Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-05-12 / 36. szám
XIX. évfolyam, Szekszárdi 1937. május 12. (Szerda) 36. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG MJe/ÍÍLMHÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ CERESTTftNY POTTmr AT TÁRR ATI AT J^T Surkesztfisíg és Idadtfhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______ 6 pengő Peleifis szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán 6a szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők., Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő.*— A hirdetés egy 60 minimét*! széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. Alláatkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A béke Őszinte szolgálata As osztrák kancellár, aki három napig vendége volt a magyar fővárosnak, Bécsből való elutazása előtt egyik osztrák lap munkatársának, aki a budapesti látogatás külön célja után érdeklődött, azt mondotta: — Ha volna a Miklas szövetségi elnök ur és az én látogatásomnak valami külön célja, mint ama köztudomású cél, hogy visszaadjuk a magyar államfő és a magyar kor mányelnök múlt év novemberében nálunk tett megtisztelő látogatását, nos, akkor ne csináljunk belőle semmi titkot, hanem valljuk be, hogy a kötelező udvariasságon kivüi van még egy külön célunk is: mégpedig a béke őszinte szolgálata. Ennek a vágynak a szolgálatában megyünk a magyar fővárosba, hogy ott a magyar kultúrát közelebbről megismerve, el tudjuk mélyíteni azt a bensőséges barátságot, ami eddig is összefűzött bennünket s amivel valójában a magunk szövetsége mellett az egész Európa, BŐt az egész emberiség egyetemes nagy érdekeit is szolgáljuk. S valóban, a Miklas szövetségi elnök budapesti programja mindenben igazolta a kancellár megállapításait. Elég talán, ha az Országos Levéltárban s a múzeumokban töltött látogatást említjük, aminek kapcsán alkalmunk lehetett annak a meggyőződésére, hogy a szövetségi elnök, a tudós történész elmélyedő búvárkodásával vizsgálta ama történelmi okmányokat, melyeknek megismerésére már régen vágyott s amelyek alkalmasak voltak arra, hogy öregbítsék benne azt a megbecsülést, melyet nemcsak mint politikus, de egyben mint tudós tanár is a magyar kultúra és a magyar történelem iránt érzett és táplált. Hogy a magyar kultúrával való eme személyes szembetalálkozás milyen hatással volt MiklaB elnökre, azt a szövetségi elnök a Nemzetközi Vásár meglátogatása után a következőkben fejezte ki: — Az Országos Levéltárban és a múzeumokban tett látogatásom alkalmával a kulturmunkának olyan gazdagságával találkoztam, ami egymagában is feledhetetlen élményemmé teszi a budapesti napokat. Mindehhez most még hozsátársulnak érzések és benyomások, melyeket az ipari kiállításon szereztem s amelyek arról győztek meg engem, hogy amilyen hatalmas munkatevékenység folyik itt a kultúra terén, éppen olyan lázas tevékenység jelentkezik az ipari munkálkodásban is, melynek fejlettsége, változatossága, gazdagsága sokakra talán azért hat meglepően, mert Magyarországot még mindig mint egyoldalú, mezőgazdasági államot könyvelik el, noha most már mint ipari állam is jelentős és számottevő. Ugyanezt az érzést tolmácsolja az osztrák kancellár bucsutávirata is, melyet a magyar határt átlépve, Darányi Kálmán miniszterelnökhöz intézett. — Kérem Nagyméltóságodat, hangzik a távirat, fogadja csodálatom kifejezését országának ama nagy teljesítményei felett, melyeket ismételten láthattam. Ha a szellemi értékelést számokban csak úgy ki lehetne fejezni, mint az áruk súlyát vagy térfogatát, ez a távirat egymagában is arról tenne nekünk bizonyságot, hogy igaz a legnagyobb osztrák lap. nak a budapesti látogatással kapcsolatban tett azon megállapítása, hogy a háború utáni idők legértékesebb politikai módszere: a személyi érintkezés és a közvetlen megismerés módszere. Mikor Darányi Kálmán miniszterelnököt megkérdezték, hogy a vendéglátás ideje alatt mikről tárgyaltak az osztrák politikusokkal, a kormányelnök tréfásan felelt, latinul mondván: „minden kérdésről és azonkívül Bök mindenről“. Est a tréfás megjegyzést kiegészítette a tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény, amely arra mutat, hogy a magyar-osztrák szövetség megerősödött a baráti vendéglátás őszinte melegségében, igazolva Miklas szövetségi elnök búcsúszavait: — Megerősítettük azt a határozott szándékunkat, hogy a bevált közös utat a jövőben is megértő együttműködésben követjük. Annyi bizonyos, hogy a magyar- osztrák barátság a háromnapos látó gatás által megerősödött, ami nemcsak a két érdekelt országnak válik előnyére, hanem az egész Dunavöl- í gyének. S ebben nyer ez a látogatás I történelmi jelentőséget. A szekszárdi vivóverseny A Tolnamegyei Sport Egylet vívó szakosztálya a folyó hó 9-én a gimnázium tornacsarnokában tartotta ez évi kerületi vivóversenyét. A versenyre 18 nevező jelentkezett Pécsről, Bajáról, Kaposvárról, Tolnáról és Szekszárdról. A versenyek egész nap folytak és már a selejtezőben kiderült, hogy olyan gárda került össze, amely vidéki viszonylatban elsőrangú. Délután 5 órakor került sor a döntő mérkőzésekre, amely az esti órákba belenyúlt. Kilenc vívó jutott a döntőbe, amely a legváltozatosabb és legnehezebb mérkőzéseket produkálta. A győztesek sorrendje a következő: Első lett Kiss Ernő 7 győzelemmel, második Móricz Miklós 6 győzelemmel, harmadik Szőts András 6 győzelemmel, negyedik Schmelcz Dezső 5 győzelemmel, ötödik Huszár József 4 győzelemmel, hatodik Böszörményi Géza 3 győzelemmel, hetedik Somos Sándor 2 győzelemmel, nyolcadik Koch Gyula 2 győzelemmel, kilencedik VereB János 1 győzelemmel. A legszebb lábmozgást és legbiztosabb penge vezetést Schmelcz Dezső vívónál láttuk, legjobb tempóérzéke azonban Móricz Miklósnak van, akinek parádjai és parádri- posztjai mindig biztosan érvényesültek. Meggondolt higgadt vívó, aki lehetőleg megvárja az ellenfél támadását, hogy azután a pengéjét kitapasztalva érvényesíthesse tudását. Legszebb versenyrutint Kiss Ernőnél tapasztalhattuk, aki úgy mozgott a planson, hogy ellenfele sohase tudott vele szemben tempót fogni. Gyors, rámenős, rutinirozott vívó. Megérdemelten lett első. Ki kell emelni Szőts András és Somos Sándor szereplését, mind a kettő pécsi vívó és mind a ketten a kard művészei. Nemcsak vívnak, hanem szépen vívnak. Mozgásuk könnyed, pengevezetésük pedig villámgyors. I Somosnak szúrásai veszedelmesek. Amint a sorrendből látható, a tolnamegyei vívók közül Huszár József osendőrfőhadnagy, Böszörményi Géza helybeli határőr százados és Veres János ugyancsak határőr főhadnagy verekedtek ki igen előkelő helyet a ranglistán. Meglepetést keltett Szabó Ferenc főhadnagy szerep lése, aki jóllehet igen szép formás stílusban vívott, mégis kiesett az elődöntőből, igy vele a szekszárdi vivők egyik legjelesebb képességű tagja esett el a győzelemtől. Kiesésének oka, hogy rossz napja volt. Igaz viszont, hogy az előmérkőzések során olyan csoportba került, amelyben a győztesek ranglistájának legjobbjai voltak ellenfelei. Meg kell még emlékeznünk Böszörményi Géza századosról, aki a leghevesebb küzdelmeket vívta és csak balszerencséjének köszönhető, hogy nem került a győztes ranglista legelejére, meglátszott rajta a kellő tréning hiánya. Ilyen balszerencse üldözte Huszár József főhadnagyot is, aki szintén a Tolnamegyei Sport Egylet színeit képviselte. Huszár fáradt volt és hires félelmetes biztos kontra riposztjai most nem érvényesültek. Általában a mi fiaink a kétségtelenül nehéz küzdelmekben pompásan megállták helyüket és méltó képpen reprezentálták a szekszárdi vivósportot. A zsűri elnöki tisztét az Országos Vívó Szövetség képviseletében meg jelent Légrády Elek honvéd százados látta el nagy jtudással, hozzáértéssel és tapintattal. A zsűri tagjai voltak vitéz Válay István m. kir. rendőrfelügyelő, aki a zsűri elnöki tisztét is egyidőre ellátta, azután Zlinszky Sándor banktisztviselő és Kádár Ferenc nyug. detektivfelügyelő. Még azok is megvoltak elégedve a zsűri működésével, akik a küzdelemből vereséggel kerültek ki. A verseny végeztével dr Griczman I Gyula m. kir. rendőrfőtanácsos, a vivószakosztály elnöke intézett beszédet a győztesekhez, méltatva a verseny jelentőségét és kiosztotta a győzteseknek az egyesület bronz plakettjeit és a tiszteletdijakat. Köszönetét mondott azoknak, akik nagylelkű adományaikkal a verseny megtartását lehetővé tették. A győzteseknek kiosztott tisztelettárgyak oly szépek és értékesek voltak, hogy bármely fővárosi nagy versenyen is méltóképpen helyet foglalhattak volna. A legszebb volt báró Bornemisza Elemér ajándéka, egy hatalmas ezüst tál, amelyet Kiss Ernő vitt el. Pesthy Pál nyug. igazságügyminiszter hatalmas ezüst serlegét Szőts András, a szekszárdi kaszinó tiszteletdiját Móricz Miklós vitte. A vármegye, a város, a házi ezred tisztikarának, a testnevelési felügyelőségnek, a szék? szárdi bankoknak értékes tisztelet- dijait a helyezés sorrendjében kapták a győztesek. A versenyen szépszámú előkelő közönség tapsolt egész nap a szebbnél-szebb küzdelmeket mutató versenyzőknek. Verseny után a versenyzők részére vacsora volt a Szek- szárd szállóban, ahol a szekszárdi bikavér tüzelte táncra a győzteseket és legyőzőiteket egyaránt. Dalosünnep Bátaszáken Gyönyörű napsütéses időben rendezte meg Bátaszék és környéke a dalosünnepséget. Már a reggeli vonattal megérkezett dr Halmos Andor tanügyi tanácsos, kir. tanfelügyelő és d. e. 10 órakor a Kaszinó nagytermében részt vett a Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör választmányi gyűlésén. Tóth Nándor főtitkár beszámolójából kitűnik, hogy a Kör igen értékes kulturmunkásságot fejtett ki az elmúlt esztendőben a Magyar Külügyi Társasággal karöltve. Délután már szállingóztak a vidéki iskolák tanulói, hogy magas ének- kultúrájukról tanúságot tegyenek. 3 órákor Gaszner Nándor ismert karnagy vezetésével elindult a kitünően játszó leventezenekar és a főutcán végigvonult a tarka színekben pompázó gyermekBereg. Soha nem látott közönség fogadta a bevonuló dalosokat. Több mint kétezren voltak kiváncsiak a magyar nóta képviselőire. A dalosünnepély bevezetéséül Nagy Magda oki. tanítónő művészi átér- zéssel szavalta dr Halmos Andor Dal a dalról c. hatásos alkalmi költeményét. A műsor lapunk egyik előző számában már megjelent. Záradékul Michéli Mihály községi bíró mondott köszönetét a tanítók fáradságos munkájáért és kiosztotta az elismerő okleveleket. Gyönyörűség volt hallgatni a kis magyar ajkakról feltörő ssebbnél- Bzebb dalokat, a gondosan összeválogatott magyar dalkoszoru legszebbjeit. A tanulók nagy fegyelmezettEgyes szám ára 12 ffillór.
