Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)
1938-04-02 / 27. szám
XX. évfolyam. Szekszárdi, 4998« április 2. (Szombat) 27. szám. Sxerkeaztfiség éa kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre — 12 pengő || Félévre__ __ _6 pengő BL ÁZSIK FERENC A lap meeielciilk minden aaerdán és szombaton. Blőflutésl dllak és hirdetések, valamint a lap acelleml részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 miniméi se széles hasábon mllllmélersoronként 10 niter. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyliliér soronként 60 fllférbe kerül. A mi hazánk Irts: Jánosi György Mennél zavarosabb a világpolitikai helyzet, annál kimagaslóbb Magyar- ország fenkölt nyugodtsága, az a belső béke, amely minden államalakulat legfőbb célja, de csak rendeltetéssel bíró állam érheti el. Ez a belső béke nem az erőszak, nem a félelmes fegyverek kényszerbákéje nálunk, hanem elsősorban az egész magyar nemzet közhangulatának, nemzeti és élet öntudatának ered ménye. Mindenki azon van, hogy megértse, Begitse egymást, mindenki átérzi, hogy tűzkeresztségen átment nemzetünk e korban a maga jö vendőjének biztosítását csak ugg érheti el, ha erőit nem a benső nézeteltérések, pártos kodások szítására, hanem a szociális intézmények, rendelkezések, megvalósulások tökéletesítésére fordítja. összetartani, összefogni! Ez ma a sikeres fejlődés kulcsa, amikor ha valamennyien egy irányt követünk, lépéseink nyoma is meglátszik a történelem utján, mig ha szétszóródnánk, a legkisebb szellő betakargatná mögöttünk a múltat. Kormány és nemztt, vezetésre hivatottak és vezetettek közös, szinte családias jellegű, mai nemzetépitése példaként szolgál kifelé, amelyik „kifelé" kétségbeejtő táncot jár fegyverei élén a béke és háború, vagy a háborús béke és a, békés háború közt. Ne keressük soha, hogy a jó és eredményes dolgok megvalósításában kié az érdem! Mindnyájunknak küldetésünk van a nagy egészben éppúgy, mint a magunk kivételes, vsgy kevésbé kivételes helyzetében. Ez a küldetés abból áll, hogy a napi politikai meggyőződés mögött valamennyien egyugyanazon föld, egyugyanazon haza szerelmeseinek, gyermekeinek tekintsük és tartsuk magunkat és egymást. Nincs kivétel magyar állampolgár és magyar állampolgár közt. E haza mindnyájunk közös kincse. Ezért élni, dolgozni csakúgy magasabb rendű kötelességünk, mint tudni azt, hogy a magyar nemzet mö göit álló ezerév nem egy maréknyi csoport, hanem e haza földjéből mindennapi kenyeret szerző polgárok összességének összhangző munkájában gyökerezik. S ha van elmélet, amelyik azt mondja, hogy akié a föld, azé az ország, mi nyugodt lelkiismerettel valljuk, hogy e kétséges megáliapitás útvesztőjével szemben az az igazság, hogy azé az ország, aki érette vérezett, aki érette dolgozott, vagy épp mindkettőre ma és holnap kész. Valaki valahol azt mondta, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosoknak is meg kellene bocsátani. Tizenkétmillió magyar a Duna völgyében csak egy jámpa- virágbóbita a nemzetek érdeköaszeüt .a* vi. Jt'.HiJi V J urna r . közősének központjában. Csak a trianoni bé^eállspot negyvenhárom milliót saóiulái^népgjijtr^Yel ve^t körül. Ha most még ehez idebent is csinálunk; valámi osztozkodást, szét tagoltságot, nem lenne annak jó eredménye. A nemzet egysége a magyar nemzet és kereszténység történelmi alapjain ina sürgősebb, mint bármikor volt. Eit erezzük. Ezt tudjuk. Ezt hirdetjükl Ézt megvalósítjuk l Harmincmillió magyar, Nagyma- gyarország, benne mindenki boldogulása több, mint mindennapi politikai ssóvirág. öntudatos, erős nemzeti hadseregen nyugvó benső munka és belbéke több, mint amennyit bármelyik kis állam hasonló körülmények közt megvalósítani merészelne. Ezekért a feladatokért csakis úgy mehetünk el a megvalósulás ut jain, ha semmi mást nem keresünk egymásban,mint hozzánk hasonló, velünk közös érdekeket valló munkatársat és senki mást nem találunk egymásban, mint a magyar nemzet ugyanazon jogokkal és kötelességekkel felruházott tagját. Magyar hazánk sorsa attól függ, hogy mennyire tud e zavaros napokban békében maradni. A magyar jövő attól függ, hogy mennyire tudja kiválasztani azt a pillanatot, amelyben szent érdekeiért beleszólhat a gyalázatos bóke végeredmónyeinek megváltoztatásába. Ha ezt közösen valljuk, nincs mitől tartanunk! Helyzetünk nem kétséges, sorsunk nem bizonytalan, célunk nem elérhetetlen... a magyar nemzeti fellendülést tehát inkább kívánjuk úgy, hogy abból mindenki e hazában tehetsége szerint vegye ki a részét, mint olyan politikai tünetként, amelyik elmúlik, mint a harmat, mihelyest rásüt a nap. Magyarok vagyunk 1 Ez a legszebb név l Legszebb, ha ezt e hazának minden polgára mélységes meggyőződéssel vallja és eszerint él ezekben a napokban, amikor könnyen megzavar egyeseket a külső események hatása. Hajózhatóvá kell tenni a Sió-csatornát A Balatoni Testületek Szövetsége a közeli napokban iklédi Szabó Já- noB elnöklete alatt ülést tartott, ahol Kaáli Nagy Dezső a Balaton vizének szabályozásáról tartott előadást és rámutatott arra, hogy mily nagy nemzetgazdasági jelentősége van nemcsak a Balaton vizének szabályozása, de egyéb okokból is a Sió csatorna hajózhatóvá tételének a Balaton vi dékére. Örömmel olvastuk ezt a híradást és őszintén kívánnánk, hogy a Balatoni Testületek Szövetsége ezen mozgalma visszhangot keltene illetékes helye ken. Mi mindenesetre megragadjuk az alkalmat, hogy Tolna, Fejér, Veszprém és Zala vármegyékre igen nagy jelentőséggel biró Sió hajózhatóvá tételére irányuló kérdésre rámutassunk és felkérjük Tolna vármegye fő- és alispánját, valamint mezőgazdasági és kereskedelmi egyesületeinek vezetőségét, hogy ezen kérdéssel ismételten behatóan foglalkozzanak és az illetékes minisztériumnak figyelmét újból nyomatékosan hívják fel. Késztvettem abban a kü'döttség- ben, amely pár évvel ezelőtt felke reste az akkori föídmivelésügyi mi nisztert, Kállay Miklóst és amikor dr Hagymássy Zoltán Tolna vármegye főispánja, a Sió-csatorna kérdésének egész történeti adatának feltárásával, négy vármegye nevében kérte a Siónak hajózható való tété lét. A föídmivelésügyi miniszter ur a legmesszebbmenő jóindulatáról biztosította a küldöttséget és ezen jóindulat hangoztatásával ki is merült I ezen kérdésben való intézkedés. Meg | engedjük, hogy az állam nehéz pénz ügyi helyzete nem engedi meg, hogy ept a kérdést a műszaki elgondolás tökéletességével meg lehessen oldani, azonban, ha a jóakarat nemcsak a válaszban nyilvánult volna meg, de egyébként is meg lett volna kormányhatalmunkban, úgy már néhány kesdő lépést meg lehetett volua tenni a Sió hajózáB ügyében. Tolna vármegye egy ízben komolyan foglalkozott azzal, hogy Szék- Bzárd és vidékének viziutat biztosit aképpen, hogy a keselyűs—gemenci utat kiépíti és teherforgalom részére kikötő létesítését a folyamhajózási társaságoknak lehetővé teszi. Már a költségvetéssel is elkészült a m. kir. Államépitészeti Hivatal és akkor tört előtérbe a Sió hajózhatóvá tételének ügye és a gemenci utépitáB elejte- tett. Nem gondoljuk, hogy a szarvasoknak az alapítványi éa érseki er- I dőkben való nyugalma belejátszott e kérdésbe, sőt az a meggyőződésünk, hogy a vármegye útépítését irányítói akkor tényleg aion jóhiszeműségből ejtették el a 41/, km ut megépítését, mert a Sió hajózhatóvá tétele folytán ezen útra stükség nem lett volna, mivel a szekszárdi vámhid- nál és Keselyűsnél tervezett rakodók közelségüknél fogva inkább tudoák szolgálni a gazdasági érdekeket, mint a hosszabb tengelyen való szállítást igénylő gemenci állomás. Szekszárd és vidékén azonban beteljesedett az a közmondás, hogy a két szék közül a pad alá esett, A gemenci ut kiépítésének tervén ma már az irattár egy elfekvő szekrényében a pókok ssövik nyugodtan jövő álmaikat, a hajózhatóvá tétel pedig nemcsak hogy egy lépéssel sem ment előre, de a hajózási kartell jóvoltából a szállit- hatás még több akadályba ütközik és még kedvezőtlenebb, mint e kérdésnek szőnyegre hozatala előtt volt. A Sió csatornát meglehetős nagy költséggel kikotorták és medrét szabály opták, a lehetőség szerint egyenesebb venalbz vették. Nem tudjuk, hegy a pénz fogyott e el idő előtt, avagy a tervezőknek figyelmét kerülte ki, hogy Keselyűsben, ahol zé* gén hajóállomás volt, elfelejtettek gondoskodni egy mederkotrással arról, hogy minden vízállás mellett a rakódást lehetővó tegyék. Ma ugyanit az a helyset, hogy magas vízállás esetén csak úgy lehet rakodni, ha 50—60 méteres hidat rögtönöznek a parttól a hajóig. Ez a rakodási mód nemcsak életveszélyes, de rendkívül költséges is, .pedig a mostani nehéf- kes viszonyok. mellett íb többeaer vagon ára kerül ott, főként Sárköz vidékéről, berakásra. De találkozunk ezen elhibázott, terv, vagy más egyéb magyar közönyösségből sSármazó eseten kívül oly jelenséggel íb, amely élénken rávilágít a kartellek hatalmára. Még az 1936. évben is közömbös volt a hajósáéi vállalatok szempontjából, hogy az, aki az uszályt bérli, a Sió toroknál rakódik e avagy saját költségén és drágán (kis vontató gőzösről sem gondoskodnak a hajózási vállalatok érthetetlen okból zz uszályok bevontatáaára) a keselyüsi, vagy borrévi rakódéhoz huzatja-e. 1937. évtől kesdve, ha az uszályt a Sió-csatornába behuzatják, úgy 6 filléres pótdijat kell fizetni. Egyeduralmuk következtében és annak tudatában, hogy a sárközi búza és tengeri, a külföldi piacok elhelyezése miatt, a vasúti szállítással nem versenyképes, nem hogy nem segítik elő a vizen való szállítást, hanem a rakódási idő újabb ssabá- lyozásával a pótdij felszámításával ast megdrágították. Nem folytatunk abban az irányban semmiféle vizsgálatot, hogy a MFTR nek, a Bayerischer Lloydnak és a DGT-nek részvényei mily kezekben vannak, de amikor minden vonalon a gazdáknak és a kis embereknek védelmét és gazdasági érdekeinek elősegítését halljuk harsogni, érdekelne bennünket, hogy miként lehet a gardák érdekeivel szemben a hajózási vállalatoknak egy termászetadta rakodó hely kihasználását korlátosó intézkedéseket tenni anélkül, hogy azokat a kormány- hatalom felügyeleti jogánál fogva, gazdavédelmi szempontból elhárítaná. Cikkünk elején említett ülésen szóba került az is, hogy a Rajna-, Majna- és a Duna-osatorna révón, a Sió csatorna kiépítésével a Balaton közvetlen vízi összeköttetést kapor- az Északi és a Fekete tengerrel. E& a megáliapitás egy messzebbi lehetőségre világított reá. Mi a magunk szegénységében ezen nagy elgoodo lássál nem foglalkozunk, azonban úgy érezzük, hogy Ausztriának a Egyes szám ára 12 filléPa /
