Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1936 január 1. TOLNAMEGY&I > UJSAG — Műkedvelő verseny Tamásiban. Januar 2 an műkedvelő verseny ke­retében »diák elő tárnáéi kiváló mű. kedvelői M>kazátb Haraányi; „Ven gazember“ cimü ai'ntnü**!. — Az állami gópJarómOveietöképzö (toffÖr) tanfolyam a m k r. T eh noiógiai es Anyagvizsgáló Intéseiben (Budapest, Vili, Jóssef körnt 6.) jstuar hó 17 én este fél 7 órakor nyílik meg. Beírás és a fölvételbe! szükséges Űrlapok kiadása naponta délelőtt 10—12 óra kösött ss igaz­gatósági irodában. i—Stl'yos sérülés. Páoholzer Mária 16 éves misaltti leány december hó 23-án a motorral hajtott körfUréasen fát vágott. Egy óvatlan pillanatban a fdrées elkapta a balkesét, a kö­zépső ujját levágta, egy másikat öas BseiUBta. Bessállitották a ssekasárdi közkórháaba. — Bicskázás. HUber Béla 18 éves mőcaenyi fídmüvee december 23 án heves ‘Bsóvaltásba elegyedett L^p iBtván nevű társával, aki a vita he­vében bicskájával as o!dalába szart. A sa'yosun sérült legényt bessálli* tottáh a sznksaárdi kórházba. LEVENTE ÉS SPORT Drávaszabolcs Pályadíjnyertes cserkészelbeszélés, i A 40 ember 6 lo felirásu »luxus« kocsink simán gördült ki a reggeli 'vonattal az állomásról, ötvenötöd- magammal. Nehány érzékeny mama még gé­piesen törülgette szemet a pálya­udvaron, nemkülönben néhány újonc, amikor a vonat már az őcsényi őrháznál repült velünk, uta­zásunk végcélja: Drávaszabolcs -felé. Bátaszék után elhagyjuk a szép sárközi síkságot s baranyai dombos vidéken kanyarog vonatunk, Pécs­nek ! ' Pécsváradhál a Zengő kötötte le figyelmünket, miközben belügy­miniszterünk, Kurdi Pali a vár- toronyra mutatott nagy komolyság­gal, melynek ablakából Vak Béla gyönyörködött hajdan, — a Mecsek elragadó panorámájában . . . Újon­caink elő is vették a tábori napló­jukat, hogy tüstént feljegyezzék eme nevezeted történelmi tényt 1 — Mi, akik a, jó viccet megértettük, jót mulattunk a Sógor első sikerült Ugratasán. Dunántúl patinás fővárosát, a mecsekaljai Pécset elhagysp^déli irányban- közeledtünk a Dráva felé. Harkányban kiszálltunk és kipakol­tuk holmiainkat a nagy »G. h.< kocsiból, pokoli hőségben 1 Har­kány fürdőn sok bámulója akadt karavánunknak. Majd nekivágtunk a 7 km es útnak, mely végnélküli­nek tűnt fel, különösen nekünk, »mókusok«-nak, akiknek pechünkre, a két kajákkal és rengeteg poggyá­szunkkal roskadásig megrakott szer­kocsi tolása jutott osztályrészül... Parancs —- parancs! A hajdan forgalmas harkány— mihjljáci, most begyepesedett és kórokkal díszített vasútvonal láttára Trianonra gondoltunk, miközben ökölbe szorult kezünk ! Utunk a ha­talmas nyárfákkal szegélyezett mű­úton vezet le a Drávához — a gyom- lepte^ vasútvonallal párhuzamosán * kődobasnyira. A hőség azonban mindig fokozódik és alig elvisel­hető, pedig a nyárfák árnyékában halad a faradt, kicsiny csapat. Egy levél sem rezdül meg. Végre elértük az ormánysági Drévaszabolcsot, melynek tornyát mar messziről láttuk a nagy sík­osban. A templom előtt rövid pihe­nőt tartottunk aelámulva néztük a tornyon lévő gólyafészket ás annak tollászkodó lakóit A toronyórán háromnegyed tizenkettő volt, pedig gyomrunkról ítélve, már uzsonna­időre járt Mingyárt láttam, hogy nem az órában van a hiba, hanem — szegény az eklézsia 1 (Különben Palkonyán hasonlóan háromnegyed 12 órát -mutat a szintén »festett« számláp.) A falut elhagyva, már hamar el­értük a kis és nagy »Z-imkó<-t, a környéknek nagy múltra visszate­kinthető és legnépszerűbb, halász- levéről is hires kirándulóhelyét (a katonai térképen is szerepel) és a mellette elterülő kopasz legelőt,* ki­jelölt táborhelyünket. A táborverés lázas iramban meg­kezdődött, de nyugatról, Palkonya felől hatalmas vihar kerekedett, megeredtek az ég csatornái A tábor­verés e miatt csak másnap fejeződ­hetett be s igy az első éjszaka a kis Zsimkó szívesen látott »nem­fizető« vendégei voltunk. A tábor már á’l. Közvetlen mel­lettünk a. bővizű Feketeviz, melyen az öreg Jóska bácsi szorgoskodik szüntelenül, halászszerszámaival. Csónakja is öreg edény már, a sze­rencséje forgandó. Pár száz lépés­nyire párhuzamosan a másik viz, az öreg Dráva, a jövő menő hajók­kal, lejjebb, a Feketeviz torkolata felett a háromives vasúti és közúti vashid, túlról a szerb határőrökkel, innen pedig a mieinkkel, mögöt­tünk a palkonyai füzfaerdő, mely­ből a háttérben a palkonyai piros- fedelü templomtorony emelkedik ki, balra a süvegalaku harsányi hegy, oaébb a villányi hegylánc, alatta a hires siklósi várral A csárdaépü­leteken túl nagy kendergyár áll, hatalmas kéményéből kiáramló bo­dor füst az egész tájat elárasztja, nemkülönben az ászokmedencék illata is . . . A magyarlakta vidék állatvilágá­ról is megem'ékezve, nem mulaszt­hatom el kiemelni hatalmas — szu- nyogállományát. Hozzávetőlegesen sem tudnám megbecsülni, hogy egy- egy lakosra hányat lehet szám. tani belőlük, de annyit mondhatok, hogy táborunkban négyzetméterenként — sokszáz példány esett. Hiaba pró­báltuk őket füstöléssel elterelni, éjjel-nappal hűséggel kitartottak mellettünk. Emlékük örökké élni fog körünk­ben ! A táborban mindennek megvan a maga helye 'és ideje, minden nap­nak külön programja. Este azután, 9 óra után ki-ki a maga sátrába bújik és a 10 órai Jsfuváskor, — jórésze már álomba szenderül., Utolsóelőtti napon szakácsunk ugyancsak kitett magáért. Szokat­lanul kiadós és kedvünkre való va­csoránk volt, magam is kétszer íe- petáltam ! Utána tábortűz, nagy ftiű- sorral, búcsúzóul. Hangos Mólt a táj, — de ... a horvat hegyek felől hatalmas vihar kerekedett, a; sötét eget sürü villámlás világította meg olyannyira, hogy a Dráva jqbbpart- ján, velünk szemben kimagasló ne­vezetes miholjáci kastély korvonalai kirajzolódtak. x A jókedvnek persze egyszerre vége szakadt. Hűvös szél süvített at, túlról, dörgött, villámjott, bor- zongott mindenki és mi sátrainkba menekülve, azon mód;■ ruhástól-* cipőstül bújtunk a takarók alá. A dörgést, villámlást, záporszerü eső váltotta fel, a hatalmas cseppek úgy kopogtak sátrunk oldalán, — mintha száz géppuska szórná go­lyóit hajlékunkra 1 Ilyen viharos hangulatban jött álom szemünkre. Trombitaszó harsan. Jól hallom? Riadó ,y.anjr3-.DudákiürjtäsünkT^z^^^-:, j datlannl fújja . fc ■ rekedt ikürtöt, a j parancsnoki sátorból vezényszavak I hangzanak, őrsvezetőnk riaszt vala- j mennyőnkoti a, szpménédos 'sátrak is megmézüűlnaR, őrsvezetőnk a tábor felvörtóíásslóiát botra "köti és »Mókusok, utánáml« kiélt. A szomszéd Zsinkó pávája vészjóslóan rikácsol, & sirályok sivitanak, majd a kendergyár vészsairénája is meg­szólal, a palkonyai és dravaszabolcsi harangokat felreverik és a Dráva felől : ágyudörgés, puskaropogás hallatszik... Az öreg halász rémülten ordítja: — Talpra urfiak!. . betötörtek a szerbek,... a hídfőnket már elfog­lalták ! Ki mit tarái, fogja és előre! — mondja Jenő bácsi és Karcsi bácsi — az obsitos sógorral — haditanácsot rögtönöznek, fokosok, cserkészoo- tok, balta, ásó, kapa már mind kéz­ben van, kiadják a parancsot: »Át­kelés a Feketevizen s rajvonalba fejlődve, irány a hidfől Rajta fiuk 1« A rozoga halaszcsónakon és a kajakokon pillanatok alatt átkelt a fel fegyverzett csapat, ott rajvonalba fejlődve, oldalba kapta a hídfőnket megszállott szerbeket és a túlerő dacara addig tartották magukat, mig az erősítés meg nem érkezett. A kendergyári munkásosztag élén a hadirokkant gyárigazgatóval, a palkonyai leventék, a szabolcsi tűz­oltók rövidesen megérkeztek, — de éppen az utolsó pillanatban, mert az erős ágyutüzben és a hatalmas puskatüzben már alig tudtunk helyt- allani rögtönzött fedezékeinkben. Most aztán ellentámadásba men­tünk át, — a hídon visszamenekülő szerbeket üldözőbe vettük, — még egy utolsó ellenállás és elkeseredett közelharc, kézitusa Miholjác előtt és — győztünk 1 A megvert szerb sereg szétszakadva, ki merre látott, ész nélkül menekült a horvát he gyek irányában 1... Mire a nap felkelt, a miholjáci kastély tornyán a mi zászlónkat lengette a szél 1 * Félig a sátorárokban fekve, ki­merültén, fáradtan ébredtem Vissza kúsztam a helyemre. Szomszédaim még aludtak. Az utolsó' éjjeli őrt njár leváltották. Kint már világos van, de az> esti zivatartól még min­den nedves, a sátorokban is víz áll Ébren vagyok, de nem tudom, hányadán állok ? Valóság volt, — vagy csak álom ? Szalmazsák pajtásom nyöszö­rögve ebredt, panaszkodott, hogy faj az oldala, mintha megbokszolták volna 1... Én bölcsen elhallgattam az éjjeli hadakozásomat és — ráfogtam, hogy képzelődik, pedig már tudtam, hogy kivel hadakoztam valóban, s hogy ő volt... a drávaszabolcsi ütközet áldozata! Jó munkát! Fehér szarvas. — WifaAwj NBB kérdése!' X december hó 18 án tartott ülésében az NB létszáma, valamint a NBB ügyeben beadott javaslattal foglalko- sot). Az NBB létszáma Ugyébeni ja vaslatot a tavaszi tárgyalási napokra halasstotta, mig ai NBB Ügyében tett előterjesztést, amely 28 as lét szám mellett siói, szívesen fogadta. A javaslat szerint ai NBB-be két rttlne a Dili és Nyugati aisaöyetBé­gekből 2—2 csapat, a Közép, Észak, Kelet és Délnyugat pedig 1—l et adna a keretbe, illetve ezen atosz tályok bajnokcsapatai kerülnének be I a vidékről. Esek szerint tehát ősz | szesen 29 csapat lenne és két tizen* négye* csoportban működőének. Aa NB-ből kieső 3 utolsó helyezett, %, II. liga 2—16. helyeselt, a BLASZ 2—9. beyesett és a fenti 8 vidéki csapat, összesen 28. ' , , , | R móljuk, hogy ei a javaslat meg- va'ósul és az 1938—39 évtől kez­dődő-n már mpgMsdhfti működését a'két tisebnégyes csoport. A pécsi I/; osatály ős*patai közül aligha szól bele a DVAC elsőségébe másik csa­pát, de a bajai alosatály bajnokságá­ban vetető DVOGE bajnoksága bi­zonytalannak mondható. Viasza vau még a tavasai sieson is és igy biza­kodva, ssorongé ssivvel várjuk a sieson kesdetét. — Levente- búcsúzáé. A szekszárdi 1916 Oeii levelitek folyó hó 19*én búcsúztak az egyesülőitől. Reggel a belvárosi templomban szenta dósáé­ban vettek reszt, majd a polgári fiú­iskolában gyűltek össze, ahol Stocker Géza főoktató hazafias butdnó be­szédet intézett a kilépő leventékhez. Azutáu a K oskemetby Károly kar­mester vezetése alatt álló leventeaane- karral együtt levonultak a leventék' • Hőoök szobrából, ahol a Magyar Hiszekegy elhangzása után Tőrök József távozó levente elbúcsúzott az egyesülettől és koszorút hilyezett az emlékmű talapzatára. V <glli a zene­kar eljátszotta a Himnuszt. — Levente ünnepély Siúagárdon. A Sióagardi Levente Egyesület meg­ható módon adóaotl a szeretet Ünne­pének. Dr Málinger Janos orvos éz Telkes Jóssef teológus szóltak kere­setten ssavakkal a leventékhez z nap jelentőségóról. Pere\ Finta éz Pesti leventék aktuális költeményeket ad­tak elő, az énekkart pidig Gábriel József tanító' vezette. Végezetül a szegénysoron leventék ruhasególyben részesültek. — A TSE téli pihenőjét tartja. Minthogy a bajnoki meraoaesek már­cius első vasárnapján kezdődnek, lesz elegendő idő arra, hogy a komolyan sportoló csapatok kellően felkészül­hessenek a tavaszi ssesonra. Mint értesültünk, ! TSE január közepén/ kezdi meg tornatermi edzését Bea- Booyey Gyula testnevelési tanár, edző vezetése inoliétt. r A bajai alosztály 1937—1938. évi bajnokságáért foiyó mérkőzések tdvajzi sorsol isa: Márc. 6. DVOGE -BTK, MTE—BMTE, KAC-BSE, BTSE—TaE, NSE—BMOVE, Bacska—KSC. Márc. 13. BSE-BTSE, BMTE—KAC, BTK-MTE, KSC-NSE, TiE—Bácska, BMOVE—DVOGE. * !i Márc. 20 MTE-DVOGE, KAC—BTK, BT iE-BMTE, Bácska—BiE, NSE—TSE, KSC—BMOVE. Márc. 27. BSE—NSE, BMTE—Bácska, BTK-BTuE, DVOGE-KAC, TSE-KSC, BMOVE—MTE. Április 3. KAC-MTE, BTSE-DVOŰE, Bácska—BIK, NSE—BMTE, KSC^BSE,, TSE—BMOVÉ. Április 10. BSE-TSE, BMTE—KSC, BTK—NSE, MTE-BTSE KAC-BMOVE, DVOGE—Bácska. „ Április 24. BTSE—KAC, NSE -DVOGE, Bácska—MTE, KSC—BTK, BMOVE—BSE, TSE—BMTE. Május 1. BMTE—BSE, BTSE—BMOVE, BTK-TSE, DVOGE—KSC, MTE—NSE, KAC—Bácska. Május 8. BES—BTK, BMOVE—BMTE. Bácska—BTSE, KAC—NSE, KSC—MTE, TSE-DVOQE, Május 15. BTK—BMTE, DVOGE—BSE, MTE—TSE, KAC—KSC, Bácska—BMOVE BTSE-NSE. Május 22. BSE—MTE, BMTE—DVOGE, NSE—B cska, KSC-BTSE, TSE—KAC, BMOVE-BTK, Szövetségi nap : április 17—18 és május hó 29*én van. Az előlállók a pályaválasztók. Kiadó a „Tolnamegyel Újság“ Hírlapkiadó Rt, _________________________fi_

Next

/
Oldalképek
Tartalom