Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-07-11 / 55. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 julius U, Pala* és cserépfedést legolcsóbban készít MECHTL BÉLA Snkszirdi Mátyás király-utca 34. Aranyéremmel kitüntetve lánki ssőlőforgatáa kőiben előkerült elrejtett éksserkésslete. Ei a föld— küii tengeri kagyló* éksser annak­idején évezredekkel eieiótt csereke­reskedelem révén kerUlt ide. Len* gyelen ia találtak hasonlót, amely a tridacna gigáéból késiült. Ha vélet­lenül a maaenmőr tudomást nem sze- rei róla, akkor még ma is gyerek* játéksser volna. Meglepően gaidag a muzeum bronzkori anyaga. Sajnos — mondja ssinte keseregve dr Mozsolics Amália, — hogy a siakember nem foglalkozhatik velük Úgy, ahogy kellene, mert a régebbi depotleletek és urnasirok anyagából ai össietar tóié kát már csak résiben lehetett megállapítani és igy hiány­aik a bronitárgyaknak a velük együtt talált kerámiákkal való összefüggése. Csodálatosan sok és síép bronzkori anyag kerUlt a szekszárdi múzeumba Sientandrásról, Bölcskéről, Tolnané- medíről, Usdrél, Murgáról, Rácegres- ről, Kápolnapusztáról és nagyszerűek -ezek a kerámiák — mutat ai alsó* nyéki és medinai leletekre. Hallstattl ös kelta anyag. Méltóképpen van képviselve a hall- itatti anyag is, a vasanyag siaksie- rüen, kitünően preparálva és a vas­anyagok a végpusztulástól rozsda­mentesítéssel megvédve. Nem győ­zöm eléggé bámulni a nagyon síép kelta anyagot — veiet tovább a mu­zeum termeiben tudós kisérőnőm. A kakasdi figurális függőedény, a bölcs­kei fibula a maga nemében olyan elsőrendű, hogy kevés muieum di­csekedhetik ilyesmivel. A leltárát tanulmányoiva ait lá­tóm, hogy a muzeum a leletek 80 száza* lékáról tanítók ós Iskolás gyer­mekek róvón szerzett tudomást. Ei mindenesetre a vármegye fejlet tebb kultúrájára vall. Aminthogy emellett biionyit ai is, hogy értesü­lésem sierint a vármegyében nagy érdeklődéssel viseltetnek a muzeum ügyei iránt és örvendetes, hogy az alispán is nagy megértéssel támogatja ennek a kultúrintézménynek a fej­lesztését. Sajnos aionban, hogy nincs elég páni arra, hogy ebben a lele­tekben oly gazdag vármegyében min­den telepet fel lehessen tárni, illetve minden leletet meg lehessen vásárolni. Sokat jelent egyébként a múzeum­nak, hogy a régi otromba fekete szekrények helyett lassan-lassan uj, modern szekrényeket lehet csinál­tatni. Nagyon érdekes és európai mu­zeális viszonylatokban is feltűnést keltő a muzeum egyik legújabb szer­zeménye a hallstattl korból származó ká­nyái urnakocsl. Ezt Kánya község határában nem­régiben az eke dobta ki. Négy cbb- répkeréken mozgó urna ez, amely­nek alja össze van építve a két ke­rékpár tengelyével. Az egész égetett agyagból van és bár eltört, rekon­struálható volt. Magyarországon agyagból készült ilyen teljes készletet nem találtak. Máshol sem. Bronzból való urnakocsi xKALÖ 11 A* SZÉN- ÉS TŰZI FATELEP, SZEKSZÄRD az evangélikus templom mellett |B* Telefon szám: 117 'PB Pécsi kőszénbányák és Pécsi kokszmOvek kerületi elárusító helye gp" Legolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa előkerült az erdélyi Szászvároson. Azt Bécsben őrzik. Ugyanolyant ta­láltak Slrettwagen. Németország és Skandinávia területén szintén leltek egy két darabot. Sopronban van ha­sonló, de annak csak az edénye ke­rUlt elő. A kányái leletnek az a különös fontossága, hogy mig eddig nem is­merték ezeknek a tárgyaknak a ren­deltetését, az itt talált edény tartal­mából megállapítható volt, hogy te­metkezési urna. Mert mig Német­országban a régiségbuvárok az ott élt néptörzsek tavaszi mítoszaival hoz­ták összefüggésbe ezeket a kereke­ken járó edényeket, addig a kányái lelet alapján hitelesen megállapítható, hogy az edény elégetett ember ham­vait foglalta magában, tehát nyilván­való, hogy a temetési ritus szolgála­tában állt és értelme az, mint a wi- king urna-ladiké, vagy a görög és római mithológia Cháron csónakjáé, amelyen az elhunyt lelke átutazik a másvilágba. Ez a kocsis temetkezési mód dívott, mint a hasonló, de nem teljes leletekből megállapítható, Re- göly és Bölcske környékén is. A középkori magyar anyag a maga helyi vonatkozásaiban szin­tén igen érdekesen van képviselve és még sok meglepetést tartogatnak ezen a téren a sárközi ásatások. Nagy re­ménnyel biztatnak ezek, mert hiszen Ete eddig feltárt anyaga nyomán azt lehet következtetni, hogy onnan még sok magyar kultúrtörténeti dokumen­tum kerül majd elő. Szek8zórd múltja a céhek emlékeivel és néhány város- történeti okmánnyal szerepel. Minden­esetre jó volna, ha mindazok, akik családi, vagy egyéni emlékekként őriznek ilyeneket, odaajándékoznák, vagy letétként adnák a múzeumnak, amely nemcsak szakszerűen megóvná, de a tudomány Bzámára is hozzáfér­hetővé tenné ezeket a most csak egyesek által ismert, Bokszor talán igen fontos eseményekről tanúskodó adalékokat. Garay János emlékei az irodalombúvároknak állanak itt rendelkezésre. Mindennapi bútorai, használati tárgyai itt inkább csak kegyeletes emlékeztetők a közönség számára SzekBsárd nagy poétájáról. Azok azonban, akik szellemtörténeti szempontból érdeklődnek Garay iránt, itt megtalálhatják Írásait, leveleséséti olvasmányait és feljegyzéseit, amelyek bepillantást engednek a költő gon­dolatvilágának a kialakulásába. Ezt a környezetet díszítik a szek­szárdi és vármegyei művészek képei és szobrai. A néprajzi gyűjtemény a maga gazdagságával nagy értéket képvisel ennek a vármegyének a ha­tárain túl is. A sárközi ősfoglalko- zásokkal kapcsolatos tárgyak, a la­kás és konyhafelszerelések, valamint a textilkikészítés eszközei szinte tel­jesek. Engem, mint nőt — mondja lelkesen dr Mozsolics Amália — a tulajdonképpeni szakmámon túl ezek a sárközi női kézimunkák érdekel­nek és leptek meg leginkább. A ma­gyar napisajtó és a művészeti folyó­iratok közléséből volt tudomásom ró­luk, de nem hittem volna, hogy ilyen gazdag ez az anyag. A sárközi népművészet itt őrzött óriási gyűjteményét — mint a muzeum leltárából látom — év­tizedek szorgos munkájával, nagy hozzáértéssel és szeretettel Kouách Aladár, ennek a múzeumnak volt igazgató őre és Wosinszky Mórnak a lengyeli leletek feltárásánál is volt munkatársa szerezte össze. Én, aki ismerem az európai nagy múzeumok hasonló vonatkozású gyűjteményeit, megállapíthatom, hogy a Kouách Aladár által gyűjtött anyag értéke felbecsülhetetlen és egyik másik da­rab szinte pótolhatatlan. Különösen becsesek a sárközi himzések legró gibb emlékei, a halotti vánkoshéjak. Összehozta itt Kouách Aladár a sár­közi csodaszép főkötők 200 legszebb példányát, amelyek bármety nagy nyilvános gyűjtemény féltett kincsei volnának. Ha annak idején nincs Kovách Aladár, nem Irányul rá a figye­lem a sárközi népművészet pá­ratlan értekeire. ö ismerte fel legelőbb, mit jelen­tenek ezek a népi himzések a nem zeti kultúra és a művészi múlt szem­pontjából. Mindenkit megelőzve ő fog­lalkozott ezzel az anyaggal, mint tu* dományos értékkel, ő foglalta rend­szerbe, ő gyűjtötte össze nagy lelke­sedéssel, hazafias érzéssel és az ő kutatásai alapján tudja a világ a sár­közi népművészetről azt, amit mások közzéadtak.- A szekszárdi museum VILÁG­HOZ! Igazgató: KRENNER JÓZSEF Szombat, julius 11. Vasárnap, julius 12. Vasárnap délután 3 órakor a hely ár 40, 60 és 70 fillér POLA NEGRI főszereplésével: NAZURKA Az előadások kezdete: hétköznapokon: */*7 és 9 . órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5,7 és 9 órakor Rendezte: Willy Forst Főszereplők: Pofa Negri, Albert Schönhals és Inge Theek MAGYAR VILAGHIRAD6 Pályázati hirdetmény. Ipartestületlink jegyzi állására pályázatot hirdetünk.-. Sajátkeaüleg irt kérvények Szabó Gyula iparteatületi elnök, Szeksaárd Beserédj István-utca 36. szám, cí­mére Julius hö 15 én este 8 éráig adandók be, hol bővebb felvilágosi, tás is kapható, 48J őrzi az ő cikkeit, tanulmányait, ta­nulmány vázlatait, amelyek alapján tollba mondta Malonyay Dezsőnek mindazt, ami az illusztris szerzőnek a magyar népművészetről közzéadott könyvében, mint a sárközi népmű­vészet ismertetése megjelent. Malonyay könyvének ez a tekin­télyes része szóról szóra Kovách Aladár szellemi terméke. Egész kipirulva, igazi magyaros lelkesedéssel és olyan szakértelemmel magyarázgatja, mutogatja dr Mozso• lies Amália a muieum sárközi kin. cseit, mintha a népművészet volna ai igazi szakmája és folyton azt han­goztatja, hogy Kouách Aladár mű­ködésének az eredményeképpen figyel­tek fel az egész országban a aárkösi népművészetre. Az ő hervadhatatlan érdeme, hogy ezt a haldoklásnak in­dult hímző művészetet fel lehetett ele­veníteni. Hiszen akkor, amikor már csak egy asszony foglalkozott ezsel a hímzéssel, Kovách Aladárnak a múzeumban levő gyűjteményét vet­ték elő mintának és annak a nyo­mán kezdtek dolgozni úgy régebben, mint a most nagy lelkesedéssel, ön­zetlenséggel és hazafias buzgalommá rendszeresített sikeres tanfolyamokon. Mi, az ország határain kívül élű hozzáértő magyarok talán jobban és világosabban látjuk, — úgymond a művészettel és művészettörténettel i» sokat foglalkozott nagytudományn kisasszony — hogy a sárközi nép művészi fogékony­ságát és nagyszerű művészi ős- erejét illusztrálja ez a hímzés, amelyet végeredményben idegenből ideszármazott ornamentikából, a re­neszánsz virágdíszből fejlesztettek a tizenhetedik század folyamán akép- pen, bogy azt a nép művészi haj­lamú kiváló asszonyai az úri oss- tálytól vették át és a maguk spe­ciális ízlésével egészen áthasonítot­ták olyan eredetivé, hogy az szinte példátlan szépséget és értéket jelent. Kőkori kerámiái emlékek tannl- mányozására jöttem a szekszárdi mú­zeumba — végzé rendkívül élveze­tes és tanulságos felvilágosításait dr Mozsolics Amália — és én, aki ké­szülő könyvem számára közel siái fényképfelvételt készítettem az itt őr­zött őskori ritkaságokról, majdnem az egész sárközi anyagot lefotogr* fáltam a magam gyönyörűségére. £■ ha időnként előveszem ezeket a kő* pékét, éppen olyan meghatottság­gal gondolok majd a szekszárdi muzeum kincseire, mint amilyen bá> Iával emlékezem meg azokról a rág elhunyt lelkes tudósokról, akik 0*1 a gyönyörű anyagot összegyűjtötték és akiket én csak munkájuk ered; ményéből ismerek. Eszel elváltunk a nálunk járt elő* kelő muzeumazakértőtől, akit — értesülünk — eddigi tudományos mő* ködése alapján a dólafrikai Trans*- válba és a dél amerikai Argentiniáb* is meghívtak egy muzeum gyttjtenlá- nyének a szakszerű feldolgozására éá örömteli kötelességet teljesítünk, an>>| kor a szekszárdi museum kinoaeir^ széló fejtegetéseit megismértethetjH* vármegyénk közönségével is. —k>

Next

/
Oldalképek
Tartalom