Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-12-23 / 101-102. szám

1936 december 23.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

11

Az újpalánkai harmíncad-hivatal és kamarai liszttartóság1690—1703

Irta: Holub József.

Amikor most 250 éve Buda visz szafoglalásával megindult hazánk felszabadítása a majd 150 éves török iga alól, a visszahódított területek a teljes pusztulás képét mutatták. Az újjáépítés és újjászervezés munkáját rögtön meg kellett tehát kezdeni, hogy e részeken is mielőbb megindulhasson — már amennyire egyáltalán lehetséges volt e mozgalmas, zavaros időkben — a rendes élet. Régi közigazgatási hatóságaink ezt a hatalmas feladatot nehezen tudták volna vállalni, mert hiszen arra nem is lehettek kellően felkészülve, — de azért a magyar kamara, amelynek hatáskörébe a pénz és kereskedelemügyek tartoztak, magyar területekről lévén szó, hozzáfogott e munkához; azonban már az első lépéseknél olyan akadályra talált, amely lehetetlenné tette számára annak folytatását. A bécsi kormány ugyanis a császár által meghódított területeknek tekin tette a visszafoglalt részeket s így jure belli, a fegyver jogán teljesen magának tartotta fenn a rendelke zést az új szerzeményi javakon s ő is tette meg, a császár nevében, az «lső intézkedéseket ezek ideiglenes igazgatására és gazdasági kihasználására. Mindjárt Buda visszafoglal ísa után felállította a budai kamarai jó. szágkormányzóságot {Ofner Kame- raladministration), s a Kamerái- inspektor 1686 november 5 én már részletes utasítást kapott Bécsből; volt még kamarai adminisztráció Kassán és Csáktornyán is, de a felszabadult területek túlnyomórészt —* igy megyénk is — a budaihoz csa- toltattak. A budai jószágkormányzóság természetesen közvetlenül av bécsi udvari kamara alá tartozott s füg pétién volt nemcsak a magyar kancel* láriától és kamarától, hanem a fő hadbiztosságtól is. Ahol működött megyei hatóság, ott ennek hatáskörét nem érintette az új szervezet. Aipichl báró, aki 1689 ben vizsgálta éjfélül a budai adminisztrációt, jelentésében rámutatott arra, mennyi bajnak a forrása az, hogy a hadbiztosok teljesen önkényesen járnak el, anélkül, hogy megkérdeznék a megyei és kamarai tisztviselőket. Nem volt tehát akadálya annak sem, hogy egyes megyékben, amelyek a török időkben teljesen meg voltak szállva, «újonnan megalakuljon a megyei hatóság, de egyelőre a jószágkormány- zóságok intéztek mindent, ami állami feladat természetével bírt.

Maga a budai adminisztráció e nagy és sokféle feladatnak egyedül nem tudott volna megfelelni, mielőbb ki^ kellett építenie a vidéki szerveze teit. A megoldásra váró feladatok köre kettős volt: a szoros értelemben vett pénzügyieké és a gazdaságiaké. így azután kétféle hivatalt állítottak fel: egyfelől harmincad és vámhivatalokat (Oreissigeraml) a harmincadvám s egyéb vámok, valamint a különböző adók és illetékek behajtására és a sóárusítás kezelésére, másfelől pedig kamarai tiszttartóságokat (prouisoratus). E har mincadok és provizorátusok többszáz hivatalnoka, kevés kivételével, mind német volt, akiket a bécsi ud vari kamara küldött le, vagy pedig a hadseregtől tettek át ide. Hivatalos nyelvük a német volt. A Dunántúlon — megyénkén kívül — har- mincadhivatal és tiszttartóság volt Budán, Székesfehérvárt, Szigetvárt, Kaposvárt, Pécsett, Vörösmarton ^s Kanizsán (ez 1693—1695 ig kamarai jószágkormányzóság volt, s megyénk egy része is alája tartó zott), — csupán harmincadhivatal volt Esztergomban, fiókharmincadhivatal pedig Mohácson, Babocsán, Légrá- don, Csákváron, Hidvégen és Palotán E három utóbbi a fehérvárinak volt a fiókja.

A harmincad kereskedelmi vám volt, tehát oly helyeken szedték, amelyek forgalmas pontokon feküdtek. Megyénk területén egy igen jelentős út vonult keresztül: a buda—

. eszéki, s ennek mentén kellett a harmincad- és vámhivatalokat felállítani. Érdekes, hogy a bécsi udvari kamara egy 1687 januárjában kelt rendeletével úgy intézkedett, hogy azokon a helyeken kell harmincadot szedni, ahol a török időkben is szedtek. A választás így a következő helyekre esett: Földvár, Újpalánka és Simontofnya. Simontornya már a középkor óta fontos csomópont volt, ahol számos fontos útvonal találkozott, ezért itt fiók*harmincadhivatalt állítottak fel, amely a fehérvárihoz tartozott. — Földváron a győr— fehérvári régi s jelentős útvonal kapcsolódott bele a budai nagy útba, így itt rendezték be az egyik har- mincadhivatalt és kamarai igazgató* ságot, — a másiknak helyéül pedig Újpalánkát választották.

Újpalánka, melynek nevét a mai Palánk puszta őrzi, régi falu volt, a középkorban azonban Szent Miklós tiszteletére avatott templomáról Szent Miklósnak hívták. Ott feküdt, ahol a budai út hatalmas fahíddal szelte át a Sárvizet. Ez a vidék, amely föld rajzilag tulajdonkép a Sárközhöz tartozik, régebben teljesen mocsaras volt, úgyhogy e híd a rendesnél jóval hosszabb volt. Evlia Cselebi török világutazó, aki a XVII. század derekán járt erre, azt írja róla, hogy »húszívű* volt, s védelmére a törökök 1596-ban kisebb erősséget, palánkot építtettek. Ez a név maradt azután rajta, megtoldva az Új (törökül Jeni) jelzővel, mert a többi, korábban épült ilyen erősségektől ezzel különböztet ték meg. A palánkon belül egy temp lom s vagy tíz ház állt, előtte pedig pár ház és bolt. Mindebből azonban itt, a hadak útjában a felszabadulás után nem sok maradhatott meg, mégis a fekvése miatt alkalmasabb volt harmincadhivatalnak, mint Tolna vagy Szekszárd.

A budai adminisztráció vidéki szervei a nyolcvanas években kezdték meg működésüket: így pl. a pécsi 1687 ben, a bajai 1689 júniusában, a palánkai pedig 1689 végén vagy 1690 legelején. Az,első harmincados Gregorics Ferenc volt, aki 1689-ben még a kaposvári harmincadnál szolgált, 1690 februárjában azonban már itt találjuk; kétségtelen tehát, hogy ő szervezte meg az itteni hivatalt. Minthogy azonban Újpalánka teljesen el volt pusztulva, Gregorics nem talált itt megfelelő helyet magának s a hivatalának s ideiglenesen Szék- szárdon helyezkedett el. Valamelyik nagyobb épület falai azonban még fennálltak Pálánkán, s ennek a helyrehozásához fog hozzá. 1690 áprilisában azt kéri a budai központtól, hogy küldjenek neki Tolnára 14.000 kisebb zsindelyt, ezekhez szegeket, 30 padló deszkát, továbbá 30 kis ablakra és j négy kapura vasalást s három nagy kapu-zárt Egyben felhívta arra a jószágkormányzóság figyelmét, hogy teljesen egyedül van itt, távol minden lakott helytől, s így egyáltalán nem

biztonságos a hivatal helyzete; azt ajánlja tehát, hogy németeket vagy felvidékieket telepítsenek ide. Hogy mikor készült el a háza, nem tudjuk; első innen keltezett jelentése, amely fennmaradt, 1691 októberéből való.

Két és fél évig működött itt Gre gorics; 1692 májusában még rende sen felterjesztette az előző hónapról szóló elszámolását, — azonban még ebben a hónapban meghalt, még pedig, mint a budai jószágkormányzóság hivatalairól 1698 ban készült összefoglaló ismertetésben olvassuk, katonák és rablók kínzásai követkéz tében. Részleteket erről nem tudunk; nincs kizárva, hogy a rakoncátlan rácokkal volt valami összeütközése, akikkel mindig sok baja volt Hiva talos személy legközelebb Tolnán volt, az ottani katonai raktár tisztje, Broderich András, Feldproviantoffizier és postamester, aki rögtön átment Újpalánkára, átvette a hivatalos pénzeket és iratokat s eltemettette a szomorú véget ért Gregoricsot. 140 forintot talált a hivatalában, ebből levonta a temetés költségeit, s 130 forintot nyugta ellenében átadott Radics János földvári harraincados- nak, aki ép akkor utazott Bajáról állomáshelyére.

Az ilyen hivatalt nem lehetett sokáig gazdátlanul hagyni, s már 1692 júliusában kinevezték ide Blagota Györgyöt, aki addig a budai har- mincadhivatalnál volt Írnok.

Az újpalánkai kamarai hivatal az első években csak mint vám- és harmincadhivatal működött, a kamarai tiszttartóságot csak 1694-ben szervezték meg, de mindkét hivatal to- i vábbra is egy kézben maradt.

A harmincados hatáskörébe tartozott a harmincadvámnak és egyéb vámoknak a behajtása s kezelése, — mint provizornak pedig feladata volt a kamarai birtokok kezelése, művel- tetése, a taksák, tizedek behajtása, az italmérési s mészárszéki jognak a gyakorlása, — egyszóval a fiskális, kamarai javaknak a gazdasági kiaknázása. Az utas és kereskedelmi forgalom az első években a zavaros, bizonytalan időkben nem lehetett nagy, az 1690—92. években pestis is dühöngött, ami szintén erősen korlátozta azt. Különben is a bécsi kamara nagyon bőkezűen osztogatott vámmentességeket; 1693 óta pl. majdnem minden markotányosnak, aki az alvidéki hadseregnél kereskedett, vámmentességet adott, így a harmincad- s vámbevétel nem lehetett jelentősebb. A szőlők felújítása és telepítése ezen a vidéken korán megindult, s a Duna felé fekvő községekből sokan jártak ide bort vásá rolni, saját fogyasztásra és kimérésre is. Ezek után harmincad járt. de 1691-ben azt jelenti Gregorics Budára, hogy oly messze laknak a vásárlók, hogy nem tudja tőlük azt behajtani. Fennmaradt e harmincad jövedelem kimutatása az 1691—1700 évekből. Ebből azt látjuk, hogy 1691-ben harmincadból és vámból 665 frt jött be, 1692-ben 448, 1693-ban 863 frt, a következő években pedig 5—900 frt között változott a harmincadhivatal bevétele.

Mint kamaráitiszttartóság 1694-ben és 1697-ben kerek számban 500,

1695-ben 400, 1698 ban 1000, 1698- ban és 1700 ban 1100, 1699-ben pedig 1800 frt bevételt mutatott ki. E jövedelmekből fedezték a kát hivatal kiadásait is. Ilyenek voltak: útak, hidak építése és javítása, papi depu tátumok, a postai alkalmazottak fizetése és a kamarai birtokok művelte- tésével járó költségek.

A bevételekről és kiadásokról a

tatást tartoztak minden hónapban felterjeszteni Budára; a budai adminisztráció ezeket az udvari kamarához küldte fel, ez pedig felülvizsgálatra az alsóausztriai számvevőségnek adta ki. E számadásokból kitűnik, hogy 1691-ben és 92 ben pl. 330 frt volt a tiszta haszon, 1693-ban 713, a legmagasabb pedig 1699-ben 2.186 frt. E hivatal, összes tiszta haszna 1691 és 1700 közt 10.380 frt volt. Valószínűleg a jövedelmekből fedezték a harmincados fizetését is. Hogy az újpalánkié mennyi volt, nem tudjuk, de következtethetünk rá abból, hogy a bajai harmincados évi 300 forintot kapott, ezenkívül a tizedek tizedét kapta tiszttartósága címén.

A tizedekkel sok baja volt a pro- vízoroknak. Az e vidéken is elég nagy számban lakó rácok nem voltak hajlandók sem tizedet fizetni, sem pedig jobbágyi kötelezettségeket teljesí - teni. Gregorics már 1691-ben azt jelentette Budára, hogy a szekszárdi rácok nemcsak maguk nem akarnak tizedet adni, hanen\ még a szomszédos helyekről sem engedik azt beszedetni. Bécsben túlbecsülték ka* tonai értéküket s mindenkép köny- nyíteni akartak helyzetükön: Lipót 1691-ben megtiltotta, hogy őket adókkal terheljék, a következő évben pedig katonáskodásuk fejében felmentette őket a tizedfizetés alól. Később azonban e kiváltságuk meg* szűnt, mert 1696 ban és 1697-ben jelentette a provízor Budára, hogy mennyi tized folyt be kerületében a görögkeleti rácoktól. A tized egy részét értékesítették, más részét azon* ban a katonaság ellátására fordították ; úgy látszik, a tolnai katonai raktár vette át. — amely 1700-ig állt fenn, — de megfizette, mert 1695-ben pl. azt jelentette Blagota Budára, hogy a tolnai magazin keveset. akar adni a gabonáért, ne adja-e el rendes áron másnak.

A tizedekre azonban természetesen igényt tartottak csakhamar azok, akiket az joggal megilletett, igy Ra- donay Mátyás pécsi püspök, — 1689 tői megyénk főispánja — továbbá Mérey Mihály, szekszárdi apát, aki 1694-ben költözött ide s nagy buzgósággal fogott hozzá apátsága helyreállításának nehéz munkájához s megmozgatott mindent, hogy apát sága régi birtokait és jövedelmeit visszaszerezze. Egyelőre azonban be kellett érnie azzal, hogy bérbe vehette a tizedik felét 1695 ben 200 forintért, majd 170J ban 800 forintért a fél gabonatizedet, a borból, méhek s bárányok után járó egész tizedet, valamint a jobbágyok által fizetett földesúri kilencedet és heti egy napi robotot, ami tulajdonkép azt jelentette, hogy apátsága birtokait vette' bérbe.

Közben lassanként megindult a megyei élet nálunk is. Radonay főispán, az erőskezű és kitűnő szervező azon volt, hogy itt is minél nagyobb rendet teremtsen s elsősorban megfelelő tisztviselőket óhajtott volna maga mellett látni Tolnában is és Baranyában is: »Két jó értelmes Vice Ispány kívántatik, azonkívül prókátorok és jó, kegyelmes papok, szolgabírák, esküdtek«, — írta 1692- ben egyik belső emberének. Ilyent azonban nehezen találhatott, mert tanult megyebeli nemes még négy évtized múlva is alig akadt, s 1733 ban is az alispánon és az egyik szolgabírón kívül, — mindkettő Da róczy volt, — valamennyi tisztviselő idegenből jött ide.

1696-ban a főispán Bróderich András tolnai katonai élelmezést in| tézőt és postamestert választatta meg kamarai tisztviselők pontos számadást I alispánná. Nagy felzúdulás támadt a vezettek s ezekről kivonatos kimu 1 megyében, hogy »németet tett meg