Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-06-09 / 44. szám

„ Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIX. évfolyam­Szekszárdi 1937. junius 9. (Szerda) 44. szám* Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 eiófizetóardifi Bgész évre _ 12 pengő || Félévre________6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valaiplnt a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.) Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mitUaétsv széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi bír, valamint a nyíl ttér soronként 60 fillérbe kerül. Harminc év messzeségéből idéztük vasárnap délelőtt a vármegyeház köz­gyűlési termében Wosinsky Mór em­lékét, aki egy szomorú, ködös feb­ruárvégi pénteki napon visszaadta lelkét Teremtőjének. A halál hire ak­kor egy egész világot rázott meg és egy egész vároB szemében fakasztott könnyeket. Felekezeti különbség nél­kül állották körül sok ezren a ko­porsóját. A zúgó harangok egy pél­dás életű papot, egy szerető, meleg ssivü embert, egy páratlan akarat­erővel' rendelkező, mélységes nagy- tudásu történészt sirattak. Döbbene­tesen szép volt a szeretetnek, az el­ismerésnek és a hálának megnyilat- kosása a halál diadalát jelentő ko­porsó mellett. Azok közül, — akiknek emléke­setében még él Wosinsky Mór hatalmas alakja, akaratot, bátorságot visszatükröző markáns arca, tudást és szellemet sugárzó fdkete szeme, megértést és sseretetet hirdető ajka és akik érezték az ö nagy szivének melegségét, kiváló szellemének szi- porkázását, — kevesen voltak a va­sárnapi ünnepélyen, mert azok nagy­része nem itt van ezen a sártekén, ahol a mostani rohanó élet ezer küz­delmeiben ifjak és a férfikor delén lévők is elfeledkeznek arról, hogy az életnek legfenségesebb pillanata az, amikor meggyuj thatják a nagy szel­lemek előtt a íiálának és mélységes tiszteletnek a fáklyáját s meghajtva fejüket, feltör lelkűkből az emléke­zésnek elismerő szava, mint halála­kor Bodnár István poéta barátom énekelte „Egy fejjel nagyobb, mint más emberek “, vagy mint a refor­mátus pap Széki Géza poéta zengte „Testben és lélekben nagyobb voltál nálunk0. Tán ezekkel az ő kortársaival — onnan a magasságból nézte és állapította meg, mert mélységesen él­het emlékezetében, hogy amikor be­tegen, életében az utolsó felolvasását tartotta és azon csak 48 an jelentek meg, hogy Szekszárdot, különösen a férfiéit, a világháború rettenetes zi­vatara sem gyúrta át, legfeljebb csak az egymás iránti gyűlölködés lett nagyobb, de a tudományok iránti közönyösség nem változott. Amikor hallottuk, hogy azok a tudós ven­dégek, akik oly készségesen jöttek le városunkba, hogy Wosinsky Mór halálának 30 éves emléknapján a magyar tudományok nevében az el­ismerésnek, a mélységes tiszteletnek, a bámulatnak és hálának fényével meg­világítsák előttünk Wosinsky Mórnak, a világhírű tudósnak s e vármegyéért oly mérhetetlen szeretettel rajongó fér­fiúnak emlékét, akkor a szégyenkezés­nek a pírja ült arcunkra, hogy oly kevesen voltunk ott a vármegyeház öagytermében, amelyet roskadásig tneg kellett volna tölteni Tolna vár­nagyé és Szekszárd város minden rendű és rangú lakójának. Est meg­érdemelte volna Wosinsky Mór em­léke iránti kegyelet. Az az ember, aki meglopta teste pihenésének óráit, hogy annak a nemzetnek, — amely atyjának uj hasát adott elvesztett hazájáért, -r- hirt és dicsőséget sze­rezzen az egész világ tudományos életéhen, aki legyőzte férfiúi büszke ségét és hivatásához illő megalázko­dással, fáradhatatlan tűréssel és aka­rással a föld mélyéből elmúlt évezre­dek kincseit ásta ki és aki lelkének égő lelkesedésével Tolna vármegye vezetőit és egész közönségét fel tudta rázni, hogy ezeknek a feltárt kin­cseknek, amelyek bámulására messze világrészek tudósai zarándokolnak Szekszárdra, megfelelő palotát te­remtsen, magyar fajtaságunknak ez a megmérhetetlen szeretető megérde­melte volna, hogy a 30 év után élő nemzedék is törje magát, hogy meg­hajthassa fejét pár órára az előtt az ember előtt és- annak emléke előtt, aki mint a költők dalolják, nemcsak testben, de lélekben, nemesek aka­ratban, de sseretetben ís magasan kiemelkedett az embereknek a sorá­ból. Tolna vármegye múzeuma körül, a régi odvas fák helyén ma egy gyö­Régebben megemlékeztünk már 1 róla, hogy Szekszárd város ób Tolna vármegye közönsége országos jelen­tőségű ünnepély keretében kíván hó­dolni az 1907. évi február hó 27 én elhunyt Wosinsky Mór szekszárdi apátplebános, a világhírű régész, a Magyar Tudományos Akadémia és ssámoB külföldi tudós társaság tagja, a szekszárdi muzeum alapitója em­lékének. E hó 6 án délelőtt a vár­megyeháza nagytermében volt ez az ünnepély, amelyen a Magyar Tudo­mányos Akadémiát dr Alföldy And­rás egyetemi ny, r. tanár, a Magyar Nemzeti Muzeum történelmi osztályát dr Tompa Ferenc egyetemi magán­tanár képviselte. A rokonság részé­ből megjelentek: özv/ dr Treer Jó- zsefné az. Wosinsky Katalin a meg­boldogult nővére és gyermekei: dr Treer József szegedi egyetemi ma­gántanár, a klinikai orr-, fül és gége- gyógyászati rendelőintézet főorvosa, dr Treer István, a szekszárdi vár­megyei Horthy Miklós köskórház igazgató főorvosa, Treer Ilonka szek­szárdi rk. iskolai tanítónő; néhai dr Wosinsky István pápai gróf gyer­mekei közül dr Wosinsky János őrnagy orvos; azonkívül dr Treer Istvánná sz. Pesthy Márta, dr Pesthy Pál ny. igazságügyminisster v. b. 1.1. és neje. A vármegye képviseletében vitéz dr Thuránszky László főispán vezetésével a tisztikar, a klérus ré­széről Kiss Lajos apátplebános, felső­házi taggal a helybeli római kato­nyörü park terül el. Ebből a park­ból harmonikus szépségben emelke­dik ki Wosinskynak a palotája. —- Egyike vagyok azoknak, akik sok­szor látták öt verejtékes homlokkal, testben talán fáradtan, de hajthatat­lan akaraterővel a hivatalokban ki­u lincselni, kérni és követeink Nagyobb munkát végzett és talán fárasztóbbat, hogy a vármegye őstörténetének kin­cseit fedél alá juttassa, mint amikor e kincseket az évezredek alatt össze­hordott földrétegekből kiemelte. Lehet, hogy az ó nagy alakjához még 30 év távlatából is gyengék a szemeink. A mi apró voltunk és gyarlóságunk érzete kellemetlenné teszi a Rá való tekintést, de azok, akiknek szeme elég erős, hogy év­századok távlatából is fel tudják ismerni az értékeket, akik az év­ezredek történetének feltárásából is meg tudják állapítani a kutató aka­ratát és akik az épület szilárdságá­ból annak lelkesedését és az eszmé­nyekért a szivében égő nagy tüzet, aki az épületnek fundamentumát le­rakta és lerakatta, azok el mertek jönni Wosinsky Mór szekszárdi emlék­ünnepére és méltóan tudtak áldozni Tolna vármegye ezen kimagasló nagy férfiénak, a kultúrát szerető emberi­ség szivében örökké élő emlékeze­tének. £ likus papság, a város képviseletében pedig vitéz Vendel István polgár- mesterrel a tisztviselők jelentek meg. Tolnát, Wosinsky Mór szülőhelyét Nübl József jegyző vezetésével Rencz JánoB és Lehner József képviselték az ünnepélyen, ahová eljöttek a szom­szédos törvényhatóságok, valamint Csongrád vármegye és Szeged tör­vényhatóságának és Szentes város kultúrintézményeinek és közgyűjte­ményének a kiküldöttei is. Az ünnepély megnyitó beszédét vitéz Vendel István polgármester mondotta és nemesveretü szavakban ismertette azt a veszteséget, amelyet Wosinsky Mórnak 1907. évi február hó 27 én bekövetkezett váratlan ha­lála Szekszárdnak okozott. Dr Alföldy András egyetemi tanár tartott ezután nagyszabású be­szédet a praehistorikus tudomány fejlődéséről, előadva, hogy ezt a tudományt a hivatásos történettudó­sokkal szemben lelkes autódidakták alapozták meg, akik a forrásadatok maradéktalan láncolatának a feltárá­sával oldották meg az azelőtt isme­retlen problémákát. ök létesítették a vidéki múzeumokat, a történelemnek ezeket az újfajta levéltárait, ahol óriási értékeket gyűjtöttek ezek az amatőr régészek össze. Speciális szak­képzettségük nem volt ezeknek az amatőr régészeknek, akik közül Wo­sinsky Mór pap volt, Darnay Kál­mán vaskereskedő, Alapy Gyula újságíró, Csallány Gábor városi tisztviselő, Móra Ferenc szerkesztő és iró, Réh Gyula pedig orvos. Egy sor tanár és szerzetes mellett nekik köszönhető, hogy a magyar archeológia a mai magas fokon áll. A magyar régészek közt világ­viszonylatban is a legelőkelőbb helyet foglalja el Wosinsky, akinek pedig igen sok meg nem értéssel kellett küzdenie. Egymaga kutatta át a tör­ténelem előtti idők adataira vonat­kozóan egész Tolna vármegyét, mert meg kellett írnia a vármegye prae­historikus történetét. Kivételes tehet­ségével és energiájával önművelés révén külföldön is olyan elismert szaktudóssá művelte ki magát, hogy honi műveltségünknek nemcsak erős pilléreket emelt, hanem az elmúlt nemzedékek praehistorikus eredmé­nyei közül az övéi bizonyultak leg­maradandóbbaknak. Wosinsky nagy műveltsége révén az ő kutatásai a helyi kereteken túl­menően világtörténeti kereteket tűk-' röznek vissza, mert hiszen ő állapí­totta meg, hogy országunk földje az addig ismert idők előtt is milyen sokszor fürdött a világtörténelem fé­nyében. ó mutatta ki, hogy Magyar- ország népei milyen alapvető kultu* rális szerepet töltöttek be a világ életében Mezopotámiától Spanyol- országig. A cikói, závodi, bonyhádi és egyéb megyebeli leletekből Wo­sinsky hozta először napvilágra azt a népvándorláskori kultúrát, amely, nálunk is megőrizte távolkeleti jel­legét. A tudomány teljes végezeté­vel felfegyverzett Wosinsky a világ- történelem oly tekintélyes mennyi­ségű és nagyértékü emlékeit hozta ÖBsze, hogy munkásságáról csak a legnagyobb tisztelettel lehet meg­emlékezni. Dr Tompa Ferenc egyetemi magántanár- Wosinsky nak, mint ember­nek a képét igyekezett megrajzolni mindenkorra maradandó értékű út­törő tudományos munkásságából, mert hiszen a tudós munkáiban tudat- alattian megrajsolja a saját arcképét. Wosinskynak reánk maradt írásai bő alkalmat nyújtanak a lélekanali- zisre, emlékét, nevét pedig a magyar tudományon kivül a külföld tudós világa is őrzi. Életrajzi adatainak rövid ismertetése után elmondotta, hogy Wosinskynak, a buzgó papnak a lelke felét miképpen ejtette rabul a történelem és hogy miképpen ve­tette magát az őstörténelmi problé­mák megoldására akkor, amikor a hivatásos régészek az ásatásokat el­hanyagolták. A magyar tudománynak szeren­cséje, hogy Wosinsky nem mint iskolázott régész fogott hozzá a ku­tatásokhoz, mert igy nem lett belőle teóriákon nyargaló szobatudós. A tu­dós címzés — úgymond dr Tompa — csak azt illeti meg, aki a saját ku­Az ünnepély lefolyása Egyes szám ára 12 fillér. Wosinsky Mór emlékünnepély

Next

/
Oldalképek
Tartalom