Tolnamegyei Ujság, 1938 (20. évfolyam, 1-103. szám)

1938-01-01 / 1. szám

XK. évfolyam Szék szárd, 1938. jannAr 1. (Szombat) 1. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és Idad6hivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonazám: 85 Előfizetőéi dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre— —"— 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetést,dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.| Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 mllllraéte* széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, Allástkeresőknek 80 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett ^reklám-, ellegyzésl, családi hír, vslanttni a nyllttér soronként 60 fillérbe keríti. B. u. é. k. Irta; dr Magyarász Ferenc O. Cist. Csak a'jó Isten a megmondhatója, hányán írják le most e hetüket, há­nyán mondták ki mostanság őket — anélkül, hogy csak egy kicsit is iparkodtak volna asoknak mélyére behatolni. Igazi szólás mondássá, tar­talmatlan frázissá laposodott a* újévi üdvözlet, pedig nagyon is megérné, hogy aa ember egy kissé goodolkod jék azon, mit is jelent, amit magnók­nak kívánunk s hogy ast egymásnak kívánjuk. Újévet kivánuuk magunknak is, egymásnak is. Eljön az akkor is, ha nem kíván­juk. Biss az idők járását sem siet­tetni, sem késleltetni nem lehet. El- ; jön az újév és legalább annyit el is visz, amennyit hoz. E jön az újév és mi nem tudjuk sem azt, hogy mit hoz, sem ast, hogy kit-mit fog el­vinni. E'jön az újév, fátyolba ta­karva, burkolva, ködbe s mi nem tudjuk, kellemes esti. szellő fogja-e lengetni ezt a fátyolt, vagy tomboló, vad vihar játszik-e majd e ködnek foszlányaival, félelmetesen, pusstitón. Eljön és mi észre sem vesszük, hogy már itt is van, hiszen úgy jön és megy, mint az esztendőnek akár­melyik más napja. Azas, egy pillanatra mégiB meg­állunk a jöttére. S ha kerekét nem is köthetjük meg, a tüdőjére rá­írjuk jókivánatainkat, hadd forgassa Nőket aa idők kereke az egész esz­tendőn által. Boldogságot kívánunk magunknak. De meg tudjuk-e mondani, miben is áll voltaképpen a boldogság ? Érez­zük, hogy erre vagyunk teremtve. Es böloaődalunk és halotti énekünk. A boldogság vágyával mosolyog az édesanya a karján ssendergő kis­dedre, a boldogság vágyával nyújtja ki aa aggastyán hidegülő, merevedő 'kézét, mintha legalább most, az utolsó órában, még egysser meg akarná,.ragadni a boldogságot. , Boldogság . .. Tegyük föl, volna valami idegen, aki tökéletesen megtanult magyarul, de véletlenül easel az egy szóval lohssem találkozott a ennek olvas- tára azt kérdezné most tőlünk, mi Voltaképpen a boldogság : mondássá, kedves olvasóm, hogyan és mit fe­lelnél neki ? ✓ Bizonyára azt mondanád, hogy a boldogság megelégedés. Hiszen az elégedetlenség gyötrő érzés, a nyu­galomnak sírja, pedig nyughatatlan boldogság nincsen. Nincsen, persze, hogy nincsen ... De nésd, kedves olvasóm, ha az ember örökre megelégedett volna a tulajdon sorsával, akkor az emberi­ség legnagyobb kulturtényezője, a haladás, mindvégiglen alá lett volna kötve. Tehát a boldogság nem lehet abszolút elégedettség, Dem lehet a Holttenger fullssztó nyugalma. Miben áll tehát a bodogaág ? A kincsben, hatalomban, rangban, di csőségben, élvezetben talán ? Hiszen hányán vannak, akik egész életükön keresztül kergetik ezt a délibábot, mely gyötör akkor is, ha ninos meg, de akkor tán még nagyobb gondot, több álmatlan éjszakát, su'yosabb konfliktusokat, engesztelhetetlenebb gyűlöletet, lázilóbb irigységet, jóvá­tehetetlenebb rombolást okos, ha meg­van ! S ha megvan, meddig murád meg ? Hiszen a saját szerencséjének nemcsak kovácsa az ember, de ren­desen tíráséja is! Boldogság ... És ki mibe helyezi ? S magunk az életnek különbőzé sza kában vájjon mindig ugyanazt val lőttük e boldogságunknak ? Tehát bol­dogság lehet-e az, ami egyénenként, életkorokként, történelmi korszakok­ként, társadalmi, vagyoni, kulturális és nemzeti rétegekként annyira vál­»Az emlékezés csak kép, csak tükrözés.« (Prohászka.) Amikor 1927-ben bnosnsott Szék- szárd város tisztikarától, azt mon­dotta, hogy e városba, ahol életének legboldogabb 31 évét töltötte, mindig visszaszáll a lelke. És alig 10 év után visszatért a teste, amikor lelke már ott áll a Miedet, futó Isten előtt, hogy számot adjon földi cselekedeteiről. Negyedik alispán, oki visszajött, akit visszahoztak városnak falai közé, hogy három a vármegyeház nagyter­méből és ez utóbbi, a belvárosi temp­lomból, elinduljanak utolsó pihenő helyükre. Úgy érezzük, mintha ennek a városnak a földjében volna valami mágneses erő, amely visszavonása, ha életükben nem is, de halálukban azo kát, akik ez ősi vármegye közéleté­ben, mint e vármegye első emberei élték le küzdelmekkel tele, de mégis szép emlékű életüknek éveit. Voltak a visszatértek között, akik az alispáni székből magasan Ívelő pályáról tértek vissza, volt, aki üdülésből került néma ajakkal és elcsendesedett szívvel abba a terembe, ahol a közélet harcait vivta. Dr Éry Márton hűlt teteme nem a harcok termébe, hanem az imádkozás és megtérés felszentelt templomába tért vissza, mert bár sohasem állt félre a tisztes fegyve­rekkel vívott harcok elől, szivében mégis nagyobb volt a békesség, a szeretet, a megbocsátás és sokkal több az imádság, mint az elbizako­dottság. Negyvenkét évvel ezelőtt ifjú erő* ben, a gyermekkor és az ifjúság bar­tozik, hogy shány féle az ember, szinte annyi féle a boldogsága ? Mi a boldogság ? És mi mégis boldogságot kívánunk magnóknak is, másoknak is. Valójá ban asonban nem is tudjuk, mit kí­vánunk és mit kívánjunk, osak ast éressük, hogy jót kívánunk magunk­nak is, másoknak is. És ebben as utóbbiban van a bol­dogságunk egyik együtthatója, nemesi oklevele, istenadta szépsége. Boldog­ság jót akarni, jót tenni mással. Bol­dogság boldogítani másokat Nagyobb boldogság adni, mint elfogadni. Bol­dogság a szeretet. Es akármi baj érjen is bennünket, az a tadat, hogy másnak nem okoztunk soha bánatot, boldog örömmel tölti el a lelkttoket. Ebből aa örömből, ebből a bo'dog­■ ságból adjon a jó Isten mennél többet ■ édesmindny álunknak ez ni észtén­I dőbenl oaiban megedsett és a bit nemes áhi tatától megerősödött lélekkel került Tolna vármegy » szolgálatába. Főnöke, néhai Simontsits Béla, erőskezü és a becsületes munkát ssigoruan meg­követelő alispán volt. A vármegye tisztikarából abban az időben sokan váltak ki, elviselhetetlennek tartván a főnöki vasszigort. Ez a kemény ember ismerte fel dr Éry Márton ér­tékeit. Tizenhét év után, a minden családi összeköttetés- nélküli döbrö közi iparos fin, Tolna vármegye fő jegysői székébe emekedett képessé­geivel, fáradhatatlan munkakészségé vei és alig 10 év után Tolna vár- megye törvényhatósági bizottsága — egyhangúlag ültette az alispáni székbe, amely dieses pozicóba pedig előtte és utána csak éles harcok árán ke­rülhettek elődei és utódai. A közéleti pályán való munkálkodása, úgy a főjegyzői, mint az alispáni székben, a legnthesebb időkre esik. A háború nagy teljesítményeket kívánt a köz­szolgálatban álló emberektől. A for­radalom a megpróbáltatások n<*héz óráit juttatta osztályréssül. Az 1920 as évek gazdasági és lelki leromlottsága nemcsak fáradhatatlan munkát, de nagy lelki szilárdságot, határosottsá got, erős kezet és szociális érzéket kívánt azoktól, akik egy vármegye önkormánysatát irányították. Szerencsés voltam közelről látni azt a munkát, amelyet dr Éry Márton, mint alispán végiéit. Ismertem az 6 hatalmas munkaerejét, mélységes szo­ciális megértését és ast a kiváló köz- igasgatási felkészültséget, amellyel eme rendkívül nehéz időkben hivó teles képességeket kívánó vezetéssel irányította Tolna vármegye Ügyeit. Megtartotta és megtartatta a tör véoyt, de alkalmaakodott aa élet pa- ranosoló szükségleteihez és nem a paragrafusok rideg végrehajtója, ha­nem az életet ismeró ember bátor­sága és méltányossága nyilatkozott meg minden intézkedésében. Sserette ezt a vármegyét és annak sok megpróbáltatást türelemmel viseló népét. Íróasztala mellett töltötte min­den idejét. És nemcsak ason gondol- kosott és töprengett, hogy miként tegye könnyebben elviselhetővé a vár­megye lakosai résiére azokat a rendel­kezéseket, amelyeket végrehajtatni kötelessége volt. Nem szárat hiva­talnok volt, aki csak teljesítette a reá rótt kötelességeket, de lelket vitt munkájába, esiméket termelt ki agyi­ból és ssivének egész lelkesedésével karolt fel minden nemes és jó ősimét, bárhonnan íb eredt az. Amily aláza­tos volt lélekben Ura és Istene előtt, éppen olyan határozott és erősakaratu fásokkal, akik nem akarták megérteni a kor intő szavát, avagy el akarták gáncsolni a jó és nemes elgondolá­sokat és e tekintetben nem ismert születési előjogokat, avagy alulról fel­törő demagógiát. A háború alatt le­romlott utak helyreállítása fontos gondját képezte. A vármegye útháló­zatának igazságos kiépítési nagy munkálata az ő alispán ságival kez­dődött meg. Tisztelte a felsőbbséget, de hiva­tali felebbvalóival szemben is meg­tartotta férfi íb határozottságát éz eme tulajdonságával és érveinek meggyőző erejével sok olyat tudott vármegyé­jének kiharcolni, amihez valóban fér­fias, erős álláspontra volt sattkeég. A Ferenc-köskórház a háború éa az 1920 as évek gazdasági lerongyo- lódása következtében oly állapotba került, hogy immár annak lesárásáról beszéltek. Az adósságok tömkelegé nehezedett a vármegye ezen egyedüli kórházára. Nem volt már szállító, aki a kórház mindennapi szükségle­teit fedezni hajlandó lett volna, mert amikor a szállított áru értékének ki­egyenlítésére kerülhetett a sor,addigra a korona zuhanása következtében zz már semmivé vált. Dr Éry Már­tán alispán, a kórhásbiiottság elnöke vette kesebe aa ügyet. Követelődsöti fölfelé, kért és könyörgött lefelé és ne­héz küzdelemmel rendbehozta a kór­ház gazdasági ügyeit. Előteremtette a kórhas modern berendezéseit^ uj műszerekkel,röntgennel felszerelt kór­házban teljesítettek a közegészségügy katonái az emberiséggel szemben fennálló kötelességeiket. Tán as a szívós, kitartó munka, az a meg nem alkuvó harc, amelyet a Ferenc kórház érdekében vívott felfelé, terelték a későbbi népjóléti miniszter figyelmét a szekszárdi kórház ügye felé. És’, ez a felfigyeiés lett kutforrása annak, hogy bátor kesdeményezők és sóba ■ meg nem hálálható jólelktt megyei kiválóságok fáradozásainak gyttmöi- 1 őseként ott emelkedik most a Bartina Egyes szám ára 20 fillér. DR ERY MARTON 1865—1937

Next

/
Oldalképek
Tartalom