Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-12-19 / 100. szám

XVIII. évfolyam, Szekszárdi 1936 december 19. (Szombat.) 100. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 minimét#» széles hasábon miillmélersoronként 10 filter, MÜástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-,' eljegyzési, családi hír, valamint a * nyllttér soronként 60 fillérbe kertll. A gazdák ás a miniszterelnök A magyar gazdatársadalom leg­régibb érdekképviselete, ai OMGE közgyűlést tartott, amelyen megvitat* ák mindazokat a mezőgazdasági problémákat, amelyek az utóbbi idő­ben oly sokat foglalkoztatták a kor* mányzatot. A legfontosabb magyar termék, a busa, amelyből legtöbbet exportálunk a külföld számára. Természetes, hogy amikor a gazdatársadalom a maga érdekköreiben tanácskozik, elsősor­ban azokat a problémákat fejtegeti, amelyek a buaa körül forognak. így történt ez az OMGE közgyűlésén is, ahol a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztak a felszólalók a kormány gondoskodásáról, amellyel lehetővé tette, hogy a római paktumban le­fektetett elvek a gyakorlatban érvé­nyesülni tudtak. A római egyezmény immár kiállta a tüzpróbát. A folyó ávben, amikor nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is egészen elsőrangú búzaterméssel lehetett szá* molnunk, sikerült ugyanazokat a ke* reteket fenntartani, mint a megelőző esztendőben, ugyannyira, hogy a busa piaci elhelyezése s annak árnivója különösebb gondokat nem okozott. Külön elismeréssel adóztak az OMGE közgyűlésén a kormánynak azért is, mert a római paktum keretein túl megtalálta a módott arra is, hogy más államok részére is exportálni tud­tunk. Talán nem kell külön hang­súlyoznunk, hogy ez csak úgy kö vetkezhetett be, hogy a magyar búza visszanyerte a külföld piacain azt a régi jóhirnevát, amelyet már elődeink biztosítottak számára. Nagy küzdelem és szakértelem kellett ahhoz, hogy a világháború és az azt követő ne héz esztendők alatt leromlott minő­ségi búzánkat ismét olyan keresett cikké tudtuk tenni, amely Európá­ban első helyen áll. Amikor Magyarország sanyarú helyzetében előrehaladásról beszélünk s a fejlődő magyar élet tüneteit lehet konstatálnunk, az alkotások között első helyen kell említenünk a magyar agrártársadalom heroikus erőfeszíté­sét, amellyel a magyar búza hír­nevét megalapozta. De egymagábanvéve kevés lett volna az az erőfeszítés* amit a mező* gazdasággal foglalkozó népesség meg­hozott, szükség volt a kormányzat céltudatos támogatására, aminek tel­jes mértékben tudatában vannak a mezőgazdák. Másképpen nem történ­hetett volna meg, hogy az OMGE elnöke úgy emlékezett meg Darányi Kálmán miniszterelnökről, mint aki­nek kormányzása az agrárnépesség körében lelkesedést és megnyugvást keltett. Külön kiemelte az OMGE elnöke az agrárnépesség örömét afe­lett, hogy Darányi Kálmán megtar­totta a földmivelésügyi tárcát is. Bár óriási munkateljesítménnyel jár ma­gának a miniszterelnöki teendőknek is az ellátása, ő vállalkozott arra, hogy a családi tradícióval olyannyira összenőtt földművelésügyi tárcát, amely egyébként is oly közel áll gondolkozásához, szivéhez és gya­korlati elgondolásaihoz, saját szemé­lye számára tartsa fenn. Ezért különösen kell, hogy érté­kelje Darányi Kálmán az OMGE ama véleményét, amelyet személye iránt nyilvánítottak, mert abból a bizalom, a megnyugvás és a jogos reménykedés hangja csendült ki. „Biztosítom a miniszterelnököt a gazdák ragaszkodásáról és szeretető* ről és személye iránt érzett bizal­Büszke örömmel köszöntjük váro­sunk falai között Önöket, akik a közelmúltban oly fényes dicsőséget szereztek a berlini stadionban a ma­gyar nemzetnek, akik a világ nagy népeivel szemben a megmaradt ma­roknyi magyarság színeivel vették fel a versenyt, nagy magyar akarás­sal kivívták a diadalt. Felrepült a magyar zászló a stadionban és az örömtől, a büszkeségtől könny fátyolos lett a világ bármely szögletében élő magyar szeme. Hálával köBiöntjük Önöket és kí­sérőiket, mert eljöttek hozzánk azért, hogy a leventeintézmény megbecsü­lésének adjanak megjelenésükkel ki­fejezést, hírnevükkel, sporttudásukkal pedig alkalmat adjanak arra, hogy a Szekszárdi Levente Egyesület össze- gyüjthesse azokat a pénzeket, ame­lyekből egy*egy jobb ruhát vásárol­hat azoknak, akik a régi daliás ma­gyar idők szép elnevezését, a magyar levente cimet viselik, de akiket mos­toha sorsuk nélkülözésre kárhoztat. A csonka ország minden vidékéről szállt Önök felé a kérő szó. Boldogok vagyunk, hogy a mi kérő szavunkat hallgatták meg, a mi egyesületünket tisztelték meg látogatásukkal és a mi városunk és környéke lakóit része­sítik abban a rendkívüli élvezetben, hogy láthassák kiváló és az egész világot bámulatba ejtó sporttudásukat és szemtől-szembe hallhassák annak szavát is, akinek minden képzeletet felülmúló rádióértesitései a berlini viaskodás nehéz óráiban oly sokszor fanatikus lelkesedéssel tudták betöl­teni a mi lelkünket is, akik csak a villamosság áramán keresztül értestt’- hettünk magyar fiaink káprázatos győzelmeiről. műnkről0, mondotta az OMGE el­nöke. Ez a bizalom egyben azt is tar­talmazza, hogy a magyar mezőgaz datársadalom, kisgazdák és nagy­gazdák egyaránt támogatják a jelen­legi kormányt közérdekű munkás­ságában. Minden munkához, legyen az aránylag csekély értékű is, el engedhetetlenül szükséges a munká­ban való hit, az ahhoz való bizalom és az abból részesedők megelége dése. Érthető, hogy a kormányt az ilyen bizalmi nyilatkozatok, mint amilyen az OMGE közgyűlésén hang­zott el, csak sarkalni fogják arra, hogy tovább haladjon a megkezdett és helyesnek talált utón. Önöknek, akik egy egéBz világ el­ismerésében részesülhettek a nagy Németbirodalom küzdőterén, mit ad­hatunk mi, egy kis magyar város és egy szegény Levente Egyesület? — Érezzük és tudjuk, hogy a mi el­ismerésünk, a mi lelkesedésünk, a mi hálánk csak egy parányi vissz­hangja lehet a berlini nagy elisme­résnek és az egész magyar nemzet hálájának. De a mi köszöntésünknek, a mi hálánknak, a mi örömünknek és a mi büszkeségünknek adja meg Önök előtt az értéket az, hogy mind­ezek igaz magyar szívből, őszinte szeretetből, hazafias nagyrabecsülés­ből fakadnak. A magyar vendégszeretet mélysé­ges érzésével köszöntjük Önöket vá­rosunkban. A mi lelkesedésünkből, elismerésünkből merítsenek Önök to­vábbi erőt és kitartást a jövő küz­delmeihez, azért az áldozatkészségért pedig, hogy lejöttek az ország fő­városából közénk, nyújtsanak némi kárpótlást azoknak a magyar ifjak­nak szemében felcsillanó könnyek, akiknek az Önök világhíre boldogabb karácsonyt eredményes és akiknek szivében a magyar bátorság, a ma­gyar akarás, a magyar meg nem al- kuvás szent lángját lobbantják fel és akik ennek hatása alatt büsskén ki­áltják a világ minden égtája felé: „Nem, nem, sohal0 Isten hozta, Isten vezérelte hozzánk Önöket, érezzék a mi kis városunk­ban olyan jól magukat, mint ahogy ezen, a reánk nézve emlékezetes na­pon mi a szivünkbe zárjuk Önöket és a mélységes tisztelet, a soha meg nem szűnő hála és a hazafias szeretet büszke érzésével kisérjük -minden lé- | pésüket. Az olympiai vendégek ünnepélyes bevonulása a vasútállomásról lám- pionos kerékpáros osztaggal a menet élén 6 óra 15 perckor lesz. Kérjük a közönséget, fogadja tüntető szeretet- ny ilvánitással nemzetünk büszkeségeit. Az ellenrevlzlö Irta: Jánosi György. Az erdélyi részek, mint a múlt­ban is, meleg politikai forrongáso­kat, hangképeket, meglepően mese- szerű jeleneteket robbantanak rá arra az Európára, abban Magyarország felé, amelyiknek esidőezerint semmi kedve sincs arra, hogy tréfás dolgo­kon mulasson. Odatul, Erdélyben el- lenreviziós liga alakult, működik, gyűléseket tart, amelyeken a dolog és a hangulat állapota Bzerint hala­déktalanul a legmagasabb hangnemet ütik meg és olyan nyilatkozatok lát­nak napvilágot, amelyek a francia és oláh gondolkozás egész mélységét bemutatják. Volt szó, amely azt hangoztatta, hogy a Tiszáig kell kitolni az oláh határt. Volt hang, amely azt locsogta, hogy s magyarság csak beszivárgott elem Erdélyben. Volt hang, «mely azt lármázta, hogy : „Gyerünk Buda­pestre lu Ugyanezek, a világbékétől nyakig és azon alul kegyetlenül hevülő ne­mes keblek, amelyek egyebek közt ezt a mostani állapotot — csekély­ség 1 — az igazságon épültnek hir­detik, tehát ezek a nemes kultur- értékek, ha Magyarországon vala­melyik a nemzeti dalt, vagy a him­nuszt úgy fajjá, hogy áthallik a trianoni vonalon, egyszerre a világ• béke veszélyének bélyegezik, vala­mennyi genfi és Qenfen kívüli bölcs tökéletes jóváhagyása mel­lett. Mi pedig, mert okosabbaknak tartjuk magunkat minden másnál, szó nélkül eltűrjük és mélyen hall­gatunk. Ezidőszerint azonban, hála Istennek, mintha szavunk és szivünk nőtt volna, a magyar revíziós tö­rekvések kiléptek a kaszinói fel­köszöntők és a váraljai parókia szent hitét álomnak gúnyoló kép­zelődések titkos óhajtozásai közül, annyira komolyak, mint amilyen komolyan odatul veszik és ellene tüzet-vizet, kigyót-békát kiáltanak és mindent megmozdítanak. Ezért nem késünk a felelettel azoknak a Jor- gáknak, akik felelőtlenül kapasz­kodnak eyy sülyedező hajó olda­lába és nyíltan kimondjuk, hogy Magyarország a maga revíziós törek­véseiben mindennel számolt, amitől ők odatul félnek a igaza tudatában biztos törekvései sikerében. Arról nyugodtak lehetnek, hogy soha senki ebben a hazában az oláh nép honfoglalási érdemeit kétségbe nem vonta és a legkisebb iskolás­KÖSZÖNTÉS Egyes szám ára 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom