Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)
1939-03-29 / 26. szám
XXI. évfolyam Szekszárd, 1939. március 29. (Szerda) 26. szám HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SHrknsMstg éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eiansctési difi flgénz évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Pe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Blőflsatéal dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét llletfl közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A A Hlrdetéask érali legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengd, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon railllmélersoronként 10 fillér. Álléatkeresdknek S0 százalék kedvezmény, hírrovatban elhelyezett reklám», eljegyzési, családi hír, valamint a nytlltér soronként 60 fillérbe kerül. Gaál János szekszárdi apát plébános! beiktatása Szociális haladás A magyar közvélemény az elmúlt esztendőben nagy őrömmel és helyesléssel fogadta a családi munka* bér rendszerének megvalósítását az iparban. Amint ismeretes, ez a reform igen fontos haladást jelent a magyar szociális politika terén. Az errevonatkozó törvény rendelkezései értelmében az egyes ipari ágazatokban külön családi munkabér-pénztárak létesültek, amelyeknek az a hivatása, hogy az egyes vállalatok által a családi munkabér céljaira befizetett hozzájárulásokat kezeljék, a benyújtott igényeket ellenőrizzék és végül a családi munkabéreket az egyes ipari ágakban vagy csoportokban kifizessék. Hét ilyen családi munkabér-pénztár kezdette meg folyó év január havában működését, miután azonban kezdetben egyes fontos elvi és gyakorlati kérdések tisztázására szorultak, az első kifizetésekre csak február hó közepén kerülhetett sor. Természetesen a jövőben a rendszer lényegesen tökéletesedni fog, a lebonyolítás gyorsabb lesz és igy hasonló késedelmek már nem fognak előfordulni. Az iparügyi minisztériummal folytatott tárgyalások során AZ érdekelt tényezők elhatározták azt is, hogy a jövőben a családi munkabérek céljaira befolyt Összegeket nem postatakarékpénztári számlákon tartalékolják, hanem kamatozó betétként togják ezeket elhelyezni. Ezáltal a munkásság számára mintegy 100.000 pengőt mentenek meg. Ugyancsak 60.000 pengő megtakarítást jelent évente az az újítás is, hogy a jövőben az egyes ipari vállalatok jogot kapnak arra, hogy a családi munkabérpótlékot maguk fizessék ki az igényjogosult munkásoknak. Amint látható tehát, a rendszer bevezetésének első hónapjai igen fontos és hasznos újításokat eredményeztek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ez a szociális reform, amelynek lényege tudvalevőleg az, hogy az ipari vállalatok hozzájárulásaiból megjavítsa a többgyermekes ipari munkáscsaládok helyzetét, minél nagyobb áldást és szociális könnyebbséget hozzon a magyar ipari munkásság számára. A gyáriparosok Országos Szövetsége hivatalos közlönyének legutóbbi száma igen érdekes adatokat közöl az eddig felállított hét családi munkabérpénztár működéséről és eddigi eredményeiről. Ezek az adatok — miután a rendszer bevezetése óta igen rövid idő telt el — természetesen csak hozzávetőlegesnek tekinthetők s igy a végleges helyzetkép csak megfelelő idő múlva fog kialakulni. Ideigleneseknek kell tekinteni ezeket a most közzétett adatokat azért is, miután egyes ipari ágazatokban a bejelentett igények egy részének elintézését különböző okokból még függőben kellett tartani. Ezenkívül egyes szezoniparágakban, mint amilyen például a cukoripar, tudvalevőleg az év folyamán a foglalkoztatott munkáslétszám tekintetében nagy hullámzások vannak, amelyek a végleges adatokat szintén befolyásolják. Ettől eltekintve is igen érdekes és jellemző, hogy a közzétett adatok szerint például a vas*, fém- és gépipar területén működő családi munkabér-pénztárban az első évnegyedre befolyt a vállalatoktól 794.959 pengő, az igényjogosult gyermekek száma 38.305, a kifizetendő családi munkabérek összege pedig az első évnegyedben 574.575 pengő volt. Így ennél a pénztárnál jelenleg 220.584 pengő felesleg mutatkozik, Említésre méltó, hogy tulajdonképpeni hiány csak egy pénztárnál, még pedig a bánya- és villamossági ipar terülétén működő családi munkabér-pénztárnál mutatkozott, ahol 63.667 munkavállalóval szemben az igényjogosult gyermekek száma 64.032 volt. Igen kedvező a textiliparban a helyzet, ahol az első. évnegyed végén 273.811 pengő a felesleg. Ezek a hozzávetőleges adatok, bár nem nyújtanak végleges képet a hazánkban bevezetett családi munkabér-rendszer kihatásairól, mégis kétségen kívül azt igazolják, hogy a rendszer helyes alapelveken nyugszik, a gyakorlati élet nehéz próbáját kiállotta és igy a jövőben nem lesz semmi akadálya annak, hogy az igényjogosult munkáscsaládok ezt a mindenképpen méltányos és igazságos munkabérpótlékot kellő időben és hiánytalanul megkapják. S egészen bizonyos az is, hogy ennek a rendszernek a bevezetése nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy ipari munkásságunk körében egészségesebb életviszonyok alakul- 1 janak ki. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, szombaton, a nagymise alkalmával volt a szekszárd-belvárosi plébániatemplomban Gaál János apát, az újonnan kinevezett szekszárdi plébános ünnepélyes beiktatása. A szó szoros értelmében zsúfolásig megtelt templomban ez alkalomból megjelent a vármegye, a város, a helyőrség, valamint a hatóságok és hivatalok tisztikarának, továbbá a vallásos egyesületeknek és társulatoknak a küldöttsége. A beiktatás alkalmából Szekszárdra érkezett az előd: Kiss Lajos kormányfőtanácsos, felsőházi tag, pécsi kanonok is. A beiktatás. A beiktatási szertartást Horváth Károly kerületi esperes, szekszárd- ujvárosi plébános végezte a főoltárnál és szép beszéd kiséretéberi a hívek szeretetébe ajánlva az uj lelki- pásztort, kivette tőle az esküt, majd átadta neki joghatósága jelvényeit: a templom kulcsait, az evangéliumot és a szertartáskönyvet. Az eskütétel és a jelvények átadása után Gaál János apátplebános felment a szószékre és elmondotta első szekszárdi prédikációját. Az uj apátplebános programja. Ebben a nagyhatású és a hívek szivéhez utat falált szentbeszédben lelkipásztori programot adott az uj plébános és kifejtette, hogy miképpen jött ide és miért jött ide. — Jövök — úgymond — paksi híveimmel a szivemben, jövök megnagyobbodott munkaköröm felelősségének a tudatával, de egyúttal szent bizalmat érezve az isteni gondviseléssel és uj híveimmel szemben. — Azért jöttem ide, — folytatta tovább — mert napnak szánt engem az Isten a szekszárdi plébánia egére, hogy bevilágítsak az Istenházába, az iskolákba, a betegszobába; hogy reményt vigyek a csüggedőknek, meleget árasszak azok körül, akik e jéghideg világban a velőkig átfáztak : hogy vigasztalást vigyek a szenvedőknek, hogy valóra váltsam az Üdvözítő megbízását: Úgy világosodjék a Ti világosságtok az em, berek előtt, hogy dicsőítsék Aiyáto- I kát, aki a mennyekben vagyon. Majd ezeket mondotta: — Pásztornak szánt engem az Úristen, hogy megismerjem enyéimet és enyéim megismerjenek engem ; hogy előttük járjak és az élet mezejére vezessem őket, hogy a veszélyektől óvjam és hogy ha kell, otthagyjam a kilencvenkilencet és elmenjek az után, aki elveszett; hogy megvívjak, ha szükség lesz rá, híveimért a farkasokkal is. — Jöttem, őrök életre vezetni híveimet. A férfiakat, hogy ők legyenek a plébánia derékhada; a családanyákat, hogy súlyos keresztjüket megigazítsam vállukon; az ifjakat és hajadonokat, hogy az élet tavaszában a fagytól és vihartól megóvjam ; a gyermekeket, hogy ártatlanságban ragyogjanak tovább plébániánk egén, a szegényeket, a szenvedőket és haldoklókat, hogy nehéz kálváriás útjukon segítségükre legyek ; a bűnösöket, hogy vissza- vezesem őket az atyai házba. Ezeket a gondolatokat magyarázta és fejtegette, mint lelkipásztori programját Szekszárd uj plébánosa, akinek igen nagyhatású szentbeszéde végeztével következett az első apáti mise. A nap fontosságának megfeleló fényes segédlettel folyt le ez az ünnepi istentisztelet, amelynek asszisztenciájában résztvettek az összes szekszárdi áldozópapok, míg a segédlet kisebb teendőit gimnazisták látták el. A liturgikus szépségekben bővelkedő mise áhítatát nagyban emelték a szekszárdi iskolák gyermekkórusának énekszámát Szeretetlakoma a plébánián. Délben szeretetlakoma volt a plébánián. Erre az ebédre hivatalosak voltak Horváth Károly kerületi esperes és a helyi áldozópapság, vitéz dr Kohányi- Szabelly Károly kőzala- pitmányi felügyelő, mint a kegyúri jogokat gyakorló vallás- és köz- oktatásügyi miniszter képviselője, vitéz Vendel István polgármester Szekszárd városnak, mint kegyurnak a képviselője, Szeghy Sándor gyógyszerész és Eszterbauer József templomatyák, Malonyay Elemér, a belvárosi róm. kát. elemi iskola igazgatója és Pelz Hubert belvárosi kánEgyet szám árt 12 ffillóPs
