Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-02-23 / 14. szám

3ÉIX. évfolyam. ......- —----------Szekszárdi J937* február 23. (Kedd) .______________________14. szám. Sz erkesztőséé és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflzetésl dl(< Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton, előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.} Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milHmeter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, . Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint nyllttér soronként 60 fillérbe kertit. Tlnektek szől! Irts: Jánosi György. Minden parlamentárismusnak meg­van a> a vaszólye, hogy a polgári jogok egyenlősége megnyitja a lehe­tőséget annak, hogy olyanok harap­janak bele a politika kérdéseibe, akiknek nem áll ai jól, akiknek sem szellemi, sem lelki, sem más egyéb rátermettségük nincs arra, hogy magasabb, nemzetet érintő kérdé­sek felett döntsenek. A politikai kontárok égési hadát moigósitja a parlamentárizmnsból önként folyó egyenlő szabadság elve és nem egy­szer megtörténik,, hogy olyanok ér­ékeinek a magasba, akik elszomorító tehertételei a nemzet fejlődésének, biztos haladásának s kivételes ren­delkezések korlátján belül görcsösen ragaszkodnak minden külső tör­vényhez, mely benső rátermett­ségük hiánya mellett mégis fel­színen tarthatja őket. Politikailag teljesen érett nemzet életében nem történhet az meg, mert a választók egészségesen gondolkozó serege már a jelölések alkalmával eldönti, hogy ez, vagy az a magaajánlgatta kiváló­ság nem való oda, ahova kézzel-láb- bal kapaszkodik és törtet. A mai kor általában a szerény­telenségek kora, amikor a szellemi képtelenségeket és a hazafiasság mély értékeit és érzéseit ügyesen el lehet takarni. Nagy mondások, nagy iráBok, mindenütt nyíltan, vagy titkon suttogó, mások érdemeit be­mocskoló handabandázások ideig- óráig feltétlenül sikerig vezethetnek. A társadalom nem gondolkozik. Sze­reti a bombasztokat s csak akkor szisszen fel, amikor bekövetkezett a helyrehozhatatlan kár, vagy talán még akkor sem, mert nem mérlegeli, hogy ekkor, meg ekkor ,mi történ­hetett volna? Fogad mindent ngy, ahogy van és nyögi nyugodtan a maga felelőtlen tetteinek, elhatáro­zásainak eredményeit. Vannak azonban olyanok, aki­ket nem lehet félrevezetni. Olyanok, akik megmosolyogják, ha azt látják, hogy mekkora buzgósággal és könyö- köléssel izzadnak némelyek! Hogy sürögoek-forognak, hajlonganak és és fenhéjáznak! Két kézzel verik a maguk dicsőséges mellét hazafiasság­ról, társadalomnak használásról, ön­zetlen munkáról s ha megbolygatjuk múltjukat, titkos gondolataikat ki­következtetjük, bezárt tenyerükbe egy pillantást vetünk, akkor látjuk, hogy a hétszer írásban igazolt hazafiasság, a közért való önzetlen lelkesedés egy túlbuzgó akarnok átlátszó személyi érdeke, amihez sem a hazának, sem a közéletnek semmi köze. De az egészségesen gondolkodó m*gyzr nemzetet sem lehet félre­vezetni 1 A magyar társadalmi élet jellege az, hogy minden politikai szélhámos­ságot eltűr ideig*óráig. Szemrebbe­nés nélkül siklik át azokon a nagy ígéreteken, amelyek elhangzanak, bólogat azoknak, akik teleszájjal hangoztatnak tiszta közéletet és csak azért, hogy amikor tolvajt kiálta nak, másokat megrágalmaznak, maguk annál messzebb futhassa­nak és a maguk hétszer gyanús manipulációjáról eltereljék a figyel met. Am azért ez nem jelenti azt, hogy nincs tisztában az eltitkolt, át- hamisitott lélek és élet kellő tartal­mával s egyszer figyelmezteti is a megtévedteket. Egyszer. Keményen. Ahogy ez keresztyén társadalomhoz méltó. Vagy azt gondolják az ilyenek, hogy lehetséges az ebben a szerencsét­lenségei közt is nemesen nagy Magyarországban, hogy elferdüljön az ízlés, az ítélőképesség és azok üljenek e nemzet nyakára ismét, akik ott ragyogtak a felfordulás éheB sár kányái mellett ? A Kun Béla és Károlyi báránybégetése kit fog még- egyszer megtéveszteni azok közül, akik kiszabadították ezt a nemzetet a halálos veszélyből? Vájjon nem állanak résen ugyanazok ugyanazzal a hazafiassággal, ugyanazzal az éber­séggel a magyar nemzet történelmi, szent eszményeinek őrtüzei mellett? Hát nem a múltja szerint kell meg­ítélni azokat, akik a jövőre nézve sokat, talán mindent ígérnek? Van egy mesém. Arról szól, hogy egy királyi lakomán mindenki fel köszönti a királyt. De a királynak olyan falat ajándékoznak, amely írás­ban vetíti le a beszélő háta mögött azt, amit a beszélő valóban gondol. A magyar közélet ez a király és a magyar hazafiság az a fal, amely megmutatja azok benső értékét, akik megjelennek a nyilvánosság előtt, vagy törtetnek a nyilvánosság elé. ők beszélnek, robognak, izzadnak, loholnak, törlik Üstökűket, gőzö­lögnek, verekszenek, vitáznak, vé­leményt leadnak, ítélnek, bírás­kodnak, megölnek és éltetnek. Hát csak csinálják. A mi kötelességünk az ilyen szereplések mögé odaálli- litani a mindent megérző, feltáró hazaszeretet csodafalát és levonni a következtetést. Azok pedig, akik provokativ fel­lépésükkel immár a türhetetlenségig fokozzák a közvélemény úri eljárá sát, vigyázzanak, mert maguk hív­ják ki maguk ellen a végzetet I E hazában csakis a nemesen és önzet­lenül áldozatra kész érzések és kész­ségek juthatnak érvényesülésre, jut­hatnak el a közvélemény tiszteletére I Az ezekkel ellenkezők pellengérre 1 A borfogyasztási adó telles eltörlését országos nagygyűlésen követeli a magyar szőlőgazdaság A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a súlyos borértékesitési helyzet következtében szükségesnek és indokoltnak látja, hogy a borter­melés érdekeltjei a legnagyobb ősz- szetartással lépjenek fel a nyomasztó borfogyasztási adó ellen. Ebből a célból az ország összes szőlősgazdáit demonstrativ nagygyű­lésre hívta össze, amelyet folyó évi március hó 21-én délelőtt fél 10 órakor fognak megtartani a Cor­vin Mozgófényképszinházban (Bu­dapest, Üllői ut és József körút sarok). A nagygyűlésen az ország összeB borvidékeinek kiküldöttjei, a bor­vidéki országgyűlési képviselők és felsőházi tagok jelenlétében fogják követelni a kormánytól ennek az in­dokolatlan és antiszociális adónemnek | teljes eltörlését. Wosinszky Mór halálának har- mincéves évfordulója E hó 22-én volt harminc eszten­deje, hogy Wosinszky Mór szék szárdi apátplebános, az európai hirü archeológus, rövid ideig tartó tüdő­gyulladás után örök álomra hunyta le szemeit. A kiváló pap, a hires tudós, az imponáló megjelenésű férfi halála mélyen megrendítette nemcsak hozzátartozóit és híveit, hanem a pécsi egyházmegye papságát és a magyar tudományos világot is, amelynek a megboldogult a külföldön is jól ismert és nagyrabecsült tagja volt. Szekszárd és a vármegye közéletének vezető­sége kegyeletes kötelességet teljesített . akkor, amikor megjelent az évforduló I alkalmából a szekszárd belvárosi ple ] bániatemplomban a megboldogult lelkiüdvéért bemutatott gyássisten tiszteleten, amely bevezetője volt ar nak az akciónak, amellyel Wosin szky Mór emiékét szülővármegyéj« valamint papi működésének utols székhelye megünnepelni és megöri kiteni kívánja. Wosinszky halálána harmincéves évfordulójáról vasárna este megemlékezett a rádió is, a hire közlése előtt méltatva a nagy tudó munkásságának jelentőségét. Az évforduló alkalmából mi i ismertetjük Wosinszky Mór életé hogy az a nemzedék íb tiszteleti* | emlékezhessék róla, amelynek nei I volt szerencséje őt ismerni. Wosinszky Mór igen előkelő, ői I régi lengyel főnemesi családból szál mázott. Atyja, dr Wosinszky József a múlt század első felében a lengyel szabadságharc leverése után hazájából menekülni volt kénytelen. Mint len­gyel menekült végezte egyetemi ta­nulmányait és Magyarországon kezdte meg orvosi működését. Itt vette nőül egy előkelő dunántúli család lányát, nemes Glatz Máriát és házassága után pár évre Tolnán telepedett le. Itt született az 1854. évben Wosin­szky Mór, aki szüleivel együtt szülő­helyének temetőjében alussza örök álmát.' A gimnáziumot Kalocsán kitűnő eredménnyel végezte, majd a papi pályára ment és a pécsi hittudományi főiskolára vették fel theologusnak. Tanulmányainak befejezése után Du- lánszky Nándor pécsi pÜBpök az 1877. évben szentelte fel áldozópsppá. A kiváló tehetségű fiatal lelkész ke­vés ideig volt káplán, mert az 1880. évben Lengyelen, 1885 ben Závodon, 1887 ben A páron lett plébános, 1888- ban kerületi esperes, míg a szekszárdi plébániát az 1894. évben nyerte el. Eleinte az egyházi irodalom terén működött, majd különféle utazásairól jelentek meg igen érdekes útleírásai. Közben tanulmányútjai eredménye­képpen a régészet kezdte érdekelni és éveken keresztül búvárkodott a rendelkezésére állott tudományos iro­dalomban. Archeológiái tudásának tökéletesítése végett tanult meg ola­szul, franciául és angolul. Gróf Apponyi Sándor támogatá­sával fogott hozzá a nagyszabású len- gyeli őskori telep feltárásához és a tízévi lengyeli ásatások eredményét a Magyar Tudományos Akadémia Ar­cheológiái Bizottsága adta ki „Lele­tek a lengyeli őskori telepről“ című kétkötetes munkában. Wosinszky Mór olyan imponáló tudásu archeológus volt, hogy Wir- chow Rudolf, a világhirü tudós azzal tisztelte meg, hogy munkatársává szegődött és a Das praehistorische Schanzwerk von Lengyel, seine Erbauer und Bewohner című há­romkötetes nagy munkájához az em­bertani részt tartalmazó függeléket ő irta meg. A lengyeli óriási pre- hisztorikus telep kiaknázása után egész Tolna vármegyét átkutatta. Kutatásának eredményét: Tolna vár­megye története az őskortól a hon­foglalásig című muokájának két vaskos kötetében publikálta, ö fedte és tárta fel a cikói bronzkori és nép­vándorláskori telepeket íb, amelyek tárgyai a Nemzeti Museum éB a szekszárdi vármegyei museum büsz­keségei. Régészeti irodalmi működésének elismeréséül a Magyar Tudományos Akadéma az 1882. évben megválasz­totta levelező tagjává. Az 1890. év­ben a müncheni anthropológiai tár­sulat levelező, 1891-ben a római ar- kádiai akadémia rendes tagja lett. Részt vett 1895 ben gróf Zichy Jenő köaépázsiai expedíciójában, mint ré­gész. Ugyanezen évben gróf Apponyi Egyes szám ára 12 filléra

Next

/
Oldalképek
Tartalom