Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-02-19 / 14. szám

- Szekszárdi, 1936 február 19, (Szerda.)

14. szám.

XVIII» évfolyam.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Szerkesztőség éa kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: ŐS és 102 előfizetési difi

Egész évre _ 12 pengő || Félévre^-----6 pengő

Pő

azerkeaziö;

SCHNEIDER JANOS

Pelelőa szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden SZerdtfn és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét liléié közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések Arait

A legkisebb hirdetésiül a 1*80 pengd. — A hirdetés egy 00 milflraétet széles hasábon milllmélersoronként 10 fflUr. /\llástkeresőknek 30 százalék kedvezmény. > _ . ,

A hírrovatban elhelyezett reklám-, elfegyzési, családi hír, valamin' a nyllttér soronként éO fillérbe kerül.

Ho^ykorusitsuK n falut

Hobbid idő, majdnem tál évszázad telt ei aióta, hogy XIII L^ó pópa kiadta a Rerutn novarum cimü en ciklikáját s ahelyett, hogy annak magyar ásó és felvilágosító esetiemét átvettük volna, ab égőse törekvésre a feledés köde borait. Elmúlt utána a hossau negyven esetendő, amikor ánnak felújítására megjelent a Quad- rsgesimo anno. Már-már úgy 1 auzott, hogy est is csak ludómáaul vessettk ás elfelejtjük,- amikor egy bátor és váratlan kiállással Közi Horváth Jó- . esef, as „Uj kor" ezen nagytudisu és magyar szivü munkatársa 100 000 es példányszámban él akarja juttatni afrikhoz, akiknek a számára as tüíitj* dánképpen íródott.

Esen megmosdulással kapcsolatban úgy éressük) elórkeiett velná az idője annak) hogy eien újabb körlevélnek a szellemében megkezdhetjük a falu nsgykorusitását: a nagykorusitásnak nagy horderejű és nagy felelősségű munkáját. Szekfü) amikor Széchenyi munkáiról irt resignáltan jegyzi még, hogy több mint égy évszázad ült el afcótá, hogy Széchenyi megírta aü ő halhatatlan műveit és ma több mint 10b év elteltével azok, Okiknak a fölmentésére és megmentésére íródtak, szí sem tudják, hogy vklhna is UyeB könyvek megjelentek tolna.

Igát, nem tartozik ai érdekfeszitő olvasmányok kösé régies stilusűtil és különösen akkor válik élvezhetőt lenné) ha nem tudják beleélni magunkat as egész rendi korszak gondolatvilágába, hogy igy megérthessük szón gondolatok újszerűségét és azok forradalmositó hatásait. Azeaban eny- nyire részletes ismerése a dolgoknak nem is tartozik ránk) mert ez már kissé tudományos istt munkásság lenne, emit elvégéinek helyettünk hivatott mások.* Asonban azoktól, akiket a falu szellemi vezetésére állított a sors, el lehet várni, sőt el is kell várni, hegy az élet minden vonatkozású megmozdulását nyomon követve ismerjék azon nagy szellemek munkásságának általános összefoglaló eredményeit, amely nagy szellemek egy égy korszak lelki életének kifejezőt vagy valamikor is kifejezői voltak.

így lehet csak éredményeB azon félvilágobitó munka, amelyet a mai idők szinte párán csolóan megkövetelnek tőlünk. így lehet csak eze'kTŐl a mái súlyos problémákról olyan helyes irányú felvilágosító munkásságot kifejteni, hogy jószándéku törekvő Beinkkel ne az utcákat forradalmosit- suk, hanem a lelkeket.

A mai idők forradalmi idők — ez kétségtelen — mert hiszen ilyen, a lét problémáit ennyire gyökeresen átalakító uj világnézet nem más, mint forradalmi átértékelés. Azonban ez a mai forradalom Olaszországban és Németországban is nem a guillotino- kon és a lámpavasakon élte ki ma

gát, hanem viésfaszoru'VA a telkekbe, azokban zajlott le, tehát á világnéze tek kiegyenlítésére törekvő nagy szellemi csatává vált, amelynek vér- telensége egymagában is blfonyiték árrá, hogy a ma embere kilépett aa ököljog birodalmából egy szellemibb életbe, tehát á helyesirányu felvilágosításnak itt áz ideje.

Kossuth Lajos írja örökérvényű soraiban, hogy „minden kornak megvan saját esaménye, mely egy világrésznek életszükségletéből önként fejlődvén ki, oly Világerővel hat, hogy nincs nemzet, amely attól magát él* különösei képes legyen“. A mai vi lágunk életszükségletéből is önként fejlődött ki egy „sajátos eszmény*, amely az egész eddigi életfelfogásun- kat és szociális meglátásainkat el- különözi az előző korétól.

Ezen eszmény által elsősorban uj értelmezést kapott a nemzet, amely ezután nem a kevésszámú jogokat élvefcők nemzete akar lenni, hanem á nép millióira támaszkodó és abból összetevődő gyűjteményéé egység, illetőleg ékén Kollektiv egységnek a megnyilvánulása. Áz egyén is teljésen uj helyet foglal él az uj némzetáilám béé. Széchenyi ifjft valahol, hogy az j alkotmány Védőpajzsa alól milliók ki Vhhnak Véve, ágy mondhatnánk talán, hogy a ssabad ég alatt Vannak ás épp álért Bokssor csak az ég hallja a panaszaikat. Az áj nemzet minden égyááé egyformán vonul be az alkotmány védőpajzsa alá, mint egyenlőén meghatározott egyéniség. Nein á korlátián idividuum többé, mert egyéni törekvéseinek és lehetőségéinek egyformán korlátot szab a nagy egyetemes cél: a nemzet.

Ez az uj népi irányzat magával nozzá a fajnak mint egy tartós együttélésből Biétválaszthatatlanul eggyó- Fórrt szellemiségnek a tudatosítását és a munka főlmagasztoáitását. Amiből visBoat önként következik a tőké és a munka közötti viszony átértékelése is. A munkára teremtődés gondolata itt válik szentséggé, úgyhogy azt mondhatnánk, hogy ezek az uj gondolatok nemcsak az indtvidualiz mus és kollektivizmus örök pőre, hanem a nemzet, a faj, az egyen és a munka apotheozisa.

Eteket az uj átértékeléseket kellene beleplántálni a falu leikébe, hogy azokból a profitsaellem ridegségét, a garasos rátaWíeáget, ezt a jót- rosszul lemásolt és indokolatlan dölyfőt, a férfiatlan szervilizmust, az utílitariss tikua szellem embertelenségét és ál tálában azt a bizonyos „szolgám leszel a másvilágon“ szittya ságot felszámolhassuk, amelyek ma mae országoktól „elkülönözik“ és olyan nyomasztóvá teszik a mi magyar életünket.

De valahogy úgy voltunk és úgy vagyunk, hogy idegenkedünk attól a gondolattól, hogy a falut szociális vonatkozásokban felvilágosítsuk. A háború előtt ez a félelem és idegen- I kedés talán indokolt volt, mert az

internaeionális és kozmopolita ideoló giák nem a magyar utakat vitték volna elére és csak arra voltak alkat masak, hogy megmételyezzék a falvak békés —* munkás saellemét.

Eddig a fö'-fölbukkanó szociális problémákról hallgattunk, vagy melléje beszéltünk, ha hatalmi szóval elintézni nem tudtuk b közben titokban elvégezték helyettünk ezen felvilágosító munkát a szocialisták és a liberálisok radikális szárnya s míg egyfelől tág utat nyitottak iz ur- gyülöletnek és tekintélyrombolásnak, másfelől a tiszta tekintetű, józan falusi magyarból olyan kabart figurát terem tettek, hogy jóérzéstt magyar ember aaokon mulatni nem tudhatott.

Ez a szociális felvilágosító munka körülöttünk már mindenhol tart és mi, akik mindig bttsskék voltunk arra, hogy a nyugati kultúra Osztályosai és védőbástyái voltnak és vagyunk és szomszédainkat minden időben és minden kulturtörekvésben mindig megélői tűk, mást ijedve arra a gondolatra kényszerülünk, hogy éppeu mezt fognak élőnkbe tömi, pedig akkor kigyullad büszke magyar homlokunk.

ítt * 24. óra.

Valljuk meg, hogy a rendi korszak

a jobbágyságért semmit sem tett) mert ez akkor általános jelenség volt égési Európában. Mivel pedig ezt a rendi szellemet máról holnapra meg» változtatni nem lehetett, az tttána következő kor sem tette azt, ami akkor már időszerűnek látszott, a ha nem is zsákmányolta ki, de eihanya»- gotta.

Most akarunk behozni min dm mulasztást, most akarunk neki többet nyújtani a pasit» kapánál-kaszánál,, de hogy az elkövetkezendő aiabsdóságával és ssélesebb munkakörével élni 'tudjon, erre rá kell nevelni á falút, nagykorusitani kell és ezt a munkát semmivel sem kezdhetnénk el szebben, mint éppen a Quadráge* simo anno elveinek az ismertetésével és azok kiszélesítésével.'

Mivel pedig egy hajszálnyival sem tudunk többet nyújtani másoknak, mint amennyi érték bennünk van t: tanuljunk s ha a küldés is őszinte és igas bennünk: fogjunk hozzá.

így fogunk csak olyan embereket nevelni, amilyenekre a magyar jövendőnek szüksége van, amelyekre hol-1 dog emlékű miniszterünk, gróf Kiékelt berg Kuné azt mondotta: positiv magyar.

Ma jer Imre.

Őrffy Inra a községi közigazgatás tehermentesítéséért

Hm feltűnést kelts beszédet mondott Zala «érmeeve Mrvéavlntásisl Mzotlsáel hdzsvülésta

a lesnék érdekéken

Zala vármegye törvényhatósági bizottságának az elmúlt héten tartott gyűlésén nagy feltűnést keltett őrffy Imre dr beszéde, amelyet Tolna megye átiratának tárgyaláaa alkalmával tartott. Vármegyénk ugyanis, mint annak idején beszámoltunk róla, átírt valamennyi vármegyéhez a községi tisztviselői létszám túlzott csők kerítése,, a községi jegyzőknek a legkülönfélébb állami feladatokkal való túlterhelése stb. ellen.

őrffy Imre a közgyűlés ismételtén megnyilatkozó tetszésnyilvánítása mellett mutatott rá az e kérdésekben fennforgó visszáságokra s annak szükségességére, hogy a jegyzőket ismét vissza kellene adni a falu jaknak. Őrffy felszólalása azért is keltett nagy vissthangot, mert Zalá ban is tudják, begy több mint másfél évtizedes törvényhozói muokáji n«k egyik legértékesebb része az volt, amit a közigazgatás reformja érdekében kifejtett. Különösen az adóbehajtásoknak a községi jegyzőktől való elvétele és allami kö «egekre való bízása érdekében kifejtett érvei találtak nagy visszhangra annál is inkább) mert Zala megye az első, ahol e téren már komoly és eredményes kísérletek történtek a | pénzügyminisztérium jóváhagyásival.

őrffy Deák Ferencnek, a haza bölcsének és Zala megye blleckeeé- gének idézetével fejezte be beszédét. A hasa bölceo ugyanis egyik, 1871> ben tartott beszédében nagy hatással mutatott rá arra, hogy au alsóbb tisztviselők fizetésével való fakarko- dás mennyire megbosszulja magát. „Ki adja meg ennek az árát*, —- kérdezte beszédében a haza bölcse. „Bizonyára nem a gazdagok, hanem éppen a legszegényebb emberek, akiknek legitöbb szükségük van e tisztviselők támogatására.11

őrffy az utóbbi szavakat különös nyomatékkai ajánlotta figyelembe a fa'ut járó, népbotdogiifeó (bolonditó?) apostolok működésével szemben, akik zz értelmiség és a tisztviselői kar- elleni izgatás lelkiismeretlen munkájával mérgezik meg leginkább a nép* lelkét.

A közgyűlésen résztvett zalai jegyzők örffynek felszólalásáért külön is köszönetét mondtak s meg vagyunk róla győződve, hogy a tolcamegyei kollégáik is csak hálát érezhetnek őrffy iránt.

NáaetUnk szerint e kérdések rendezése nem is a jegyzők magánérdeke, hanem elsőrendű közérdek, amely immár soká nem várathat magéra.

Egyes szám ára 12 fillér.