Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-10-10 / 81. szám

XVIII. évfolyam Szekszárd, 1936 október 10. (Szombat) 81. szám TOLNAMEGYEI újság HETENKÉNT MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Pe lelós szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő, t A hirdetés egy 60 mllltmétov széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett rek1ám-,*el|egyzéal, családi hír, valamint • nyílttér soronként 60 fillérbe kertll. Tolna vármegye gyászolja legnagyobb flát Ai egéss magyar nemzetet gyászba borította vitéz jákfai Gömbös Gyulá­nak, a megyebeli Murga község nagy szülöttének halála, felmondhatjuk, hogy nincs senki, akinek a szivét meg ne mozgatta volna a mélységes részvét, amikor meghallott* váratla­nul jött halálhírét. Különösen azért sajnálatos és megdöbbentő ez az el­múlás, mert ppgyon emberi és nagyon tragikus. Hatalma csúcsán, do tervei kezdetén kellett elmennie onnan, ahová csodálatraméltó tudással és fel- készültséggel, évtizedes kitartással és energiával, tisztán a saját erejére tá­maszkodva felküzdötte magát. El kellett mennie onnan, ahol még sokat alkothatott volna, ha le nem svőzi “a halál. Ahogy korai végére és ezzel kap­csolatosan egész életére gondolunk, vissza kell emlékeznünk árra, hogy ez a kiváló ember, aki oly sok jót akart tenni, aki magyar volt iáig és vérig, aki féktelen energiákat hordott magában, akinek mfiködését egész Enrópa érdeklődése kisérte, akinek a végső tisztességet Hitler, a német birodalom vedére személyesen adta meg, akinek az özvegyéhez Viktor Emánuel olasz király intézett rész- véttáviratot, innen, a mi vármegyénk­ből sarjadt ki és magasba ívelő pá­kájának jelentős állomásain is híven ragaszkodott a szülőfalu rögéhez, a kis faluban élő egyszerű rokonai. Erről a ragaszkodásról tett tanú­bizonyságot akkor is, amikor az 1930. évi október hé 29 én, mint honvé­delmi miniszter lejött Mnrgára, dísz­polgári oklevelének átvételére és az üdvözlésre adott válaszában bepillan­tást engedett a leikébe, hogy lássa mindenki, miképpen szereti szülő- ‘ fainját, miképpen emelkedett a ma­gasba és hogy az ő származásán keresztül tisztelje mindenki a népben szunnyadó erőket* — „Szivem teljes melegével ra­gaszkodom — úgymond —• ehhez a községhez, ahol boldog gyermekkorom legszebb éveit töltöttem, ahol atyám­tól a betűvetés tudományát tanultam, ahol anyám révén annyi rokonom Tan. Ez a fain tavasszal ngy néz ki, mint egy virágoskert s ha az eget akarjuk látni, a magasba kell innen nézni. Aki ebből a völgyben fekvő faluból ki akar jutni, annak meg kell edzeni az izmait, erejének kell lenni, hogy le tudja küzdeni az utak emelkedésének nehézségeit. Azt aka­rom ezzel mondani, hogy aki az országos politikába akar bekap­csolódni, annak erőre kell szert tenni, hogy eredményeket érhessen el Bár ezt vallom életem folyására és bár ki kell jelentenem, hogy ide most nem mint miniszter jöttem, ' hanem mint ennek a virágos, kedves fainnak a gyermeke, aki hálát adok, hogy annakidején kenyeret adott az atyámnak: mégis hangot kell ed nőm a politikának, a falu politikája programjának, kijelentve, hogy csak az a nemzet lehet erős, amely poli tikájában a gazdatársadalomra, éle­tében pedig a fainra támaszkodik. Ennek a falunak a lakossága német anyanyelvű ugyan, de itt mindenki tudja, hogy a törökök által kipnseti- tott magyarok utódaként lakik e helyen, ahol mindenki magyarnak is tartja magát és szeretettel dolgozik a magyar haza naggyátátelén, együtt a magyarsággal. Ebben a fainban születtem én mint egy régi magyar nemesi család sarjának és egy sváb parasztasszonynak a fia. ügy érzem, hogy az én szárma­zásom azt szimbolizálja, hogyha 0 magyar politikus politikát, va­lódi politikát akar csinálni, an­nak a gótikusnak is le kell száll­nia a földhöz, hogy eredménye­ket tudjon feltnutatni. Én a pol­gári Magyarországnak, a népi- és középosztálgu Magyarországnak vagyok a politikusa. Ahogy most idejöttem, vissza­emlékezem minden egyes akác­fára, minden egyes jegenyére, min­den egyes utkanyarnlatra, amelyek mint njabb emlékek, összesüritre tolulnak gyermekkorom emlékeiként elém. Úgy szomjnhoztam ezeket az emlékeket, mint a Szahara szomjas vándora az oázist és akkor, amikor ezek az emlékek előttem felnjnlnak, újból fogadást teszek, hogy nemcsak magamért dolgozom, hanem ezért a hazáért és benne Tolna vármegyé­ért, valamint azért a kis faluért. “ Milyen boldog volt ekkor Gömbös Gyula és milyen örömmel ölelgette rokonait, gyermekkori barátait. Aki ennek a napnak az eseményeit Mur- gán végigélte, az tanúságot tehet róla, mennyire szerette a miniszter- elnök Bzülővármegyéjét, amelyet mély gyászba döntött korai halála. Európa egyik legjelentősebb ál­lam fér fiát vesztette el Gömbös Gyulában, állapítja meg róla a világsajtó. Az egéss német sajtó napokig foglalkozott Gömbös Gynla állam- férfiúi érdemeivel és alkotásaival. A legtekintélyesebb lapok: a Germania, a Völkischer Beobachter óbb többi sok-sok német újság mind megálla pitották, hogy halálával Magyaror­szágot milyen nagy gyász érte. Az olasz lapok szerint benne a lehető legszerencsésebben találkoztak a ka­tonai és a diplomáciai erények és halálával * nemzetközi politikai élet egyik legkiválóbb alakja tűnt el az élők soraiból* A francia újságok azt írták, hogy a Duna vidék egyik leg­erősebb egyénisége száll vele sírba, a londoni lapok, mint a bolsevista­ellenes front kipróbált harcosát em- ! ütik, Varsó ^ a magyar nemzet újjá- | születése bajnokának mondja, Genf | pedig az uj Magyarország nagy erős- { Bégének, Szófia az igazság haroosának. ■ A nagy halottat a legnagyobb em- | bereknek kijáró gyászpompával bu- OBUitatták Németországban, Ausz­triában és fájdalmas gyássaal fogadta őt Magyarorsság, melynek fővárosa utoáin tízezrek könnyeitek ko» porsója láttára. Az országgyűlés kupolacsarnokában ravatalozták fel azt a férfiút, aki Tolna vármegye szülöttei kösül a legmagasabb kösjogi méltóságot érte el. Selyem nemietisiinü zászló takarja a volt magyar miniszterelnök kopor­sóját. A koporsó fejénél hatalmas kérésit hirdeti nemzeteknek és egye­seknek egyaránt, hogy minden szen­vedésnek és küzdelemnek egykor vége szakad, de egyúttal azt is, hogy lesz feltámadás. A család, a Kormányzó, Mussolini, Hitler és a magyar poli­tikai és társadalmi élet kiválóságai­nak, valamint a külföldi képvisele­teknek koszorúi borítják a ravatalt. Az utcán az eső dacára sok-sok ezer ember áll nyugodtan sorfalat, hogy egy pillanatra elvonulhasson az előtt a koporsó előtt, amely Gömbös Gyu­lának, a falusi tanité fiából a leg­magasabb köijogi méltóságot elértnek, sokat küldőnek, sok dicsőséget, do a végén rendkívül sok szenvedést io átélt, élte delén tragikus gyorsaság­gal elhunyt férfiúnak hűlt tetemét takarja. Egyszerű ruházatú, szegény emberek vannak eaen utolsó tisztes­séget megadék sorában túlsúlyban, akik a résavét igaz érzésével vonul­nak el a koporsó előtt óa kulcsolják össse kezüket, mondanak el egy rövid imát, mert a kupolacsarnok díszes pompájában is azt éráik, hogy a ra­vatalon ennek az országnak egy oly fia alussza a megbékélés álmát, aki­nek minden gondolata, érzése és aka­rata az volt, hogy meggyógyítsa a trianoni sebeket, felszántsa a szegé­nyek és szükölködők könnyeit és a letiport országot és annak nyomorú­sággal küzdő legkisebb embereit el­vezesse a boldogabb jövendőbe. A szülővármegye részvéte A miniszterelnök váratlan halálhíre mély megdöbbenést és fájdalmat oko­zott országszerte és ez a fájdalom fokozottabb mértékben érte a nagy ember szülővármegyéjének, Tolna vármegyének közönségét. Dr Perczel Béla alispán a tragikus elmúlás rádión való közlése után nyomban intézke­dett, hogy a vármegye székhelyén éppúgy, mint minden községben is tűzzék ki a gyászlobogót a középü­letekre, a halálozás és temetés napján a kocsmai és vendéglői zárórát éjjeli 12 érában állapította meg és intéz­kedett aziránt, hogy ezeken a napo­kon mindennemű mulatság elmarad­jon. Egyidejűleg részvéttáviratot inté­zett az alispán a megboldogult vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök özve­gyéhez, valamint édesanyjához is, kifejezve nekik a vármegye törvény- hatóságának együttérzését. Tolna vármegye tizenöt tagú kül­döttséggel szándékozott magát a par­lament kupolacsarnokában tartandó szombati temetési szertartáson kép­viselni. Az alispán azonban azt an értesítést kapta a temetés rendezősé­gétől, hogy a helyiség korlátolt be­fogadóképessége miatt öt küldöttség» tagnál többnek nem tudnak helyei biztosítani. Ezért a dr Perczel Bála alispán vezetése alatt a fővárosba utazó küldöttség tagjai: vitéz Vendel István polgármester, gróf Appongi Rezső ny. főispán, dr Bernáth Béla és Dörg Frigyes m. kir. gazdasági főtanácsos lesznek. Az alispán pénteken délelőtt tetto le a vármegye közönségének kék­piros szalagos gyönyörű koszorúját a ravatalra. A koszorú szalagjain a következő felírás van: » Tolna vármegye nagynevű szü­löttének— a vármegye közönsége.» Murga község nagy szülöttének temetésén. alatt áll. A lakosáig fájdalommal si­ratja nagy szülöttét, akinek a teme­tésén háromtagú küldöttséggel jelenik meg. £■ a három küldött ségi tag a. koporsó előtt haladva visii majd a murgai földet, amelyet a miniszter- elnök koporsója alá helyeinek, hogy a szülőföld hantjain pihenjen Mar gyarorsiág nagy halottja: vitéi Göm­bös Gyula miniszterelnök. Egyes szám ára 12 fillóra Murga községet, a virágos völgyben fekvő bájos falucskát, amelynek örök büszkesége less, hogy miniszterelnö­köt adott az országnak, a legmélyebb gyászba borította a rettenetes csapás. Nemcsak a középületeken, hanem sok magánházon is fekete zászlót lenget a szél és a község apraja-nagyja ennek az egész Európában fájdalmas szenzációt keltő eseménynek a hatása Szekszárdi kegyelete. Vitéz jákfai Gömbös Gyula mi­niszterelnöknek, mint ;Ssekssárd me­gyei város díszpolgárának a temeté­sén a vármegye küldöttségével együtt jelenik meg vitéz Vendel István polgármester, aki intézkedett, hogy a nagy halottnak a képviselőház ku polacsarnokában levő koporsójár* a város színeivel diszitett koszo­rút helyezzenek a szalagon eszel a. felírással: f Díszpolgárának kegyelettel' — Szekszárd megyei város közön­sége.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom