Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-05-30 / 43-44. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 május 30. jjecsodfflkononb-------ha a természetes hullámot teljesen helyettesíts tartós hullámunkat látja. Ön is meggyőződhet hölgyfodrász JO^rglJC^haifestőnél Ingyen semmit sem kaphat, — de pénzéért elsőrendű munkával gonn- tdljuk bizalmát I koomui Szépségápolás, hajfestés, tartós hullám. (Még ma jegyeztesse elfi magát) Szekszárd, Plrnltzer - ház. különbség nélkül a legnagyobb tetszést váltották ki. Teljes tisztelettel: Schatz József válasitókerületi pártelnök, Sántha Gergely vker. párttitkár, Ambras Pál köss. pártelnök, dr Mann Jóisef ügyvéd, Kilián Béla gyógysieréss, Ssemerédi Miklós NÉP v. titkár, Kálnai Béla főjegyző, Söllei Pál iparos, dr Hajós Ödön orvos, Gösz Já nos gazdálkodó, Somogyi Jóisef közs. elöljáró, ifj. Kataner János gazdálkodó, Cseh Gáspár vendéglős, Pesthy József gazdálkodó, Ipolyi Móric kereskedő, Kántor Antal kereskedő, FrUhwirth Ferenc géplakatos, ifj. FrUhwirth Ferenc géplakatos, Balogh József gazdálkodó. Meghalta MMím... — Elbeszélés. — Irta: Földes László. A napi postám között akadtam rá a szomorúságot árasztó gyászjelentésre. Meghalt a nagyapám. Bögtön elhatároztam, elmegyek a temetésére. Szegény nagyspa, még élhettél és 'őrülhettél volna a sok unokának. Volt még időm az elutazáshoz, ültem íróasztalomnál és hátrapillantottam életembe nagyapó férfias javakorára és az én tacskó időmre. Az emlékek előbukkantak a feledés homályából, ledorongolták agyamról a robogó, kavargó élet ködporát, élni kezdett a halottnak vélt múlt. Láttam az öreg urat ezttstfogantyus ébenfa botjával sétálni a Somos grófok vadas- kertjében, majd még előbb puskával vállán eltűnni vadkacsavadászatra a falunk alatt ringó nádtengerben. Caró kutyája is kitemetkezik a hátsó nagy udvar állatpanteonjából, hova emberöltőn pedigrés ebek tértek örök nyugovóra. Emlékszem, Carónak még airkövet is állítottunk a tiszttartó gyerekekkel és krétával ráírtuk az öreg ur előttünk sokszor hangoztatott mondását a bizonyos sánta kutyáról és a hazug emberről. Amikor nyáron nagyiéknál voltunk öcsémmel, sokszor megérdemelten duzzogott hazugságunkért, mellyel rendesen valami meg nem engedett csinytevést igyekeztünk palástolni. Nagyon szerette az igazmondást és égbekiáltó bűnöket meg tudott bocsájtani a mindent bevalló, nem kertelő embernek. SokBior mondta: „Ezt az embert szeretem, igazmondó.“ S utálta a hazugot, a hímező hámozó népséget. Istenem, de jó ember voltál te nagyapám I Van-e a mostaniak között hozzád sok hasonló ? Ceruzámmal doboltam az asztal piros posztóján, az emlékek kiterítve táncoltak előttem, mint a dobra szórt papir-gom- bócok. Az emlék- szeletkók körül j kitáncolt egy jókora s ahogy gondo- | latkéssel boncolgatom, gyermekkorom i színes képe elevenedik fel előttem. } Tizenhárom éves korom rttgyfa- I X1 KALÓRIA* SZÉN- ÉS TÜZIFATELEP, SZEKSZARD az avangallkuz templom mellett IC Telefon szám: 117 'Pfi Pécsi kőszénbányák és Pécsi kokszmfivek kerületi elárusító helye ggr Legolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa "•S kaszté márciusában rikácsoló hanga tánctanár jelent meg városunk gimnáziumában, melynek én is tanulója voltam. A nagy tizpercben pedellus ur ő kegyelmessége diszkréten ordi- bázta be minden osztályba: „Tessék a díszteremben összejönni urfícskák I“ A teremben, melyet az intézet tanárainak portréi díszítettek — nyilván azért volt díszterem — még mindig azon gondolkodtam, miért nem vágtam oda latin tanáromnak, hogy az illető mondatban „accusativus cum infinitivo“ helyett ablativus absolutus rejtőzködik. Ma ugyanis igy szólt hozzám ; „No felebarátom, ha ebben a mondatban találsz ilyen esetet, akkor veszek neked toronyórát, aranylánccal I“ Ezen a nagyszerű aranyköpésen vigyorogtam, mikor kellemetlen férfihang kedveskedett felénk a dobogóról. Kenetes szavakkal me sóit a tánc szükségességéről, mint korunk egyik legkedvesebb szórako zásáról, továbbá a bizonyos illemről, mert mellesleg ő illemtan-tanár s ugyebár jómegjelenéstt „uraknak“ pl. előírásosan kell viselkedni teszem fel az asztalnál hölggyel szemben stb. stb. Nagyszabású tanfolyam kezdődik és Lax mester szívesen lát mindenkit a hat forint tandij lefizetése után. Bolondos fejemben polkagyorsaságu sasszélépésekkel robogtak az etikett után sóvárgó vágyak. Persze odahaza szólni sem mertem, ismerve atyám szigorát. Különben is az öregem, mint később kitudódott, sohasem kedvelte a táncot és édesanyám mindig medvetáncosnak léptette elő, ha megcsendült a „Herkulesfürdői emlék“ keringője. Egész ebédidő alatt szüléimét figyeltem. Eddig még sohasem fogadtam szót anyámnak, mikor figyelmeztetett, hogyan tartsam a villát, a kést, melyik oldalra kell visszatenni a vizespoharat, beszélni nem illik stb. Most meg mohón lestem, Lax mester pár szava felébresztette bennem a kifogástalan ember jelző elérésére irányuló tendenciákat. A lecke megtanulása után beláttam, hogy mindezeket csak egy tanár taníthatja meg, egy tánc és illemtanár. Nekem tehát okvetlen a keze alá kell kerülnöm. De hogyan ? S ahogy később körülnéztem szó bámban, vigyorogva állt meg tekintetem a könyvespolcon. Egy egész sor értékes mesekönyv, vadnyugati diákregény, Werne, May Károly könyv arany és fekete betűi néztek velem farkasszemet. Egy félóra múlva vagy húsz kötet könyvem ellenértékét, pontosan 6 forintot szorongattam lehet tanulni. El is jártam szorgalmasan, de úgy tapasztaltam, hogy a főtantárgy inkább a tánc volt. Pironkodva kértem fel a történelem tanár kislányát, csoszogtuk a sasszékból álló polkát. Napról-napra tökéletesebben lejtettem a viasszal simázott parketten, mindig attól féltem, hogy egyszer megcsúszom s elvágódom táncosnőmmel. Az anyám panaszkodott, hogy pár hét óta csavargó fia van, aki nem tudja, mi az illem, mikor kell hazajönni. Érdeklődött hollétem felől. Hazudtam. Eszembejutott, aki hazudik, az stb. stb. Éreztem bizonyos lelkiismeretfurdalást, de mostmár benne voltam, kánya vigye, kitartok a Gonoszság mellett. Természetesen napról napra nagyobbat lóditottam. Keresték a könyveimet. Mindig kivágtam a rezet, egész hazugság-művész vált belőlem. Egyszer az anyám hazatértem után azzal fogadott, hogy a Závody néni gratulált, milyen kedvesen táncolok, a kislányai dicshimnuszokat meséltek rólam. Ismét hazudtam, ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy eleinte a karzatról néztem sóvárogva a tanfolyam kavargását, később lemerészkedtem, a tánctanár meginvitált és azóta táncolok. Az anyám csak annyit szólt szomorúan : „Te gyerek, ha ezt az apád tudná 1“ Borsódzott a hátam. Már tudtam sok táncot, nagy alá- szolgájákat köszöntem a járda túlsó oldalán haladó boldog-boldogtalannak, mire eljutottunk a tanfolyam feléhez. Sohase felejtem el, mi történt akkor vasárnap. Már teljesen felöltözve, lázasan nyeltem reggelimet, hogy el ne késsem a diákmisét. Még szájamban éreztem az el nem olvadt kockacukor édességét, hogy a következő pillanatban rámszakadjon 13 éves életem legnagyobb keserűsége. A hétköznapi ruhám zsebébem kerestem valamit, a zsebkendő kihúzása közben egy jelentéktelen papírlap hullott le az ágy párkányán üldögéld apám Ubai elé. _A tánctanár nyugtája a lefizetett 6 forintról. Az apám kínos vallatása, a hazudozások csimborasz- szója, a remegő, rettegő gyermek minden védekezési praktikája következett ezután. De ahogy a Vezúv kitörését nem akadályozhatta meg még senki, ugyanngy nem használt igyekezetem, atyám indulatoktól, haragtól fütött méregkrátere kitört. A fizikai szenvedések után az erkölcsi prédikációk lavinája zúdult a nyakamba, A mondatfoszlányok még most is felelevenednek bennem, ha zsebemben és másnap lefizettem a \ koporsósinast látok (ez alkalommal tandijat, melyért illemet és táncot | annak akart adni jó atyám) és ha V1LÁ0H0Z1 Szombat, május 30. Vasárnap, május 31. Vasárnap 3 órakor a helyár 40, 60 és 70 fillér Szőke Szakáll magyarul beszélő filmje: 4 és '/« MUSKÉTÁS Igazgató: KRENNER JÓZSEF Szereplők: Szőke Szakáll, Huszár Pufi, Verebes Ernő, Halmai Tibor és Félix Bressart. ► Magyar világhiradó Az előadások kezdete: hétköznapokon: 7 és 9 órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5,7 és 9 órakor Csak 1 napig 1 Pünkösd hétfőn 3, 5, 7 és 9 érakor Gustav Fröhlich, Bulla Eima, Halmai Tibor főszereplésével: Szerelemmel vádollak Bolváry rendezte ezt a nagysikerű vígjátékot. Fox híradó Jő minőségű, legújabb divatu nvdrl női ml Mit nagy választékban, az alábbi ölesé árban kaphatók: Házi ruha már— — 4 P-től Imprimé műselyembőf 7 P-től Flokon anyagból — 9 P-től Visztra anyagból — 10 P-től Imprimé krepdesinból 18 P-től TanszMKlára cégnél Szekszárd, Széchenyi-utca 412 r majsztram urak püfölnek szerencsétlen inaskákat. Három napig nem jártam be az iskolába, már már komolyan hinni kezdtem inasi rendeltetésemben. A kráter azonban lassan lassan kihűlt és csak ennyit szólt az apám: „Most pedig elmégy a tanár úrhoz és megmondod neki, milyen gonosz fickó vagy, szüleid tudta nélkül merészkedtél beiratkozni, ez a megazégye. nülés legyen legnagyobb büntetésed I“ Szökdeltem át a Piac-téren, a nagyvendéglő lépcsőin három fokot íb átugrottam. Éreztem, hogy milyen bátran fogom megmondani az igazat és azt is tudatosan elismertem, milyen bűnös vagyok. Belülről zene hallatszott. Beléptem. Lax mester sovány, hosszú kezében csattogtatóval dirigálta pajtásaimat. Szünetben rögtön hozzásiettem, engedelmes pózba vágtam magam s igy szóltam: — „Bocsánatot kérek tanár ur zavargásomért, kiiratkozni jöttem, mert nálunk családi gyász van, meghalt a nagyapám!“ Az illemtanár ünnepélyesen nyújtotta kezét, monoklis szeméből a jóság sugárzott felém s igy válaszolt: — „Rendben van, tudomásul vettem fiacskám, fogadja részvétemet.* Lefelé már talán öt lépcsőt is átugrottam s éreztem, hogy ez volt az utolsó hazugságom, szegény nagyapától pedig korai halálért bocsánatot kértem magamban. Ezen fogadásom be is tartottam. Ha tanár kérdezett, inkább beszekun- dáztam, de nem próbáltam „védekezni“. Sokszor szükséges rossznak tűnt fel a hazudozás és mégis elhessegettem magamtól, mikor édes ígéretekkel mesterré akart avatni. Osztálytársaim szamárnak tartottak, kinevettek s tovább folytatták azt, amit én abbahagytam. 3« A nagyapát eltemettük és lassan- lassan elfeledjük, belenyugszunk nem létezésébe. Belesodródunk a robotoló élet kavargásába. Az életciklon elénk söpör mindenféle embert, ismeretségeket kötünk: Hazug Émberékkel, Hamis Tamásékkal, Haszontalanókkal. Sokszor érezzük, hogy a szemben beszélő embertársak állításai messze vannak a realitástól. Vagy költői szárnyalása Háry János mesékkel traktálnak bennünket, vagy az érdek szálaitól beszőtt igazságér- zésük nem tiltakozik, nem emel vétót a kertelések miatt. Sokszor voltam olyan helyzetben már, hogy az udvariassági formák szem előtt tartása miatt nem akartam Hazug Ember szemébe vágni állításának valótlanságát, nem szóltam semmit, csak magamban gondoltam: „Meghalt a nagyapám!“ A Hazug Ember volt most a porosfülü kis fin és én Lax | mester mosolygós szemével rátekintve a következő néma mondatokat sora- j koztattam egymásmellé: „Bendben J van fiacskám, tudomásul vettem. I Fogadja részvétemet.“
