Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)

1937-04-21 / 30. szám

XIX. évfolyam. Szekszárdi 1937. április 21. (Szerda) 30. szám. Surkesztfioíg és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pe lelOs szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán 6a szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.! Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét«* széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamim a nyllttér soronként 60 fillérbe kertll. Józanság, higgadtság és őszinteség A Nemzeti Egység Pártjának fő­városi szervezete meleg és bensősé­ges ünnepség keretében üdvözölte el­nökét, Zsitvay Tibort névnapja alkal­mából. Ez a házi ünnepség azonban az elhangzott értékes és jelentőséges beszédek kzpcsán nagyobb országos érdeklődésre is számot tarthat. Bes- senyey Zenó üdvözlő beszédében ntalt arra, bogy az egész magyar nemzet a kormánypárt és az ellenzék meg­értése és munkás támogatása kiséri a miniszterelnök erőfeszítéseit s a fő­város közönsége, amelynek nagy több­sége ebben a pártban a Nemzeti Egy­ségben szervezkedett, egy emberként áll a miniszterelnök mellett, mert látja és érzi, hogy nyugalommal, bölcses­séggel, határozottsággal végzett ko­moly munkájánál száműzi azokat a frázist dörgető politikai eszközöket, amelyek pedig igen divatosak Magyar- országon. A Nemzeti Egység Pártja, amely­nek fővárosi szervezete most baráti melegséggel üdvözölte elnökét, első­sorban a szakszerűségnek, a jó köz­igazgatásnak a pártja. A Nemzeti Egység fővárosi szervezete azért ala­kult, hogy biztositsa és növelje a polgárság jólétét és a fővárosi erők összefogásával dolgozzék nemcsak a főváros, hanem az egész nemzet bol* dogulásáért. Nagy tetszéssel és széles* körű visszhangot keltve hangsúlyozta Bessenyey Zenó, hogy a Nemzeti Egy­ség a testvér és ai apa szeretetével és lelkiismeretességével karolja fel az ifjúság problémáit s vigyáz arra is, hogy az idősebb korosztályok ne igáz* hassák a maguk kisded politikai cél­jai szolgálatába a magyar ifjúságot. Ez a fővárosi szervezet, mint maga az egész Nemzeti Egység Pártja, hű­séggel és bizalommal áll Darányi Kálmán miniszterelnök és kormánya mögött, meggyőződéssel és munkáB készséggel igyekszik valóra váltani a Darányi-kormány népies nemzeti po- litikájának nagy célkitűzéseit. Zsitvay Tibor az üdvözlőszavakra adott válaszában rámutatott a kor­mányprogramot egyik legfontosabb alapelvére, arra, hogy a Nemzeti Egy­ség Pártja, amikor hűséggel ott áll a kormány mellett, a polgári gondolat és az alkotmányhüség jegyében műn kálkodik. A fantazmagóriák kerge- tése és a közvéleménynek mákonyos szólamokkal való elárasztása — mon­dotta Zsitvay Tibor — nem vezethet maradandó alkotásokra. Sem az ál­lam, sem a főváros nem kockáztat­hat semmit, nem kisérletezhetik, a nemzetet nem szabad kalandokba ve­zetni és különösen nem szabad kalan­dokba kergetni sem a mnnkásságot, sem aa ifjúságot. A mnnkáskérdést meg kell és a nemzeti egység kor mánya meg is fogja oldani. Ezt a problémát nem sajátíthatja ki a maga Bzámára egyetlen egy. politikai párt sem. A munkásságnak politikai cé­lokra való felhasználása — hirdette Zsitvay Tibor — a munkásság lelki kizsákmányolását jelenti. De éppen igy nagy figyelmet kell fordítani az ifjúság problémáira is. Az ifjúság­nak elsősorban tudnia kell, hogy csak komoly tudással, keresztény jellemmel, munkára és áldozatra kész öntudatos hazafisággai haladhat előre a boldogabb jövendő felé. Az ifjú­ság, a nemzet holnapja és a magyar ifjúságnak tadnia kell, hogy nem azok a barátai, akik nagy hangon szónokolnak róla és akik politikai uszály hordozóivá teszik, hanem azok az igazi jóbarátai, akik gondosan óvják a túlzásoktól és akik meg akarják menteni a csalódásoktól. A Nemzeti Egység Pártja és fő­városi szervezete a józanság, a hig­gadtság, az őszinteség és a céltuda­tos munka jegyében dolgozik. Védi a vallást, a magántulajdon alapján áll és a nemzet holnapját, a jobb magyar jövendőt, a család intézmé­nyes védelmével munkálja. Rendü­letlen hűséggel ób meggyőződéssel ragaszkodik az ezeréves alkotmány­hoz és a népies nemzeti politika I nagy célkitűzéseit a haladé konzerva- { tivizmus nemes eszközeivel akarja és I fogja megvalósítani. Stefániái Imre szekszárdi hangversenye Tolna vármegye ősi székházénak közgyűlési terme olyan fényes kö­zönséggel telt meg e hó 17-én, szom­baton este, amilyent az utóbbi év­tizedekben aligha láttak együtt ezek a nagy időket és nagy eseményeket átélt falak. A politikumon túl sok és nagy művészi élménynek voltak már részesei az itt egybegyűltek, hiszen a múlt század négy veues, ötvenes és hatvanas éveiben maga Liszt Ferenc, a halhatatlan zenetitán is gyönyör­ködtette itt a vármegye minden ré­széből ideutazott előkefő hallgató­ságot. Az ő szelleme lengte körül a mostani eBtét is, amikor Stefániái Imre, a zongoravirtuózok egyik leg- kiválóbbja, a világszerte ismert ma­gyar művész hódolt itt Liszt géniu­szának és Liszt-emlékhangversenyt rendezett a szekszárdi szegény gyer­mekek napközi otthonának a fenn­tartására. Szekssárd társadalma há­lás lehet a művésznek, akinek ga- valléros önzetlensége tisztán 812 pen* gőt jövedelmezett a jótékony célra (a brutto bevétel 890 pengő volt), a hangverseny közönsége pedig olyan művészi élményekkel gazdagodott, amelyek csak ritkán jutnak osztály­részül a zenei központoktól távolabb élő lakosságnak. Mielőtt erről a hangversenyről be­számolnánk, el kell mondanunk, hogy ki is ez a Stefániái Imre. A buda­pesti Nemzeti Zenedében Tomka 1st vánnál, Liszt egyik volt tanítványá­nál kezdte zenetanulmányait, majd később Berlinben tanult Busoni Fe« rucciónál és Dohnányi Ernőnél. Zene­szerzést Humperdincknél ugyancsak Berlinben tanult, majd ott elnyerte a Mendelssohn dijat is. Huszonegy- éves korában Éssakamerikát és Mexi­kót bejárva rendkívüli sikereket ara­tott, majd Berlinben letelepedve on­nan járta be Németország és Közép- enrópa nagyobb városait, mindenütt művészi babérokat aratva. Az 1913. évben ment ki Spanyolországba, ahol több mint egy évtizedig élt. Dél- amerikában háromszor turnézott és ott oly népszerűségre tett szert, hogy I Buenos-Airesben egy zongoraakadé­miának lett az igazgatója. A művész az ösbzob európai ud­varoknál játszott és számoB kitünte­tést szerzett. Megkapta a Szász Co- burg—Gotha hercegi és spanyol ki­rályi udvari kamaraművészi címet, a m. kir. kormányfő tanácsosságot, a pápai világi kamarásságot, továbbá magas porosz, hesszeni, román, spa­nyol, chilei, bulgár, argentínai, szász és magyar érdemrendeket. Hazatérte után a budapesti Zeneművészeti Fő­iskolának a tanára lett. Úgyis mint zongoraművész, úgyis mint zeneszerző és zenepedagógus, világszerte előkelő pozíciót foglal el. Stefániái virtuőzitása nem üres technikázás. A mai kor Ureslelkü virtuózai sorában csaknem elszigetel­ten áll, mert a virtuózitás eszméjét legmélyebben átéli. Világszerte azt tartják róla, hogy Liszt tradícióinak egyik leghivatottabb és legetikusabb letéteményese. Liszttel őt magyar vol­tán kívül elsősorban összeköti a Bu- soni-iskola, amely Liszt technikai eszméit a nagy mester szellemében a legméltóbban fejlesztette tovább. A XIX. század német romantikus zenéje Stefániáiban találta meg egyik legkiválóbb interpretáléját. Schu­mann interpretációiban magának a nagy szerzőnek a szellemvilága ele­venedik meg. Amilyen gyönyörűen szólaltatja meg a német romantikus zene érzelmes hangulata, vagy intim kedélyű, meseazerü müveit, éppoly komor tónusban siólal meg keze alatt az utóromantika eszményeket kereső, de mégha sonlott korának ta­lán legtipikusabb zenésze: Brahms. öt tartják egyébként ma a roman­tikus zenemüvek egyik legklaszziku- sabb ób legetikusabb zongoravirtuó* zának. Zenemüveiben is romantikus haj­lamokat árul el, Ilyeu sajátság az is, hogy erősen vonzódik a különböző izü és különböző nacionália karak­terű muzsikához. (Argentiniai Pampa* dal, Magyar Szerenád, Spanyol Tangó ■ stb.) Éppen emiatt sajnálatos, hogy { Stefániái azokban az években volt I távol hazájától, amikor Bartók és Kodály folklorisztikáé munkássága döntő csatáját vívta a magyaroskodó oigányzenével szemben. Innen van az, hogy magyaros iránya müvei tá­vol esnek az igazi magyar népi ze­nétől és a Liszt rapszódiák nyom­dokain járnak. A világhíres magyar művészt le- kisérte Szekszárdra dr Koudela Gáza pápai kamarás, zeneművészeti fő­iskolai tanár, a rádió ismert szpíkere, Liszt életrajzirója is és ő mondotta a hangversenyt bevezető igen hatá­sos megnyitó beszédet, amelyben bravúros módon vázolta Lisztnek egyedülálló művészetét, hatalmas tu­dását, zsenialitását, filozófiai tehetsé­gét és magyarságát. Majd rátért a helyi vonatkozásokra is és elmon­dotta, hogy Liszt Ferenc, mint báró Augusz Antalék vendége, az 1846. évtől 1878-ig majd minden évben Szekszárdon nyaralt és hogy ezek a szekszárdi tartózkodások mindig — egész külön élményt jelentettek a számára annál íb inkább, mert ő báró Auguszt nemcsak legjobb barátjának, de élete legnagyobb jótevőjének íb tartotta. A mesteri megnyitó beszéd után szűnni nem akaró tapsvihartól kisérve jelent meg Stefániái Imre a zongo­ránál, hogy megkezdje Liszt emlék- hangversenyét. Elsőnek Változatok egy Bach-témára (Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen) oimü megrázó szer­zemény hangzott fel ujjai alatt és az ezt követő orkánszerü lelkesedés után a megejtő Canlique d’amour. A Paganini témára irt Caprice után a csodálatosan szép és monumentális Norma fantáziát játszotta Stefániái, akit minden száma után meleg ová­ciókban részesítettek. Szünet után Szent Ferenc a hul­lámokon cimü hangfestő szerzemény következett, majd felhangzottak a Liébesiraum széles rétegekben ismert és kedvelt bájos melódiái, amelyek után a Rákóczi induló motívumaira irt XV. Liszt rapszódiát játszotta el a művész, aki a rendületlenül zugó tapsok és éljenzések hatása alatt még két ráadással is kedveskedett a hálás hallgatóságnak. Szerénytelenség volna, ha mi most Stefániái Imrének, a világhírű mű­vésznek itt elhangzott hangversenyé­ről bírálatot akarnánk írni. Csupán azt kívánjuk megemlíteni, hogy ez a független virtuóz egyéniség, ez a rendkívül széles látókörű művész, sokat szívott fel mesterén, Busonin kívül D’Alberttól, Sauertól és Go- dowskytól. Tónusa és billentéBének acélos keménysége, majd olvadó lágy­ságai Bnsonié, gyöngyöző fatamainak és oktáváinak mélytüzű fénye Sauerre, saenvedélyessége d’Albertre, rendkí­vüli nehézségű technikai problémákat kereső és azokat egy grand seigneur fölényes eleganciájával megoldó mű- vészlelke Godowakyra emlékeztetnek. Csak a müvekre vonatkozó felfogása különbözik mindenki másétól. Stefániáinak ez a szekszárdi Liszt- I emlékhangversenye különösen azért Egyes szán ára 12 fillára

Next

/
Oldalképek
Tartalom