Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-10-19 / 84. szám
XX. évfolyam Szekszárd, 1938. október 19. (Szerda) 84. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 Pelelöa szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A Egész évre előfizetési difi — 12 pengő II Félévre _______6 pengő A lap meglel calk minden szerddn és szombaton. Blőflzstéal dllak és hirdetések, valamint a lap azelleml réazét Illető _____ közlemények a azerkeaztőaéghez küldendők. A Hl rdctéaek árait legkisebb hlrdetéa dlla 1*80 pengő. — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélsraoronként 10 finér, Álléalkercsőknek 80 százalék kedvezmény.' hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamim a nyiltiér Boronként 60 flllérba kerül. Nem feledünk! A vármegye társadalmának mozgalma a kormányzdná akciója nyomán Most, amikor a komáromi kerékasztalnál megakadtak a tárgyalások, nem lesz talán érdektelen, ha felidézzük a háborús múltat és elbeszéljük szépen sorjában, hogy mikor és milyen körülmények között találkoztunk akkor a csehekkel s ezáltal az elbeszélés által egy kissé jobban belénkvilágosodjon az, hogy tulajdonképpen kikkel is ültünk mi egy asztalhoz. A napilapokban közölt fényképfelvételek között ugyan sok volt a mosolygós arc azok között, akik kőrülülték a komáromi kerekasztalt, de ha egy kissé közelebb férkőztünk gondolatban a problémák magjához, akkor az optimizmus derűje mögött meg kellett éreznünk a megegyezés lehetőségének teljes reménytelenségét. Nos hát kik is tulajdonképpen ezek a csehek, nekünk magyaroknak és kikkel próbálkoztunk megoldani a lehetetlenségeket? Először 1914-ben találkoztunk velük, abban a felejthetetlenül szomorú szeptemberben, amikor az Auffenberg-féle offenziva olyan katasztrofálisan összeomlott, Teljes tizennyolc napon át vonultunk vissza Rawa-Ruskától a Dukla szorosig a folyton nyomunkba törő oroszok elől. Tizennyolc napig étlen-szomjan a legkétségbeejtőbb körülmények között. Amikor mi holtrafáradtan az embertelen meneteléstől és éhségtől, leverve és szomorúan menekültünk, hogy majd a jobbraforduló körülmények között újból és újból becsülettel megállhassuk a helyünket, ugyanakkor ők nem titkolt, sőt kérkedő jókedvvel nyájakba verődve, dalolva maradtak le mögöttünk, azzal az elhatározott szándékkal, hogy az első orosz élnek megadják magukat. És minden esetben meg is tették. Lenézőn, megvetőn és gyülölködőn nézték a mi ember- feletti küzkődésünket. Sajnos, akkor mi tehetetlenek voltunk velük szemben. A második „ismerkedésünk“ 1914 november 4-én volt. A San parton azon este hat óra tájban megrohamoztuk az orosz állásokat. A jobb oldalunk egy cseh ezreddel állt összeköttetésben, a baloldalunkon magyar ezred volt Egyidőben volt a támadás. Mi áttörtük az oroszok vonalát, sör a második vonalukat is elfoglaltuk és hajnalig több orosz ellentámadást vertünk vissza. Hajnalban tudtuk csak meg, hogy balról a roham megakadt ^ az orosz állások előtt, jobbról pedig a csehek ki sem mozdultak a vonalukból. Az eredmény az volt, hogy amikor hajnalban vissza kellett vonulnunk, az oroszok mögöttünk összezárták a frontszakaszt és csak irtózatos küzdelmek és veszteségek árán tudtunk visszajutni eredeti állásunkba. Az egész cseh ezred átment az Vitéz Horthy Miklós kormányzó fennkölt lelkű hitvese szózatot intézett az ország népéhez. Ez a lelkes hangú riadó bizonyára uj füzeket vált ki a magyar szivekből felvidéki magyar testvéreinkért. Ez a riadó parancs mindenki számára, Vitéz Imrédy Béláné, a miniszter- elnök felesége, aki az országos mozgalom munkabizottságának az elnöke, a magyar igazságba vetett mélységes örök hittel és rendíthetetlen bizalommal fordul a nemzethez, kérve, hogy az anyaországaki húsz év szenvedései és lelki gyötrelmei után ismét magyarnak akarja a Felvidéket. És ahogy a kormányzó hitvesének hivó szózatára évről-évre százezrek gyűlnek össze az Ínség enyhítésére, a most elhangzott riadó is minden áldozathogy visszakerült magyarokat megsegíteni tartsa mindenki kötelességének és hogy minden kishitűséget elsöprő lelkesedésével és áldozat- készségével bizonyítsa a viláf~3íőtt, hogy a magyarság továbbra is rendületlenül hisz igazságának betelkészséget megmozdít, hogy felvidéki magyar véreink szeméből ne az ínség, hanem a boldog visszatérés sajtolja ki a könnyeket. Vitéz Horthy Miklósné ófőméltó- sága felhívásának szószerinti szövege a következő: jesedésében, vagyis abban, hogy mindent, ami a miénk volt, bármilyen áron is, de visszaszerezzük. Vitéz Imrédy Bélánának, a miniszterelnök feleségének, a munkabizottság elnökének erre vonatkozó kiáltványa eképpen szól: Magyar a magyarért! Felvidéki testvéreink megsegítéséért megindult a nemzet országos mozgalma. Úgy érezzük, hogy minden magyarnak szive óhaját teljesítette Magyarország kormányzójának főméltóságu hitvese, amikor a közelmúltban csendben előkészítette azt az egységes munkaközösséget, felvidéki testvéreink megsegítésére. Munkánk két részre oszlik: 1. Mihelyt lehetséges — Ipolyságon már megtörtént — a miniszterelnökség a belügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium kiküldött képviselőinek irányítása mellett hivatásos, szakképzett szociális megbízottakat küldünk a megszálló katonaság nyomában a visszaszerzett területekre, akik az ottani hivatalos és társadalmi szervezetekkel felveszik a kapcsolatot, megállapítják, hogy az őslakosság miben szén• ved szükséget és azonnal megkezdik J a javak szétosztását. ; 2. A munka másik része a gyüj- j tés. Adakozásra hívjuk fel a társadalom minden egyes tagját, hogy a gyűjtés eredményes legyen. Tudjuk, hogy lélekben és gondolatban mindenki egy velünk, amikor hazavágyó véreink megélhetéséért dolgozunk. Ezért munkánk minden részletéről tájékoztatni fogjuk a társadalmat és megjelöljük segítésének legcélszerűbb módját és idejét. Köztudomású, hogy csak 'szervezett, egyöntetű munka tud igazán komoly eredményt felmutatni, ezért a társadalmi egyesületeknek széleskörű bevonásával kívánunk dolgozni. Kérünk minden- I kit, hogy ilyen szellemben támo- • gassa a mozgalmat. Első ténykedésként a Felvidéki Egyesületek Szövetsége a „Magyar a Magyarért" mozgalom keretében jelvényeket hoz forgalomba, amely a Felvidékért dolgozó magyar szivet ábrázolja. Szi-vet a szi-ve-kért! Mindenki vegye meg a viselje a magyar szív jelvényt! Az árusítóhelyeket és az árusítás kezdetének időpontját napilap és a rádió utján néhány napon belül közöljük. „Magyar a magyarérti" mozgalom számára a m. kir. postatakarékpénztár a „66“ sz. csekkszámlát nyitotta meg és a csekkek kezelésével járó minden munkát a postaszolgálattal együtt ingyen vállalta. Mindaddig, amig a gyűjtés Egyes szám ára 12 fillér. A kormányzódé Öfőmélfósága szózata A Magyar Igazság győzelme útban van. Rövid idő kérdés 9 felvidéki testvéreinknek visszatérése az ősi hazához. Húsz éves idegen uralom szörnyű nyomása nehezedik rájuk: nyomor, szenvedés, börtön az osztályrészük, a nélkülözés és a szenvedés segítségért kiált 1 Ez a segítség ma egyetemes magyar parancs, a népi együvé* tartozás parancsa. A Felvidék öslakói nem magúkért, de mindnyájunkért, az egész magyarságért küzdöttek és szenvedtek húsz keserves esztendő óta. Sanyarú sorsnk áldozatra kell, hogy kötelezze az egész magyarságot: kicsinyt és nagyot egyaránt. Le kell törölni homlokukról a megpróbáltatások verejtékét, orvosolni az őslakosságon ütött sebeket. A Felvidéken nem lehet éhező száj, fázó gyerek,otthontalan család! A magyar becsület és a magyar testvériség azt kővetelimindnyájnnktól: hozznnk meg minden áldozatot a Felvidék nyomorának enyhttésére! Szivünk sugallatára hallgatva, a nemzeti irányn szervezett nőmozgalommal együtt, kérő szóval fordulnak tehát a magyar nemzet minden tagjához, szegényhez, gazdaghoz egyaránt: adományaikkal segítsenek a Felvidék ínségén! Minden fillérre szükségünk van, mert a bajok rendkívüliek és a tennivalók nem tűrnek késedelmet. Aki magyar, az jöjjön a magyarért, a magyar szív Induljon meg a magyar szívért! A közös magyar sors egyik legnagyobb mai kötelessége: áldozzunk a Felvidékérti Horthy Miklósné a mozgalom védnöke. Imrédy Béláné a munkabizottság elnöke.
