Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-03-18 / 22. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárd, 1936 március 18. (Szerda.) 22. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Pelelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Egész évre _ 12 El őfizetési difi pengő || Félévre----------6 pe ngő Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éráit A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, Villástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. t A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Rómába vezető ut. Az osztrák kar cellár és a külügyminiszter budapesti látogatása ért hetöen és természetszerűleg a Danavölgy kérdésére irányítja a világ figyelmét. Az osztrák sajtó már napok óta foglalkozik az utazás jelentőségével, kiemelve, hogy a budapesti tárgyalások, amelyeket nyom ban követ a római ut, csak kiemelik és hangsúlyozzák azt az összhangot, amely a két dunai állam között fellelhető s amelyet csak továbbfejleszteni s mélyíteni lehet, de megbontani aligha. Jogosan mondja Berger Waldenegg külügyminiszter, hogy semmiféle kü lönösebb meglepetés a tanácskozástól nem várható. És ez természetes is. Hiszen ha ilyen „meglepetésre“ egyáltalán számítani lehetne, az akkor is nem Bu dapesten, hanem Rómában következnék be, ahol a három érdekelt ország megbízottai a jövő hét első napjaiban hosszabb időköz után ismét összejönnek, hogy a római egyezményt a helyzettel összehangolják, még pedig a változott viszonyok szükségletei szerint úgy, hogy az minél előnyösebben szolgálhassa az egyes államok érdekeit s ama nagy célo kát, amelyek szolgálatára ez egyezményt aláírói létrehozták. Ha tehát a budapesti tárgyalások jelentósége inkább kereskedelmi és gazdasági, mintsem diplomáciai, de bizonyos vonatkozásban, fóként pe dig magyar vonatkozásban, diplomáciai jelentősége sem kicsinylendő. Hogy ennek a jelentőségét kellőleg hangsúlyozhassuk és megérthessük, elég, ha arra a sakkhuzásra utalunk, mellyel legutóbb Olaszországot az abesszin-olasz viszályra való hivatkozással a dunavölgyi kérdésből ki akarták szorítani, arra törekedve, hogy Bécs hátat fordítson Budapestnek és Prága felé nyújtsa a kezét. Nem első kísérlet volt ez. Talán nem is az utolsó. Bécs azonban nem hajlott a csábításra. Nem is gondolt rá, hogy cserben hagyja azt a szövetséget, amelyet Dolffuss Engelbert tragikus halála pecsételt meg, s amely Ausztria sorsát arra a barátságra utalja, amelyet századok közös sorsa tett már tüzprébára s amely barátság éppen olyan értékes Ausztriára, amilyen értéket jelent Magyarországra. Nem íb minden szándékosság nélkül történik ez a budapesti és a jövő héten lefolyó római tanácskozás. Az a háttér, amit a németországi események adnak hozzá és az a helyzet, amit ezek az események a francia és az angol külpolitikában előidéztek, jó szolgálatot tehetnek, hogy a római egyezményen és a budapesti magyar-osztrák tanácskozáson kérész tül ott is megismerjék és megértsék & Duna völgyének a kérdését, ahol eddig bekötött szemmel zárkóztak el z való helyzet felismerése elól. Soha Róma nagyobb szolgálatot nem tehetett a magyar ügynek, mint éppen most, ezeken a római tárgyalásokon keresztül. Hiszen három ország vezető félfiai kapnak igazolást itt a jelentől a közelmúltban képviselt állásfoglalásokért, amikor a Duce kezdeményezésére a római egyezmény alappilléreit lefektették és ez által utat biztosítottak az olasz politika érvényesülésének a Duna völgyében. — Olyan szilárd ponthoz juttatták sző vétségükön keresztül a kaotikus Duna- medence kérdését, amelyen keresztül — hogy Archimedes szavait használjuk — „a földet ki lehet fordi tani sarkaiból“. Igen, ha itt a föld nem azt a területet jelzi, amelyet a londoni, a stresai, a locarnói meghiúsult egyezmények hasztalanul igyekeztek a nemzetközi együttműködés zónájába hajtani, hanem ma azou országok határvonalait, amelyek minden hátsó gondolat nélkül akarják a szövetséget, még pedig nem csak a maguk érdekében, hanem az egyetemes emberi boldogulás, kultúra és béke érdekében is. S amikor minden recseg-ropog Európában, amikor máról holnapra szövetségek bomlanak fel, amelyeket pedig a hosszú élet jegyében kötöttek és amikor 17 évi békekeresés után az egész Európa úgy fest, mint { az a táj, amelyet földrengés tett I tönkre és ahova csak tekint az em béri szem, mindenütt az ingadozás, a bizonytalanság, a kapkodás, olyan megnyugtató ebben a nagy bizonytalanságban a római egyezményre és a hármas szerződésre gondolni. Mert ez a budapesti látogatás és majd a következő római hármas tanácskozás intelemül szolgál egész Európa felé, hogy hol és hogyan kell a kibont» kosáé útját keresni és megtalálni. S a római egyezségen keresztül talán megértik azok a nemietek is, amelyek eddig talán félrevezetésből, vagy más indokok miatt a magyar igazság kérdését egyszersmindenkorra elintézett kérdésnek szerették volna feltüntetni és elkönyvelni, hogy hol kell megfogni Keleteurópa sorsának javítását és gyógyítását. A Schuschnigg kancellár és az osztrák külügyminiszter budapesti tanácskozásai félreérthetetlenül igazolják az első Duna bizottság angol tengerésztiszt elnökének a kijelentését: — A magyarok leghübb szövetségese a Duna. Ez a szövetséges sohsem hagyja cserben őket. Az olaBZ és az osztrák szövetség ennek az igazságnak az igazolása. Ezért nem is csalódhatunk benne. S hinni szeretjük, hogy Rómán keresztül ezt megértik ott is, ahol eddig ezt sehogysem akarták igazságnak elfogadni. Értekezlet a Sió hajózhatóvá tétele ügyében Megemlékeztünk már róla, hogy Wulff Olaf ny. folyamőrségi vezér- főkapitány, mint a Hajózási és Ki- kötőügyi Tanács elnöke e hó 12-re értekezletet hivott össze a kereskedelmi minisztériumba a Sió hajózhatóvá tétele kérdésének a megvitatására. — Az értekezletre meghívást kaptak az érdekelt Tolna, Somogy, Veszprém, Zala, Fehér és Baranya vármegyék törvényhatóságai, Szek- szárd város közönsége, a partmenti kerületek országgyűlési képviselői, a Balatoni Kikötők Felügyelősége, a földmivelésügyi minisztérium vizügyi osztályának vezetősége, a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal és annak szekszárdi kirendeltsége, a Királyi Magyar Yacht Club és mások. Vármegyénkből megjelentek az értekezleten : dr Pesthy Pál ny. igas- ságügyminiszter, a Sió szabályozása ügyének egyik legfőbb pártfogója, dr Perezel Bála alispán, vitéz Vendel István szekszárdi polgármester, továbbá vitéz Makray Lajos és dr Dulin Jenó országgyűlési képviselők. Wulff Olaf elnöki megnyitója és a gyűlés tárgykörének ismertetése után dr Pesthy Pál a Sió hajózhatóvá tétele ügyének legkiválóbb ismerője mondott nagyobb, az egész kérdáskomplexumot felölelő beszédet kifejtve, hogy miért tartja ssükságesnek a Sió hajózhatóvá tételét és hogy mely vármegyék kapcsolódnak bele a Sión történő szállítási érdekeltségbe. Tolna, Somogy, Veszprém, Zala és Fehér vármegyék nagymennyiségű tömegárut szállíthatnának igy visiuton a Dunán keresztül a világpiacokra. Igaz, hogy a gabonaszállitás a vasútnak versenyt jelentene, de viszont a legelsősorban érdekelt szekszárd—sárbogárdi vasútvonalon ez a verseny annál kevésbé lenne jelentékeny, mert a gabona már most is a viziutra gravitál és például Ozora környékéről is. tengelyen szállítják a gabonát a hajó állomásig. Rámutatott azután az útépítéshez szükséges balatonmenti kövek szállításának nagy jelentőségére, majd idegenforgalmi és sportszempontból is megvilágította ezt a kérdést. Dr Perczel Béla alispán beszélt ezután és különösen a megvalósítás terén szükséges gyakorlati tennivalókra mutatott reá. E ismerte, hogy a Kőrösnek a földmivelésügyi minisztérium szakértői részéről hangoztatott szabályozása szintén fontos, azonban emiatt a hatalmas területeket érdeklő Balaton—Sió ügyet mellőzni nem lehet. Sokat hangoztatták Egyes szám ára 12 fillér. — úgymond az alispán — a rentabilitás kérdését is. Erre vonatkozóan: ő szakértőivel 30 nap alatt össze- állittatja a szükséges adatokat, ame lyek igazolni fogják, hogy a befektetések — ha nem is köavetlenül, de köavetve — a köagaadaság fellendítésével feltétlenül megtérülnek. Mivel a Sió hajóshatóvá tételéaek költségei eaidőszerint ismeretlenek, teljes tájékozódás céljából sürgősen el kellene késaittetni az erre vonatkozó terv- és költségmüveletet. A tervezés költségei a most tárgyalás alatt lévő állami költségvetésbe falvéve nem lévén, kérte dr Pesthy Pált, venné keiébe az ügyet és az érdé- kelt képviselőknek e kérdésben valb összehozásával indítson a siker érdekében a parlamentben politikai akciót akként, hogy ezt az ügyet a. képviselők e csoportja állandóan napirenden tartaná és már most hangoztatni, hogy a jövő költségvetésben & tervezési dijak előirányoitassanak. Dr Bsn8dek József min. tanácsos a vízügyi szolgálatnak a főnöke felszólalásában előtérbe helyezte a Kőrös hajózhatóvá tételét, amelyre pedig szintén nincs ób hamarjában nem is lesz páni, pedig ott egyetlen zsilippel és hasonlíthatatlanul kevesebb költséggel hosszú hajózó utat lehetne létesíteni. A földmivelésügyi minisztérium képviselőjének nem sok jóval biztató kijelentései után Rohringer Sándor műegyetemi professzor nagy érdeklődést keltve adta elő, hogy a békevilágban is mindig szükkeb- Iüséggel találkozott, ha vízügyi létesítményekről volt szó, akkor is mindig azt hangoztatták, hogy ilyesmire nincsen páni. Igaz, hogy most leromlottak a gazdasági visionyok, de ennek a ténynek a kihangsulyozásá- val nem szabad ennek a dolognak nekiindulni, mert erre feltétlenül kell pénznek lenni, erre kell pénzt előteremteni hiszen mindig olyan mostohán kezelték nálunk a vízügyi dolgokat, hogy a környező államok hamarosan kifogásolni fogják vízi berendezéseinket. Hertelendy Miklós országgyQIÓBl képviselő teljesen magáévá tette Rohringer professzor felfogását és azt fejtegeti9, hogy a Sió hajózhatóvá tételét magántőke bevonásával, államjegyek kibocsátásával kellene mielőbb végrehajtani. Dr Sebök Sándor a KMYC titkára a vizisport szempontjából hangoztatta enek a kérdésnek a jelentőségét, amelyet idegenforgalmi szempontok is in- doko'nak. Dr Benedek Jói séf lényegtelen válasza után
