Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-05-30 / 43-44. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 május 30. jjecsodfflkononb-------­ha a természetes hullámot teljesen helyettesíts tartós hullámunkat látja. Ön is meggyőződhet hölgyfodrász JO^rglJC^haifestőnél Ingyen semmit sem kaphat, — de pénzéért elsőrendű munkával gonn- tdljuk bizalmát I koomui Szépségápolás, hajfestés, tartós hul­lám. (Még ma jegyeztesse elfi magát) Szekszárd, Plrnltzer - ház. különbség nélkül a legnagyobb tet­szést váltották ki. Teljes tisztelettel: Schatz József válasitókerületi pártelnök, Sántha Gergely vker. párttitkár, Ambras Pál köss. pártelnök, dr Mann Jóisef ügyvéd, Kilián Béla gyógysieréss, Ssemerédi Miklós NÉP v. titkár, Kálnai Béla főjegyző, Söllei Pál ipa­ros, dr Hajós Ödön orvos, Gösz Já nos gazdálkodó, Somogyi Jóisef közs. elöljáró, ifj. Kataner János gazdál­kodó, Cseh Gáspár vendéglős, Pesthy József gazdálkodó, Ipolyi Móric ke­reskedő, Kántor Antal kereskedő, FrUhwirth Ferenc géplakatos, ifj. FrUhwirth Ferenc géplakatos, Balogh József gazdálkodó. Meghalta MMím... — Elbeszélés. — Irta: Földes László. A napi postám között akadtam rá a szomorúságot árasztó gyászjelen­tésre. Meghalt a nagyapám. Bögtön elhatároztam, elmegyek a temetésére. Szegény nagyspa, még élhettél és 'őrülhettél volna a sok unokának. Volt még időm az elutazáshoz, ültem író­asztalomnál és hátrapillantottam éle­tembe nagyapó férfias javakorára és az én tacskó időmre. Az emlékek előbukkantak a feledés homályából, ledorongolták agyamról a robogó, kavargó élet ködporát, élni kezdett a halottnak vélt múlt. Láttam az öreg urat ezttstfogantyus ébenfa bot­jával sétálni a Somos grófok vadas- kertjében, majd még előbb puskával vállán eltűnni vadkacsavadászatra a falunk alatt ringó nádtengerben. Caró kutyája is kitemetkezik a hátsó nagy udvar állatpanteonjából, hova ember­öltőn pedigrés ebek tértek örök nyu­govóra. Emlékszem, Carónak még airkövet is állítottunk a tiszttartó gyerekekkel és krétával ráírtuk az öreg ur előttünk sokszor hangozta­tott mondását a bizonyos sánta ku­tyáról és a hazug emberről. Amikor nyáron nagyiéknál voltunk öcsémmel, sokszor megérdemelten duzzogott ha­zugságunkért, mellyel rendesen va­lami meg nem engedett csinytevést igyekeztünk palástolni. Nagyon sze­rette az igazmondást és égbekiáltó bűnöket meg tudott bocsájtani a min­dent bevalló, nem kertelő embernek. SokBior mondta: „Ezt az embert szeretem, igazmondó.“ S utálta a hazugot, a hímező hámozó népséget. Istenem, de jó ember voltál te nagy­apám I Van-e a mostaniak között hozzád sok hasonló ? Ceruzámmal doboltam az asztal piros posztóján, az emlékek kiterítve táncoltak előt­tem, mint a dobra szórt papir-gom- bócok. Az emlék- szeletkók körül j kitáncolt egy jókora s ahogy gondo- | latkéssel boncolgatom, gyermekkorom i színes képe elevenedik fel előttem. } Tizenhárom éves korom rttgyfa- I X1 KALÓRIA* SZÉN- ÉS TÜZIFATELEP, SZEKSZARD az avangallkuz templom mellett IC Telefon szám: 117 'Pfi Pécsi kőszénbányák és Pécsi kokszmfivek kerületi elárusító helye ggr Legolcsóbb szén, koksz, száraz tűzifa "•S kaszté márciusában rikácsoló hanga tánctanár jelent meg városunk gim­náziumában, melynek én is tanulója voltam. A nagy tizpercben pedellus ur ő kegyelmessége diszkréten ordi- bázta be minden osztályba: „Tessék a díszteremben összejönni urfícskák I“ A teremben, melyet az intézet taná­rainak portréi díszítettek — nyilván azért volt díszterem — még mindig azon gondolkodtam, miért nem vág­tam oda latin tanáromnak, hogy az illető mondatban „accusativus cum infinitivo“ helyett ablativus absolutus rejtőzködik. Ma ugyanis igy szólt hozzám ; „No felebarátom, ha ebben a mondatban találsz ilyen esetet, akkor veszek neked toronyórát, arany­lánccal I“ Ezen a nagyszerű arany­köpésen vigyorogtam, mikor kelle­metlen férfihang kedveskedett felénk a dobogóról. Kenetes szavakkal me sóit a tánc szükségességéről, mint korunk egyik legkedvesebb szórako zásáról, továbbá a bizonyos illemről, mert mellesleg ő illemtan-tanár s ugyebár jómegjelenéstt „uraknak“ pl. előírásosan kell viselkedni teszem fel az asztalnál hölggyel szemben stb. stb. Nagyszabású tanfolyam kezdődik és Lax mester szívesen lát minden­kit a hat forint tandij lefizetése után. Bolondos fejemben polkagyorsaságu sasszélépésekkel robogtak az etikett után sóvárgó vágyak. Persze oda­haza szólni sem mertem, ismerve atyám szigorát. Különben is az öre­gem, mint később kitudódott, soha­sem kedvelte a táncot és édesanyám mindig medvetáncosnak léptette elő, ha megcsendült a „Herkulesfürdői emlék“ keringője. Egész ebédidő alatt szüléimét figyeltem. Eddig még soha­sem fogadtam szót anyámnak, mikor figyelmeztetett, hogyan tartsam a villát, a kést, melyik oldalra kell visszatenni a vizespoharat, beszélni nem illik stb. Most meg mohón les­tem, Lax mester pár szava feléb­resztette bennem a kifogástalan em­ber jelző elérésére irányuló tenden­ciákat. A lecke megtanulása után beláttam, hogy mindezeket csak egy tanár taníthatja meg, egy tánc és illemtanár. Nekem tehát okvetlen a keze alá kell kerülnöm. De hogyan ? S ahogy később körülnéztem szó bámban, vigyorogva állt meg tekin­tetem a könyvespolcon. Egy egész sor értékes mesekönyv, vadnyugati diákregény, Werne, May Károly könyv arany és fekete betűi néztek velem farkasszemet. Egy félóra múlva vagy húsz kötet könyvem ellenérté­két, pontosan 6 forintot szorongattam lehet tanulni. El is jártam szorgal­masan, de úgy tapasztaltam, hogy a főtantárgy inkább a tánc volt. Piron­kodva kértem fel a történelem tanár kislányát, csoszogtuk a sasszékból álló polkát. Napról-napra tökélete­sebben lejtettem a viasszal simázott parketten, mindig attól féltem, hogy egyszer megcsúszom s elvágódom táncosnőmmel. Az anyám panaszkodott, hogy pár hét óta csavargó fia van, aki nem tudja, mi az illem, mikor kell haza­jönni. Érdeklődött hollétem felől. Hazudtam. Eszembejutott, aki hazu­dik, az stb. stb. Éreztem bizonyos lelkiismeretfurdalást, de mostmár benne voltam, kánya vigye, kitartok a Gonoszság mellett. Természetesen napról napra nagyobbat lóditottam. Keresték a könyveimet. Mindig ki­vágtam a rezet, egész hazugság-mű­vész vált belőlem. Egyszer az anyám hazatértem után azzal fogadott, hogy a Závody néni gratulált, milyen ked­vesen táncolok, a kislányai dicshim­nuszokat meséltek rólam. Ismét ha­zudtam, ha jól emlékszem, azt mond­tam, hogy eleinte a karzatról néztem sóvárogva a tanfolyam kavargását, később lemerészkedtem, a tánctanár meginvitált és azóta táncolok. Az anyám csak annyit szólt szomorúan : „Te gyerek, ha ezt az apád tudná 1“ Borsódzott a hátam. Már tudtam sok táncot, nagy alá- szolgájákat köszöntem a járda túlsó oldalán haladó boldog-boldogtalannak, mire eljutottunk a tanfolyam feléhez. Sohase felejtem el, mi történt akkor vasárnap. Már teljesen felöltözve, lázasan nyeltem reggelimet, hogy el ne késsem a diákmisét. Még szájam­ban éreztem az el nem olvadt kocka­cukor édességét, hogy a következő pillanatban rámszakadjon 13 éves életem legnagyobb keserűsége. A hétköznapi ruhám zsebébem kerestem valamit, a zsebkendő kihúzása köz­ben egy jelentéktelen papírlap hullott le az ágy párkányán üldögéld apám Ubai elé. _A tánctanár nyugtája a lefizetett 6 forintról. Az apám kínos vallatása, a hazudozások csimborasz- szója, a remegő, rettegő gyermek minden védekezési praktikája követ­kezett ezután. De ahogy a Vezúv kitörését nem akadályozhatta meg még senki, ugyanngy nem használt igyekezetem, atyám indulatoktól, ha­ragtól fütött méregkrátere kitört. A fizikai szenvedések után az erkölcsi prédikációk lavinája zúdult a nya­kamba, A mondatfoszlányok még most is felelevenednek bennem, ha zsebemben és másnap lefizettem a \ koporsósinast látok (ez alkalommal tandijat, melyért illemet és táncot | annak akart adni jó atyám) és ha V1LÁ0­H0Z1 Szombat, május 30. Vasárnap, május 31. Vasárnap 3 órakor a helyár 40, 60 és 70 fillér Szőke Szakáll magyarul beszélő filmje: 4 és '/« MUSKÉTÁS Igazgató: KRENNER JÓZSEF Szereplők: Szőke Szakáll, Huszár Pufi, Verebes Ernő, Halmai Tibor és Félix Bressart. ► Magyar világhiradó Az előadások kezdete: hétköznapokon: 7 és 9 órakor, vasár- és ünnepnap: 3, 5,7 és 9 órakor Csak 1 napig 1 Pünkösd hétfőn 3, 5, 7 és 9 érakor Gustav Fröhlich, Bulla Eima, Halmai Tibor főszereplésével: Szerelemmel vádollak Bolváry rendezte ezt a nagysikerű vígjátékot. Fox híradó Jő minőségű, legújabb divatu nvdrl női ml Mit nagy választékban, az alábbi ölesé árban kaphatók: Házi ruha már— — 4 P-től Imprimé műselyembőf 7 P-től Flokon anyagból — 9 P-től Visztra anyagból — 10 P-től Imprimé krepdesinból 18 P-től TanszMKlára cégnél Szekszárd, Széchenyi-utca 412 r majsztram urak püfölnek szerencsét­len inaskákat. Három napig nem jártam be az iskolába, már már komolyan hinni kezdtem inasi rendeltetésemben. A kráter azonban lassan lassan kihűlt és csak ennyit szólt az apám: „Most pedig elmégy a tanár úrhoz és meg­mondod neki, milyen gonosz fickó vagy, szüleid tudta nélkül merész­kedtél beiratkozni, ez a megazégye. nülés legyen legnagyobb büntetésed I“ Szökdeltem át a Piac-téren, a nagy­vendéglő lépcsőin három fokot íb átugrottam. Éreztem, hogy milyen bátran fogom megmondani az igazat és azt is tudatosan elismertem, milyen bűnös vagyok. Belülről zene hallat­szott. Beléptem. Lax mester sovány, hosszú kezében csattogtatóval diri­gálta pajtásaimat. Szünetben rögtön hozzásiettem, engedelmes pózba vág­tam magam s igy szóltam: — „Bocsánatot kérek tanár ur zavargásomért, kiiratkozni jöttem, mert nálunk családi gyász van, meg­halt a nagyapám!“ Az illemtanár ünnepélyesen nyúj­totta kezét, monoklis szeméből a jóság sugárzott felém s igy válaszolt: — „Rendben van, tudomásul vet­tem fiacskám, fogadja részvétemet.* Lefelé már talán öt lépcsőt is át­ugrottam s éreztem, hogy ez volt az utolsó hazugságom, szegény nagy­apától pedig korai halálért bocsána­tot kértem magamban. Ezen fogadásom be is tartottam. Ha tanár kérdezett, inkább beszekun- dáztam, de nem próbáltam „véde­kezni“. Sokszor szükséges rossznak tűnt fel a hazudozás és mégis elhes­segettem magamtól, mikor édes ígé­retekkel mesterré akart avatni. Osz­tálytársaim szamárnak tartottak, ki­nevettek s tovább folytatták azt, amit én abbahagytam. 3« A nagyapát eltemettük és lassan- lassan elfeledjük, belenyugszunk nem létezésébe. Belesodródunk a robotoló élet kavargásába. Az életciklon elénk söpör mindenféle embert, ismeretsé­geket kötünk: Hazug Émberékkel, Hamis Tamásékkal, Haszontalanók­kal. Sokszor érezzük, hogy a szem­ben beszélő embertársak állításai messze vannak a realitástól. Vagy költői szárnyalása Háry János me­sékkel traktálnak bennünket, vagy az érdek szálaitól beszőtt igazságér- zésük nem tiltakozik, nem emel vétót a kertelések miatt. Sokszor voltam olyan helyzetben már, hogy az udva­riassági formák szem előtt tartása miatt nem akartam Hazug Ember szemébe vágni állításának valótlan­ságát, nem szóltam semmit, csak magamban gondoltam: „Meghalt a nagyapám!“ A Hazug Ember volt most a porosfülü kis fin és én Lax | mester mosolygós szemével rátekintve a következő néma mondatokat sora- j koztattam egymásmellé: „Bendben J van fiacskám, tudomásul vettem. I Fogadja részvétemet.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom