Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-06-19 / 47. szám

Xix. évfolyam Szekszárdi 1937. juntas 19. (Szombat) 47. szánt Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre __ ____ 6 pengő .F elelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap •szellemi részét illető' közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! 'Hirdetések áraii A legkisebb hirdetés dija f50 pengő. — A hirdetés egy 60 mltlhnétet széles hasábon mllllntélersorortként 10 fillér. Adatkeresőknek S0 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhSlyeaetCreklám-.' ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. TüfténelniI pobárköszöntök Történelmi jelentőségű nyilatkosa- tok hangzottak el azon az estélyen, amelyet Kánya Kálmán külügymi­niszter adott a magyar nemzet elő­kelő vendége, báró Neurath német birodalmi külügyminiszter tisztele­tére. Szab%tos formában, az egész nemzet őszinte érzelmeit tükrözően jutott kifejezésre a mólyrenyuló ba­rátság érzelme, amellyel a magyar* sag a hatalmas német nemzet iránt viseltetik. Ka a barátság valóban nem mondva* csinált és nem újkeletű. Az elmúlt évszázadok során állandó kapcsolat létesült a két nemzet között. Fiaink sokszor és szívesen jártak német fő­iskolákra s tudásban meggazdagodva fértek haza. A németek viszont sűrűn jöttek hozzánk a magyarság fejlet­tebb mezőgazdasági kultúráját meg­tanulni. Ezek a kapcsolatok adták meg a két nép érintkezésének köz­vetlenségét, apaelyet szorossá fűzött aztán a történelmi erők által össze* kovácsolt sorsközösség, közös bar? cok, küzdelmek, fényes haditettek és szenvedések emléke. A világháború vállvetett erőfeszi tiésej után a legyőzöttek sorsa jutott mindkét országiak osztályrészül. S i a^kor egy pillanatra úgy látszott, j mintha külső erők éket akarnának verni a két ország történelmi barát- | Euristes szelleme Bartal György emlékére Euristes az Istenek kegyeltje volt. finden megvolt benne, ami a görög életben nagyot jelentett. Szép volt, fiatal és erős és rettenhetetlen bátor. Nők és férfiak kedvence egyaránt. Lebilincselő kedvességével meghódí­totta az embereket is ós az istene­ket is. Arányos ós harmonikus fel­építésű teste már korán felébresztet­ték benne a vágyat az olympiai olajág iránt. Mint teljes jogú epirusi polgár az olympiai verseny minden számában Césat vehetett, még a nógyeefogat versenyben is, mivel ő is régi nemesi OBalád sarjadéka volt. A koosiver- senyzók nagy pályáján, a h'ppodrom- ban élte ki igazi formáját. Négy h%bfehér lovát az általános szokás elitre sem bizta máéra, mindig maga hajtott^ azokat, de, nem is tu­dott más olyan vakmerő irammal száguldani velük, mint EuristeB. — Mondják, hogy sebesebb volt, mint Hermes. A, pithoi játékokból, mint babérkoszorúé győztes kerüjt ki s az isthmosi játékokból is elhozta, a tölgyfakoszorut s most már csak egy, Mma volt: az olajág. Pedig a delfi-i jósdában különös orákulumot mond­tak róla. Ugyanis mikor, Ambráaiá- ból, ahol szüleinek a birtoka volf, utrakeltek az isthmosi játékok hely éje, Delfin kellett keresztel menniök a ott az árnyas Parnassus tövében egy napi pihenőt tartottak. Állítólag azért. sága és földrajzi egymásrautaltsága közé. Nem sikerült ez a törekvés, mert természetellenes volt. A barát rág kiújult és erős szálak fűzték újra össze. Németország a háború óta nagy lépést tett -elére b az utóbbi évek ben nemzeti erőinek felélesztésével és egyvonalba állításával nemcsak belsőleg erősödött meg hallatlan mé* retekben, hanem külpolitikai viszony­latban is biztosította magának azt a helyet, amely a 70 milliós nemzetet méltán megilleti. A magyarság őszinte csodálattal és régi barátságának melegségével nézte ezt a hősies küzdelmet. Ter­mészetes, hogy a mi utunk belpoli­tikáiig más vonalon halad, nemcsak azért, mert kis ország vagyunk és nem követhetjük egy hetvenmilliós nemzet példáját, hanem azért is, mert a mi bevélt ezeréves alkotmányunk legbiztosabb fundamentum volt a múltban és Iobz a jövőben is. Lelki- alkatban, gondolkodásmódban is van­nak különbségek s minden nemzet csak a maga útját járhatja. De mi­kor ezt magunkról megállapítjuk, el­ismerjük róluk is s a helyzetnek ez a tisztázása nem csökkentheti, csak növelheti a két nemzet egymás iránti barátságát. Kánya Kálmán külügyminiszter | történelmi szavakban az egész nem- J zet érzelmeinek adott kifejezést, nem- ■ hogy a Kastália jéghideg forrásábó felfrissítsék magákat, de tulajdonképp pen más oka volt annak. Ugyanis mikor Enristes aludt, ai aggódó szü­lők fölkeresték Pythiát, gazdag aján­dékokkal megrakodva, hogy kikér­jék a véleményét. Pythia igy adta meg a választ kér­désükre : — A babérkoszorú fölött látom a tölgykoszorut, de az olajággal Kháron díszíti a csónakját. Ezt az orákulumot nem lehetett félreérteni. Annyit jelentett ugyanis, hogy az ÍBthmosi játékokból még mint győztes fog hazatérni, de az olym- piai olajág sohasem fogja díszíteni fiatal, szép fejét, mert előtte Kháron fogja átvezetni EurÍBteBt azElysiumi mezőkre, ahol Kháron, mint az iste­nek kegyeltjének olajággal fogja dí­szíteni az átvivő csónakját. A megrettent szülők nem mertek szólni Euristesnek, csak siratták már akkor is, amikor még életben volt. Az isthmosi koszorút haza is hozta, nagy diadallal vonult be szülőváro­sába s akik az aggódó szülők sze­mében látták a megcsillanó könnye­ket, azt gondolták, hogy azok az öröm és boldogság könnyei, pedig azok a nyugtalanság, a rettegés köny- nyei voltak. A következő évben lett volna az olympiai verseny és Euristes most eme trenírozott. Á szülők, akiknek az aggodalmuk, féltésük napról napra nőtt, küzdöttek az istenek, az» oráku­lumok^ a Végzet ellen, •— Verseny­csak a múltra, hanem a jövendőre néive is, megemlítve a nagy felada­tot, ami reáck vár: Köaépeurópa problémájának megoldását. Német- orsaág köiépeurópai nagyhatalom s nélküle ezt a kérdést megoldani semmi körülmények között sem le­het. Nemcsak a baráti szálak, ha­nem jól felfogott érdekeink íb arra utalnak tehát, hogy egymást meg­értő, baráti hangulatban készüljünk fel a megoldásra. A magyarság örömmel látja, hogy ennek az őszinte barátságnak viszon zása csendült ki a német birodalom Vitéz Horthy Miklós Kormányzó Ur Őfőméltósága folyó hó 18 án ün­nepelte születésének évfordulóját. Ez alkalommal az ország összes templo­maiban hálaadó istentiszteletek vol­tak és Csonkamagyarország lakos­sága mély áhítattal fohászkodott a Mindenhatóhoz, esdekelve, hogy ad­jon továbbra is erőt, kitartást, egész­séget a gondviselésszerü férfinak, az egész müveit világ tiszteletét élvező bölcs államfőnek, aki törhetetlen szi­lárd akarattal, nagyszerű képességei­vel kivezette ezt a halálra szánt or­szágot a megsemmisülés útjáról, meg- i becsülést szerzett neki, elismertette { igazát és viszi előre a fejlődés, a I kocsijára, ahol az a vastag, erős réz fogantyú volt, ahová legtöbbször oda kellett pillantania, mert hiszen bal­kezével ott kapaszkodott, az aggódó szülők egy ezüstplakettet erősítettek ezzel a felírással: Nekünk igazabb öröm a Te életed, mint az olajág. Amikor Euristes felállt uj kocsijá­ban és először olvasta el ezeket a megható szavakat, elfogódva szaladt oda szüleihez, átölelte őket és mo- solyogva, csillogó szemekkel mon­dotta : — Ne féltsetek, mert az isteneken kívül a Ti nagy sséretetetek is véd engem . ., De már újból fönt van kocsijában s a négy hófehér paripa röpítette őt, mintha a villámok vitték volna el. Ekkor történt a katasztrófa. Amor- gos, akivel együtt trenírozott, meg­előzte őt. Először soká fej-fej mellett száguldottak ar utón, amikor Amor- gos határozottan elébe került. Euris- test elkapta a verseny, az előzés, a győzni akarás vad vágya ób irtóza­tos korbácsütésekkel rohant, hogy Amorgost megelőzze. Nem is vehette észre, hogy egy jámbor hazájabeli, egy epirusi kocog feléje szekéren. Pillanat volt csak, hogy Pythia jós­lata beteljesedjék. Euristes soha többé nem vesz már részt földi versenye- ken, mert már Hermes karjaiban van, aki tovább röpítette őt az Akheron | folyó partjára. Amorgos volt az első, aki őszintén zokogott fölötte; Azután megtörtént a-temetés. Egész Egyes szám ’ára 12 fillér. külügyminiszterének válaszából. Né­metország külügyminisztere is egyik biztosítékát Mtja a középeurópai kér­dés megoldásának a mi barátságunk­ban, ami nekünk megnyugvás, azok­nak pedig figyelmeztetői, akik sze­retnék elhitetni a világgal, hogy Magyarország magára van hagyva s kénytelen lesz bármilyen kedvezőt­len feltételt akceptálni. Magyar vendégaaeretet és őszinte barátság fogadta a német birodalom külügyminiszterét és ez a látogatás megpecsételte a barátságot a távol jövőre is. ___ hala dás reményteljes pályáján a Ma­gyar Feltámadás felé. A kormányzó születésnapját, junius hó 18 át a honvédség az egész or­szágban ünnepségek keretében tar­totta meg. Szekszárdon csütörtök este 9 órakor indult a határőr laktanyá­ból a szokott útvonalon a zenéstaka­rodó, míg péntek reggel 6 órakor zenésébreBZtŐ figyelmeztette Szek- szárd lakosságát a Legfelsőbb Hadúr születésnapjára. Reggel 9 ófakor tá­bori mise volt a III, Béla kifflly- téreri, ahová kivonult az egész hely* őrség és az istentisztelet alatt a ha­tárőrse aekar egyházi szerzeményeket játszott. Délelőtt 11 óra 15 perckor Epirus ott volt Ambrasiában azon a napon virágokkal, koszorúkkal és könnyekkel éa megsiratták Euriztezt, akinek el kellett mennie, de meg- siratták azokat is, akiknek itt kel­lett maradniok. Ezalatt Kháron díszítette a csónak­ját, Euristes vágyaiból: olajágból ké­szített füzért körül a peremére, mert hiszen babér és tölgykoszorus volt az ifjú, akit át kellett vinnie az ár­nyak birodalmába. Fáradtan, csüg­gedten állt meg főbírája Minos előtt. Minos a bírák komolyságával és ün­nepélyességével nézett Enristesre és azt kérdezte tőle: — Mi a bűnöd ifjú, hadd halljam azt tőled? Euristes lehajtotta törődött, ifjú szép fejét és keserűség, meg szomo­rúság van a hangjában, amikor vá­laszol : — Egy pillanatra elfelejtettem pár szót, amit a számomra eiüstbe vó- settek azok, akik engem a legszeb­ben szerettek. Minosnak megenyhülnek a vonásai, megsimogatja az ifjú homlokát és valami megnyugtató lágysággá eny­hülnek a szavai, amikor hozzáhajolva súgja neki: — Bűatelen vagy ifjú, mert azok azt már meg ia bocsájtották neked. Aiután szelíden megfogta kezét Euristesnek, csendesen haladtak egy­más mellett siótlanu! a csak a Lethe vizének ezüstös csobogása erősödött egyre a fülükben. Euristes lehajolt ott, ainikor odaértek, letérdelt part­A kormányzó születésnapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom