Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-07-04 / 53. szám
XVII!. évfolyam 53. szánt Szekszárd, 1936 Julius 4. (Szombat.) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerlceazt6ség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Elófizetósl difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. OEt Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filier, Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-.'ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerUI, A Tolnamegyei Újság olvasóihoz Újságunk 1919 szeptember 21-i számában a felelős szerkesztői tiszt elvállalása alkalmával a következőket irtam: „Sokszor tapasztaltam, hogy az akarat tisztasága és erőssége pótolja a rátermettséget, az én akaratom tiszta és erős, tán az Isten segedel. mével és munkatársaim szeretetteljes támogatásával az ideig-óráig rám- bízott munkát becsületesen el tudom végezni.u Ez a néhány sor jut eszembe, amidőn a főszerkesztői állástól megválva búcsút veszek újságunk olvasóközönségétől. Az ideig-óráig vállalt munka 17 éven keresztül tartott. Nem hiányzott ebből a 17 évből a küzdelem, amelyben nem egy sebet kaptam, bár azért volt abban gyönyörűség és élvezet is. Hogy az erős akaratommal és tiszta szándékommal be tudtam e váltani azt, amit tőlem lapunk olvasóközön, sége várt, nem tudom, de abból, hogy sokan kitartottak lapunk mellett az első órától a mostani napokig, azt a következtetést vonom le, hogy olvasó- közönségem elnéző volt, de azt is, hogy elfogadta, mely szerint az újságírás mesterségében szándékom mindig tiszta és önzetlen volt. A kért isteni segedelem, úgy érzem, nem maradt el és munkatársaim lelkesedésével az újságírásban elfogadható munkát végeztem. Most, amikor érzem, hogy a 17 évig tartó küzdelembe belefáradtam és visszaadtam főszerkesztői tisztemet megbízóimnak, hálás köszönetét mondok a Tolnamegyei Újság olvasóközönségének és a lap belső és külső munkatársainak. Az elsőknek jóakarata, a munkatársaknak támogatása tette lehetővé, hogy 17 évig bírtam azt a harcot, amelyet egy újságszerkesztés jelent. Mindig oly eszmékért küzdöttem toliammal, amelyek, úgy véltem, a nemzet jobb jövendőjét vannak hivatva előkészíteni és lapommal mindig ott állottam, ahol e megmaradt kis nemzet vallási és társadalmi békéjéért, kulturális és gazdasági érdekeiért kellett küzdeni. Nem egyéni érdekek és nem személyek indokolatlan támogatása irányított és igy ellenfeleimet sem személyükben kívántam támadni. Mindig nyíltan és szembe hadakoztam azokkal, akik tőlem és lapomtól eltérő politikai és társadalmi irányzatot képviseltek. fis amikor leteszem a toliamat, hogy egy nyugodtabb élet küszöbét lépjem át, elfeledem a kapott sebeket és arra kérem ellenfeleimet, hogy ők is bocsássák meg azokat, amelyeket sohasem rossz és ártó szándékkal, de az általam helyesnek tartott eszmék .szolgálatában voltam kénytelen osztani. Nem keresem most, hogy a 17 év harcában kinek volt igaza. A mai idők különösen nem alkalmasak arra, hogy a politikai és a társadalmi életben a gyűlölet kerüljön felül. Annyi nehézség és megpróbáltatás vár még erre a kis nemzetre és annak minden fiára, hogy nem engedheti meg sem nagy, sem kicsiny, Bem öreg, sem fiatal, hogy a szivekben nagyobb legyen az egymást gyűlölő, mint a szerető érzés. Haladhatunk különböző utakon, de a cél egy kell hogy legyen : minden akaratunkkal, tudásunkkal és nemes érzésünkkel a nemzet jobb jövendőjéért való küzdelem. Ebben a küzdelemben alá kell rendelni mindenkinek a maga személyét és érdekét. Az emberekben , nagyobbnak kell lenni az alázatos | Ságnak, mint a büszkeségnek, kisebbnek a hiúságnak, mint a mások értékelésének. Kitartóbbnak kell lennünk a munkában, megértőbbeknek a szociális szükségletek meglátásában, kevésbé önzőknek, de áldozatkészebbeknek a terhek viselésében és mások, a rászorultak megsegítésében. Csak ezekkel az erényekkel állhatunk meg a körülöttünk zúgó viharban, CBak ezek segítségével érhetjük el azt, amiért minden igaz magyarnak naponként imádkoznia kell. Fogjuk meg és szorítsuk meg tehát egymás kezét. Ebben a kézszoritás- ban legyen önérzet, nyíltság és őszinteség és legyen bent az emberi erények legszentebbje, a szeretet. Ezzel az érzéssel köszönök el olvasóközönségünktől, munkatársaimtól, barátaimtól és volt ellenfeleimtől. Schneider János. A buzakérdés és a titkos választői ok A költségvetési vitával a felsőház is végzett és ezzal a politikai élet valóban elérkezett a nagy szünidőhöz. Az utolsó tárgyalási napot jelentőssé tette az a ritka körülmény, hogy hat miniszter szólalt fel és mindenik felelt azokra a beszédekre, melyek tárcájuk köreit érintették. A legnagyobb figyelmet — természetesen — Darányi Kálmán miniszterelnökhelyettes felszólalása keltette, kiemelve annak az örvendetes ténynek a jelentőségét, hogy a vitában rászívott szónokok csaknem minden kérdéshez hozzászóltak, még pedig minden pártszempont elkerülésével, úgyhogy ezért külön köszönetét is tolmácsolta a felsőháznak. Válaszolnia kellett minden kérdésre, amely a vita során felmerült s ahol a kérdés feleletet is igényelt. Felelt tehát azokra a kérdésekre is, melyek a földmivelésügyi minisztériumot érintették s amelyek azt a kérdést akarták tisztázni, vájjon a jónak ígérkező búzatermés nem hozza e nehéz helyzetbe a termelő gaztársadalmat, valamint a kormányt is s nem lesz-e kitéve a magyar búza váratlan meglepetéseknek mind magát az árat, mind pedig az elhelyezést illetőleg. Határozott választ adhatott és ez csak megnyugtathatja a termelőt s az egész gazdatársadalmat egyaránt. — A római egyezményben érdekelt nrszágok bizonyos előnyt biztosítanak nekünk búzánk átvételét illetőleg. De ezenkívül másfelé is folynak tárgyalások, így — többek kö- zött — Svájccal is, amellyel szintén sikerült a megállapodás, még pedig mennyiségszerüleg is, úgyhogy Svájc másfélmilló métermázsa búzát vesz át tőlünk. Ez azonban még mindig nem jelenti a tárgyalások beszüntetését másfelé. Ezeknek a tárgyalásoknak az ered I ményeképpen meg lehet állapítani, hogy ma már a msgyar kormánynak a terméski vitelt illetően jó kilátásai vannak. Beszélt még a miniszterelnök helyettese az állatkivitelről is, rámutatva a nehézségekre, melyek e téren mutatkoznak s amelyeket csak úgy lehet leküzdeni, ha — amint mondja — a kivitelt lebonyolító tényezők együtt működnek. Örömmel állapította meg Darányi, hogy ha a tavalyihoz viszonyítva szarvasmarhakivitelünkben bizonyos csökkenés állott is be, ezzel szemben örvendetesen emelkedik a lókivitel, ami lótenyésztésünk fellendítését hathatósan szolgálja. Mindez szigorúan szakkérdés ugyan, de mivel a földművelés minden mozzanata kihatással van az ország egész gazdasági életére, minden oldalról csak megnyugvással vehetik tudomásul, hogy ma már a főbenjáró kérdésekben nem érhetik olyan kínos meglepetések gazdatársadalmunkat és a mezőgazdaságot, mint amilyeneknek az a római egyezmény aláírása előtt ki volt téve, amikor maga a buzakérdés is a megoldatlanok közé tartozott s teljesen ki volt szolgáltatva a spekuláció kapzsiságának. Mint a miniszterelnök helyettesének. más politikai kérdésekkel is kellett Darányi Kálmánnak foglalkoznia. Noha az volt az álláspontja, amint est önmaga még a képviselőházban kifejtette, hogy a Gömbös Gyula miniszterelnök betegszabadsága alatt tartózkodjék a törvényhozás mindkét háza a politikai kérdések vitatásától s maradjon szigorúan a szakkérdések terén s ha ezt a törvényhozók mind a két Házban többé-kevésbé be is tartották, mégis elhangzottak olyan kijelentések is, amelyekre választ kellett adnia Darányi Kálmánnak. A pártszerveskedést feszegette egynéhány felsőházi felszólalás. Ezekm válaszolt is Darányi Kálmán, mégpedig — ahogyan a magyar nép> szokta mondani — röviden és velősen. Azt mondja a miniszter: — Az csak természetes, hogy a. titkos választójog behozatala előtt minden polgári párt szervezkedik^ még pedig a maga módja szerint. És itt, „a titkos választójog behozatala előtt0 ez a fontos. Ezen van a hangsúly, bizonyítva a kormány J lerögzített álláspontját: a titkos vá- I lasztójog mellett. A nemzet erkölcsi Ideáljai ős az Iskola sűlyos feladatai A negyvenéves szekszárdi reál- gimnázium idei harmincéves találkozóján dr Stolpa József királyi közalapítványi főigazgató immár harmad- ízben tartott mindig figyelemreméltó megemlékezést. Ás öregdiákok mostani ünnepélyén a többek között az alábbiakat mondotta : „Mindkét előző alkalommal ugyanabból a körből választottam felszólalásom tárgyát, annak az embernek a szívósságával, aki nem tud belenyugodni nemzeti életünk katasztrófába sorsfordulatába s keresvén a bukás okait, a felismert igazság fanatikusaként minden alkalmat megragad arra, hogy belekiáltsa a köz- tudatba a lelki megújulás szükségességét. Egy jobb, tieztultabb világ után áhítozom, amelyben a nemzet minden életnyilvánulása egy magasabb erkölcsi életelv uralma alatt áll olyan férfiak irányítása mellett, akik a közérdek szolgálatának önzetlen és j önfeláldozó apostolai tudnak lenni s akiknek példaadása kiváltja a nemzet egészének lelki világából a benne rejlő szellemi és erkölcsi erők teljességét. Azt mondhatná valaki, hogy es elérhetetlen ábránd, mert az emberi gyarló természetet megváltoztatni nem lehet s hogy „az ember embernek a farkasa0 marad örökké. Én mégis azt hiszem, hogy jaj annak a nemzetnek, amely lemond erkölcsi ideáljairól és halálra van ítélve az a nemzet, amely létének válságos óráiban* nem tud magából kitermelni önfeláldozó lelkületű apostolokat. Mindaz,, ami a legutóbbi időben az emberisége életében szemünk előtt lejátszódik* megerősít ebben a meggyőződésemben. Szemünk előtt két óriási világi- áramlat van kialakulóban, amelyek homlokegyenest ellenkező életszemléletben alakulnak s egymással hovatovább gigantikus harcra fognak kelni. Az egyik irány az emberiség, életének berendezkedését merőben, anyagelvüségre, a materiális— az Egyes szám ára 12 fillére
