Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-01-29 / 9. szám

XX. évfolyam. Szekszárdi, 1938. január 29. (Szombat) 9. szám. TOLNAMEGYEI ÜJSAG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősbe be kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épllletében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő j| Félévre_ — — 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megtdeaik minden őserdőn és szombaton. | Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap azelleml részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Uird.eiések órai: A legkisebb hirdetés dlta l-6ű pengő. — A hlrdatAa agy 60 raUIUnétar széles Imrahon miniméiersoronként to fillér, isllásflceresókmk SO százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelvezeti^reklómn, eljegyzési, csalédl hír, valanitai i nylíttér aprónként SO fillér érbe kérdi. A hűség ünneplése Egy országgyűlési képviselőt ün­nepeltek a napokban Budapesten az egyik társadalmi körben b mikor est Bióvá tesaaük, elsősorban nem ez ün­nepség személyi motívumait emeljük ki, mert a személyi motívumok je­lentőségét csak másodrangunak tart­ják. Aa ünnepelt magyar érzéséről tett tannbizonyaágot a miközben han­goztatta, hogy bár Bácska egyik sváb fainjában nem magyarajkának aiületett és Tolna vármegyének egyik ugyancsak sváb falujában nevelke­dett, mégis érzése és minden csepp vére a magyar hazához fttii. Lássuk már most e személyi mo­tívumokon túl a magyarországi né­metajkú kisebbség történetét. A XVII. és a XVIII. században nyitotta meg Magyarország a török hódoltság utáni idők újjáépítési korszakában kapuit a németajkn települők előtt. Vállu- kat nem hnsták aranyzsákok, sze­gényes tarisznyájukban csak üli ele­mózsia volt s miként a telepítési adatok igazolják, a Dunán hajóztak le Budapestig, ahol élelmiszerekkel látták el őket s transzportokban szállí­tották a telepítésre váró földterüle­tekre. Nem gazdag, jómódú emberek vették tehát birtokba a magyar föl­det, hanem siegéoy tarisznyáé, uj házát kereső emberek. A magyar földön a jóság és a keresitény sie- retet fogadta őket s immár közel két évszázad óta a mai nap is saját anyanyelvükön beszélnek, megőrizve anyanyelvi jogaikat. Szorgalmuk ré­vén szép, tiszta s vagyonosodó sváb porták keletkeatek a magyar földön s a halának értékes polgárai lettek. Nem is volt az otthont nyújtó hazá­nak soha komoly gondja velük. Eddig rendben is volna minden. Történt azonban, hogy mostanában egy időközi választás alkalmával meg kellett mérkőznie a magyar hazához hú gondolatnak azzal a tüneti szel­lemmel, amelyik más utakat kívánt megjelölni németajkú honfitársaink­nak, mint amilyenen immár 200 év óta jártak. — Az eredméhy őszinte örömet váltott ki az osztatlan ma­gyar társadalom köréből. A hűség és a régi hagyományokhoz való ra­gaszkodás gondolata győzedelmeske­dett s amikor Budapest egyik tár­sadalmi körében azt a férfiút ünne­pelték, aki megtestesítője volt a ma­gyar hazához hú gondolatnak, tulaj­donképpen az a szellem nyert ün­neplést, amelyik minden befolyás és UBiitás ellenére a higgadt mérséklet vonalán maradt meg. Valóban felemelő olvasni azt a vallomást, amelyik nyíltan han­goztatta, hogy a magyar haza az itt élő néntetajku honfitársaktól nemcsak, hogy nem vett el sem­mit, ellenkezőleg mindent adott. Adott hazát s e hazában földbir­tokot, boldogulási lehetőséget, po­zíciót, a kitűnőknek méltóságot, kitüntetést s mindent amit egy magyar honpolgár elérhet. Ami­kor mostanában különböző világáram­latok hintik szét eszméiket magyar vonatkozásban, bátran hirdethetjük, hogy nálunk nincs semmi szükség arra, hogy változtassunk történelmi hagyományainkon. Ea az ország min­dig egyforma mértékkel mért a javak osztása és a terhek kirovása terén. Nagyon helyesen mutatnak mostaná­ban több oldalról arra, hogy immár kilencszáz esztendő Óta a szent- istváni gondolat fűzte egybe e nemzet minden rétegét. Ez a gon­dolat sértetlenül fennáll és nem szorul semmiféle revideálásra. En nek az igazságnak nemrégiben Hó­mén Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter adott legszélesebb- körü kifejezést, de amit ő mondott, azt csupán a történetíró és a gya­korlati politikus helyesirányu Össze­gezését jelentette annak, ami évséé- zadok óta Magyarorsaágon gyakor­lati erőt nyert. Nem vagyunk barátai a lépten- nyomon való ünneplésnek. Am ünne­peljenek társadalmunk különböaö szárnyain adott alkalmakkor, de ne engedjük, hogy az ünneplések hét- kösnapok sorozatát eredményezzék és ezzel elsiUrkitsük az ünneplés lénye­gét és értékét. De amikor ezt az álláspontot hirdetjük, a legnagyobb mértékben helyeselni tudjuk azt, hogy Budapesten, az ország szívé ben, ahol minden magyar gondolat legerőteljesebben dobog, nem halad­tak el a magyar kisebbségi közélet e jelentős mozzanata mellett, hanem megfelelően értékelték a magyar­országi németajkú lakosság fontos állásfoglalását és easel kifejezésre jut tatták ait a minden magyart eltöltő őszinte érzést, hogy nálunk a hagyo­mányok egyet jelentenek a magyar élettel és ebben a magyar életbén egyforma előnyt és terhet érez min­denki fajra, vallásra, foglalkozásra és társadalmi elkülönülésre való te­kintet nélkül. A magyar nemzet nem­csak örül a németajkú polgárai ré- | síéről megnyilatkozott hűségnek, de 1 el is várta azt a annak ellenkesőjét I elképselni sem tudná. I görbői ŐRFFY GYULA dr | Ebben aa évben szokatlanul dús a kérlelhetetlen halál saekszárdi ara­tása és megdöbbentőon hat a hir, hogy görbői Őrffy Gyula dr, Tolna vármegye tiszti főügyésze tragikus körülmények közt rövid szenvedés Után elhunyt. Az életerős, egészséges ember hetekkel ezelőtt tudtán kívül lenyelt egy vékony csirkecsontot, amely a bélcsatorna alsó részén fenn­akadt és kellemetlen érzÓBt okozott. Dr örffg előbb mélyen fekvő arany­érre gyanakodott és csak akkor ve­tette magát orvosi vizsgálat alá, mi­kor fájdalmai lás kíséretében jelent­keztek. A tüzetes vizsgálat felfedte a baj okát, eltávolította a mindkét végével a bélbe fúródott csirkecsontot és megállapította, hogy a befuródá- sok két tályogot okoztak, amelyeket műtét utján kell megnyitni. A beteg befeküdt a Horthy Miklós kórházba, ahol elvégezték a súlyos műtétet, amely után a láz megssüut, csak kisebb hőemelkedés maradt fenn és minden remény megvolt a gyógyu lásra. Sajnos, a megnyugtató tünetek nem állandősuttafe; éa dr őrffy újból be lázasodott. Az ismét megejtett tüze­tes orvosi vizsgálat kiderítette, hogy a tályogok nem voltak elszigetelt képződmények, hanem megfertőzték a bél traktus végének környékét. Fel lépett a dtilmirigygyulledás és az eszel járó kísérőjelenségek arra kész­tették a hozzátartozókat: dr őrffy Lajos szombathelyi m. kir. bábáképaő intézeti igazgató-tanárt és dr Őrffy Imre felsöháfei tagot, hogy SzekszáTdra kérjék dr Dózsa Jenő bndapeti egye térni m. tanárt, poliklinikai osztályos főorvost, az ismert vese- és bélsebészt. Dózsa tanár vasárnap autón jött le a súlyos beteghez és a konzílium után ő is azt állapította meg, amit előbb a szekszárdi kórház és dr őrffy Lajos, hogy a tályogok szepszist idéz­tek elő, beállott az általános vér- mérgesés: a beteg menthetetlen. Dr őrffy Lajos ngysiólván éjjel­nappal bátyja betegágyánál tartóz­kodott és orvostársaival együtt min­dent elkövetett, hogy szerencsétlen fivére szenvedéseit enyhítse. Az or­vosok munkája ugyanis már csak a fájdalmak csillapítására szoritkoiha- tott, hiszen a betegségnek abban a stádiumában csak a csodától lehetett javulást várni. Dr őrffy Gyula, aki­nek közériete olyan jó volt, hogy nem íb gondolt a közeli végre: szer­dán agóniába esett és délután Va5 órakor vissiaedta nemes lelkét Te­remtőjének. Halála híre villámgyorsan elterjedt az egész városban, ahoi a társadalom minden rétege egy hét óta aggódó figyelemmel kísérte aa állapotáról szóló közléseket. Hamarosan meg­jelent a fekete zisaló a vármegyehál homlokzatán, a vármegyei köskór ház, a vármegyei auaeum, a Szek­szárdi Kaszinó és a Szekszárdi Ta­karékpénztár árbocán. A szómoiu esemény általános, igsz részvétet keltett nemcsak Szék szár- dón és a vármegyében, hanem távo­labbi vidékeken is, hiszen az ó köz • tiszteletben álló saemélye értékes ' egyéni tulajdonságainál fogva Tolne vármegye határain túl is nagy meg­becsülésnek örvendett. Kiváló jogi tudása, nemes éa eiókelÓen puritán életfelfogása, essméoyi tisstaságu jel­leme, ember szeretető, széleskörű mű­veltsége, óriási látóköre, önzetlensége és idefttramnsa nagy megbecsülést szerzett neki mindenütt, ahol csak ismerték őt. Egyértelműen megáUa- pitották, hogy korai elmúlása Tolna vármegye közéletének nagy veszte­sége. őrffy Gyula dr aa 1879. évi no­vember hó 29-én született Saeksaár- don, mint néhai őrffy Lajos dr nagy­tekintélyű szekszárdi Ügyvéd és a Szekszárdi Takarékpánstár elnökének elsőszülött gyermeke. Középiskolai tanulmányait a budapesti II. kerü­leti kir. katolikus gimnáziumban vé­gezte, majd • budapesti tudomány- egyetemen elnyerte a jogtudományi doktori fokoaatot. Hadkötelezettségé­nek az ungvári os. és kir. 68. sz. gyalogezrednél mint egyéves Önkéntes tett eleget. Katonai saolgilatának letelte után ügyvédjelölt lett és az 1905. év junius havában megszerezte az ügyvédi oklevelet. Az 1914. évi julius 29 ig folytatott Szeksiárdon ügyvédi gyakorlatot, mikor íb a vi­lágháború kitörése folytén hadba kellett vonulnia. Mint tartalékos had­nagy és főhadnagy a szerb, oroBi és olasz frontokon harcolt és a Dober- dón súlyosan megsebesült. Balkarját amputálni akarták és dr Mauuinger professzornak köszönhette, hogy ez a kar — ha részben rokkantán is — megmaradt. Hegedülni aionban ő, a kitűnő muasikua, a volt saekszárdi kamaraegyüttes tagja, nem tudott többé. Ssámos hadi kitüntetést szer­zett és mÍDt népfelkelő százados sze­relt le. A háború vége felé a beteg dr Kiss Ernő tisatifőügyész helyett mint tb. főügyész teljesített szolgála­tot és a tisatifőügyész halála után Tolna vármegye főispánja az 1918. évi október hó 29 én helyettes fő­ügyésznek nevezte ki. Végleges tiszti főügyésszé az 1919. évi november hó 29 én tartott vármegyei köigyülés válasatotta meg. Úgyis mint ügyvéd és úgyis mint vm. tisztifőügyési igen széleskörű társadalmi tevékenységet fejtett ki. Köskedvelt és nagyrabe- CBÜlt tagja volt a szekszárdi és me­gyebeli úri társaságnak, melegen érső Bzive, imponáló sokoldalúsága, valamint egyéni szeretetremáltósága sok barátot és tisatelőt saerzett neki. Aa 1922—1926. évig mint ügyvezető igazgató állott a Szekszárdi Kasiinó élén. Ideális felfogására nézve jel­lemző, hogy bár erre nem lett volna kötelezhető, tiz évvel ezelőtt lemon­dó, t az ügyvédség gyakorlásáról és csupán hivatalának ólt. Kiváló mű- értő volt és megértő mecénása a művészeknek. Emlékét kortársai sze­retettel fogják megőrizni és érdemei­ről pedig tanúskodni fognak a tör­vényhatóság annalesei, Dr őt ffy Gyulát e hó 28 án, pán- I teken délután 7a 3 órakor temették 1 a vármegyehála udvaráról az újváros Egyes szám ára 12 iilléPi

Next

/
Oldalképek
Tartalom