Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1937-05-01 / 33. szám
Xix. évfolyam. Szekszárdi, 1937. május 1. (Szombat) 33. szám. TOLNAMEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI fiS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő j| Félévre___ _6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! Hirdetések árait A legkisebb hirdetés d!|a 1*80 pengő, — A hirdetés egy 60 mllUméter széles hasábon mllltraélersoronként 10 fillér, MÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamin a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Közmunkák Általános örömet keltett s pénzügyminiszter ama szokatlan gestiója, ».bogy » költségvetéssel egyidőben külön törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé bizonyos közmunkák fedezetéről. Megjegyzendő, hogy már magában az állami költségvetésben is szerepelnek tekintélyes összegek, melyek mind ugyanazt a célt ssolgálják, amit a tervezett közmunkák s amelyek megvalósítására eképpen kereken kilencven millió pengő fordítható. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ennek a hatalmas összegnek felhasz nálását annál eredményesebbnek kell tekintenünk a gazdasági élet szempontjából, mert a beruházási javaslat negyven millióját nem is kell külön a közforgalomból elvonni s igy a tőkepiacot meggyengiteni, mert hiszen a gazdasági helyzet kedvező alakulása folytán bevételi többletekből ez az összeg a kormány rendelkezésére áll s igy tulajdonképpen a saját készletét használhatja fel és veheti igénybe. Ezzel a helyzettel kapcsolatosan sok szó esik most: vájjon hol van az a határ, ameddig az állam, mint munkaszerző elmehet anélkül, hogy kitenné polgárainak összességét a tehervállalás erősebb mértékének. Gyakran felvetik a kérdést: vájjon szabad-e ennyire menni a beavatkozásban s nem volna-e helyesebb, ha a gazdasági élet önmagát szabályozná a kereset és kínálat törvényes és megszabott keretei között, minthogy ilyen mesterséges „táplálással0 nyúljon bele a kormányhatalom olyan betegségek gyógyításába, amit maga a gazdasági élet is meggyógyíthat, mihelyt egészségessé és normálissá vált. Sokan vitatják, hogy mit is jelent valójában a közmunka fogalma ? Mi ennek a lényege és mik a feltételei, hogy ne válhasson ez akaratlanul is a magánvállalkozás versenytársává b hogy eképpen ne rontsa le egyik kezével azt, amit a másikkal építeni óhajt? Hogy esek a kételyek az emberek lelkében még élnek, annak megvan a maga természetes és érthető magyarázata. Sőt úgy is mondhatnék: „történelmi indoka0, ha mingyárt ez a „történelem0 nem is nyúlik vissza messzire, csak éppen a közvetlen tegnapba. Amikor „közmunkák0 helyett „inségmunkáról0 beszélünk, mint olyasvalamiről, amiben az ínség vetekedett a munkával, hogy a végén megszülessen az a munka, ami munkának is csak annyira nem volt munka, mint ahogy az inségmunka nem volt az ínség megszüntetése, legfeljebb csak egy kis jóakaratu borogatás a nagy és veszedelmes be tegségre. Érthető, ha Darányi Kálmán miniszterelnök kijelentette, még pedig többizben, hogy nem akar ehhez • csillapító eszközhöz nyúlni, mert nem csillapítás a szándéka, hanem gyökeres megoldás. Ebből a helyes éB szociális elgon dolásból született meg a közmunka fogalma, aminek a jellegét a követ kenőkben lehetne meghatárolni: köz munka minden olyan munka, amit az állam, vagy az önkormányzatok végeztetnek, amire magántőke nem vállalkoznék s aminek elvégzését a közérdek mégis követeli. Itt a munkabér — ellentétben az inségmunkák mindig alacsonyabb bérével — azon a szinten áll, melyen az illető vidék általános munkabére. Sőt, ahol ez a munkakinálat folytán tulalacsony, ott még magasabb is, hogy mig egyrészt a munkás megélhetését biztosítja, másrészt viszont a tőke árlenyomó irányát befolyásolja és a munkás ! érdekében megjavítsa. Hogy példával éljünk: az Alföld öntözésének kérdése is ilyen kérdés. Ez ha mingyárt közérdekű is, de nem remélheti a magántőke érdeklődését s igy azt az államnak kell elvégeztetnie, Érthető tehát, ha ez a kérdés első helyen szerepel a mostani közmunkákban, ami azt jelenti, hogy a kormány szociális tevékenysége ezen a kérdésen keresztül nemcsak egy egész érdekelt országrész gazdasági helyzetén akar segíteni, hanem az általános munkanélküliséget is jelen tékenyen megjavítja. Olyan szempontok ezek, amik a hozott anyagi áldozatot teljesen indokolják. Szociális és gazdasági kérdések Tolna vármegye tavaszi közgyűlésén Vitéz dr Thuránszky László főispán elnök lésével ápr. 28-án ült ősz- sze a törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlése, amely iránt ez alkalommal is nagy érdeklődés nyilvánult a társadalom minden rétegéből. A főispán legeleőbben is örömmel jelentette dr Széli József belügyminiszteri kinevezését, majd sajnálattal emlékezett meg vitéz Kozma Miklósnak a felmentéséről, ami annyival inkább is érinti a vármegyét, mert a volt belügyminiszter a vármegye kérdéseivel szemben megkülönböztető bánásmódot és jóindulatot tanúsított. Sserencsekivánatait fejezte ki herceg Monteunovo Nándornak abból az alkalomból, hogy a kormányzó valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki és üdvözlő szavak kíséreté- { ben adta át Sipos Ernő bankigazgatónak a kormányfőtanácsosi kinevezéséről szóló kéziratot. Sajnálattal emlékezett meg dr Barabás Imre állategészségügyi tanácsos nyugalomba vonulásáról és közölte, hogy törvény adta jogánál fogva tisztelet beli főszolgabirákká nevezte ki dr Babits István, dr Horváth Árpád, dr Korniss István tb. vm. másod főjegyzőket, dr Gyimőthy László és dr Laczffy Endre Ákos szolga- birákat. Bejelentette, hogy az időközben megürült bizottsági tagsági helyekre behívattak Szanyi István dombóvári, dr Sándor Béla paksi, id. Vida István dunaföldvári, Lúry János lápafői, Losonczy István dombóvári és Gangl János györkönyi lakosok, majd beszámolt a Horthy Miklósné űfőméltósága inségakciójá- nak örvendetes állásáról. Gömbös Gyula emlékének megörökítése Felemlítette azután a főispán, hogy vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök halála után megnyilvánult az az óhaj, hogy emlékét szülővármegyéje székhelyén meg kell örökíteni. Mivel Gömbös Gyula vármegyéjével és Szekszárddal való kapcsolatait mindig szeretettel ápolta és mert a szekszárdi laktanya életrehivása neki, mint a város díszpolgárának is szív- ügye volt, javasolta, kerestessék meg a honvédelmi miniszter, hogy ez a laktanya Gömbös Gyuláról neveztessék el. A főispán nagy tetszéssel fogadott előterjesztései után áttértek a tárgysorozat megvitatására. Az alispáni jelentésben foglalt ja vasiatokat tudómásul véve elhatározta a közgyűlés, hogy Simontsits Elemér özvegyéhez részvétiratot intéz, a Szekszárdi Takarékpénztárnak érdemei elismeréséül jubileuma alkalmából megengedi, hogy a vármegye címerét viselje és feliratot intés a kormányhoz a tisztviselői I normállétssám sürgős revíziója érdekében. Az alispáni jelentéssel kap csolatban először gróf Apponyi Károly kért szót éB gyönyörű emlékbeszédet mondott a vármegye nagy halottjáról, SimontsitB Elemér valóságos belső titkos tanácsosról, akinek különösen törvényhozói működését méltatta. Elmondta, hogy az országgyűlés felső- házában mindig nagy esemény volt, ha a magyar közjognak és a történelmi alkotmánynak ez a legalapo- j sabb ismerője, a vármegyék autonó- I miájának védője, a demokratikus parlamentárizmusnak — meggyőződéséé apostola felszólalt. Méltatta a felsőház jogkörének egyenrangusitáBa ügyében kifejtett nagyfontosságu és alapvető kezdeményező szerepét, valamint azokat a szociális elgondolásokat, amelyek törvényhozó munkáját irányították. Indítványozta, hogy a törvényhatóság kegyelettel örökítse meg nagy szülöttének, Simontsits Elemér v. b. t. tanácsosnak emlékét. Szociális és gazdasági kérdések a vármegye óletébena A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr őrffy Imre kincstári főtanácsos, a törvényhatósági bizottságnak örökös tagja, Simontsits Elemér emlékének hódoló bevezető szavai után szintén az alispáni jelentéshez kért szót és többek közt ezeket mondotta : — Munkása akarok lenni annak a gondolatnak, amely teljes határozottsággal szembe akarja szegezni magát minden olyan irányzattal, amely a magyar autonómiák sorsát akarja megpecsételni. Bár ez a veszedelem a mostani kormány alatt múlófélben látszik lenni, mégiB éberen kell őrködnünk e gondolat felett, de vigyáznunk kell, hogy az autonómia fenntartásának gondolatát hangoztatva, az egyszerű önvédelem álláspontján túl ne menjünk. Ezeknek a vármegyéknek, a megy egy üléseknek olyan gócpontoknak kell maradniok, illetve fejlődniük, hogy onnan nem egyszerűen a régi jogok védelme, hanem a modern elgondolások problémáinak a megoldása terjedjen el mindenfelé. Nem térhetünk napirendre egy-két olyan probléma felett, amelyek az ország egyéb törvényhatósági bizottságainak a számára főtémává kezdenek lenni. Hagyjuk abba a politikai személyi kérdések feszegetéaét, mert hiszen sorsdöntő, nagy nemzeti problémák előtt állunk. Ezeket kell megvitatnunk I Az alispán időszaki jelentésének egy része tragikus erővel ecseteli a helyzetet, amelyet a vármegyei tisztviselői kar túlterhelése hozott magával. Pár évvel ezelőtt létszámcsökkentés történt s ezzel együtt és azóta is állandóan a munkaköröknek újabb és újabb terhei zúdittatnak az autonómiákra. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a tisztviselők elérkeztek addig a határig, amelyen túl a közérdek komoly veszedelme nélkül a mostani állapotot fenntartani nem lehet. Éppen ezért hozzájárulunk az alispáni bejelentéshez, hogy felterjesztést in téz a kormányhoz, kijelentve, hogy e tekintetben elérkeztünk a végső határhoz és ha intézkedések nem tétetnek, csőd előtt áll az adminisztráció. Bezerédj István vármegyéje nem maradhat hátul a szociális kérdések előbbrevitelénél sem. itt utalnom kell az egyik legnagyobb és legfontosabb magyar problémára, a magyar mezőgazdasági munkásság bajaira, Egyes szám ára 12 filléra
