Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-01-29 / 8. szám

2 TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 január 29. ahol ő maga is mindenkit meleg sze- retettel ttdvösöl. Különös melegség­gel üdvözölte a földmivésosetály im- posáns számban megjelent tagjait, mert hiszen ő maga ia ugyanazt a foglalkozást űzi, amit ők, bár sajnos, hopv évszázados birtoka most idegen í mert azt nem engedhetjük meg, hogy I még a mezőgazdasági szeszgyárak is konkurenciát csináljanak a sok bajjal Hogy a vizdij leszállítása kinek Tolt az érdeme, arról legközelebb majd megemlékezünk. Rá kell azon ban mutatnunk arra, hogy sem a városi párt, sem az ellenzék nem áudta megakadályozni, hogy az asz falt járulékok nem fize­tése következtében reánk zú­duló terhek «(biztatták az embereket, hogy ne fizessenek I) és egyéb okok a pótadót .,ne emeljék. Igazságosak vagyunk és ezt nem rójuk fel az ellenzék terhére. Ok a városi párttal együtt keres­ték a kibontakozás lehetőségeit, azonban hangsúlyozzuk, hogy ez nem a képviselőtestület tagjain múlt és nem fog a jövőben sem múlni. A városok háztartásának in* tézésáben a városok képviselőtestü­leteinek a jelen időben csak kezde­ményező joguk van. A végső döntés a miniszter kezébe van letéve. Álta­lános országos szemszögből biráltatik el a mi városunk gazdasági ügy­meneté is. Bármi lesz Is a legközelebbi képviselőtestületi tagválasztás eredménye, nem lesz megteremt A Szekszárdi Polgári Olvasókör­ben óriási érdeklődés mellett zajlott le szombaton eBte a Nemzeti Egység Párt szekszárdi szervezetének bor­kóstoló vacsorája. A politikai együtt­érzés hozta össze erre a gazdasági jellegű találkozásra Szekszárd társa­dalmának elképzelhető minden réte­gét és a kedélyesség, a jókedv mellett a komoly elgondolások megvita­tása is jellemezte ezt a pompá­san sikerült estélyt. Ott láttuk ez alkalommal vitéz dr Thuránszky László főispánt, a tiszt­viselői kar képviselőit éppúgy, mint a szabad pályák reprezentánsait: az intellektulleket, a földműves, termelő, iparos ;és kereskedő osztály kikül­dötteit. Az együttérzésnek megkapó jelét adták a NÉP szomszédos párt­szervezetei is, amelyek igen szép számban képviseltették magukat. — Megjött erre a borkóstolóra, — mint szekszárdi szőlősgazda, — dr örffy Imre is, viszont dr Pesthy Pál — e napon ünnepelvén névnapját — el­maradni volt kénytelen. Meghatóan kedveB és jóleső élmény volt, hogy mennyire közelférkősött a vacsora résztvevőinek leikéhez a né­pesebb összejövetelen ez alkalommal először megjelent főispán és hogy mennyi meleg szeretettel vette körül a közönség a Szekszárdnak és a kerületnek másfél évtizeden ke­resztül volt jótevőjét, az orszá­gosan nagy tekintélynek ismert fáradhatatlan Órjfy Imrét. A kedélyes vacsora után megin­dult felköBzöntők sorát dr Zsigmond Ferenc pártelnök .rendkívül érdekes humoros beszéde vezette be,, üdvözölvén a megjelent főispánt, dr örffy Imrét és a vidéki vendégeket. Felszólalása mesteri glorifikációja hető az a boldog állapot, bogy ne kelljen adát és súlyos terhe­ket viselnünk. Ennek a választásnak kimenetele csak az lehet, hogy vagy az eddiginél is bé­késebb munka, igazságosabb kritika, a köz igaz szolgálatára való felemelkedés fog érvénye­sülni, vagy annak teljes ellen­kezője. Leszögezzük tehát, hogyha egyesek és pártszervezetek érvényesülési tö­rekvése fog kidomborodni a bekövet­kezendő választáson, azok a városi polgárok, akik előtt a város békéje, a város nehéz helyzetében való egyetértő munkája, a város fejlődése és munkaalkalmak biztosítása, a terhek munkával és nem gáncsoskodással való természetes apasztása lebeg, azok minden hangulatkeltéssel szem­ben tudni fogják kötelességüket, ami- | kor az urna elé állnak. | »Erről van szó és semmi másról.0 volt a szekszárdi borvidék tájképi szépségeinek és dicsőítése a hegy messze földön hires nedűjének. Dr Zsigmond Ferenc sok humoros részletet mondott el a szekszárdi sző­lősgazdák életéből és az egybegyttlt vendégekre ürítette poharát. A nagy hatást kiváltó kedélyes eszmefuttatás után vitéz dr Thuránszky László főispán szakadatlan ünneplés közben köszönte meg dr Zsigmond üdvözlését, majd elmondotta, hogy Őt, — mint hegy­aljai szőlőbirtokost, — legelső szek­szárdi útjában szintén lenyűgözte a szekszárdi szőlőhegyek szépsége, mert hisz itt ugyanazt a Hegyalját találja, mint amit Z3mpIónban elhagyott. Majd reflektálva Zsigmond elnöknek azokra az adataira, amelyek a szek­szárdi bort híressé tették, jóizü hu­morral jellemezte, hogy mi a tokaji bornak a fokmérője. E kedélyes ki­térés után örömének adott kifejezést, hogy ez alkalommal minden társa­dalmi osztály képviselve van és ép­pen ezért alkalma nyílik neki annak a hangoztatására, hogy alaptalanok azok a támadások, amelyek nagyhangon azt igye­keznek elhitetni, hogy a közigaz­gatás és a tisztviselői kar fel­sőbb politikai nyomás alatt van. Mint eddig, a tisztviselők ezentúl sem fognak politikai nyomást érezni, azon­ban meg van róla győződve, hogy a Nemzeti Egység szerve­zetébe mindenki a saját lel­kiismeretétől vezetve jön, megszállás alatt van. Minden gazdának és nem gaz­dának egyetemes célja az, hogy a magyar mezőgazdaság minél magasabb fokra emelkedjék, éppen ezért poharát e cél munkaiéira, a kormányzat elnökére, Gömbös Gyű Iára és a párt vezetőségére üríti, azokra, akiket az ellenzék oly sok­szor megbántott azért, mert önzetlen és becsületes vezérkart akarnak ösz- szehozni az ország megmentését célzó hazafias munkára. A főispán szívből jött szavait ki­sérő lelkes éljenzés megszűnte után igen hosszantartó tüntetésszerü taps­viharban emelkedett szólásra gß dr Örffy Imre kincstári főtanácsos, a kerület volt orsaággyülési képvi­selője. Beszéde kezdetén kijelentette, hogy bár betegágyból kellett felkel­nie, mégis szívesen jött erre a bor­kóstolóra, mert az ő ragaszkodó ba­rátai ismételten és melegen hívták, Lejövetelének az a magyarázata, hogy őt ez alkalommal nem a feje, hanem a szive hozta ide kipróbált barátai közé, majd igy folytatta: Nem politizálni és nem népsze­rűséget keresni jöttem ide, hiszen be kell vallanom, hogy amióta kevésbé zaklatottan élek, sokkal jobb a sorom. A baráti érzés hozott le Szekszárdra, amelyet túl minden bajon, politikán, életem végéig meg fogok őrizni azok­kal szemben, akik a nehéz időkben mellettem áltak. Ezek sorai — öröm­mel látom — nem fogyatkoztak meg és lelkesen együtt vannak. A politikai életben nem veszek részt, de minden közérdekű ügyet figyelek és ha kell, közbelépek. Egye­lőre a borkérdés rendezését óhajtom a legsürgősebbnek, különösen a hegy­községi törvény megalkotását és a szeszkérdés rendezését, amelyre hi­vatalos helyről ígéretet is kaptunk. A Szőlősgazdák Országos Egyesüle­tében harcolok képviselő barátaim­mal együtt a történelmi borvidékek, különösen a szekszárdi bor érdekében. Meg fogok mindent tenni a törté­nelmi borvidékek fokozottabb védelme érdekében és szivem parancsát kö­vetve nem is tehetek másként, mert a magyar szőlőtermelők és szőlő- munkások százezreit nem lehet prédául odadobni a kevésszámú szeszérdekeltségnek. A mezőgazdasági szeszgyárakkal ta­lán együtt tudunk menni, de csak akkor, ha fegyvertársi voltuk őszinte a belátják, hogy szociális, politikai és termelési szempontból a borkérdés előbbre való a szeszkérdésnél, küzdő bortermelésnek. Nagy tetszést váltott ki a kerület volt 'képviselőjének ez a realitások­kal foglalkozó és most is a nép igazi érdekeit szem előtt tartó megnyilat­kozása, amely után mindenki sietett feléje, hogy koccinthasson a magyar politikai élet ezen tisztaszándáku, el­ismert kitűnőségével. Hosszantartóén, melegen éljenezték és ez az ünnep­lés és zaj csak akkor szűnt meg, amikor a gazdaközönség nevében Dorogi János mutatott rá dr Örffynek a szekszárdi és környékbeli gazdafe erdőkében ki­fejtett óriási munkájára és ennek a munkásságnak a koronájára, a bor­termelőket annyira megsegítő Szek­szárdi Pinceszövetkezetre. Az ügyes felszólalás után Pongrácz Lajos gyógyszerész, bátaszéki p írtelnök faj tette ki az el­lenzéki pártok eddigi működésével kapcsolatban, hogy soha megdöbben­tőbb lélekrontás ebben az országban nem volt, mint most, amikor a való tényeket ferdítve, homlok- egyenest ellenkezően beállítva tá­lalják fel, csakhogy a kormány­zatnak ártsanak. Éppen ezért most fokosottabban szükség van arra, hogy a választó polgároknak a demagógiától érintet­len részét szervezetbe tömöritsük és kifelé is a legteljesebb egységet mu­tassuk azoknak, akik a demagógia eddigi hatásai alatt kétségbeesve már már csüggedni kezdenek. Eeneka nagy munkának szerencsés kezű szer­vezőjének, a vármegye politikai ve­zetőjére, vitéz dr Thuránszky László főispánnak az egészségére ürítette poharát. Dr Pongrácz Lajosnak pár rövid mondatba tömörített frappáns meg­nyilatkozása alakalmat adott az egy­begyűlteknek, hogy lelkesen tüntes senek a főispán mellett, akinek agi­litásától és kiváló képességeitől mél­tán vár sokat ez a párt és a vár­megye. Vitéz Vendel Istv&n polgármestert kivánta ezután a kö­zönség hallani. A polgármester a foly­ton meg megújuló felkiáltások hatása alatt szólásra emelkedett és azzal a köztudomású ténnyel kezdte beszé­dét, hogy ő most az ellenzék pergő­tüzében áll, majd hivatkozott arra, hogy miként a háborúban is állta a pergőtüzet, úgy most is egész mellel állja a budapesti sajtóban is elszórt gyalázatos, hazug támadásokat. Erről a kérdésről most egyelőre többet nem mondhat, csak arra kéri a város polgárságát, fontolja meg, hogy a legköze­lebbi időkben nem a polgármes­ter felett, hanem a saját sorsa felett, a saját érdeke felett fog Ítéletet mondani. Mert hiszen azt a játékot« amely most a saj­tóban ellene folyik, nem a közérdek, hanem az egyéni ' őnző érdek mozgása. Kérte a város polgárságát, hogy a város összességéért folytatott mun­kásságában kövessék őt. A sokáig hangzó lelkes éljenzés és tapsvihar igazolta, hogy az egy­nyomtatványok és irodaszerek jutányos beszerzési forrása a HOLNÁR-féle RT. könyv- és paplrkeresketfése Szekszárd, Kaszinó-bazár A Nemzeti Egység Pártja szekszárdi borkóstoló vacsorája Nagy tüntetés vitéz dr Thuránszky László főispán és dr Örffy Imre mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom