Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-10-29 / 87. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1938 október 29. söféfség az eleme. Az emberi szem ragyogó fényt kíván. Kevés pénzért napsugarat visz otthonába . TUNGSRAM^ CÉOTÍI Cj ry • pt«7 *»▼!>*^Arr»Ä'rd« A toKarékossús napjára Takarékoskodjál 1 Ezzel a jelszóval ébred ok|ober 3l-én ember a (nagyér hazában és a művelt világ államaiban egyaránt — Évenkint visszatérő, buzdító felhívás ez. mely a belföldi tőkeképződés legfontosabb forrására, a takarékosságra benyitja mindenkinek a figyelmét* i H^dmas pagy nemzetközi megmozdulás és propaganda csúcspontja ez a nap, amely a mi töjte- j Szegény magyar hazáikban a takarékosság nemzetmentő jelentősé- j gépek szószólója, hangos hirdetője j ánnak az igazságnak, hogy az uj JŐke a nemzet életében uj erőt is J elent a nemzeti érő megnövekedése i ledig hazánk boldogulását segiti éfŐ. — Az összegyüjött tőke — mon- I dotta vitéz Imrédy Béla miniszterelnök — felhalmozott munka, a múlt munkájának átmentése a jelenbe, a jövőbe. A tőke, amelyet csak takarékossággal gyűjthetünk, segiti küzdelmükben a mi fiainkat, a jövő generációját. A takarékosság és a tőke biztosítja a gazdasági életben a generációk egységét, — összeforradását, biztosítja azt, hogy egy társadalomból nemzet lesz, I amely szervesen él nemcsak a térben, hanem az időben is. Történelmi távlatból nézve, a takarékosság a rendezett gazdasági fejlődés országutja. A magyar takarékossági mozgalmat irányitó Országos Takarékos- Sági Propaganda Bizottság, a különféle társadalmi és gazdasági intézetekkel karöltve, október 31-én rendezi a tizenketted k országos takarékossági napot. Az elmúlt évek Csendes, de lankadatlan munkája kiterjedt körökben megkedveltette a takarékosság gondolatát, ezt a nemzetnevelő és nemzetfenntartó gondolatot, amely elsősorban, az egyén érdekeit szolgálja ugyan, de <jiyi|ttal a közérdeket, a nemzet egyetemes érdekét is. A takarékosság nálunk immár hazafiul kötelesség. Ennek felismeréséhez csupán az szükséges, hogy önmagunkkal, családunkkal és szeretett hazánkkal szemben való felelősségűnket mélyen átérezzék. A magyar ember gazdasági életének céljaiból sohasem, de mostanában különösen nem hiányozhat a takarékosságra való törekvés. A takarékos ember elsősorban mnga és családja irányában teljesíti kötelességét. — A takarékosság ugyanis meggondolt, céltudatos és munkás életet élő embert nevel, olyat, akinek leikébe van vésve, hogy gondoskodnia kell a jövőről. Rendezett, nyugodt életviszonyokat csak az teremthet magának, aki a ma szükségleteinek anyagi helyzetéhez mért kielégítése mellett, a holnapról sem feledkezik meg. Csak az ilyen takarékps élet lesz igazán eredményes, mert megadja a lehetőséget a balsors, betegség, vagy munkaképtelenség könnyebb elviselésére. Az éveken át kitartó szorgalommal gyűjtött fillérek megköny- nyitik az öregkor napjait és halál esetén a fillérek teszik lehetővé a visszamaradó család életének fenntartását. A takarékosság gyakorlása azon„Magyar a magyarért I“ ban az egyén érdekein keresztül a nemzet egyetemes érdekeit is szolgálja. Csak az az ország képes nagy nemzeti,' gazdasági és kulturális feladatait elvégezni, hivatását teljesen betölteni, amely megfelelő tőkével rendelkezik. Általánosan ismert tétel, hogy a gazdasági életnek sok, állandó betétre van szüksége. Itt jelentkezik a belföldi termelő munka eredményeiből származó és a takarékosság utján összegyűjtött tőkék felhasználásának nagy jelentősége. Mikor a takarékos ember összegyűjtött pénzét valamilyen vállalkozásba fekteti, vagy pedig bankban, takarékpénztárban elhelyezett pénzét az illető pénzintézet kiadja gyümölcsöző felhasználásra: azok a megtakarított fillérek termelő tőkévé alakulnak. Minél több megtakarított tőke keres gyümölcsöző elhelyezést az ország talpra- áilitásának és megerősítésének munkájában, annál biztosabban számit?- hatunk a munka eredményességére. A takarékosság tehát egyéni életünkben : anyagi biztonsagunk és függetlenségünk megalapozója, nyugodt jövőnk biztositója, nemzetünk életében pe^ig, az ország erejének gyarapítása a magyar haza bpldq: i gulása érdekében. Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy főispánunk elnöklete alatt megtartott értezlet elhatározta. hogy a Kormányzóné ő Főméltósága által a Felvidék felsegi- tésére megindított mozgalomba — Tolna vármegye és Szekszárd város közönsége is teljes erejével bekapcsolódik. Az értekezlet a városi mozgalom irányításával polgármesterünk nejét, vitéz Vendel Istvánná úrnőt bizta meg, aki a következő felhívással fog Szekszárd város polgárságához fordulni: vTnanop által guzsba^ötötf, porig alázott nerpzétünk mindennapi fohásza, —* lankadatlan buzgalommal fplytatott verejtékes munkája döntő csapást mér arra a gyalázatos hazugságra, amely 20 éven át egy millió felvidéki testvérünket rabláncon tartotta. Leirhatatlan az az érzés, amely lelkünket uralja. Sok keserű könnyet hullatott, vérig kinzott felvidéki magyar apákat, anyákat és ezeknek a cseh nyelvvel elnémított, agyonsanyargatott gyermekeit a keblünkre ölelhetjük. Az áruló cseh szurony nem lesz válaszfal többé közöttünk és a további nagy feladatok megoldásán — felvidéki testvéreinkkel együtt dolgozhatunk. Sajnos, örömünkbe fájó érzés is vegyül. A fékevesztett cseh gyűlölet mindenükből kifosztotta hazatérő véreinket Elrekvirálták élelmiszereiket, elhajtották jószágaikat és most, a tél küszöbén a lelkileg is agyon- I gyötört felvidéki magyarság a legsúlyosabb gondok előtt álL. Városunk társadalma nem nézheti ezt tétlenül és teljes erejével kapr csolódik a Kormányzóné ő Főméltósága által a Felvidék felsegitésére megindított mozgalomba. Árasszuk megértő, támogató lelkünk melegét azok felé, akik a cseh rabságban eltöltött 20 esztendő után testvéri szivvel felénk tekintenek! Miután a városi mozgalom nehéz munkájának irányításával én bízattam meg, kérő szóval fordulok tehát Szekszárd város minden polgárához, hogy ki-ki ipagyar szívből jövő szeretettel adakozzon kifosztott felvidéki testvéreink megsegítésére* Minden letörőit könny erősség visszatérő téstvéréink számára, akik most már velünk együtt dolgoznak Magyarország feltámadásáért. ' ki adományokért, — amelyekről nyilvánosan elszámolunk, — e helyütt is köszönetét mondva, vagyok Szekszárd, 1938 október hó Hazafias üdvözlettel: vitéz Vendel Istvánná a városi mozgalom vezetője<. A városi gyüjtőbizottság a f hó 29-én (szombaton) délután 6 órakor fogja a városháza közgyűlési termében szervező ülését tartani és az országos mozgalomhoz hasonlóan házról-házra járva november 3-tól 10-ig a gyűjtés munkáját végrehajtani. A közhivatalok és intézmények TELEFON: 143 Szombaton, okt 29. Vasárnap, okt. 30 3 órakor a helyér vigalmi adóval együtt 77, 66 és 44 f 0ILÁ6MOZI Igazgató: KRENNER JÓZSEF Benjamino Gigli a világ legkitűnőbb tenoristájának egyetlen filmje: sorrentői kaland Az elfiadások kezdete: hétköznapokon: V*7 és 1/s9 órákor, vasár- és Onoepnip: 3, 5, 7 és 9, érakor A klasszikus zene gyöngyszemeivel díszített izgalmas menetű lilmjáték. — A film keretében GIQLI a Tosca, Trubadúr s Traviata legszebb áriáit adja eló A nói főszereplő: Nagy K%té Magyar világhiradő részére külön gyüjtőivek lesznek kibocsájtva és ezek saját kebelükben fogják a gyűjtést eszközölni. Csak hivatalos bélyegével ellátott gyüjtőivekre lehet adakozni és a gyűjtők igazolvánnyal lesznek ellátva Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország f Mindenszentek napján Kél röpke sző. Egy nyár Csupán két röpke szócska. Egy pillanat a mindenségbe', S mégis, — ta áu csupán egy nyárban Él két embernek üdvössége. Egy est. Csupán két röpke szócska, Egy szép nyárnak csak ezredrésze, S mégis, — talán egy emberélet Legdrágább, légszehbik emléke. Egy hajnal. Csak két röpke szócska, Egy napnak csak az ébredése, S mégis ^záz, mijljó rózsabirabó, Virág, harma’C^epp születése. Egy pillanat. Két röpke szócska, Egy percnek is az ezredrész^, S ezalatt már befejeztetek Egy emberélet küldetése: S a halál kaszája letépte . ., Temetőnk. Temetünk Mindig csak temetünk; Percet, órákat napokat ; Temetünk fényes boldogságot, Reményt és boldog álmokat. Ma fényes, édes álmok égnek Égó szivünkben ragyogón; És holnap már búcsúzunk tőlük, Temetjük'őket zokogón. Az élet örökös temetés. Temetünk órát, napokat, Temetjük mindig boldogságunk; A reményt, hitet, álmokat. -• Temetünk. — S feledni nem turfuqfc, A tudat él-mindig velünk; Feledni nem is‘ lehet nííkflnk; Hisz mindig, mindig temetünk I Gaal Judit. „Mindent vissza!" Az élet forgó kereke minden perccel közelebb, hoz minket ahhoz qz időhöz, midőn újra magunkhoz ölelhetjük húsz év előtt elszakított véreinket. Páratlanul álló az az egyöntetű lelkesedés, amely a magyar föld minden lakóját társadalmi, vallási és nyelvi különbségre tekintet nélkül áthatja. Nemcsak a fővárosban s a csonka haza minden falujában megnyilvánuló lelkes és egyöntetű tüntetésekre gondolunk, hanem arra a tettrekész szellemre, mely áthatotta ismét a magyart. A legendás magyar múlt közelségét érezzük magunk között, körülöttünk vannak a magyar történelemben oly sokat emlegetett hősök árnyékai,. Magyar hősök születtek, akik — bármely pillanatban készek otthonukat, szeretteiket otthagyni és életüket is feláldozni a magyar hazáért. Felébredt a régi legendás hirü magyar újra. Nincsen ma magyar ember, ifjú, vagy öreg legyen is az, kit készen ne találna a hivó szó. Húsz évig vártunk türelemmel, amire csak komoly áldozatokat is hozni tudó nép képes. Példás türelmünket megbámulta a világ; 20 évig hallgattunk. De nem a meg" alkuvó meghunyászkodásával, hanem az igazság győzelmébe vetett szent hittel. A várakozás, % türelem órája lejárt, az igazságszolgáltatás órája közeledik. A 20 évi keserűség, megpróbál-
