Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-12-24 / 102-103. szám
I /■ iE] * H**« É. 1 Ip » I i t TOLNAMEGYEI UJSAG . » • _• i jtornnlnmi flist 4 Fe kete Játék-üzlet Inknird, Kaszinö-épUlet JUi EOÉ KEZTEK a szebbnél szebb ’ gyermekjátékok, alvó és beszélfi törhetetlen babák, repülőgépek, áramvonalas autók, hintslovak, bicikl k, ródlik, a legújabb társasjáték« k, mesés és képes könyvek, a legolcsóbb árban. — Babajavitás. Baba lejek. — Babaparókák, 764 Kölcsey Irta: Nagy Ilona Nem tudom, írtak e valaha emlékbeszédet olyan körülmények között, mint én azt a Vas Gereben író és Művészeti Kör elnökének felszólítására tettem ? Mikor értesültem a kívánságról, döbbenten kérdeztem : emlékbeszédet tartani ma, költőről, íróról ? Mikor mindenki azt akarja hallani, hogy mit mond Hitler, vagy Mussolini! Irodalmi irányokról, nye vujitási küzdelmekről beszélni, mikor nem tudiuk, Benes győz-e, vagy, az elvermelt magyar Igazság ? És — mikor mindenki a holnapért remeg — beszéljünk arról, hogy mi volt 100 év előtt ? összeszoru t a lelkem a pillanatnyilag mindnyájunkat megkörnyékező kishitűségtől, hogy lesz e még nov. 10 én Vas Gereben Kör? Hiszen gázálarcpróbákat tartottunk naponta 6 éves gyerekekkel I De a felszólítás komoly volt. Hozzáfogtam hát jó lélekkel. Könyveket kerestem, hogy az elhomályosult diákleckéimet kiegészíthessem* Emlékeztem még, hogy a gyermekkorában elárvult Kölcsey Sző- demeteren született és majdnem egyszerre vesztette el jó édesapját és az egyik szemevilágat Tudtam, hogy a debreceni iskolát végezhesse a 6 éves kis arva, egyik öreg cselédjük költözött be vele a nagy városba, hogy legyen, aki ennie adjon, vagy a csizmácskát lehúzza a • Hét Vezérek egyikenek késéi ivadékáról. S mig nézegettem a térképeket, egyre összébbszorult a szivem Minden a másé I Bihar és Szatmár nemes vármegyék ősi kúriáit I És Pozsony 1 ahol, mint országgyűlési követ, a lengyel—magyar barátságról, az akkori földreformról, az urbérről, vagy nemzeti létünk alapvető értékéről: a magyar nyelvről tartotta európai vonalvezetésű beszédeit. S mig tovább kutatgattam a múltban, mikor Kazinczy oldalán vívta 5 is éiet-halá'.harcát az ikes igék miatt, mellettem zúgott a rádió és remegve markoltam össze a papirt, mert Tisó otthagyta a komaromi tárgyalást és a Csallóközben idegenek verték a magyar ifjakat egy ének miatti Csak Isten tudja, hányszor ugrottunk fel valamennyien munkánk mellől ezekben a napokban, hogy hát nincs már egyetlen egy férfi se, aki megvívjon Hombárral ? 1 De a másik félórában halát adtunk Istennek, hogy masnak több esze van 1 És féltia, őrzik a mag> ar vért i Folytattam a munkát Elolvastam a »Feielet«, — amit a »Mondolatra« irt Kazinczy védelmében. Kiegyeztem egy kötetre való örök igazságot a rádió névtelen magyarjának akadémiai beszédjeiből, műkritikaiból és a Kölcsey Kálmánhoz irt Pareneziséből. Egy felfedezésnél sajnálkoztam rajta, — jelen sora m miatt — mert Kölcsey volt az emlékbeszédek magyarországi meg- . alapitója. Minél többet tudtam meg róla, ' annál melyebben illetett meg ma- { ganyos, sívar élete. Az örökös | anyagi küzdelemi. Állandó gátlói műveltsége fejlesztésére tervezett külföldi utazásainak. Egyetlen egyszer juthatott el szegény nagy lélek Bécsig — pár napra Tán akkor imádkozta le Hungária homlokárój azt a mély redőt, ami most, a bécsi döntés után simult el ? Lassan mindent tud am már róla. Amit a diák- könyvek elrejtettek ifjú szemeink elől Hogy országgyűlési követsége kortársai kicsinyessége miatt szakadt meg delelőjén. Hogy életének egyetlen boldog órája nem volt. És szegényen, majdnem elfeledve, dőlt sírba Hát érdemes volt — gondoltam — görögül, franciául, németül és latinul megtanulnia ? Mikor saját anyanyelvén se hallgat rá fajtája I Érdemes volt rímekkel, sormértékekkel bíbelődnie, mikor nem volt egyetlen leány, akinek szemérmes vágyódással irt verseit átnyújthatta volna. Érdemes volt az ősi, primitiv nyelv fejlesztésével annyit bajlódnia, mikor nem volt egv megértő társa, akivel az álmosdi pusztabirtokon elbeszélgessen. S ahogyan múltak napok és késtek a komáromi tárgyalások, úgy éreztem, hogy képtelen leszek ennek a magányos nagy léleknek nemes erőfeszítéseit méltóképpen érzékeltetni. Pedig egyszerűt akartam. Olyat, amilyet csak a Icgnagyobbakról írhatunk, mert érezzük, hogy bármit is mondanánk, csak gyönge stílusgyakorlat lenne az ő nagyságuk mellett Aztán egyszer csak mégis eljött egy nap Amikor egy szent téboly kommunikációjába eggyé lett tiz millió magyar. A kunság széles horizontú parasztja, a nobeldijas tudós, a fegyhazak elitéltjei és a szentéletü szerzetesek. Olyan nap volt ez, mikor a rombolásra emelt karok ölelésre kapcsolódtak és a gyilkolásra indulók sírva fakadtak. Amikor a pusztai kis kanászgye- rek ugyanazt az éneket üvöltötte az égre, — lélekbőszitő áhítattal — amit a főrend, iparos, vagy templomszolga És amiben összeolvadtunk szétbonthatatlanul, a Kölcsey Himnuszában 1 Ért-e ennél nagyobb sikert vilagpályamű ? politikus, vagy hadvezér? Dalolt-e ennél nagyobb mámorral szerelmes dalt, mint ahogyan mi énekeltük a Himnuszt ezekben a napokban ? Ezekben az idegtépő pillanatokban éreztem meg én is, hogy Köl- cseynek ezekért a napokért kellett megszületnie 1 Érdemes volt árván, egyedül végigjárnia egy hosszú éle tét, á matlankodnia a kritikák fül lánkjai miatt, mert most vele virrasztóit az egész ország. Bocsáss meg Kölcsey, hogy halálod j00 éves fordulóján nem rendezünk neked tömjénes requieme- ket De most nem tudunk liberát énekelni I Tele ven a lelkünk zengő allelujákkal I Bocsáss meg, hogy nem gyújtottunk emlékednek illatos füstü kandelábereket De nézz Nagysallóra, Munkácsra I Honnan a L0 év átkos száll most feléd I Bocsáss meg, hogy porlo hamvaidat nem hoztuk haza az ország egyetlen Bazilikájába 1 De emeltünk neked fölségesebb dómot. A te Himnuszodból tízmillió szív ívelte fel az égre kupoláját. Bocsáss meg, hogy nem tudunk neked most se ódát szavalni Kisi- koltottuk minden erőnket Ipolyságnál, Komárom és Kassánál. Meg ott, a Keletipályaudvaron, mikor hazaért Becsből az a láradt mozdony, amelyik már annyit futott hiába Genfbe, Párisba 1 De mégis 1 Egyetlen hálasort még fel tudunk kiáltani hozzád 1 Köszönjük, hogy magyarnak születtél I Mit elentett ez nekünk — rajongó fajtád legrajongóbbjainak — Trianon óta, mikor annyit kellett hallanunk, hogy mindent, amit érdemes rólunk tudni, közénk tévedett fajták érdemei 1 Mi volna most velünk, ha más nemzetek népének írtad volna meg ezt az imát ? Bocsáss meg mindent, ami életedben és azóta elmaradt 1 Hogy nem tudtunk neked tisztességes meg1- élhetést adni, hogy tányérodra néha epét tálaltunk Hogy becsvágyad elé gátat emeltünk és főleg bocsásd meg, hogy magános lelked- hez nem tudtunk melléd egy méltó élettársat adni 1 Feledd el, hogy egyszer, egyetlen egyszer — politikai fertőző betegségek után — lehervadt néhány magyar ajakról a te imád. De hallottad most — ugye — Csallóköztől a beregi lankákig, mint valami túl világi méretezésű hangverseny- teremből éjjel-nappal, szakadatlan 1 ez az ima szállt fei hozzád 1 Láttál-e minket, Kölcsey kicsiny szobánk szentelt magányában, hogyan öntöttük fel újra kis mécsesünk olaját az Istenanyakép előtt, mert idegen pályaudvarokon a magyar Himnusszal várták igazunkat járó magyar államférfiakat. Ugyanaz a kis mécs volt ez, melynek langja annyiszor remegett és lobbant ki ráhulló könnyeinktől Mert kilenc millió igazát olyan nehéz volt megértetni a 100 milliókkal 1 És most láttad ? már-már alig győztük olajjal a mécs mohó kis lángját, mert ahol magyar él, mindenütt sírva imádkozták a Kölcsey Himnuszát 1 Láttad-e az ország első énekeseinek együttesét — ott, az Andrássy- uti nagy palota terraszán, — rivalda nélkül ködös estén a nagyvárosok legjavával és csőcselékével együtt énekelni a te Imád ? És az ungi malacbandát, az országút szélének sarában, térden- állva huzni-huzni szakadatlan a bevonuló katonák lova laba elé, hogy »Nyújts feléje védókart I« Hallottad e a cseh iskolák kis magyarjainak — ott Krasznahorka alatt, vagy Isten tudja hol ? -— a 100 hangon kezdett, de az Ur trónja J előtt btfejezett énekét ? És láttad-e azt a botondi mozduF1GYEIEH! 18-án,vasárnap, egész nap nyugat A gondos háziasszony olcsón és jól vásárolhat nálam most hasznos karácsonyi ajándékokat Meleg férli zokni _ _ _ —«55 Sv ájci kötésű női nadiág_ __ 1*50 Me leg nói harisoya _ —«78 Bélelt férfi bőrkesztyű _ _ 4*50 To vábbá férfi ing, kalap, nyakkendő, női és gyermekkabátok, férfi, női és gyermek cipők és hócipők, kötött mellények, blúzok és pulioverek, minden egyéb divatáruk mélyen leszá Irtott árban beszerezhetők Diamant József divatházában Szekszárdi Kaszinóbazár-épület. 762 1938 december 24. Karácsonyi nlfindéhok igen olcsón beszerezhetők TÓTH JÁNOS szerésznél Szekszárd, Kaszinóbazár 753 Pontos óra- és ékszerjavitó műhely latot, mikor az érzéketlennek látszó magyar gazda rádöbbent, hogy most, most ő ís meg tudná döngetni Bi* zánc kapujál I És le tudná ütni — fél ököllel — Nubia vadját, mert a kassai harangzúgásban meghallotta a saját szive dobbanását. És az éretlen ifjú marxistát láttad-e — Himnusszal ajkán — holtan összeesni ott, valahol a Záhony hídnál ? Látnod kellett mindent 1 Azt is, hogy olvadt ki belőlünk 20 keserves esztendő minden bűne, mikor a rádión keresztül meghallottuk ruszin testvéreink szokatlan kiejtésű énekimáját 1 És megláttuk itthon, idegen származású, de egyazon rangú, jogú és értékű testvéreink szemében az együttérzés féltő aggodalmát. Most már tudjuk, hogy te voltál velünk uttalan utainkon nemzeti erőfeszítéseinknél és megmaradtunk. Ott voltál a 90-es évek kivándorlóinak hajófedélzetén, mikor a földjétől elszakadt paraszt Himnusz- sirasa a hamburgi kikötő ködében túlzúgta az óceánjáró szirénák bú- gásat. Ott voltál és vagy ma is Kanada préritengerein, a francia selyemgyárak magyar gályarabjainál, Belgium bányáiban Mindenütt, ahová a magyart — mint egy hős nép széttépett szivének csöppjeit —I a békeököl szerte fröccsentette 1 Most tudiuk, hogy te sirtal bennünk 20 év előtt, mikor a feltépett magyar égbolt alól kilopták a Hármashalmot. És te voltál az a láthatatlan rendező ott, a genfi pályaudvaron, Appo- nyink temetési gyászpompajaban. Mikor a vilagdiplomacia szine-java előtt — a magyar Himnusz k;ezdő hangjaira — egy idegen utlevelü diák áttörte a kettős rendőri kordont, hogy a leplombált vasúti ko- csi ajtajára borultan elsírhassa a szlovenszkói magyar ifjúság bánatát 1 Te adtál neki erőt, hogy a mozgó vonat lakatjára felköthesse a titkon viselt magyar kokárdát. Te intézted, hogy ebben a mozdulatban nagy nemzetek nagy po itiku- sai észrevegyék, hogy ez a felig Balkánnak, félig Ázsiának kiáltott nemzet hatalmas szellemi értékek és jogok tulajdonosa. És te kacagtál most — halottak estéjén — mindnyájunk ajkán. A züllésre Ítélt pesti kis csirkefogókén A cselédszobákat bérlő egyetemi ifjak tantorithatatlan hiteben. A szülni nem merő anyak szívé- dobbanásában. A felébredt politikai álmodok szemén. Rád ismerünk mindenben, amit 100 év óta bennünk munkáltál. Te kard és ima voltai 1 Szikra es hűsítő balzsam. Bölcsőknél elsírt imánk és ébresztő harsonánk Te vagy az, aki bennünk meg-: bocsát a másikának. Te akarod, hogy temessük el végre az örök gyanakvást és felejtsük el, hogy voltak a lélegzetfosztó napokban, akik a boltba | futottak és gyermekek szájától vit-! ték el azt a sót, amit Maramaros-j ban olyan könnyen otthagytak 1 Te mentél most is bennünk Münchenbe, Rómaba, Bécsbe, Kassara, te, az örök magyar 1 Csakhogy X
