Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-01-29 / 9. szám
XX. évfolyam. Szekszárdi, 1938. január 29. (Szombat) 9. szám. TOLNAMEGYEI ÜJSAG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősbe be kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épllletében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő j| Félévre_ — — 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megtdeaik minden őserdőn és szombaton. | Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap azelleml részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Uird.eiések órai: A legkisebb hirdetés dlta l-6ű pengő. — A hlrdatAa agy 60 raUIUnétar széles Imrahon miniméiersoronként to fillér, isllásflceresókmk SO százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelvezeti^reklómn, eljegyzési, csalédl hír, valanitai i nylíttér aprónként SO fillér érbe kérdi. A hűség ünneplése Egy országgyűlési képviselőt ünnepeltek a napokban Budapesten az egyik társadalmi körben b mikor est Bióvá tesaaük, elsősorban nem ez ünnepség személyi motívumait emeljük ki, mert a személyi motívumok jelentőségét csak másodrangunak tartják. Aa ünnepelt magyar érzéséről tett tannbizonyaágot a miközben hangoztatta, hogy bár Bácska egyik sváb fainjában nem magyarajkának aiületett és Tolna vármegyének egyik ugyancsak sváb falujában nevelkedett, mégis érzése és minden csepp vére a magyar hazához fttii. Lássuk már most e személyi motívumokon túl a magyarországi németajkú kisebbség történetét. A XVII. és a XVIII. században nyitotta meg Magyarország a török hódoltság utáni idők újjáépítési korszakában kapuit a németajkn települők előtt. Vállu- kat nem hnsták aranyzsákok, szegényes tarisznyájukban csak üli elemózsia volt s miként a telepítési adatok igazolják, a Dunán hajóztak le Budapestig, ahol élelmiszerekkel látták el őket s transzportokban szállították a telepítésre váró földterületekre. Nem gazdag, jómódú emberek vették tehát birtokba a magyar földet, hanem siegéoy tarisznyáé, uj házát kereső emberek. A magyar földön a jóság és a keresitény sie- retet fogadta őket s immár közel két évszázad óta a mai nap is saját anyanyelvükön beszélnek, megőrizve anyanyelvi jogaikat. Szorgalmuk révén szép, tiszta s vagyonosodó sváb porták keletkeatek a magyar földön s a halának értékes polgárai lettek. Nem is volt az otthont nyújtó hazának soha komoly gondja velük. Eddig rendben is volna minden. Történt azonban, hogy mostanában egy időközi választás alkalmával meg kellett mérkőznie a magyar hazához hú gondolatnak azzal a tüneti szellemmel, amelyik más utakat kívánt megjelölni németajkú honfitársainknak, mint amilyenen immár 200 év óta jártak. — Az eredméhy őszinte örömet váltott ki az osztatlan magyar társadalom köréből. A hűség és a régi hagyományokhoz való ragaszkodás gondolata győzedelmeskedett s amikor Budapest egyik társadalmi körében azt a férfiút ünnepelték, aki megtestesítője volt a magyar hazához hú gondolatnak, tulajdonképpen az a szellem nyert ünneplést, amelyik minden befolyás és UBiitás ellenére a higgadt mérséklet vonalán maradt meg. Valóban felemelő olvasni azt a vallomást, amelyik nyíltan hangoztatta, hogy a magyar haza az itt élő néntetajku honfitársaktól nemcsak, hogy nem vett el semmit, ellenkezőleg mindent adott. Adott hazát s e hazában földbirtokot, boldogulási lehetőséget, pozíciót, a kitűnőknek méltóságot, kitüntetést s mindent amit egy magyar honpolgár elérhet. Amikor mostanában különböző világáramlatok hintik szét eszméiket magyar vonatkozásban, bátran hirdethetjük, hogy nálunk nincs semmi szükség arra, hogy változtassunk történelmi hagyományainkon. Ea az ország mindig egyforma mértékkel mért a javak osztása és a terhek kirovása terén. Nagyon helyesen mutatnak mostanában több oldalról arra, hogy immár kilencszáz esztendő Óta a szent- istváni gondolat fűzte egybe e nemzet minden rétegét. Ez a gondolat sértetlenül fennáll és nem szorul semmiféle revideálásra. En nek az igazságnak nemrégiben Hómén Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter adott legszélesebb- körü kifejezést, de amit ő mondott, azt csupán a történetíró és a gyakorlati politikus helyesirányu Összegezését jelentette annak, ami évséé- zadok óta Magyarorsaágon gyakorlati erőt nyert. Nem vagyunk barátai a lépten- nyomon való ünneplésnek. Am ünnepeljenek társadalmunk különböaö szárnyain adott alkalmakkor, de ne engedjük, hogy az ünneplések hét- kösnapok sorozatát eredményezzék és ezzel elsiUrkitsük az ünneplés lényegét és értékét. De amikor ezt az álláspontot hirdetjük, a legnagyobb mértékben helyeselni tudjuk azt, hogy Budapesten, az ország szívé ben, ahol minden magyar gondolat legerőteljesebben dobog, nem haladtak el a magyar kisebbségi közélet e jelentős mozzanata mellett, hanem megfelelően értékelték a magyarországi németajkú lakosság fontos állásfoglalását és easel kifejezésre jut tatták ait a minden magyart eltöltő őszinte érzést, hogy nálunk a hagyományok egyet jelentenek a magyar élettel és ebben a magyar életbén egyforma előnyt és terhet érez mindenki fajra, vallásra, foglalkozásra és társadalmi elkülönülésre való tekintet nélkül. A magyar nemzet nemcsak örül a németajkú polgárai ré- | síéről megnyilatkozott hűségnek, de 1 el is várta azt a annak ellenkesőjét I elképselni sem tudná. I görbői ŐRFFY GYULA dr | Ebben aa évben szokatlanul dús a kérlelhetetlen halál saekszárdi aratása és megdöbbentőon hat a hir, hogy görbői Őrffy Gyula dr, Tolna vármegye tiszti főügyésze tragikus körülmények közt rövid szenvedés Után elhunyt. Az életerős, egészséges ember hetekkel ezelőtt tudtán kívül lenyelt egy vékony csirkecsontot, amely a bélcsatorna alsó részén fennakadt és kellemetlen érzÓBt okozott. Dr örffg előbb mélyen fekvő aranyérre gyanakodott és csak akkor vetette magát orvosi vizsgálat alá, mikor fájdalmai lás kíséretében jelentkeztek. A tüzetes vizsgálat felfedte a baj okát, eltávolította a mindkét végével a bélbe fúródott csirkecsontot és megállapította, hogy a befuródá- sok két tályogot okoztak, amelyeket műtét utján kell megnyitni. A beteg befeküdt a Horthy Miklós kórházba, ahol elvégezték a súlyos műtétet, amely után a láz megssüut, csak kisebb hőemelkedés maradt fenn és minden remény megvolt a gyógyu lásra. Sajnos, a megnyugtató tünetek nem állandősuttafe; éa dr őrffy újból be lázasodott. Az ismét megejtett tüzetes orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a tályogok nem voltak elszigetelt képződmények, hanem megfertőzték a bél traktus végének környékét. Fel lépett a dtilmirigygyulledás és az eszel járó kísérőjelenségek arra késztették a hozzátartozókat: dr őrffy Lajos szombathelyi m. kir. bábáképaő intézeti igazgató-tanárt és dr Őrffy Imre felsöháfei tagot, hogy SzekszáTdra kérjék dr Dózsa Jenő bndapeti egye térni m. tanárt, poliklinikai osztályos főorvost, az ismert vese- és bélsebészt. Dózsa tanár vasárnap autón jött le a súlyos beteghez és a konzílium után ő is azt állapította meg, amit előbb a szekszárdi kórház és dr őrffy Lajos, hogy a tályogok szepszist idéztek elő, beállott az általános vér- mérgesés: a beteg menthetetlen. Dr őrffy Lajos ngysiólván éjjelnappal bátyja betegágyánál tartózkodott és orvostársaival együtt mindent elkövetett, hogy szerencsétlen fivére szenvedéseit enyhítse. Az orvosok munkája ugyanis már csak a fájdalmak csillapítására szoritkoiha- tott, hiszen a betegségnek abban a stádiumában csak a csodától lehetett javulást várni. Dr őrffy Gyula, akinek közériete olyan jó volt, hogy nem íb gondolt a közeli végre: szerdán agóniába esett és délután Va5 órakor vissiaedta nemes lelkét Teremtőjének. Halála híre villámgyorsan elterjedt az egész városban, ahoi a társadalom minden rétege egy hét óta aggódó figyelemmel kísérte aa állapotáról szóló közléseket. Hamarosan megjelent a fekete zisaló a vármegyehál homlokzatán, a vármegyei köskór ház, a vármegyei auaeum, a Szekszárdi Kaszinó és a Szekszárdi Takarékpénztár árbocán. A szómoiu esemény általános, igsz részvétet keltett nemcsak Szék szár- dón és a vármegyében, hanem távolabbi vidékeken is, hiszen az ó köz • tiszteletben álló saemélye értékes ' egyéni tulajdonságainál fogva Tolne vármegye határain túl is nagy megbecsülésnek örvendett. Kiváló jogi tudása, nemes éa eiókelÓen puritán életfelfogása, essméoyi tisstaságu jelleme, ember szeretető, széleskörű műveltsége, óriási látóköre, önzetlensége és idefttramnsa nagy megbecsülést szerzett neki mindenütt, ahol csak ismerték őt. Egyértelműen megáUa- pitották, hogy korai elmúlása Tolna vármegye közéletének nagy vesztesége. őrffy Gyula dr aa 1879. évi november hó 29-én született Saeksaár- don, mint néhai őrffy Lajos dr nagytekintélyű szekszárdi Ügyvéd és a Szekszárdi Takarékpánstár elnökének elsőszülött gyermeke. Középiskolai tanulmányait a budapesti II. kerületi kir. katolikus gimnáziumban végezte, majd • budapesti tudomány- egyetemen elnyerte a jogtudományi doktori fokoaatot. Hadkötelezettségének az ungvári os. és kir. 68. sz. gyalogezrednél mint egyéves Önkéntes tett eleget. Katonai saolgilatának letelte után ügyvédjelölt lett és az 1905. év junius havában megszerezte az ügyvédi oklevelet. Az 1914. évi julius 29 ig folytatott Szeksiárdon ügyvédi gyakorlatot, mikor íb a világháború kitörése folytén hadba kellett vonulnia. Mint tartalékos hadnagy és főhadnagy a szerb, oroBi és olasz frontokon harcolt és a Dober- dón súlyosan megsebesült. Balkarját amputálni akarták és dr Mauuinger professzornak köszönhette, hogy ez a kar — ha részben rokkantán is — megmaradt. Hegedülni aionban ő, a kitűnő muasikua, a volt saekszárdi kamaraegyüttes tagja, nem tudott többé. Ssámos hadi kitüntetést szerzett és mÍDt népfelkelő százados szerelt le. A háború vége felé a beteg dr Kiss Ernő tisatifőügyész helyett mint tb. főügyész teljesített szolgálatot és a tisatifőügyész halála után Tolna vármegye főispánja az 1918. évi október hó 29 én helyettes főügyésznek nevezte ki. Végleges tiszti főügyésszé az 1919. évi november hó 29 én tartott vármegyei köigyülés válasatotta meg. Úgyis mint ügyvéd és úgyis mint vm. tisztifőügyési igen széleskörű társadalmi tevékenységet fejtett ki. Köskedvelt és nagyrabe- CBÜlt tagja volt a szekszárdi és megyebeli úri társaságnak, melegen érső Bzive, imponáló sokoldalúsága, valamint egyéni szeretetremáltósága sok barátot és tisatelőt saerzett neki. Aa 1922—1926. évig mint ügyvezető igazgató állott a Szekszárdi Kasiinó élén. Ideális felfogására nézve jellemző, hogy bár erre nem lett volna kötelezhető, tiz évvel ezelőtt lemondó, t az ügyvédség gyakorlásáról és csupán hivatalának ólt. Kiváló mű- értő volt és megértő mecénása a művészeknek. Emlékét kortársai szeretettel fogják megőrizni és érdemeiről pedig tanúskodni fognak a törvényhatóság annalesei, Dr őt ffy Gyulát e hó 28 án, pán- I teken délután 7a 3 órakor temették 1 a vármegyehála udvaráról az újváros Egyes szám ára 12 iilléPi
