nincs ember, aki örömmel ne kö­szöntené az öntudatos magyar nem­zet nemzeti öntudatát tökéletesen hordozó magyar királyi kormány újabb remek sakkhuzását, a pom­pásan lendületes külügyminiszter Népszövetséghez intézett kilépő le­velében. Végre ez is bekövetkezett: kiléptünk a Népszövetségből I Van-e, aki sajnálná ezt a lépést? Van-e, akinek szive szakadozóban, hogy e trianoni békeparancs hiteles őrét az idő felőrölte, szétdulta, nevetsé­gessé tette és — ahogy ma mond­ják: — a demokrata államalakula­tok ezen hóbortvdrát leomlasztotta? I A történelem átlépte ezt a zava­ros területet, a békemaszlag bódu­latától megmenekült nemzetek hátat fordítottak ennek a szemforgató alakulatnak, hogy arcukat uj idők hajnalhasadása felé fordítsák és afelé a tengelynek nevezett remek el­gondolás felé irányítsák, amelynek zászlójára mindnyájunk közös ér­deke, közös boldogulása, tehát egy olyan igazi eszményi demokrácia van felírva, amilyenről Amerika is csak, legfeljebb, ha álmodott. Az élet irá­nyítójává az igazság, a jog, a be­csület, a tiszta és hamisítatlan béke­vágy lett, zavaros, csavaros, sunyi, alattomos, aljas, emberek bőrére vásározó számi tgatások nélkül. — Anglia világuralmi tekintélye léket kapott, Franciaország dölyfe, rövid­látó kapzsisága, számunkra soha be nem váltott ígérgetése lealkonyodott, az ég jövendőtájékán más napfény ragyog és ez végre ránk is hullatja éltető sugarait, hogy a huszeszten- dős végtelen és kibeszélhetetlen nyomor, hallatlan elkedvetlenedés, elcsüggesztő kétségbeesés koldus­életét átváltoztassa olyan igazi életté, amilyenhez mi hozzászoktunk és hozzászoktattuk azokat is, — akik hozzánk tartoztak. Az olasz sajtó azt írja C s á k y grófról, hogy ö nem álmodozó. Ez igaz. Jusson csak eszünkbe az a kétségbeesetten megalázó szerep, amelybe minket a népszövetség, — (jó lesz ezentúl kisbetűvel írni,) — ez a szemenszedett érdektdrsulds juttatott. Gondoljunk vissza azokra a veritékes napokra, amelyekben Apponyi, majd Tánczos, közben a kisgazdák néhai reménye: Eckhardt, — védte ezt a szerencsétlen nem­zetet olyanok ellen, akik gúnyos, benső, elégedett nevetéssel figyelhet­ték megalázott helyzetünket, abban leláncolt, összekulcsolt kezünk igaz­ságért való könyörgését. Az Isten nem késett! Az Isten megérkezett 1 Azóta az öntudatos magyar nemzeti hadsereg, a lendületes honvédség kezébe visszakerült az ősi fegyver s ha vannak, akik elcsenevészedett, elsatnyult lélekkel, vacogó foggal didergik, hogy ihjajal rossz időket élünk l — megnyugtatjuk őket, rdjak úgy se hallgat már senki! — azo­kat megnyugtatni nem kell, — meg­nyugtatjuk a nyávogó kát, kocogó tér- düeket, vacogó foguakat, hogy amig e hazában a magyar honvéd kezében, benne a fegyver, senkinek sincs oka az aggodalomra I Tudja ezt gróf Csáky és tudja is meg, hogy az az igazi néphangulat, hogy inkább meg­halni, mint tűrni azt, hogy oláh, tót, rác szipolyozza vérünket, sanyargas­son, kiéljen, bízva édes-kedves kereszt­szüleiben : a Nagydntdntban. Mi tud­juk minden hazudozás és Antánt pénzen felszított aljas műhangulat­tal szemben, hogy Trianon volt nyomorúságunk oka, — hogy ez a szennybéke minket áldozatul vetett olyan történelem alatti nemzetek­nek, mint amilyen a cseh volt és a hős magyar csikorgó foggal, ökölbe­szorított kézzel hordozta e szörnyű megpróbáltatás feketenapjait, — a „rabéjszakát“, — amire kegyesen visszaemlékezhet tiszteletreméltó tolnamegyei laptársunk is bizonyos vezércikkel kapcsolatban. A megfizetés órái eljöttek. Bíz­tunk benne, láttuk körvonalait, azért vettünk kutyába minden olyan tör­ténelmi, vagy nemtörténelmi cselek- vényt, amelyet józan ésszel csakis kutyába lehetett venni. Az angol sajtó szemforgató, kegyes újság­cikkei „nagybarátaink“ leereszkedő szóemelgetése, mintha a ö zsebük­ben lett volna sorsunk, nem hatot­ták meg azokat, akik a saját eszök- kel gondolkoznak és a saját lelkl- ismeretökkel vetnek számot. Gyáván se féltünk egy kis egészséges csete­patétól, ahol is fajunk és természeti adottságunk jellege szerint mindenki másnál nagyobbak vagyunk. Hirdet­tük, bogy a nemzet önmagáért nem­zet és önmaga lehet sorsának ko­vácsa. Az Isten igazat adott nekünk,, az események valóra váltották szá­mításainkat. S most már megyünk, előre és egyre előre, most már sodródunk, visz a lelkesedés, az öntudat, a mosolygó magabizás, a diadalszomj, a hősi vér, ragad előre a nemzeti múlt, az eltöltött ezer esztendő, a ránk váró szebb jövő, a harmincmilliós, boldog, erős,.hős magyar nemzet, a háromtengeres haza.... Eredj is, rohanj is előre drága nemzetem 1 Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom