Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-05-11 / 38. szám

jtx. évfotyáto. Szekszárd, 1938. május II. (Szerda) 38. szám. ÚJSÁG HETENKÍ.NT KÉTSZER MgJELENO KERESZTÉNY POimfrAT «3 T^WSAnAIJWl T AP Sserkesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre.:_______6 pengő Felelős szerkesztő: ÖLÁZSIK FERENC Hirdetések órait minimét« A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Elolticlésl dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dlls 1*60 pengő. — A hirdetés ágy 60 széles hasábon mllllmélprsoronképl 10 tiller, Állástkéresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, cllegyzésl, családi hír, valamint'« nytlttér soronként 60 fillérbe kerül, Íratlan sojtőtoruény A Tolnamegyei Újság húsvéti szá­mában olvastunk egy cikket „Sajtó reform előtt“ címmel, amelyben a cikk sserióje „magasabb etikai szem- pontból“ ttdvöali a sajtótörvény ter­vesetét. A cikk régi ajságiró avatott tollával íródott, á régi újságíró emel­kedett dialektikájával. Épp asért té­rbe k visssa rá, mert éppen ó —- a oíkk írója — hossza újságírói pályája alatt éreshette legjobban as ujság- irósors iagalmas, ideg- és energiaőrlő voltában ast, micsoda egyéni erő és micsoda elvi megállapodottBág kell ahhos, hogy mindig elvi magasságok­ban maradhassunk, micsoda odisz- iiensi kötelekkel kell körlilövesni etikai értékeléseinket, hogy el ne csábittassnnk as ezerfelöl fuvolázó ssiréehangok között. Éppen ő érez­hette legjobban a mai njaágirói stiluB, módszer és etika eldurvulását, a ko­moly, elmélyedt, a felelősséget állni és vállalni is tudó és merő újságíró típus elfajulását. Nincs megbocsáthatatlanabb bflne egy njságnak, mint ha as nivótlan. Akár Btilnsban, tartalomban, akár etikai szempontból as. NincB kiábrán­dítóbb valami, mint amikor égy cikk elvi magasságokban lebegő sorai kösttl a tendencia, a basugságok otromba és letaposó jégesője hull alá, vagy amikor a pattogó ssavak és a lángoló elvek lobogása fölött ott érés lük as alantomban odatartott nyársat a sülni vágyó nyers pecsenyével. Ás a típus, amelyik „meggyőződésével“ mások jóhiszeműségét, tájékozatlan­ságát, vagy tudatlanságát akarja föl­használni arra, hogy mételyed sorai­val kői véleményt teremtsen, mert * tömeg mindig osak gyermek volt és marad ia. As lenne ss igasi íratlan sajtótör­vény, amikor a kösönség közönye ítélné halálra as ilyen nyomdatermé­keket. De hol vagyunk még attól. Épp a Tolnamegyei Újság, említett cikkének van. egy mondata, ami afcóta ssong-bong a fülünkben, nem hagy nyugodni, hogy Írjunk róla. „Úgy remélem, hogy át fog alakulni as ol­vasóközönség islése is“ ... Es as a mondat. Igen, át kellene alakulni as isléBnek, de hogyan, amikor a mi olvasóközönségünk jelentős ssázalé- kából épp aa hiányaik, ami ilyen át­meneti moagalmae időkben elenged hetetien kellék : a szociális meglátás, a szociális műveltség. Épp ennek a hiánya folytán a mi kösönsógünk még hiss és remél a csodákban, aiért SSeniációéhes és csodaváró. Pedig mi történhetik ? Apró kis szenzációkon túl osak as, amit a kérlelhetetlen idó és társadalmi törvénysserüségek em­beri akaratokon túli nagy rostájában benne tud maradni. A többi minden kihull belóle, mint lorn, mint as idó nem kedveltje. Ami benne marad, csupa nagy és fölemelő dolgok, a magyarság uj eser évének nagy biztatása kesdetei: a külső revízió egészen meleg sioroB közelsége, a belső reViiióbán, a tele­pítés kiszólesitése és meggyorsítása, a hercegprímás elgondolása sierínti cél vagyonok kisbérleftekbe adása, egynémely hivatásrendi kamara sür­gős fölállítása és igy tovább, csupa olyan dolgok, amelyekről még teg­nap sem igen lehetett beszélni és ma már a magyarság nagy uj reneszán­sza bővül, szélesedik velők, hogy aa uj elkövetkező ezerévben as áldások sorozatai fakadhassanak a mai ko­moly kezdetekből. Hó&y mindezen terVek keresztülvitele gazdaságilag visszaesést fog eredményezni, ei más ként nem is lehel, mert ei az idő­leges visszaesés a dolgok természeté­ből önként következik és mindig íb csak igy volt az. Azonban a sík sZélesül ki esők által a reformok ál­tal, a sík, amelyen ez aZ ezerére itt sinlődő magyarság most majd njból elindul az uj hónfogialátíra, szabadabb levegőben, nagyobb ék merőbb em béri és faji öntudattal, jobba'n táp­lált és fűtött izmokkal. Ha többet, gyorsabbat, radíkálisab- bat akarunk, akkor elvesiVéttük bio- oiália szemléletünk tisztaságát. Ha eat, szemléletünknek eZt a tisz­taságát meg tudjuk őriiini, a szen­záció és csodavárásokról le tudunk mibhdani és aa erkölcstelen sajtóval szemben meg tudjak őrisni ízlésünk kényességét, akkor a liberális és szo­cialista sajtó és rokontermékeik eöép csendben vissia fognak húzódni a mai harcos nagy vizekről aa őket megillető csendes holt ágakba. S egyébként is ál a pár fogatlan har­csa, amely poshádoió viieiben él még, a rengeteg fiatal élnivágVÓ apró pon­tyok között agy sem tud már többé I komoly riadalmat kelteni. így születne meg aa Íratlan sajtó- ' törvény a jóaan magyar olvasóközön- I ség megváltozott illéséből Yor. Frontharcos zászlóavatás Bátaszéken Felejthetetlen élményben volt része I Bátaszéknek vasárnap, május ő'-án, I amikor a frontharcosok zászlóját avat- Iák. Olyan volt ez a község, mint a pompás virágokkal ékeB fa a má­júéi gyönyörűségben. Az emberek a Szivüket rakták a hősök emlékoBk'- lopához és a szeretetüket hozták a tábori misére művésziesen elkészített nyirfa kereszthez. Magyar könnyek, taZó hazaszeretetből fakadt magyar könnyek áZtátták az erdők moháját a miseoltáron. Magyarrtthás lánykák kis szive heves dobogással várta a nagy napot. A kitünően előkéssitett ünnepség igazi alapos frontharcos munka volt és a jövő nagy ígéreté. Komoly ígé­ret Volt mindén elhangzott férfias szó, ami a szónokok ajkáról bűvös VaráZsként szállt az emberek füléhez. A zászlódiszbe öltözött község már kora Reggeltől szeretettel fogadta a nagy napra özönlő Vendégeket. Ala­pos megmozdulás volt, nagy össze­fogás és nagy értéket rejtegető nem-1 zeti öntudatmegnyilvánulás, együtt lenni a szent eszméért, hitvallást tenni a magyar jövőért. A Szentmise emb'rerdőjében sok száz frontharcos őszülő tarkóján ott fakult as élet ezer rejtelmével, a csontoB arcokon a megmásíthatatlan magyar elszántság, a tűzben köny nyeső mély szemekben a hazaszeretet. Forog a kép: a tábornok arca, a századosé, frontharcos veteráné . . . mind magyar arc, mind ugyanaz, előrenéző komoly ígéret, igazi ígéret, mely a májas éjszakájába való igaz- sággá, testet öltő akarattá, eredmé­nyekké, tiszta meglátásokká termé- kenyül. A teatvérsásslók tiszteletet jöttek el leróni, ott hallgatnak csendesen egy-egy kemény csatát nyert öreg harcos keiében, mintha mondanák a zászlók: Várunk téged, jöjj közénk. A nagy Ünnepség fényét emelték vitéz tardoskedai Benke József tá­bornok, a m. kir. 4. honvéd vegyes- dandár 3. gyalogsági parancsnoka és nejé, vitéa dr thufikí és komjátnai Thuránssky László főispán, Saongott Edvin alispán, akik a zászlóavató ünnepség védnökei voltak. Ott vol­tak még: dr órffy Imre kincstári főtáhácBOs, felsőházi tég, vitéz Se­bestyén Béla ezredes, a m. kir. 4. h. ő. ezredparancsnok, Bossányi ez­redes, vitéz Tihanyi Szilárd vitézi székkapitány, Polgár István főszolga bíró, dr Dalin Jenő képviselő, dr Vojtsek Ottó az Országos Elnökség kiküldöttje, báró Fiáth Tibor a Szekszárdi frontharcos csoport el­nöke, a szekszárdi, bonyhádi, mo­hácsi stb. alakulatok és a katonaság gyönyörű diszsaakasia a kitűnő zene­karral. Pattogó vezénysaavak, gyö­nyörű fegyelmezett mosdulatok. Ilyen­kor büszkébben vér a szivünk és valahogy azt érezzük, ilyen katona- Sággal igazán erősek vagyunk. A zsentmise ájtatos csendjébe, mint lágy, tavaszi szellő kellemesen, simo- gatón olvadt a batárőreared kitűnő zenekarának művésaien előadott mű- sorszámé. A szentmisét dr Hauser Imre plébános mondta, a frontharcos bajtársak minisatráltak. Szép kép bon­takozik sokak szemében, a dübörgő világháború nagy zajának egyetlen megnyugtató órája: a tábori mise. Messze kalandoznak, messze járnak j a gondolatok, jeltelen sírok, idegen I rögök, fájó emlékek .. . mind fel­bukkannak, hogy egy bánatos ma | gyár imádsággá iamosodjanak, hogy magyar róasafüaérré csontosodjanak, i Zombory Ferencné aásaléanya ott | ül a saentélyben, gyönyörű meggy ­saintt diszmagyarban, halványkék zti- liaált magyarruhában a kosioruslá- nyoktól és magyarrnbás kislánykák festői csoportjában disaeS vendégek­től körülvéve. Máris ráiendit a Himhnsara a ka» tonaaenekar és fesaülnek a magyar iamok a szent imádság bűz akkord­jai alatt. Nagy rendben peroek áléit gyönyörű kép ájul elénk a templom- kertben a Hősök Emlékoszlopánál. A magyar „Hisiekegy“ után Bánira József bajiéra szavalja Babay Gáza „Magyar frontharcosok“ o. költemé­nyét mély átériésael. — Pereg' a film és máris vitéa Sebestyén Béla earedes, a m. kir. 4. határőreired parancsnoka áll az emelvényen, hogy kegyeletez szavakkal emlékeaiék meg a aásiló hivatásáról: „A sásaié az örök hűség, nem szövetből és selyem­ből késiült élettelen tárgy, a zászlói­nak beosülete van, amely nem tűr magán siennyfoltot. A zásaiéval együtt lesz a becsület, a jó hírnév ób a szellem“. Majd a zászlóahya koszorúslányai- tői körülvéve felköti a eaalagot a meg s sen te It sásaiéra 8 közben, mint imaszó, elhangzik ajkán: „Dicsősé­ges letkeik közöttünk jártiák, — Jelszavunk: Becsülettel előre a házárt íu Eiután dr Vojtsek Óttó, az Or­szágos Elnökség kiküldötte mondta el mélyenaaántó ünnepi beszédét, — melyben végoélnakNagymagyarország régi határainak visszaszerzését éz azokra Szent István kettős kereszt­jének kitűsését határozta meg. Eat követően dr Hauser Imre plé­bános, a helyi Frontharcos-csoport elnöke, a Hősök Emlékoszlopához megy ée koszorút helyez el: „Első utunk hozzátok vezet. Szent esküt esküszünk nektek, hogy amiért . meghaltatok, aaért mi ie élni és halni akarunk. Ne engedjetek minket meg­nyugodni. Amilyen nyugtalan a ti éjszakátok, olyan legyen a mienk is. 1 A szeretet szent ériését honátok t nem irtja ki belőlünk semmi soha.“ Közben Baboosay János vezényle­tével a Cecília egyházi kórus eléne­kelte a Hymnust, amelynek aáró- akkordjai után a hősi emlékmű éz zászló előtt Boha nem látott diai- elvonulás következett. Könny és öröm bujkált szemünkben. A szép szál le­gényekből álló diszssakasB, a front­harcosok, leventék, oaerkészek, tűz­oltók, egyesületek rótták le tisztele­tüket a hősöknek kijáró kemény, magyaros léptekkel. A nap is ki­sütött egy igazi magyaros ünnep láttán, hogy felszántsa a magyar könnyeket.,. Az Arany Nap elállóban tartott i közebéden a főispán a Kormányzót j éltette, Zombory Ferenc községi fő- I jegyző Udvözlé az illusztris védnökö- J két, kik az ünnepség fényét emel- I ték, vitéz Sebestyén Béla ezredest és I dr Vojtsek Ottó Országos Fronthar- I oos kiküldöttet, kik az avató és I ünnepi beszédet mondták, az ösBies Egyes szám ára i2 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom