Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-03-25 / 24. szám

XVIII. évfolyam.

Szekszárd, 1936 március 25. (Szerda.)

24. szám.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap

Szerkesztős^ és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102

Előfizetési difi

Egész évre _ 12 pengő || Félévre — — — 6 pengő

Fő

szerkesztő:

SCHNEIDER JÁNOS

Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árait

A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy (0 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler, AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, eltegyzésl, családi hír, valamint o nyilttér soronként 60 fillérbe kerlll.

Milyen fejetetejére állított okosko dás ez. Kérdjük tisztelettel, mióta szokott a magyar nép ahhoz a tudathoz, hogy iDgyen is lehet földhöz jutni ? Ez a tudat — hála a magyar nép józan eszének és becsületességének — soha nem élt a tudatában. Eb reméljük, hogy nem is fog élni.

Ha ez a beállítás igaz volna, akkor már a háború előtti jó hékevilágban is a lázongás morajlása rémitgethette volna meg egyes falvaink békéjét, ahol nagyohb uradalmakat parcelláztak széjjel s ahol mindig és kizárólag csak azok vettek földet, akiknek pénzük és lehetőségük volt a vételhez.

És soha nem fordult elő, hogy azért, mert valamelyik kisgazda földállományát szaporította, forrongó hangulat, vagy esetleg lázongás támadt volna valamelyik vidéken.

Mikor a telepítésről van szó s ennek a javaslatnak a vitája folyik a törvényhozásban, nem indokolt felvetni a kérdést, hogy mi lesz a nincstelenek ezreivel. Ez is probléma, ez is szociális és megoldandó kérdés, elismerjük. Fáj is mindnyájunknak, akik a magyar sorsközösség érzetében — minden magyar sois mostohaságát a

magunkénak is érezzük, — hogy vannak magyarok, akiket a csonka haza nem tud kellőleg ellátni. S a kormány nem is akar napirendre térni ezen kérdés megoldása felett

sem. De ez kívül esik a telepítés keretén. A két kérdést nem lehet, de nem is szabad összekeverni.

Elvégre azért, mert a mai gazdasági helyzetünkben nem tudunk minden bajra gyógyirt csepegtetni, még nem indokolja, hogy a semmittevésben keressük a gyógyulásunkat. Hogy a kormány minden szociális bajunkon nem képes egyszerre segíteni, azért nem fogja őt hibáztatni a tárgyilagos, igazságos kritika. De igenis mulasztást követne el, ha mindazt nem tenné meg, ami a bajok orvoslása terén módjában áll. Egyik eszköz ehhez a segítéshez a telepítés is.

S a telepítési javaslat keretei nemcsak arra mutatnak, hogy a kormány számol a gazdasági lehetőségekkel, de arra is, hogy a legnagyobb nehézségek közepette is meg akar felelni szociális feladatainak.

Méltánylás illeti őt ezért és nem gáncsoakodás.

Rablógyilkosság Báiaapáiin

A gyilkos házaspárt letartóztatta a királyi ügyészség

A telepítés vitája

A telepítési javaslat vitájára nagy készülődéssel vonult fel az ellenzék. Elhatározták, hogy egységesen fogják támadni a javaslatot és meg fog ják mutatni erejüket a vitában.

Ez természetesen arra engedett következtetni, hogy a beígért vita igen magasszintü és tárgyilagos less, amiből csak hasson származhat az országra is s ama rétegekre is, melyek sorsát a javaslat érinteni fogja. Örömmel vártuk tehát az „egységes' nek“ ígért vitát.

Sajnos, azonban a személyeskedés és elfogultság nem maradt el, sőt az ellenzéki felszólalások nagyrészét ezek töltötték ki. S ami a legszomo- rubb, magát a tárgyi hozzászólások területeit is — legalábbis nagyrészbén — elárasztották azok a mesterkélt beállítások, amelyeket csak közelebbről kell megvizsgálnunk, hogy úgy pattanjanak semmivé, mint játszó gyermekkéz érintésére a szappan- buborék.

Csak néhány példát a sok közül. Az egyik szónok a kimutatások számadataival igazolja, hogy mennyire fölösleges a telepítés, mert hiszen — mondja —- a meglévő gazdaságok sorsa is bizonytalan s ha már a kor mány segíteni akar a mezőgazdasági lakosság helyzetén, miért nem erősiti meg inkább azt a sokezer kisgazdát, akik válságban vannak ? S nyomban rá, hogy kimutathassa azt a súlyos helyzetet, amelyben ezek vergődnek, támadja a javaslatot, mert „csak“ harmincötezer telepest akar földhöz juttatni, még pedig huszonöt év alatt. Kevesli. Miért csak ennyit? Miért nem többet ? — kérdezi elégedetlenül. S ha már csak ennyit, miért olyan hosszú lejáratú idő alatt ? Miért nem hamarabb ?

Mennyi ellentmondás egyetlen megállapításban.

Nézzük csak közelebbről.

Hiszen, ha a telepítés csakugyan olyan rossz és fölösleges, amilyennek az ellenzéki szónok állítja, akkor még csak hálásnak kellene lennie a kormánynak, hogy ezt a „rossz tele pitéét0 odázgatja, halogatja. Hiszen igy még mindig remény lehet hozzá, hogy egy utánakövetkező kormány majd jobbat hoz helyette. S ha már rossz, akkor se a telepesek számát, sem a földhözjutás idejét nem szabadna kifogásolnia. Hiszen a vázolt esetben még csak mentő körülménynek számíthat, hogy ehhez az állítólagos „rossz “• hoz csak kevesen ób hosszú idők múltán jutnak az érdekeltek.

Gyakran halljuk a vita Borán azt az érvelést is, hogy a javaslat nemhogy használna, de még rontani fog a magyar falvak szociális helyzetén, mert méginkább széttagolja a falu társadalmát s még jobban ki fogja élezni a gyűlölködést, mikor csak annak ad földet, aki annak egyhar- madát ki tudja fizetni.

Bencz György 81 esztendős föld- mives közismerten jómódú polgára volt Bátaapátinak és kamatra kiadott tízezer pengő készpénzéből, valamint földbirtokának jövedelméből gondtalanul élt. Különös kedvtelései nem voltak, cselédséget nem tartott és az étkezést évek óta a szomszédban lakó Müller János felesége készítette és vitte át neki.

Pénteken kora reggel Müller Jánosáé Bonyhádra utazott és megkérte a szomszédasszonyát, hogy ez alkalommal ő készítsen és vigyen reggelit Bencznek. A szomszédasszony teljesítette is a megbízást és beállított a forró kávéval Benczhez, akit legnagyobb ijedelmére hatalmas vér- tócsában, holtan talált a szoba padlóján. Fellármásta a szomszédságot és hamar ott termettek a csendőrök is, akik megállapították, hogy a bűntény színhelyén nagy dulako dás lehetett, mert a bútorok fel voltak döntve és mindenfelé nagy vérfoltok voltak.

A csendőrség telefonon értesítette a szekszárdi királyi ügyészséget, melynek vezetője, dr Gaal Dezső személyesen szállt ki a gyilkosság színhelyére és kezébe vette a nyomozás vezetését. A nyomokból megállapítható volt, hogy valaki éjjel belopódzott a házba és vagy pénzt akart lopni, vagy a tartozásáról szóló kö telezvényt akarta elvinni, mert a szekrényből és a fiókokból minden t ki volt szórva. Bencz a zajra feléb- I redt és Bzembeszállt támadójával, aki I baltával úgy fejbevágta áldozatát,

hogy a koponyája beszakadt és a füle kettérepedt.

Dr Gaal Dezső vezető kir. ügyész gyanúja nyomban Müller János és neje felé irányult és elrendelte, hogy a csendőrség a házaspárt vegye őrizetbe, tartson náluk házkutatást és kezdje meg kihallgatásukat. Mttllerék eleinte tagadták, hogy részük lenne a gyilkosságban, később azonban — mikor szombaton estefelé a bűnjelek is előkerültek — megtörve bevallották bűnösségüket és elmondták, hogy ők azért mentek be Benczhez, mert adósai voltak a gazdag embernek és a kötelezvényüket akarták tőle visszavenni.

A királyi ügyészség rablással párosult gyilkosság miatt elrendelte előzetes letartóztatásukat és a szekszárdi fogházba leendő beszállításukat, ami vasárnap délelőtt meg is történt. Dr Gaal Dozbő vezető kir. ügyész hétfőn délelőtt kihallgatta a rablógyilkos házastársakat, akik a következőképpen adták elő a hűn tény elkövetését:

A gyilkos vallomása

Müller János dr Gaal Dezső vezető királyi ügyész kérdéseire teljes beismerő vallomást tett. A 38 éves ember elmondta, hogy van háza, 4*/j hold földje, két gyermeke és hogy évek óta anyagi zavarokkal küzd. Az 1932. évben 650, az 1933. évben 655, az 1935. évben pedig 300 pengőt vett kölcsön kötelezvényre Bencz- től, aki kamatot sem kért és csak a múlt évben mondta, hogy a legutóbb adott 300 pengőért 8 százalék kamatot kell fisetni.

Pár héttel ezelőtt Benoz sürgette a kamatot és mivel nem tudtam, fizetni, — úgymond Müller — hitelezőm egyszerre az egész tartozás kifizetését követelte azzal, hogy* amennyiben nem kapja vissza a pénzét, perelni fog. Én erre kérleltem,, hogy addig várjon, amig el tudom, adni a boromat, akkor azután kiegyenlítem a tartozásomat. Bencz azonban hajthatatlan maradt. Ez engem annyira felizgatott, hogy éjszakákon keresztül nem tudtam aludni az anyagi tönkremeneteltől való félelmemben.

E hó 19 én éjjel 11 órakor azu-- tán elhatároztam, hogy átmegyek a» öreghez és újból megkérem, hogy adjen halasztást. Felkeltettem a feleségemet is, hogy jöjjön velem és magammal vittem egy szekercét is, amelyet a kabátom alá rejtettem. A. feleségemet az udvarban hagytam,, magam pedig bezörgettem Benczhez, aki beeresztett és megkérdezte mit akarok. Rövid beszélgetés után kereken visszautasította kérésemet, mire» én először a szekerce fokával, majd. az élével rácsaptam a fejére, úgyhogy hangtalanul összeesett.

Nyomban kijöttem a házból, au udvarban várakozó feleségem kezébe adtam a villanyos zseblámpámat és beküldtem, hogy nézze meg mit csináltam Bencz szobájában. Az asszony nemsokára kijött és magával hozta az öregembernek az adósairól vezetett feljegyzését, valamint 121 pengőt. A feljegyzést elégettük, a véres szekercét megmostam az istállóban, majd aludni mentünk. Reggel a feleségem bement Bonyhádra, ahol különféle bevásárlásokat eszközölt és tartozásokat fizetett, én pedig a bzo- kercét bedobtam egy közös kútba, nehogy áruló bűnjel legyen. A gyilkosság felfedezése után résztvettem a helyszíni szemlén és megnéztem a boncolást is.

MOller Jánosnó a gyilkosságról

Férje után Müller Jánosné sz. Wé- bér Katalin kihallgatása került sorra - A vasárnap eBtig keményen viselkedő asszony, akinek cinizmusára jellemző, hogy még segédkezett is a férje áldozatának a boncolásánál, hétfőn reggelre megtört és sírva tetta meg vallomását. Nagyjában ugyanazt mondotta, amit a férje. Súlyosan, esik latba az asszony vallomásának az a része, hogy az ura már két nappal a gyilkosság előtt, vagyis 17 én este mondta neki, ha Bancs feltétlenül ragaszkodik a kölcsön, gyors visszafizetéséhez, akkor végez, vele. Férjével ellentétben előadta» azt is, hogy a gyilkosság elkövetése után az ura azért küldte őt be a. Bzobába, hogy keresse meg és hozza el Bencétől a kötelezvényeket. Ezé- ■ két azonban nem találta meg, éppen j azért az adósok könyvét vette ma- I gához. Végül megerősitetto férjének

Egyes szám ára 12 fillér-