Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-08-18 / 66-67. szám
4 TOLNAMEGYEIgUJSAG és amikor Magda fölnézett rájuk, azok visszamosolyogtak oda. Mert az ilyen utasok a legszebbek min* den idők utasai között, ők a virágok a tavaszban, üde források a tikkadt nyárban, piros almái a hervadó ősznek, csilingelő szánu vidám utasai a dermedt teleknek, ők a nagy karneválban azok, akik nem bírják az álarcot s úgy is járnak- kelnek, mint két átlátszó falu elem, akik tudják, hogy kettőjük vágya az, amiből a csodák születnek. Csodavárók ők, titokpaloták előszobázói, akik kihallgatják a némaságokat, kilesik a csendet, várományosai egy elvarázsolt kastélynak, amelynek lakóit egyszerűen úgy hívjuk csak: család. Akkor már régen mögöttük volt az első ut, amikor Magda odafordult Tamáshoz és azt mondta neki: — Mondja Tamás, mi lenne, ha egyszer egy csepp kis szájon át megszólnánk mi ketten ? így mondotta ezt Magda s csak a mondatának utolsó részében fulladozott egy kicsit a szava. Tamás nem is tudott rá válaszolni Hosszú maeter- lincki csend következett utána, ami többet is tudott mondani minden kitervelt szónál. Aztán ez az idő is csak elkövetkezett. Magda is, Tamás is megálltak a csoda előtt. Nem azért volt ez szép, ez a kisebbik Tamás, mert hogy minden ilyen csepp kis gyermek szép, hanem mert volt benne valami Magdából, a porcellánok finomságából és törékenységéből. Tamás inkább büszke volt rá, Magda pedig egyszerűen boldog volt vele. Éppen olyan boldog, mint mikor Tirolban azokon a magas csúcsokon végre megpihenhetett. Istenem, milyen különös hasonlatosság is, — gondolta magában — hányszor nézett föl ott is azokra az elérhetetlennek vélt ormokra szorongva, vágyva, micsoda izgalmas szerpentineket járt meg akkor is, most is, míg a beteljesülés boldog érzésével megpihenhetett a csúcsokon és szemlélgethette a végtelenségeket. Ott is, itt is valami tiszta és üde levegő járta át, amely friss volt és súlytalan, mint az elinduló fénysugár, amelyik a prizmán át- küzdve magát kibontja színeit, titkait. Az volt az érzése, hogy valami megmagyarázhatatlan dolog történt vele. Lányságában ezt soha nem érezte. Akkor is boldog volt és megelégedett, mert nem erőszakolta az életet, csak a passzív lelkek néma érdeklődésével ügyelte a benne történőket és nyugodott meg a körülötte történőkkel. De az a boldogság mégis csak más volt. Valahogy zártabb volt az és nem volt perspektívája. S ime most annyira megnyíltak előtte a távlatok, hogy ha gondolkodni próbált, egyetlen épkézláb gondo ata sem tért vissza, mintha valami kozmikus vágányokon siklottak volna el a titkok torkába. Csupa ismeretlen érzések és messzeségek. Érezte, hogy belekapcsolódott egy végtelen láncba, amelyik maga az élet. Forrás fakadt belőle, hangtalan semmiség csak még, de kék a szeme, mint az övé és tétova rebbenései mögött egy egész világ feszül, kívánkozik ki belőle s mint egy kifogyhatatlan bűvészkalapból jönnek is majd sorban a szépségek, csodák. A kis Tamás is csak én vagyok — melegítette Magdát át a gondolat és rezgeti benne soká, mint az érintett húr. Úgy is ölelte meg a kis Tamást, mintha karjában az egész életet hittel, hálával szorongatná Meg is szépült asszonyságában, mint a gyümölcstől teli fák, Pedig az igazi szépségek csak ezután jöttek. Az első mosoly, amellyel a kis Tamás emberré lett. Az értelem csetiő-botló első szavai, próbálkozó fantasztikus kapcsolások, amelyek torzak, kedvesek és felejthetetlenek, a mindennapi uj és uj eszmélések, kitartó nagy erőfeszítések, amint a kis Tamás méricskélte kicsike eszével a nagy összefüggéseket, drága szép illúziók, amelyek nem ködösek és gyanúsak, mint a felnőtteké, hanem tiszták és mégis elérhetetlenek, mint az ég, leplezetlen kis hi- zelkedések, amelyek átlátszóak, mint az üveg és édesek, mint a cukor, a férfiakarat első >nem«-je, amely hajlékony még, mint a karótlan ág. Azután jött az első csók, amelyet a kis Tamástól kapott, kéretlenül kapott melegen, édesen és csattanón. Magdán sokán ott maradt ize, hangja, amiről tudta, hogy megnyilatkozás volt csupán, egy felfakadó kiálltás, hogy nincs mögötte más, mint szépség és hit, Magda rájött arra, hogy nekünk fölnőtteknek miért oly nehéz sokszor a lelkünk. Látta, hogy gyermekkorunk óta más sem történik velünk, mint hogy a hagyományok és hazugságok Al- pesei tornyosulnak rá arra a vékony és törékeny kis kéregre, ami a gyermek lelke. Hányszor is ösz- szeomlik bennünk minden, amig hazudni megtanulunk. Magda küszködött és gyermek akart maradni. Úgy is baratkozott a kis Tamással, mint akik egy fészekben születtek és egy fészekben is csicseregnek. Nem is vette észre, hogy Tamás, a nagyobbik Tamás ebből sok mindent nem értett meg és hogy mindinkább növekedő aggodalommal lesi Magda feledkező gyerekségét. Sokszor ki is fakadt Tamás; Magda, maga már engem nem szeret, de mintha nem mélyről jöttek volna ezek a csip csup szemrehányások. Pedig Tamás ezeket komolyan mondotta és addig hánykolódott már kúsza érzései között, hogy egyszer csak kívül volt azon a fészken, amelynek a puháját mégis csak maga gyűjtögette. S most ül valamelyik kopasz ágon feketén, magánosán. Idegenül nézte Magdát, aki csak az övé volt s ugyanilyen idegenül nézte a kis Tamást, pedig az csak maga volt. Nem is tudott már számot adni magáról, mert nem maradt benne más, csak valami tompa fájdalom. Próbált sokszor menekülni belőle, kereste a kaput, de nem találta, pedig keze rajt volt a kilincsen. j Egyszer azután az történt, hogy egy egymást tépázó este után el- { futott hazulról. Valósággal futott, | mintha a gondolatoknak éhes far- kascsordái kergetnék. Szinte megállni sem mert. Valamelyik sarkon valahol egy autó suhant el hangtalanul. Mintha egy éles késsel vágták volna el az útját. Pillanat volt csak az, de neki meg kellett torpannia. Az autó elment és ő ottmaradt. Valaki most lépett ki a ka- véházból. Pontosan háta mögött. Belülről pedig dallamok szöktek ki, ismerős dallamok s mint régi ismerőst ölelgették körül Tamást. Simogatták, becézték Tamást s régi szövegének minden szavát odaédesgették a kiszűrődő melódiához. Nem is igen ismeri már ezt a nótát senki, talán csak Tamás egyedül Babonás reszketés szállta meg. Diákkora óta sohasem hallotta ezt a nótát. Csak ma este. És ilyen körülmények között. S amint ott állt, a vacogó télben, egyszeriben nagy lombu hársfák sötétedtek föléje Hűs és kellemes lett az aljuk, mint a^ májusi estéken a hársfák aija és ő ott ül alatta tiszta gyermekszívével, romlatlan diákpajtásaival, a Halápyval, a Kincsessel, Kuniccsal meg a többiekkel amint dúdolják bele ezt a nótát a meleg májusi éjszakába.^Ta- lán száz autó is elsietett már előtte, de Tamás csak állt ott a régi hár- sak hüsében és a babonás emberek riadt ijedelmével hessegette el lelkének megkuszált lombjai közt a még mindég süvöltöző kuvikokat. Vak sirály lennék, — sóhajtotta kinzottan — aki elpusztulna az áldott vizek tükre fölött ? S amint tovább zsongtak a fülében a régi dallamok emlékei, lassan nagy komoly ormok közeledtek feléje, meleg völgyek hívogatták, szaladó nászutas vonatok integettek feléje, majd két édes szem nézett rá kérőn, könyörgőn, — hogy majd fölsikoltott — a kis Tamásé. A kis Tamás két kék szeme. Haza is ment nyomban és úgy lépett át annak küszöbén, mint a hogyan a gyónók lépnek be a templomba. Amikor pedig felgyújtotta a lámpát, akkor psdig egy kép világosodott bele, az örök téma, ami olyan régi, mint maga az élet, mindig az és mégis mindig uj, mindig egy és mégis sosem ugyanaz: ott feküdt előtte Magda szőkén, fehéren és kívánatosán, mint egy pompázó virág. Valami meleg álom piroslott át az arcán, haja pedig körülom- lotta, mint aranysárga szirom. Mellette a kis Tamás odabujva, szorosan, tapadón, mint ágon a rügy. Csak a bimbó tud úgy odatapadni az egészséges tavaszi gallyhoz, amikor csipi a hideg és tépi a szél. Hit van ebben az odatapadásban, olyan mélységes mindent feloldó hit, TELEFON: 143 VILÁG MOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Az előadások kezdete: hétköznap okon: */, 7 és 9 órakor, VMár- is ünnepnap : 3, 5, 7 és 9 órakor ruiuoKvii| auy. i wiumuittun, au órakor a helyér vigalmi adóval egyfltt 77, 66 Magyar film I Vígjáték Magyar film I Hasa lesz a férjem Főszereplők: Ágai Irén, Jávor Pál, Habos Gynla, Csorfos Gyula, Viz- váry Mariska, Hajmássy Miklós, Kiss Manyi, Sulyok Mária Magyar világhiradó Csak 1 napig I Vasárnap, aug. 21. Csak 1 UaH.K, 3 órakor a helyár vigalmi adóval egyfltt 44, 66 és 77 f Mllöcker örökbecsű zenéjével, Rökk Marika főszereplésével; Koldusdiák Zenés vígjáték — Főszereplők; Rökk Marika, Carola Hohn, Ida Wüst és Fritz Hampers Klegésiltű műsor 1938 augusztus 18. mint amilyenben mi felnőttek h* már nem is tudunk. n*1^ Tamás csak nézte ezt a kénét állt ott szorongón visszakivání 8 zón, mint egy régi kedves kan.°* ban. Kiáltani szeretett volna* iy nem ha hívnának I. . . * l8'®* És akkor Tamás úgy látta felébredtek mind a ketten Mat?!? arcáról boldog asszonyi mosol?™ illant el az álom, föl Tamás rí,, de Tamás ezt nem látta, csak’ kis Tamás szemét, amint néz rá most is kérőn, könyörgőn CM lépett Magdához, megragadta a léje nyújtott kezét és szorongatta’ csókolta a visszatérés boldog ívu talanságával. y Aztán riadtan megint a kis T másra tekintett. a’ Pedig a kis Tamás egy pillanatra sem nézett föl. Mélyen aludt De megérzett és tudott mindent, azért mosolygott az alvó gyermekek édes boldog mosolyával. 1 IHÁtek Csonka Magyarország nem vrszág, Egész Magyarország — mennyország I Őszi királyság. Gazdag vagyok l Az őszi nap Szórja reám az aranyat Pompás vagyok! A selymes ég Teríti rám kék köntösét. Ünnepi és vidám vagyok! Lábamnál lágy bíbor ragyog: Holt levelek. (Ma ez se fáj.) Nincs nálam boldogabb királyi Mert a kezemben nyárfaág Királyi pálcám; és csodát Teszek vele, ha akarom: És tavaszra kihajt botom I Rumi Erzsébet. A Himnusz Ünnepe F. hó 19-én este 7 órai kezdettel a vármegyei tisztviselők Győngyösy István Társaságának rendezésében a budapesti ügető pályán nagyszabású ünnepély lesz Kölcsey Ferencnek, a Himnusz szerzőjének emlékezetére* Ugyanezen a napon az ország minden városában tartanak Kölcsey-ünnepeket. — A budapesti ünnepélyen Preszly Elemér titkos tanácsos mond ünnepi beszédet, majd Zsindely Ferenc kultuszállam- titkár emlékezik meg Kölcseyről. Ezután a Magyar Dalszövetség ezer dalosa énekli el a Himnuszt. A budapesti vármegyeházán augusztus hó 24-én leplezik le a Kölcsey em* léktáblát. Az ünnepi beszédet gróf Teleky Pál kultuszminiszter mondja. — Városi közgyűlés. E hó 19-én, pénteken délután 4 órakor Szék- szárd megyei város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozaton szerepel Szekszárd megyei város 1938. évi költségvetésének belügyminiszteri jóváhagyása, a szekszárdi Tüdőbeteg Gondozó Intézet 1937. évi segélyének elszámolása, a Magyar Norma 1937. évi számadása, a községi iparostanonc- iskola 1938—39. tanévi költségve- I tése, vásártéri illemhely létesítése kőzvágóhidi víztartály építése, a vá- I rosháza tatarozásának előkészítése, I cselekvő és szenvedő hátralékok I rendezése, a vasútállomás előtti te*
