Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-01-08 / 2. szám

2

TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG

1937 január 3.

HÍREK

gasdsBágilag is as iparral és kereskedelemmel bíró Tamási felé törek saik, hisz ai egyben járási saékhely és vasúti állomás is. A község határának többi része Felsóiregról volna legkönnyebben adminisztrálható, mert Szemcséd egyes lakott helyei Felsö- ireg belterületével össze vannak épülve. Szemcséd eszményi nagyköz- aég egyeB intézményei különben ma is Felsóiregen és Tamásiban vannak. Az egyházi szervezet szempontjából ugyancsak ez a helyset.

SsemcBéd önállóságának megBzUn- tetése és határának Felsöireg és Tamási kösségek közt való felosztása a jelenlegi bonyolult községhatárokat és a két külön tagot megszttn- tetné és a lakosoknak a legnagyobb része a közigazgatáshoz közelebb ke- itÍTO.

Maga a belügyminiszter is belátta ennek az állapotnak a tarthatatlanságát, éppen azért utasítást adott arra, hogy Szemcséd, eszmei nagy község fennállását, mint törvénybe is ütközőt, meg kell szüntetni és északi nagyobb részét Felsóireg nagy községhez, a Felsóireghez tartozó Muthpusztától délre esó külön tagot pedig Tamási nagyközséghez kell csatolni.

Mint értesülünk, ezzel az intézke- I

NGSR

déssel kapcsolatban Felsóireg jövedelme 9694 P, Tamási bevétele pedig 2900 P évi pótadóval növekednék, úgyhogy ezeket áz összegeket a két község kultúrintézményei fenntartására fordíthatná. — ügy tudjuk, hogy az átcsatolást megelőző hivatalos eljárás hamarosan megindul.

A Szekszárdi lőtékonycéfu fltöesyletek Szövetségének műsoros estélye

A Szekszárd Szálló színháztermében e hó 6-én este zajlott le a Szekszárdi , Jótókonyeélu Nőegyletek Sző vétségének nagy goQudal előkészített pompás műsoros táncestélye, amelynek összes jövedelme 1450 P volt, kiadásai 200 pengőre rúgtak» tehát a Nőegyletek szövetsége, az est tiszta jövedelme gyanánt 1250 pengőt jut tat a szegénygondozás céljaira.

; Az estélyt az Ujaághy Gázáné áltál ötletesen elgondolt és nagy hozzá értéssel rendezett élőkép vezette be. A főalakokat Ulrik Melanie és ifj. Thuránszky László ábrázolta és a csoportképben szerepeltek Szekszárd legbájosabb leányai ób asszonyai, továbbá egy énekszámmal Faragó János. Az Eordögh Zoltánná által irt hatásos prológot Gaál Judit mondotta el. Ugyancsak Eordögh Zoltánná itta meg az élőképek szövegrészeit is.

Az élőképet követően a honvéd határőrezred zenekarának művészi zeneszóm» gyönyörködtette a közönséget.

Ujsághy Gézáné „Egyszer egy királyfi* cimü énekes meséje került ezután bemutatóra. A romantikus, kedves darab főszerepeit Ca. Papp Éva, Fekete Márta, Géty Matild és Gyuriss Ilonka játszották és énekelték igen sok tapsot aratva. Nagy hatást keltett a mesemondók bájos kórusa is.

A darab Végeztével melegen ünnepelték úgy a szereplőket, miht a hivatott szerzőt és lelkes rendezőt, Ujsághy Gézáttét, Eordögh Zoltátatiét, a kitűnő költőnőt, Riffay Sándort, az énekszámok betanítóját, valamint Komlóssy Margitot, aki a zongora- kíséretet látta el igén művésziesen. A műsor lezajlása Után tánc Volt és a fiatalság a kora reggeli órákig a legpompásabb hangulatban maradt együtt. A közönség a nagyszerűen megrendezett és eheménysátáthbamsttŐ előkelő mulatság utáU egy gyönyörűen eltöltött est emlékével tért otthonába.

A vitéz dr Thuránszky Lászlóhé vezetésével működött hölgyekből álló rendezőgárda nagyszerű munkát vég Zeit és önérzeteset mutathat rá úgy aZ anyagi, mint az erkölcsi sikerre. Az estély rendezősége egyébként a résztvevő egyesületek nevében is köszönetét nyilvánítja a nemes adakozóknak, akik adományaikkal az anyagi sikert biztosították, a város vezetőségének, amely a termet és világítást díjtalanul bocsájtotta rendelkezésre, a Hóm. kát. Olvasókörnek a székek átengedéséért, végül az Iparos Körnek a terem feldissitéseért.

AnnamáriaIrta: F. Bereczk Gizella.

Ott élt, ahol a nap a hóval csó* kolódzik és a föld a felhőket átöleli, a gyopárok meseországában, egyedül, egy egészen külön kis világban, amelyet nem tettek társassá a vele egy födél alatt élő, váltakozó idegen emberek. Annamária kis penziót tartott fönn a hegy csúcsán, amely télen- nyáron látogatott volt, üdülést, magányt kereső, pihenni vágyó vagy gyógyulást hajszoló nyugtalan emberektől.

Annamária gondosan figyelte min den vendége kívánságát, reggeltől estig tett-vett, dolgozott. Már hajnalban kelt és sietve öltötte magára divatjamúlt ruháját s lábait esetlen cipőkbe dugva ment le a városba, hogy karjára akasztott nagy kosarába megvásárolja a napi élelemhez szükséges anyagot. Azután jött a többi munka és délutánonkint pihenőül a foltozgatás és harisnyastoppolás.

A nap hanyatlóban volt és rózsa szinü csikókat festett a hóra. Anna ölária a terrasz sarkában ült és var- rogatott. A vendégek közül csupán égy tüdőbeteg fiatalasszony volt ott bon, a többiek mind elszéledtek. Az asszony vagy húsz lépésnyire egy öyügágyon feküdt és hallgatott. A leányt nézte, aki szótlanul hajolt munkája fölé.

Az asszonyt Margitnak hívták, fiatal volt és beteg. Fürkészve nézte Annamáriát. Most látta csak, hogy a leánynak igen finom kezei vannak és az arca is csinos, sőt határozottan szép. Az alakja egyenesen kifogástalan és lábai is szépek, csupán a formátlan cipők torzítják el. A haját csak gondozni kellene, hisz arany szálak borítják nemes tartásu fejét.

— Annamária — szólt halkan a leányhoz — tudja, hogy maga nagyon szép? Tökéletesen szép!

A leány szó nélkül elmosolyodott, keserű volt az a mosoly.

— Mondja csak — folytatta a beteg asszony — miért nem törődik magával ? Nézze, ha a haját gondozná, csinos ruhákat viselne és azokat a szép lábait finom cipőkbe bujtatná, maga egy nem mindennapi szépségű nő volna.

— Hány éves maga Annamária?

— Harmincnégy — mosolygott a leány — de mindegy az asszonyom, nekem így is jó 1

— Nem mindegy — tiltakozott az asszony — maga vétkezik Önmaga ellen. Nem akar maga boldog lenni ? Minden nőnek kötelessége, hogy szép legyen, még a legcsunyább is elérheti azt egy kis igyekezettel. Azután le azzal az oktalan táblával a falról:

— »Pensió, kizárólag nőkszámára.« Hogy lehet ilyen ostobaságot elkö* vetni? Ha törődne magával és nem bújna úgy a férfiak elől, már rég

férjhez mehetett volna. Mennyit kellett küzdenünk, mire beleegyezett, hogy férjem, mint betegkísérő velem maradhasson. Kedves Annamária, ez már különcködés. No — szólt a hallgatva varrogató leányhoz — engedje meg, hogy holnap reggel a fodrásznőmmel rendbehozassam azt a szép szőke haját és ráadjam egyik legszebb ruhámat, felpróbálhassam lábára a legszebb cipőmét. Olyan kedvem telnék belé Annamária!

— Nem lehet — rázta fejét a leány — igy van ez jól asszonyom, ez az én — kordám.

— »Kordám« — ismételte meg Margit asszony felvillanó szemekkel — Annamária, hiszen akkor maga belülről lázadozik. No mondja, csalódott talán ? Annám ... maga szerelmes!

A leány ölébe ejtette a munkáját és ránézett a betegre, aki a beszédtől köhögési rohamot kapott.

— Kedves öntől asszonyom — szólt — hogy törődik velem, de minthogy nekem a boldogság nem adatott meg, nem is keresem. Hogy meggyőzzem az igazamról, lepergetek maga előtt egy filmet, legalább addig kipiheni a beszéd fáradalmát, látja, hogy köhög. Hallgasson hát.

— Tíz évvel ezelőtt, akkor még élt az édesapám, nem voltam én ilyen. Nézze csak meg a fogadószobában azt az aranyrámás nagy képet, az voltam én. Ugy-e nem hiszi el ? Pedig

Csonka Magyarország nem ország;

Egész Magyarország — mennyország I

Időjelzés.

A szekszárdi meteorológiai állomás 1936 december 30—1937 január 6-i

fel jegy sáséi bői:

Hómérséklet:

maximum: 10 0 C° január 4-én,

minimum : — 5'0 C° december 31-én.

Csapadék:

esó 0i mm január 3-án, esó 0'2 mm január 6-án.

összesen 0'3 mm.

Január 6-án a levegő nyomása délig növekvőben, délután csökkenőben volt. Este 9 órakor a barometer 5‘4 CJ mellett 755'8 mm-t mutatott Azontúl tovább sflllyedh

Felkérjük azon igen tisztelt elő• fizetőinket, akik múlt évi bátraié- kukat és folyó évi előfizetési dijukat még be nem küídötték, hogu lapunk mái számához mellékelt csekklap felhasználásával hzokát átutalni szíveskedjenek'

Hazafias üdvözlettel:

a Tolnamegyei Újság kiadóhivatala.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter dr Keller Tivadart, Keltet András ézekszárdi állampánztári igazgató fiát az ÁDOB akció során kinevezte gyakornokká a letenyei m. kir. adóhivatalhoz.

— Pénzügyi áthelyezések. A pénzügyminiszter dr Dobrovszky Dezső szekszárdi pénzügyi titkárt és dr Benkő Károly székesfehérvári pénzügyi tanácsost kölcsönösen áthelyezte.

— Kirendelés. Dr Perczel Bál* alispán dr Boriitzky Iván tamási szolgabirót megbízta a szabadságon lévő dr Szabó Elemét1 tamási járási fóssolgabiró helyettesítésével, ötig erre az időre helyettes szolgabirónak Tamásiba kirendelte dr Sudár József vármegyei fogalmazót.

úgy van, az a szép gondozott külsejű fiatal leány Annamária. Már csak ügy mondom, ahogy maguk, kedves magyarok hívnak, mert engem itthon Mariannénak neveznek.

Akkor lakott nálunk egy festőművész. ö festette rólam azt ä képet. Kint dolgozgatott a hegyek alján és mindennap én vittem ki utána áz oZSonnáját,. . Mondjam tovább, asszonyom ? Ugy-é ne ? Ügyis tudhatja, mindketten fiatalok és szépek voltunk. Egy napon az én vágytól égő számra forró csókkal tapadt a férfi tüzes ajka.

Olyan boldog voltam, úgy futottam haza, mint a gyerek, aki színes pillangót kerget. Enyém volt az egész világ. Mikor a terrasz lépcsőjére értem, éppen ott, ahol most Ön fekszik asszonyom, egy gyönyörű fiatal nő állt utiruhában. A festőt kereste. A felesége volt. Akkor tudtam meg, hogy nős ember. Majd megszakadt a szivem! Sókat szenvedtem, mire valamennyire meg tudtam nyugodni.

Két évre rá, jött hozzánk egy rendkívül csinos férfi. Volt a lényében valami nyugtalanság, szemmel láthatólag szenvedett. Közösséget éreztem vele és napról-napra halványabb lett lelkemben a festő képé és mind erősebben fogődztam az idegen titokzatos lényébe. Egy napon elhatároztam, hogy megmondom neki, hogy szeretem, mert határozottan éreztem, hogy ő is szeret engerti.