Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-10-06 / 77. szám
XIX. évfolyam Szekszárd, 1937. október 6. (Szerda) 77. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és tássad almi lap Szerkesztősé? éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetős! dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetős! dl|ak ős hlrdetőaek, valamint a lap szellemi rőszőt Illető kőzlemőnyek a szerkesztőséghez küldendők.| Hlrdetőaek árai A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mllUmőte» azőles hasábon rallllmőlersoronkőnt 10 filler. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzősl, családi hír, valamint a nyllttőr soronként 60 fillérbe keríti. A két történelmi neszén (m.) Itt ültünk a rádiónál és vártak a nagy eseményt. Volt időnk gondolkodni ason, ami történni fog eien as estén Németországban. Tadtak és érestük, hogy ezen as estén a világtörténelmi találkosónak csúcspontjához értünk. Tehát nem filozófiai előadást vártunk, ahol majd valaki finom logikával a határesetek szédítő magasságához vezet majd minket, se nem valami dodonai nyilatkozatokat, amelyeket — ahogyan akarjuk majd agy értelmezzük, se nem valami ok és okozati összefüggésekkel fölépített társadalompolitikai előadást, tehát tudtak, hogy váteBii hangok fognak mithikus hangulatokat varázsolni, tadtak, hogy a Heil! — Heil! orkánjai fogják szárnyakra kapni a szavakat, de mégis — mit tagadjak — ladhőrös lett a hátunk a szavak és a lelkesedés megrázó erejétől. Sokszor akarva végigsuhinttattnk az ördöggel, az ellenkezés ördögével magunk előtt ezt a szót: demagógia, de még az ördög is elszégyelte magát tőle. Nem, nem, ezek a szavak a fölébredt római imperializmus szavai voltak az újjáéledt antik imperium caesari hangja, melyből azonban nem a caesari gőg BÜvitett -végig a három millió ember feje felett, hanem az apostoli hit, a faj, a süllyedő európai kultúra jajsiava hasított bele a szivekbe. Minden történelmi elindulásnál van valami plusz, ami az előző történelemből hiányzott és ez az erjedésben lévő uj világ köde zz, amiben mindig megremegtet valami ösztönös, érzelemszerü, valami irracionális, valami misztikus. Ez volt benne ezekben a beszédekben, a hitnek, az önbizalomnak impozáns, lehengerlőén meggyőző elemi ereje. Sokszor szerepelt a beszédekben az a szó: Európa. Szinte az volt az érzésünk, hogy ebből a kőt héroszból nem egész Európának, ennek a süllyedő öreg kontinensnek feltámadni és élni akaró lázas ereje beszél-e. Nemcsak egy nagy kiáltás volt-e mind a két beszéd, fajokhoz, nemzetekhez, mielőtt azok az internacionalizmus ingoványában elsüllyednének. A háború utáni Európát valóban valami sötét pesszimizmus ülte meg. Talán az Amerikához viszonyított tempókülönbség szuggerálta bele ezt a pesszimizmust, talán a legyőzött államok elBŐ letargikus elesettsége, talán a Páneurópa erőtlen vértelen kecsegtetése érlelte gondolattá azt, hogy ez az ó-világ már kiélte magát, reá nagyobb szerep már nem vár a történelem folyamán, elvégzi ezt helyette Kelet, vagy a tengerentúli Újvilág. És ime ebbe a sötét pesszimizmusba dübörög bele a Duce hangja: Uj lesz Európa, fasiszta lesz Európa, de — teszi hozzá mentegetően — nem a mi propagandánk révén. És ezt el is hisszük neki, mert vissza kell jönni az ő propagandájuk nélkül is hitünknek és önbizalmunknak, amelyet a történelmi materializmus minden szentséget és minden spiritualitást leértékelő szelleme bennünk megrendített, hogy az aranyborjú a pénz molocbja végre veszítse el bálványos erejét, hogy helyére ül tethessük a faji, az emberi szolidaritást. Épp úgy elhisszük Mussolininak citói szavait, amikor megilietődve, vallóan azt mondta: hogy ma itt vagyok, nem jelenti azt, hogy holnap esetleg máshová megyek. Ez az ó oatói jellemének szinte megindító megnyilatkozása. És a három millió ember, akiket a gondolatok közössége ott összehozott? Valóban történelmi gyűlés volt, ahol történelmet csináltak. A Róma—Berlin tengelyből egy irtózatoB henger kerekedett, amelyik el is indu hat és amely most a maga apokaliptikus mozdulatlanságában végig feküdt Európa közepén, mint egy gát, amely világokat választ el egymástól. A henger indul e el, a gátat nyelik e el — ki tudja. De hogy mégis azt kiáltják ők a 150 milliós népeik magasságából erejük, hitük, önbizalmuk teljességében, hogy „Béke“, világos bizonyítéka annak, hogy nem a hadvezéri és oaeaári dicsőség utáni vágy hajtja ókét, hanem népeik összeségének eleven vágya és történelmi lelkiismerete. Mi a kis nemzetek csodálatával nézzük őket ób kívánjuk nekik is, magunknak is az általuk óhajtott és az általuk hangosan kiáltott békét. Volt szekszárdi diák a vallás* ás közoktatásügyi minisztérium államtitkári székében A fővárosi napilapok vasárnapi számában megyesserte nagy örömmel olvasták, hogy a kormányzó a szekszárdi gimnázium egyik nagy büszkeségét, a Lengyelen gyerekeskedett dr Stolpa József miniszteri osztály- főnököt kinevezte a vallás- és közoktatásügyi minisstérium uj államtitkárává. Dr Stolpa József, akit a legutóbbi években is többször üdvözölhettünk a megyeszékhelyen a szekszárdi gimnáziumi diákszövetség ünnepi közgyűlésén, közismerten a magyar jogászvilág egyik kimagasló egyénisége. H obbzu ideig dolgozott az igazságügy- minisztérium törvényelőkészítő osztályában és onnan került át a kultuszminisztériumba, olyan helyre, ahol bonyolult és nehéz kérdések a legkitűnőbb jogászoknak is súlyos próbát jelentenek. Dr Stolpa József itt is kimagasló eredményeket ért el rendkívüli képességeivel, nagy látókörével, óriási tudományos felkészült- Bégével és biztos jogászi judioiumával. Az adminisztratív tevékenység mellett uj állásában is igen kiváló tudományos munkásságot folytatott és ez zel európai nevet szerzett magának. A legutóbbi vatikáni nagy jogász- kongresszuson is nagy sikerrel szerepelt ős latin nyelven tartott előadása után a megjelent tudósok egyértelműen megállapították róla, hogy a nemzetközi jogászőletnek egyik tekintélye. Az ő kinevezését nagy örömmel fogadja ennek a megyének közönsége és büszkesége az Alma Mater, a szekszárdi gimnázium, amelynek első érettségizői közül került az egyetemre. Tolna ufrmegye és az upsalal egyetem Kapcsolata Nemrég indult meg dr H o 1 u b j József pécsi egyetemi tanár szerkesa tésével a Tolnavármegye Múltjából c. tudományos könyvsorozat, amely nek megjelenését a vármegye áldó zatkészsége teszi lehetővé. Amilyen csekély érdeklődést vált ki a vár megye közönsége körében az önzet len fáradozásoknak ez az értékes eredménye, annyira örvendetes, hogy felfigyeltek reá külföldön is. A napokban a nagytekintélyű és ősrégi upsalai (svédországi) egyetem irt az alispáni hivatalnak, kérte a sorozat megküldését, egyben felajánlotta, bői már cserébe előre be is küldötte az egyetem kiadásában megjelenő pom- pás kiáliitáEU upsalai régészettudományi közlönyt, — amelyet kütföl- | dön is jóhirtt múzeumunknak állandóan meg fog küldeni. Ez alkalommal kivonatokat és szemelvényeket is közlünk a sorozat magyarországi ismertetéseiből. A Katolikus Szemle szeptemberi számában többek köat eképpen ir: 1. Csalogovits József munkájáról, Tolna vármegye múzeumának újabb szerzeményei. „Ei a külsőre, belsőre egyaránt értékes füzet azt bizonyítja, hogy a nagy Wosinsky óta. hagyományos lendülettel és szép eredményei folynak Tolnában az őskori telepek feltárási munkái. Csalogovits munka- kedve és hozzáértése méltó az elődökéhez ... A füzetet igy haszonnal forgatja a. régész, a nagyközönség pedig érdeklődéssel“. 2. Tenk Béla, A vizszabályosások Tolna vármegyében a XVIII. században. „T. feladatát nagy sikerrel oldotta meg a vonatkoaó forrásanyag összegyűjtésével és feldolgozásával... T. müvét annál nagyobb örömmel fogadja a történettudomány, mert helytörténeti irodalmunknak gazdag gyarapodását jelenti. Tolna vármegye közönsége pedig e tanulmány sorozat megindításával követésre méltó példát mutatott a helyi múlt megbecsülése és kutatása terén.tt A Turulnak, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság folyóiratának legutóbbi számában közölt ismertetéséből ezeket-vesszük át: „... joggal remélhetjük, hogy e kiadványokból idővel értékes forrásgyűjtemény alakul ki, miért is a szerencsés gondolatot örömmel üdvözöljük. Az allspfiavfiliuztfisok átértett Szeptember 30-án lefolyt alispán- válaBztással kapcsolatosan mindenesetre érdekli oivasókösönségünket, hogy az 1873. évtől a legutóbbi al- ispánválasztásig miként folytak le a választási küzdelmek. 1873 ban Dory Dénes 210 szavazattal választatott meg báró Jeszenszky Sándor főszolgabíró 81 szavazatával, tehát 129 szótöbbséggel^ 1878-ban Perczel Dezső egyhangúlag. 1887-ben Simontsits Béla egyhangúlag, » 1895-ben Dörg Pál egyhangúlag, 1907-ben december hó 31-én Simontsits Elemér 353 szavazatból 221 szavazatot kapott, Szévald Móric 66 és báró Jeszenszky György 66 ssavazatával szemben, tehát 89 szótöbbséggel, 1912 november 7-én Forster Zoltán a 352 szavazatból 218 szavazatot kapott Rassovszkg Julián főszolgabíró 134 szavazatával szemben, tehát 84 szótöbbséggel, 1922 március 14-én dr Éri Márton egyhangúlag választatott meg, 1927 március 3-án Szévald Oszkár egyhangúlag választatott meg, 1933 szeptember 27-én az első szavazásnál leadott 335 szavazatból dr Perczel Bála 155 szavazatot, Haypál Sándor 104 szavazatot, dr Szabó Elemér 76 szavazatot kapott. A második választási menetben már csak 327 szavazat adatott le, ebből dr Perczel Béla 212 szavazatot és dr Haypál Sándor 115 szavazatot kapott, tehát a szótöbbség 89 volt. 1937 szeptember 3 án leadott szavazatok száma 338 volt, ebből Szón- gott Edvin 215, dr Szabó Elemér 71 és Schultheisz Rezső 52 szavazatot kapott és igy a többség 92 volt. Hatvannégy év alatt tehát Tolna vármegye kösönsége 10 alispánt váEgyes szám ára 12 fillér.
