Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-03-07 / 19. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 március 7. (Szombat.) 19. szám. Szerkesztesz? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi « Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, nllástkereaőknek 50 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamlol a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Isméi a vlzkérdés! A Tolnamegyei Hírlap legutóbbi számában a Városok Lapja egy statisztikai adatát emliti fel és irónikna hangon ir arról, hogy Szekszárd városa a viadijak magasságát illetőleg, az 58 filléres egységárral, mingyárt Esztergom után következik, mig a többi városok 20 tói 50 filléres köbméter vizdijat fizetnek. Ezt a statisztikai adatot áttetsző célzattal úgy élezi ki, hogy ennek, a más városokkal szemben magas vizdijnak az okozói azok, akik nem tartoznak a vároB ellenzéki csoportjához és ezen vizdijak még magasabbak volnának, ha az ellenzék állandó követelése folytán azt 1933-ban 30°/g-al nem csökkentették volna. Kötelességünknek tartjuk a város közönségének, különösen azon osztálynak, amelynek tagjai kevésbé tudnak belemélyedni e kérdés vizs gálatába, felvilágosítására a következőket elmondani: Teljesen hamis az a beállítás, hogy az ellenzék által hangoztatott takarékosság elve teremtette meg 1933 ban a vizdijak csökkentését. Ha a város egéBZ képviselőtestülete az ellenzéki árnyalathoz tartozott volna is 1933 ban, akkor sem lehetett volna a vizdija- kát nemcsak 30, de még 5°/o-al sem csökkenteni, ha nem jön az a kormányhatósági intézkedés, hogy a Speyer- és a Font-kölcsön után 1933 március 1-től kezdődőleg a 71/a°/0 os annuitásos részlet helyett csak 5*/o os kamatot kell fizetni. Ez az annuitás mérséklés, amely 101.000 pengő megtakarítást jelent a víz- és csatornaművek költségvetésében, tette lehetővé a vizdijaknak ily jelentékeny Összeggel való csökkentését, továbbá, hogy a viz- és csatornamű évenkint tisztességes összeget tartalékoljon, főként pedig azt, hogy a függő kölcsönökre jelentősebb törlesztéseket eszközöljön, a város háztartásához 20.000 pengővel járuljon hozzá és igy a pótadókulcsot mérsékelje. Nincs tehát, bármennyire szeretné is azt a Tolnamegyei Hírlap az ellenzéki agitáció céljaira felhasználni, az ellenzéknek semminemű érdeme a víz- és csatornaművek dijának apasztásáhan, Ezt mindenki könnyen megértheti, ha csak az igazság és a valóság befogadása elől nem zárkózik el, mint az a bizonyos strucmadár, amely a homokba dugja fejét, hogy ne kelljen látnia és hallania azt, ami körülötte történik. Felhozhatják ezen megállapításunkkal szemben, hogy hát az ellenzék ki tudta volna vinni ezen kormányintézkedés nélkül is a dijaknak csökkentését. Erre csak azon egyszerű feleletünk van, hogy a város gazdálkodását felülbíráló hatóságok, bármit határozott volna is a város képviselőtestülete, nem mehettek volna bele egy olyan csökkentésbe, amely a bevételi források bővebb megnyílása nélkül, tisztán a vállalt kötelezettségeknek be nem tartásából eredő erő szakos megtakarításból szállította volna le a viz- és csatornaművek dijait. Azt sem lehet állítani, hogy az ellenzéknek kellett jönnie és támadnia a város képviselőtestületében, hogy a dijak csökkentessenek, mert hisz erre a kormánynak e tárgyban a városhoz intézett leiratában párán csoló rendelkezései vannak. Teljesen naiv és nem jóhiszemű az a beállítás, mintha a városi párt nem ragadott volna meg minden alkalmat arra, hogy a víz- és csatornaművek dijai a lehetőség szerint le- szállíttassanak, mert ha figyelembe vesszük, hogy a város képviselőtestületének azon tagjai, akik az úgynevezett városi párthoz tartoznak, úgyszólván kivétel nélkül azon 745 fogyasztó között vannak, akik szerencsések — hogy a „Tolnamegyei Hírlap" humoros hangját tartsuk meg, — a belső öv fogyasztói közé tartozni, akik a már lecsökkentett 162.000 pengő viz- és csatornadíjból is 135.000 pengőt viselnek, mig a város többi 1630 lakásbérlője és tulajdonosa 27.160 pengő vizműhoszájárulást visel. Statisztikából mi is megállapítottuk, hogy a belső övezet fogyasztóira fejenként átlag 181 pengő viz és csatornadíj esik, a külső övezetből 973 fogyasztóra csak évi 20, 371 fogyasztóra évi 12 pengő és 286 fogyasztóra pedig csak évi 10 pengő vizdij háramlik. Ha csak az ellenzéki városatyák kiváltsága volna, hogy a közt önzet. lenül szolgálják, akkor is az emberi gyengeség és egyéni önzés megkívánta volna, főként a virilisták és nagy háztulajdonosokból álló váioai párttól, hogy minden eszköz felhasználásával a visdijakat csökkentsék. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a városi pártot a vizdijak kérdésénél sohasem az egyéni önzés vezette. Dacára ezidő- szerinti abszolút többségének, mégis elfogadta a viz és csatornaművek újabb dijának megállapításánál, hogy az utolsó övezethez tartozók, akik eddig 10°/* os hozzájárulást fizettek, vizdija eltöröltessék, hozzájárult ahhoz, hogy a gazdákat terhelő és istállókra kivetett vizdijak szintén tö röltessenek és igy 8914 pengő oly dij kivetésétől tekintett el, amelyből pedig egy jelentékeny rész, ‘különösen a belső övezet magas dijainak csökkentésére lett volna fordítható. — De tovább ment és elfogadta a háztartás céljaira beállított 20.000 pengőt is, amely összeg ismét az előbb említett magasabb dijak csökkentésére lett volna jelentékenyebb részben fordítható. Csodálatos, hogy azon ellenzéki férfiakkal szemben, akik a város háztartására beállított összeget évről-évre töröltetni akarták, a városi pártnak kellett ezen tétel fenntartása mellett kardoskodnia, még psdig nem a maguk érdekében, hanem egyenesen és kimonJ dottan a kisebb adózó polgárok érI dekében, mert ha ezen 20.000 — pengő a város költségvetéséből kihagyatott volna, ha a víz és csatornamű költségvetésébe villanyáram- díj címén nem 49 000 — pengőt állíttatott volna be és igy a városi villamos müvek közel 42 000 — pengővel szintén nem járulnának hosszá a városi pótadó csökkentéséhez, úgy ezen 62.000’— pengő pótadót a vá ros minden rendű lakójának kellene viselni. Már pedig az, aki időt ób fáradságot szán arra, hogy betekint sen akár a villanyfogyasstók, főként pedig a viz- és csatornamű költségeit viselő fogyasztók névjegyzékébe, azt találja, hogy a legnagyobb fogyasztók a közületek és olyan egyesek, akik a pótadó fizetése alól mentesek és igy tehát a 62.000'— pengőt, amely pótadóhan volna egyéb ként kivetendő, olyanok viselik, akik ha a városnak ezen két vállalata nem volna, úgy mentesek lennének ezen összeg viselése alól és az egész összegében Szekszárd város pótadó alanyait terhelné. A városi párt ezt mindenkor jól látta, ámde őket — egész önérzettel állíthatjuk — nem az önzés vezette ezen kérdésnél, hanem a célszerűség, a megértés és méltányosság, ők nem a város nyilvános közgyűlésein viselték szivükön, hogy mindenki hallhassa, a kisebb adózók érdekeit, hanem tettekben bizonyították be az .Ügyeket előkészítő bizottságokban, hogy nem ellenségei, hanem barátai azoknak, akik kisebb egzisztenciák, akiknek pár fillér is nagyobb jelentőségű terMár országos méreteket öltött a dr Gömbös Miklós bonyhádi reálgim náziumí tanár által megindított mozgalom, amely az éhenhalással küz- ködő negyvenezer csongrádi magyar ember életét akarja megmenteni. A fagykár sújtotta és jégverte alföldi vidékek népe kimondhatatlan nyomorban senyved, sok ezer magyar testét csak rongycafatok fedik, ezer és ezer magyarnak nincs máról holnapra betevő falatja, ezer és ezer apró gyermek hiába rimánkodik az anyjának egy falat száraz kenyérért, egy korty édes tejért. Az apróságok kis testét kiveri az éhségláz és sovány tagjaikat egy uj magyar betegség szörnyű bélyegei; és éhségdaganatok éktelenitik. Gömbös Miklós javaslatára ugyanis a bonyhádi tényleges és nyugdíjas közalkalmazottak értekezlete kimondotta, hogy a »Pusztuló Alföldért* I címen országos mozgalmat indít és I hogy e célra az alkalmazottak félhet jelent háztartásukban, mint másoknál a pengő. * Bármily irónikus és csufolkodó is az a hang, amelyet a „Tolnamegyei Hírlap" a Városok Lapja címmel ellátott Írásában használ, ezeket az általunk fe hozott adatokat nem tudja megcáfolni. Sokszor tapasztaltuk,hogy azok a férfiak, akik a városi ellen-" zék tagjait oly feltűnő fegyelmezettséggel tudják irányítani, könnyen túlteszik magukat ez elfogultságon és nem látják meg a dolgokat úgy, amint vannak, de különösen nem mondják ki azokat, ha pártérdekeikkel és céljaikkal ellenkezik. Ámde- ideig óráig lehet ezt a struccpolitikát folytatni, de el kell jönnie annak az időnek és hisszük, hogy el is fog jönni, amikor em^ a városnak a polgárai nem engedik fejüket továbbra is a homokba dugatni és öntudatos polgárokként felemelik fejű két, akkor lehullik a hályog a szemükről és megnyílik fülük a valóságok befogadására is. Ellenzékre mindenhol szükség van» A vélemények csiszolása mindig az ügynek jobb megoldását eredményezi. Az ellenzéknek azonban tárgyilagosnak kell lenni, sohasem szabad pártcélok elérésétől vezettetni magát, mert ha erre az útra siklik és ha a kritikával azért él, hogy a maga uralmát akarja még a köz és a város érdeke ellen is érvényre juttatni, akkor elveszti azt az erkölcsi talajt, amelyből az igazi és építő kritikai joga fakad. S. ajánlják március havi fizetésük l°/o-át és az akcióba bevonják a társadalom minden rétegét. Dr Perczel Béla alispánnál szerdán ebben az ügyben az állami, vármegyei és városi hivatalok vezetőinek a bevonásával értekezlet volt, amelynek során a megjelentek kijelentették, hogy ezt a mozgalmat minden rendelkezésre álló módon propagálni fogják, úgyhogy a közalkalmazottak hozzájárulása máris biztositottnak tekinthető. Az alispán a mozgalmat ki akarja terjeszteni a társadalom minden rétegére, minden foglalkozási ágra ób a napokban máris összehívja a szabad pályákon működő intelligenciát, a magánalkalmazottakat, a bankok, az ipari és kereskedelmi élet vezető egyéniségeit, akiket szinte fel fog kérni, hogy saját körükben szervezzenek hasonló mozgalmat. Eanek a mozgalomnak a támogatására a legmelegebben kérjük a vármegye minden rendű és rangú lakosságát, mert ha ez az akció sikerrel jár, úgy kifelé, mint befelé ragyogó dokumentuma lesz a nemzeti életerő Szekszárd és a vármegye az alföldi ínségesekért £Értekezlet~az alispánnál. Egyes szám ára 12 fillér.
