Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-03-21 / 23. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1936 március 21. Meinl-lcávé állandóan friss pörkölést!, eredeti csomagolásban. Brazíliai keverék 1/8 kg 1 csomag _ _ 1*35 ’/ « kg 1 csomag _ _ 2‘70 Sp eciális keverék Vs kg 1 csomag _ 1 *70 V« kg 1 csomag _ _ 3‘40 Ar abs keverék Ve kg 1 csomag _ _ 1'90 */ « kg 1 csőmig _ _ 380 Mágnás keverék */8 kg 1 csomag _ _ 2'— V« kg 1 csomag _ _ 4'— Ka pható: Ganzer Adátn fűszer- és csemegekereskedésében Telefon 31 SZ6k8Zárd Telefon 31 Szállítás póstán és vasúton I 236 építészeti és festészeti műemlékeknek. A millénium évében ai Országos Iparművészeti Faiskolához hívták meg tanárnak és ai 1916. évben I. Ferenc József az intézet igazgatójává nevezte ki. Nyugalomba vonulása után a régi magyar templomok restaurálását ve zette és reá bízták a budapesti egyetemi templom, a budapesti ferenciek templomának a művészi restaurálását is. Alapvető szakirodalmi tevékenysége mellett — amely legnagyobb- szerü forrása a magyar nép mindinkább kivesző régi művészetének — jelentékeny szépirodalmi működést is fejtett ki és a fővárosi lapok ha- j sábjain igen sok feltűnést keltő re- génye jelent meg. Szekszárdi tartói a teljes győzelmet jelenti Ép úgy tudás, ügyesség és kitartás eredménye, mint az EMERGÉ kerékpárgumi hét fajtája EMERGÉ védjegy = EMERGÉ minőség! GYÁRTJA A MAGYAR RUGGYANTAÁRUGYÁR kodása alatt lapunkba is több érdekes tanulmányt irt a szekszárd-belvárosi és újvárosi templomról. A megboldogult társelnöke volt a TESs-nek, elnöke a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének, tagja a szerzői jogi szakértő bizottságnak és a Képzőművészeti Tanácsnak. Halála hirtelen, szivszélhttdés következtében állott be és e hó 18 án temették a főváros által adományozott díszsirhelyre, a budapesti kere- pesi temetőbe. Élete egyszerűségére jellemző az a végrendeletileg kifejezett akarata, hogy a legnagyobb csendben temessék el és gyászjelentését íb osak temetése után küldjék széjjel. Segesvár* Irta: Radványnö Ruttkay Emma. Ma ünneplőbe öltözöm. Sarút kötök, mint hiv költő zarándos és alázatosra hajtott fővel indulok . . . A hóvirágok himes szőnyegéből, remegVe nyitó harmatos kehely tekint felém, mint hogyha mondaná : vigyél magaddal 1 Emíékországuton a bokrétából rád nevet szemem. S ki vélem indul zsendUlő világban, köszön teni a drága Márciust, ó, annak én mindazt súgom fülébe: emlékezzetek, mert emlékezem! Lám, márciusra mindig eljövök és beszórom virágkönnyek záporával és virágillat ssűsi fátyoléval vértengerek tarajló bíborát és úgy köszöntőm a felkelő napot. S úgy mondom el a fűnek és a fának, felhőfodornak, csillagnak, virágnak, apró bogárnak és emberóriásnak, a madárdalnak és harang szavának: mind, mind, kik vagytok, hirdessétek im, hogy élni szép, hogy élni duB öröm, mert alle- luják zsongnak át a földön .. . Halóporok seregje mozdul, mozdul s a bilincselt szárnyak szerteszét repülnek, vigasztalón, hogy simogassanak. A segesvári hősi csatasikon a hó- virágOB roppant szeműidéi már szinte él ... és emelkedik az égig a csillagokkal csókot váltani és ujjongva harsonázik a csalit 1 A szél megindul .. . hírvivő madár mind erre jön ds innen meBBze száll. A Kttkttllőnek zúgó medrében csobogva csörren csillanó habon, a mélyben és a fodrokon és száll, száll a hang magasba fönn: Petőfi jön 1 Idők Bzava és a költők dala csendül, a lantokon sziveknek húrja peng s az élen, táltoson, Petőfi vágtat... Csak az kövesse, kinek szárnya van, kinek a lelke lángra lelkesít, — élőn, * Pótlóan most közöljük a március tizen- ötödiki számból helyszűke miatt kimaradt alkalmi történetet, vagy holtan. Mindegyik. S ne légyen egy se némán kárhozott 1 A népak tengerében elmerülni magyarnak hősi múlttal nem szabad és hosszú, hosszú tél után hangos legyen a róna és a bérc. Csöndesen alvó, dermedt életébe tavasz virul- tán zengjen a madár, harsogva, mintha várt tavasznak jöttén az erdő mélyébe élet költözik ... * A kiskőrösi szilveszteri csillag fel- tündökölt s idők távolában betlehemi hajlékká nőtt a nádfödeles viskó. Áldott az öreg gémeskut, mely az anyamell után elsőnek nyújtott üdítő italt. Áldott az öreg eperfa is, hiszen árnyában Petőfi Sándor bölcsője ringott. A magyar lélek legzengőbb dalosát keresni indul az emlékezés, mikor az ifjú márciusban felzengenek a himnuszok. Fáradt, botorkáló zarándokseregek meg sem állanak Segesvárig. Velük jártam én is, hiszen otthonom volt az Olt-völgye is és az Olt partján, virágos partján nem volt nehéz eljutni Küküllő megyébe, köszönteni éB kérdezni a többi folyót, a Kükül- lőt, a Homoródot és a Hortobágyot; mondjátok, merre van, hol nyugszik, hol sóhajtott utolsót a lelke és merre porlad hősi teteme ? Istenem itt csak egyedül járni jó. Csendesen, lábujjhegyen, hogy ne zavarjuk alvók álmait. Bem-apó ott in- teget a felhők fölött, csendet parancsol : hidd pihenjenek, hiszen szenvedtek élőn oly sokat ! A segesvári határszélen öreg ma« gyár szántogat, apró ökreit halk szóval nógatja: hajsz Bimbó, hajsz Vedres, no még egy órácskát 1 Feléje megyek, hadd mondja meg, hol is volt 49 ben a csatatér ? — Hát itt, — éppen hogy itt. Amott az már a fejéregyházi határ,., és elbeszélgetünk. A föld göröngye I felhasitva párolog a tavaszi reggelen. Jó föld. Megterem itt lenn, meg a domboson minden. Csak volna több belőle. Kevés ez a darab ötödma- gamra. Hanem azért valahogy mégis megvagyunk. A Küküllő partja másik kenyeret is ád. A fiamnak. Merthogy fazekas. Ott ássuk az agyagot. Most is viszek néhány ásónyit. Estére kitapossa az unokám. Finom agyag ez. Holnap már korongra kerül. A költőről nem esik szó. Rá kell terelni a beszédet: —- Igen, igen, tudom, mondták. Verseket irt. Ö is szegény ember volt. — Olvasotté már verset tőle? — Hol olvastam volna ? — Iskolában. Nem tanult Petőfi verset? > -t $ — Két nyáron jártam én oskolába csak. Az én időmbe 1 Csak ipeg, hogy a bötüt tudjuk. Sok fene oláj gyerek vót az oskolába, mér hogy erre magyar földön jobbat szimatoltak. Gyüttek azok át a határon, mint a nyü, mint a kopó a vadra. Osztán még a tanitó, Isten nyugasztalja, az öreg Bodor Gáspár nehez veszkődött az oláj fattyakkal, hogy beléjük verje a magyar tudománt, műnk meg esmég elmaradtunk vele együtt. — Hát nótázni szeret-e Pántlikáé Virág Mózsi bácsi ? (Kösbül illendően bemutatkozott az öreg szántóvető.) — De igen is nagyon 1 — No hát, ismeri- e azt a nótát, hogy: Megy a juhász szamáron ? — Nagyon is esmérem. — Hát azt, hogy: Befordultam a konyhára, — meg. azt. . — Megájjunk csak, hogyan is van ? S avval elkezdi nyikorogni, mint az avult reszelő : Befordultam a .. , ez az ügyi? — s végig fújta az egészet hibátlanul. — No látja Mózsi bácsi, ezt Petőfi irta. Ezt és sok mást. — Ne te ne, OBztán igaz ez? Ott ballagtam az eke mellett, aztán még egyszer később, törökbuza töréskor, a nagy förgeteg előtt, amely szétszórta az embereket, kit erre, kit arra, kit a föld alá. Mózsi bácsi, be csúnya lett a világ azóta 1 Vagy ő már nem is tudja. Békésebb világba költözött. Nem tudja, hogy azóta a „rusnya féreg“, — a határon túlra mutogatva igy tisztelte az olájt, — bizony ugyancsak ellepte a magyar televényt. Kiforgatta a földből a magyar gyökeret, akár az eke a zsíros, fekete göröngyöt. Mert tilalom van Sighi- soarán íb állatra, vadra, csak a ma- I gyárt puskázza, üldözi szabadon a I rumán törvény, a rumán önkény, ! meg az elsokasodott rumán — vad- • orzó. n Hftyftzi iMSpuentisaiö és szálloda 229 kerthelyiségekkel együtt, 1936 auguszlu, hó l-töl bérbe Kledé. Érdeklődni lehet a tulajdonosnál: özv. Nlilós Jánosnénál, Högyész. Vadorzó ott ma mind, aki tulaj, donba vette magyarok ezeréves föld. jét. Bitorló ott ma mind. A régi gazda körül kicsorbult az igazság szekercáje a amin kifenje, a köszörűké, a segítség, a remény, — már az sent az övé talán. Bármerre néz, bármerre lép, csak azt hallja idegen szóval, idegen járom alatt: ami a tied, az az enyém s ami az enyém, ahhoz semmi közöd. Milyen jó volt könnyűszerrel ellopni mindent, beülni ennyi értékbe, amit magyar ember magának s a hazának fúrt faragott, ültetett, épitett, csiszolt, ragyogtatott. Segesvár közép- és reneszansz- korbeli emlékei komoran várnak, lesnek, figyelnek a Galgenberg alatt... Benefalvánál megborzong a Kúphegy háta, könnyes tavaszi harmattal telik meg a Steinberg, meg a Bükkor és a szegény Csonkaország szivéből panaszos meséket sivit a szél . . . S a nagy menekült, az ércszivü segesvári Petőfi szobor, amely ma Kiskunfélegyházán kapott oltalmat, néha késő, fekete éjszakákon beleBÓhajt a mess- szeségbe: mégis, mégis haza szeretnék már menni... s merthogy nagy, szenvedéses idők termelik a legendákat, voltak már olyanok is, akik látták, hogy zivataros, jajgató éjszakák idején nagyot koppan, nagyot zörren Petőfi balkezében a kard s a költő, a hős mintha megindulna, lebegve a felhők között, kelet felé, Segesvár felé. Aztán reggelre megint csak visszatér. így van e, nem igy? Vagy talán az is igaz, hogy valamelyik fájdalmas magyar Petőfi helyett tréfálta meg a fejéregyházi tu- rulos honvédemléket? . . . Úgy történt, hogy megrongálták „őkelméék“ a mBgyar műemléket. Aztán gondoltak egyet s egy oláh katonát mesterkéltek melléje. Ezt az érckatonát a magyarok humora Vasai nak (Vazul) keresztelte el. Egy reggelen tábla lógott a Vasai nyakán ezzel a felírással : „Ha szaladtok, itt ne hagyjatok. Vaszi.“ Azóta — mondják — keményen őrzik a szobrot, villanyt szereltek az oszlop két oldalára, de ez a két pislogó oláh láng mintha csak még jobban megvilágítaná a régi távokat, a magyar jussokat, a két Küküllő megye sok-sok ősi emlékét, amit tolvajlámpával sem lehet eltüntetni. Nem tudja-e minden magyar, hogy milyen kiváló ősi családok származóén lakóhelye Erdélynek ez a — majdnem központja ? Keresden a Bethlen-család ősi fészke^Ma is fennáll eredeti alakjában a régi udvarház. Almakeréken, a középkori templom kriptájában nyugszik Apaffy György és II, Apaffy Mihály fejedelem. Bolya ódon várkastélyában a Bolyai és Toldy családok pihennek. Bolyai Farkas, a hires magyar fizikus is Bolyán született. De sok, sok ősi család gyökere itt sarjadt a két Ktt- küllő megyében: a Vízaknaiak, Fo- garassyak, Somogyiak, Hamaryak, Morgondayak s még mások. A Küküllő folyó mentén ezen a tájon a Dunántúl szelíd lankái elevenednek meg, csak távolabb állnak őrt a havasok, mint erős várfalak, oltalmazón minden rablód idegen ellen \ eddig és ne további Hát hiszen ha bátorsággal, harccal próbálta volna
