Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-05-11 / 38. szám
jtx. évfotyáto. Szekszárd, 1938. május II. (Szerda) 38. szám. ÚJSÁG HETENKÍ.NT KÉTSZER MgJELENO KERESZTÉNY POimfrAT «3 T^WSAnAIJWl T AP Sserkesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre.:_______6 pengő Felelős szerkesztő: ÖLÁZSIK FERENC Hirdetések órait minimét« A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Elolticlésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dlls 1*60 pengő. — A hirdetés ágy 60 széles hasábon mllllmélprsoronképl 10 tiller, Állástkéresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, cllegyzésl, családi hír, valamint'« nytlttér soronként 60 fillérbe kerül, Íratlan sojtőtoruény A Tolnamegyei Újság húsvéti számában olvastunk egy cikket „Sajtó reform előtt“ címmel, amelyben a cikk sserióje „magasabb etikai szem- pontból“ ttdvöali a sajtótörvény tervesetét. A cikk régi ajságiró avatott tollával íródott, á régi újságíró emelkedett dialektikájával. Épp asért térbe k visssa rá, mert éppen ó —- a oíkk írója — hossza újságírói pályája alatt éreshette legjobban as ujság- irósors iagalmas, ideg- és energiaőrlő voltában ast, micsoda egyéni erő és micsoda elvi megállapodottBág kell ahhos, hogy mindig elvi magasságokban maradhassunk, micsoda odisz- iiensi kötelekkel kell körlilövesni etikai értékeléseinket, hogy el ne csábittassnnk as ezerfelöl fuvolázó ssiréehangok között. Éppen ő érezhette legjobban a mai njaágirói stiluB, módszer és etika eldurvulását, a komoly, elmélyedt, a felelősséget állni és vállalni is tudó és merő újságíró típus elfajulását. Nincs megbocsáthatatlanabb bflne egy njságnak, mint ha as nivótlan. Akár Btilnsban, tartalomban, akár etikai szempontból as. NincB kiábrándítóbb valami, mint amikor égy cikk elvi magasságokban lebegő sorai kösttl a tendencia, a basugságok otromba és letaposó jégesője hull alá, vagy amikor a pattogó ssavak és a lángoló elvek lobogása fölött ott érés lük as alantomban odatartott nyársat a sülni vágyó nyers pecsenyével. Ás a típus, amelyik „meggyőződésével“ mások jóhiszeműségét, tájékozatlanságát, vagy tudatlanságát akarja fölhasználni arra, hogy mételyed soraival kői véleményt teremtsen, mert * tömeg mindig osak gyermek volt és marad ia. As lenne ss igasi íratlan sajtótörvény, amikor a kösönség közönye ítélné halálra as ilyen nyomdatermékeket. De hol vagyunk még attól. Épp a Tolnamegyei Újság, említett cikkének van. egy mondata, ami afcóta ssong-bong a fülünkben, nem hagy nyugodni, hogy Írjunk róla. „Úgy remélem, hogy át fog alakulni as olvasóközönség islése is“ ... Es as a mondat. Igen, át kellene alakulni as isléBnek, de hogyan, amikor a mi olvasóközönségünk jelentős ssázalé- kából épp aa hiányaik, ami ilyen átmeneti moagalmae időkben elenged hetetien kellék : a szociális meglátás, a szociális műveltség. Épp ennek a hiánya folytán a mi kösönsógünk még hiss és remél a csodákban, aiért SSeniációéhes és csodaváró. Pedig mi történhetik ? Apró kis szenzációkon túl osak as, amit a kérlelhetetlen idó és társadalmi törvénysserüségek emberi akaratokon túli nagy rostájában benne tud maradni. A többi minden kihull belóle, mint lorn, mint as idó nem kedveltje. Ami benne marad, csupa nagy és fölemelő dolgok, a magyarság uj eser évének nagy biztatása kesdetei: a külső revízió egészen meleg sioroB közelsége, a belső reViiióbán, a telepítés kiszólesitése és meggyorsítása, a hercegprímás elgondolása sierínti cél vagyonok kisbérleftekbe adása, egynémely hivatásrendi kamara sürgős fölállítása és igy tovább, csupa olyan dolgok, amelyekről még tegnap sem igen lehetett beszélni és ma már a magyarság nagy uj reneszánsza bővül, szélesedik velők, hogy aa uj elkövetkező ezerévben as áldások sorozatai fakadhassanak a mai komoly kezdetekből. Hó&y mindezen terVek keresztülvitele gazdaságilag visszaesést fog eredményezni, ei más ként nem is lehel, mert ei az időleges visszaesés a dolgok természetéből önként következik és mindig íb csak igy volt az. Azonban a sík sZélesül ki esők által a reformok által, a sík, amelyen ez aZ ezerére itt sinlődő magyarság most majd njból elindul az uj hónfogialátíra, szabadabb levegőben, nagyobb ék merőbb em béri és faji öntudattal, jobba'n táplált és fűtött izmokkal. Ha többet, gyorsabbat, radíkálisab- bat akarunk, akkor elvesiVéttük bio- oiália szemléletünk tisztaságát. Ha eat, szemléletünknek eZt a tisztaságát meg tudjuk őriiini, a szenzáció és csodavárásokról le tudunk mibhdani és aa erkölcstelen sajtóval szemben meg tudjak őrisni ízlésünk kényességét, akkor a liberális és szocialista sajtó és rokontermékeik eöép csendben vissia fognak húzódni a mai harcos nagy vizekről aa őket megillető csendes holt ágakba. S egyébként is ál a pár fogatlan harcsa, amely poshádoió viieiben él még, a rengeteg fiatal élnivágVÓ apró pontyok között agy sem tud már többé I komoly riadalmat kelteni. így születne meg aa Íratlan sajtó- ' törvény a jóaan magyar olvasóközön- I ség megváltozott illéséből Yor. Frontharcos zászlóavatás Bátaszéken Felejthetetlen élményben volt része I Bátaszéknek vasárnap, május ő'-án, I amikor a frontharcosok zászlóját avat- Iák. Olyan volt ez a község, mint a pompás virágokkal ékeB fa a májúéi gyönyörűségben. Az emberek a Szivüket rakták a hősök emlékoBk'- lopához és a szeretetüket hozták a tábori misére művésziesen elkészített nyirfa kereszthez. Magyar könnyek, taZó hazaszeretetből fakadt magyar könnyek áZtátták az erdők moháját a miseoltáron. Magyarrtthás lánykák kis szive heves dobogással várta a nagy napot. A kitünően előkéssitett ünnepség igazi alapos frontharcos munka volt és a jövő nagy ígéreté. Komoly ígéret Volt mindén elhangzott férfias szó, ami a szónokok ajkáról bűvös VaráZsként szállt az emberek füléhez. A zászlódiszbe öltözött község már kora Reggeltől szeretettel fogadta a nagy napra özönlő Vendégeket. Alapos megmozdulás volt, nagy összefogás és nagy értéket rejtegető nem-1 zeti öntudatmegnyilvánulás, együtt lenni a szent eszméért, hitvallást tenni a magyar jövőért. A Szentmise emb'rerdőjében sok száz frontharcos őszülő tarkóján ott fakult as élet ezer rejtelmével, a csontoB arcokon a megmásíthatatlan magyar elszántság, a tűzben köny nyeső mély szemekben a hazaszeretet. Forog a kép: a tábornok arca, a századosé, frontharcos veteráné . . . mind magyar arc, mind ugyanaz, előrenéző komoly ígéret, igazi ígéret, mely a májas éjszakájába való igaz- sággá, testet öltő akarattá, eredményekké, tiszta meglátásokká termé- kenyül. A teatvérsásslók tiszteletet jöttek el leróni, ott hallgatnak csendesen egy-egy kemény csatát nyert öreg harcos keiében, mintha mondanák a zászlók: Várunk téged, jöjj közénk. A nagy Ünnepség fényét emelték vitéz tardoskedai Benke József tábornok, a m. kir. 4. honvéd vegyes- dandár 3. gyalogsági parancsnoka és nejé, vitéa dr thufikí és komjátnai Thuránssky László főispán, Saongott Edvin alispán, akik a zászlóavató ünnepség védnökei voltak. Ott voltak még: dr órffy Imre kincstári főtáhácBOs, felsőházi tég, vitéz Sebestyén Béla ezredes, a m. kir. 4. h. ő. ezredparancsnok, Bossányi ezredes, vitéz Tihanyi Szilárd vitézi székkapitány, Polgár István főszolga bíró, dr Dalin Jenő képviselő, dr Vojtsek Ottó az Országos Elnökség kiküldöttje, báró Fiáth Tibor a Szekszárdi frontharcos csoport elnöke, a szekszárdi, bonyhádi, mohácsi stb. alakulatok és a katonaság gyönyörű diszsaakasia a kitűnő zenekarral. Pattogó vezénysaavak, gyönyörű fegyelmezett mosdulatok. Ilyenkor büszkébben vér a szivünk és valahogy azt érezzük, ilyen katona- Sággal igazán erősek vagyunk. A zsentmise ájtatos csendjébe, mint lágy, tavaszi szellő kellemesen, simo- gatón olvadt a batárőreared kitűnő zenekarának művésaien előadott mű- sorszámé. A szentmisét dr Hauser Imre plébános mondta, a frontharcos bajtársak minisatráltak. Szép kép bontakozik sokak szemében, a dübörgő világháború nagy zajának egyetlen megnyugtató órája: a tábori mise. Messze kalandoznak, messze járnak j a gondolatok, jeltelen sírok, idegen I rögök, fájó emlékek .. . mind felbukkannak, hogy egy bánatos ma | gyár imádsággá iamosodjanak, hogy magyar róasafüaérré csontosodjanak, i Zombory Ferencné aásaléanya ott | ül a saentélyben, gyönyörű meggy saintt diszmagyarban, halványkék zti- liaált magyarruhában a kosioruslá- nyoktól és magyarrnbás kislánykák festői csoportjában disaeS vendégektől körülvéve. Máris ráiendit a Himhnsara a ka» tonaaenekar és fesaülnek a magyar iamok a szent imádság bűz akkordjai alatt. Nagy rendben peroek áléit gyönyörű kép ájul elénk a templom- kertben a Hősök Emlékoszlopánál. A magyar „Hisiekegy“ után Bánira József bajiéra szavalja Babay Gáza „Magyar frontharcosok“ o. költeményét mély átériésael. — Pereg' a film és máris vitéa Sebestyén Béla earedes, a m. kir. 4. határőreired parancsnoka áll az emelvényen, hogy kegyeletez szavakkal emlékeaiék meg a aásiló hivatásáról: „A sásaié az örök hűség, nem szövetből és selyemből késiült élettelen tárgy, a zászlóinak beosülete van, amely nem tűr magán siennyfoltot. A zásaiéval együtt lesz a becsület, a jó hírnév ób a szellem“. Majd a zászlóahya koszorúslányai- tői körülvéve felköti a eaalagot a meg s sen te It sásaiéra 8 közben, mint imaszó, elhangzik ajkán: „Dicsőséges letkeik közöttünk jártiák, — Jelszavunk: Becsülettel előre a házárt íu Eiután dr Vojtsek Óttó, az Országos Elnökség kiküldötte mondta el mélyenaaántó ünnepi beszédét, — melyben végoélnakNagymagyarország régi határainak visszaszerzését éz azokra Szent István kettős keresztjének kitűsését határozta meg. Eat követően dr Hauser Imre plébános, a helyi Frontharcos-csoport elnöke, a Hősök Emlékoszlopához megy ée koszorút helyez el: „Első utunk hozzátok vezet. Szent esküt esküszünk nektek, hogy amiért . meghaltatok, aaért mi ie élni és halni akarunk. Ne engedjetek minket megnyugodni. Amilyen nyugtalan a ti éjszakátok, olyan legyen a mienk is. 1 A szeretet szent ériését honátok t nem irtja ki belőlünk semmi soha.“ Közben Baboosay János vezényletével a Cecília egyházi kórus elénekelte a Hymnust, amelynek aáró- akkordjai után a hősi emlékmű éz zászló előtt Boha nem látott diai- elvonulás következett. Könny és öröm bujkált szemünkben. A szép szál legényekből álló diszssakasB, a frontharcosok, leventék, oaerkészek, tűzoltók, egyesületek rótták le tiszteletüket a hősöknek kijáró kemény, magyaros léptekkel. A nap is kisütött egy igazi magyaros ünnep láttán, hogy felszántsa a magyar könnyeket.,. Az Arany Nap elállóban tartott i közebéden a főispán a Kormányzót j éltette, Zombory Ferenc községi fő- I jegyző Udvözlé az illusztris védnökö- J két, kik az ünnepség fényét emel- I ték, vitéz Sebestyén Béla ezredest és I dr Vojtsek Ottó Országos Fronthar- I oos kiküldöttet, kik az avató és I ünnepi beszédet mondták, az ösBies Egyes szám ára i2 fillér.
