Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-11-27 / 91. szám
XÍX.évfolyam, Szekszárdi 1937. november 27. (Szombat) 91. szám. HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Blóflgftóal <ti|i Sgész évre — 12 pengd || Félévre________6 pengő Felelős szerkesztő: . BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden ezerddn de szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.) Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét» széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelvesett^reklám-. eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerlll. A miniszterelnök o németországi magyar munkásokról A tavasz folyamán tudvalévőén háromezer mezőgazdasági munkás uta zott ki Németországba, hogy ott mint summáé munkások megfelelő keresethez jussanak. Németországnak ugyanis szüksége volt jő mezőgazdasági munkaerőkre s a magyar munkások ehhez a munkaalkalomhoz úgyszólván egyedül azért jutottak, mert világszerte jó hire van a magyar mezőgazdasági munkaerőknek. Ezek a summáé munkák tavasztól késő őszig tartanak, egész addig, *mig az eke ki nem fagy a földből. Vagyis ; a betakarítás és az őszi előmtjnkálatok be nem fejeződtek. Ennek ideje elérkezett s a Németországban foglalkoztatott magyar mezőgazdasági munkások éppen hazautazás előtt állottak, amikor Darányi Kálmán miniszterelnök hivatalos látogatásra ment Berlinbe. Darányi Kálmán németországi programjának megható és felejthetetlen emléke maradt az a látogatás, amelyet a magyar mezőgazdasági mun^ kásoknál tett. Az egyik nagy ura dalomban ugyanis 40 férfiből és 6 asszonyból álló munkáscsoport dolgozott, akik között, amikor a magyar miniszterelnök megjelent, olyan felejthetetlen jelenetek szemtanúi voltak azok, akik részesei lehettek e találkozásnak, amelyekről csak örömkönnyek között lehet megemlékezni. Az ország ügyeinek legfőbb irányi- tój* volt együtt egy fontos külpolitikai missziót teljesítő program egyik epizódjaként azzal a magyar ' főid— munkásnéppel, amelyik munkájával, hazafias éraésóyel és erkölcsös életével valóban dísze volt a magyar nemzeti közösségnek. Lehetetlen meg- hatódottság nélkül nem gondolnunk orra, hogy a hosszú hónapok ótz idegenben élő magyar szivekből a hazafiui érzés olyan megkapó forrná? ban buggyant ki, ami mindennél jobban mutálj* a hazához való tor tozás elszakíthatatlan kapcsolatait. Amikor ezek a jó munkásemberek letették kezükből szerszámaikat és színről- színre látták körükben a magyar miniszterelnököt, a Himnusz hangjai fakadtak ajkukon és bizakodást, bátorságot éreztek azokból a meleg szavakból, amelyeket Darányi Kálmán intézett hoszájuk a velük való közvetlen beszélgetés során. A miniszterelnök külföldi utjának egyik eredményét látjuk abban, hogy a jövőben nem háromezer, hanem hatezer munkást tudunk Németország ban foglzlltoztatpi. — A gondokkal küzdő magyar nemzet szociális kérdésein Vftló ppybitépt látunk ebben, mert hatezer embernek a munkája s a hozzájuk tartozó családtagok kenyere biztosítva van. M<*g>B feltámad bennünk az az érzés, hogy valóban olyan Bzükreszabott lett-e a magyar termőhatár, hogy mezőgazdasági műn kásáinknak a jobb megélhetés esz- közeit keresve a külföld felé kell tekinteniök. Az Ítélet helyes kialaki tásához mindenesetre szükséges az a mérséklet, amellyel a délibábok után való futás helyett az adott helyaetet mérlegeltük. Ma örüljünk annak, hogy a Németországból a közel jö vőben hazatérő háromezer magyar munkás meg tudta nehéz munkája ellenszolgáltatását takarítani s a teli hónapok alatt egészen a tavasa nyílásáig nyugodtan élhet. A magyar munkások ugyanis hat hónap alatt annyit kerestek, hogy a következő hat hónap megélhetését biztosították. Ez úgy történt, hogy németországi munkahelyeiken lakást és élelmet is Egyidejűén azzal, hogy köztudo másává vált a két felsőházi jelöltnek minden jóérzésü embert örömmel eltöltő levelezése, amelynek során azok kölcsönösen korrekt küz. delmet s annak lezajlása után ujbóii barátságot és békés együttmüködéBt ígértek, laptársunk oikkeket hozott, amelyek elejétől végig személyeskedő, támadó tartalmúak. Eft a stylust mi nem vesszük át, csak csodálkozunk azon, hogy mentül kevésbé vállalja az ellenjelölt ur és znnak főszerkesztője a felelőssó get a lap harcmodoráért, annál szenvedélyesebbé válik annak személyeskedő volta. Azt hisszük, ezt a vaknak íb észre kell vennie s hibát követnénk el, ha tnlmennénk azon a megállapításon, hogy aligha lehet rendben a szénája annak a pártnak, amely ily orgánumot, ily hangot eltűr. A legutóbbi szám egyébként szenzáció bombájaként szeretné hozni azt a tényt, hogy akik Kovács-Se- bestény Endrét 1930 ban megválasztották, ma ellene vannak. Valósággal kikényszerítik belőlünk azt, amit nem akartunk kimondanik Akkor igen sokan melléje álltunk, dacára annak, hogy a hivatalos kö Töknek nem volt jelöltje, de velünk egy programmot vallott, egy utón haladt. Azóta a helyzet köztudomásúlag megváltozott, ö hagyott el bennünket, nem mi őt. Vártuk, hogy ennek következményét leyoqjSi vagy legalább a törvényhozó testületben politikai állásfoglalása változtatását indoko’ja. Hiába vártunk. Következetlenséggel tehát igazán nem vádolhatnak bennünket. Bethlen István grófról ir megyénk I egyik ismert képviselője szánakoió kaptak. <— Külföldi mnnkahelyeiken mindvégig érezhették a magyar kor mány gondoskodását s a néhány hó napi távoliét anyagilag megerősítette őket s bizonyára módot nyújtott arra is, hogy világjárásuk folytan széle sedett látókörük b erősödött hazafiui érzésük. Darányi minisztere'nőknek a magyar munkások között történt látogatása több kisebb-nagyobb eredménnyel járt az ő speciális problémáikkal kapcsolatban, de ennek a látogatásnak főértéke mégsem ebben lelhető fel. Az érték tulajdonképpen abban a szellemben fedeshető fel, amelyik Darányi Kálmánt arra indította, hogy megjelenjen „magyar test- vérei“, a külföldön kenyeret kereső cikket. Ilyent mindenki irhát, csak éppen ő nem, aki állandóan támadta Bethlent és pedig akkor íb, amikor az már nem volt a hatalmon. Erre a cikkre vonatkozóan az a megjegy zésünk, hogy aligha lehet bfin Bethlen szemében azt a Darányi Kálmánt támogatni, akinek Bethlen István ma is egyik legjobb barátja és aki mellé szeretné sorakoztatni az egész magyar polgári társadalmat. Dr Perczel Béla képviselő ur személyével szemben mindig, igy ma is a legnagyobb tisztelettel viseltetünk Z igazán nem tehetünk róla, bogy más táborba került, mint amilyenben vele együtt eddig voltunk. Az 1935. évi választások alkalmával ugyanis még velünk tartott, dr órffy Imrére szavazott, pedig akkpr már Bethlen István kilépett a pártból. Mi különben úgy tudtuk sokáig, hogy a felsőházi tagválasztásnál semmiesetre sem Kovács Sebestény lesz a jelöltje s ezért is meglepett bennünket állás- foglalása. őszintén támogattuk őt a közelmúltban lezajlott képviselő- választáson, tehát ellenünk vele kapcsolatban sem emelhető az a vád, amit laptársunk ró a terhűnkre. Orffy Imre aligha fog válaszolni A- Szekszárdi Római Katolikus óvodát fenntartó Egyesület novem bér 24-én tartotta meg néhai alapitójának Simontsits Bélánénak em lókünnepályét. Az ünnepély gyászmiBével kezdődött, majd fél 11 órakor a tagok az j óvoda nagytermében gyűltek össze. 1 Az emlékünnepélyt báró Schell Jó- ■ zsefné elnök a következő megkapó ' beszéddel nyitotta meg: magyar földmunkások körében. Ez az a szellem, amelyik a kisember- sorsát figyelemmel kíséri, szemét állandóan rajta tartja olyan problémákon, amelyek ma valóban különös fontossággal búnak. Esek azok a szociális problémák, amelyek as egész világon foglalkoztatják a vezető köröket, s amelyek elől kitérni nemcsak helytelen dolog lenne, de oktalanság is volna. Darányi Kálmánt a szive vitte elsősorban a mezőgazdasági munkások közé, az az atyai gondoskodása, amelyik a Darányi családban immár tradioió, mert nem ok nélkül nevezi manapság is nagy elődjét, Darányi Ignácot a nép a „kisemberek atyjának“. laptársunk ugratásaira. Elégszer igazolta már ő állásfoglalását azokkal szemben, akiknek véleményére súlyt fektetett, illetve akikről feltételezte, hogy meggyőzhetők érveléssel. Azokkal perbe szállni, akik erre nem képesek, vagy nem hajlandók, igazén kár lenne... Ami pedig a vármegyében való lakással kapcsolatos érveket illeti, arra mér inegfoleltttak legutóbb. Hiszen nevetséges dolog volna azt bizonyítgatni akarni, hogy Orffy Imre, akit érdemei alapján Tolna vármegye örökös töryényhatóságj bizottsági tagjává, Szekszárd pedig — mint szülöttét is — disspoigárává választott, nem tojnamegyei ember. Egyébként nem tudjuk, vájjon jó-e est a kérdést feszegetni a túloldalon, ahol a hangadók közül nem egy költözött Restre és vett ott állandó lakást,,. Orffy ma is ebben a helyseiben van, mint volt négy ciklusos képviselő korában, abban 30 év óta nem js étit be változás, de mások mér plharocd- kodtak azóta tőlünk. De nem folytatjuk, mert különben akaratlanul is laptársunk hibájába, e kicsinyesség hibájába esnénk, ami nem volna okos dolog. Félig- meddig restelljttk is, hogy ezekről írnunk kellett, • de a témát egyenesen ránk kény szeritették . . , Mélyen tisztelt Közgyűlés! Rabindranath Tagore »A lélek suttogása« című könyvét agy kedves emlékezéssel indítja meg. Egy éjjel gyermekkorába álmondta vissza magát. Amikor anyja élt. A Ganges partján lévő keni ház szobájában ült az anyja s kézimunkázott. Rabindranath Tagore a gyermek gondtalanságával ment el mellette anélkül, hogy anyját észrevette volna. Elhaladván i.:y előtte, hirtelen egy kimondhatatlan vágy villant meg tudatáoan I Látni anyját és beszélni vele. Visszatért gyermeki szándékai útjáról anyjához, köszöntötte a Egyes szám ára 12 fillér. Amikor a főszerkesztő sohasem tudja, mit ir a szerkesztője Simontsits Béláné emlékünnepély
