Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-03-09 / 20. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 március 9 2 Helybeli biztosítási Irodának felajánljuk képviseletünket esöblziosliási ágazatunkban Angol Elemi Biztosító Budapest IV., Váci utca 9. Emberdefláció. Irta: Orleszhaber Endre Henrik. Éppen két évtized óta éljük a vál­ságok idejét. Ha egy rövid pillantást vetünk erre az időre, azt fogjak látni, hogy az első válság ott volt, amikor a hábornt követő hónapokban meg­akadt az ipar és kereskedelem. Új­ságcikkeket kellett megereszteni és az embereket biztatni, hogy ne hagy­ják cserben az ipart és kereskedel­met, hanem csak agy vásároljanak, csináltassanak, mintha semmi külö­nös nem történt volna. Valahogyan benne volt az akkori emberekben annak a tudata, hogy ezekhez a ne héznek látszó időkhöz bizonyos foka takarékosság kell. A másik válság akkor indalt meg, amikor lassan kimerültek az élelmi­szerraktárak és valósággal ínség ütötte fel tanyáját ebben a magyar Kánaán­ban. Az iparban az árak lefelé, a gazdaságban felfelé törtettek. Ami­kor pedig nemsokára az ipari cik­kek is fogyóban voltak, egy való­ságos versenyfutás következett ipar, kereskedelem és a mezőgazdasági cikkek között I Mig hős katonáink a fronton véreztek, itthon egy újabb vértelen háború indalt el. Aztán jött a pénzbőség, a pénz- infHcó. Milliomos lett a szegény nap- siámosból is! Nyomon követte ezt a pánidéi! áció. Ma a patinás milliomo sok is CBak elvétve és talán csak a bankokban látnak egy-egy ezres ban kót. Athajókáztunk a pénzioflíció tengerén, most meg a pénzdefUció igen sekély vizein evezüak! Közben pedig észrevétlenül is egy állandó lelkiválságba sodródtunk, melynek szomora és végzetes követ­kezménye volt az a két forradalom, mely kevés hijján ennek a sok meg­próbáltatáson keresztülment nemzet nek a végpusztalását jelentette! Azóta az életnek ingája nem tu­dott megnyugvást találni. Most is hol erre, hol arra leng túl és mi csak sóhajtva kérdjük: vájjon hol és mi­kor lesz végre megállás 2 A sokféle válság között pedig most itt van küszöbünkön a legrettenete sebb: az emberválság, az ember- defláció. Már a háború után is igen meg fogyatkoztunk. Ez természetesnek látszott az óriási emberveszteség miatt. Elment emberenergiánk java, hogy soha többé vissza ne térjen! A természet igyekezett ezt a vesztesé get látszólag pótolni, mert hiszen az emberhiányt rövidesen olyan ember bőség váltotta fel, hogy ezerszámra kellett uj iskolákat építeni az uj ge­neráció befogadására. Sajnos, most pedig a statisztika éppen az ellenkezőjét mutatja. Roha mosan fogyunk. Iskoláink itt ott már kezdenek elnéptelenedni. Arról szól a krónika, hogy igen sok helyen idén vagy egyáltalában nem, avagy csak nagyon kicsiny létszámban volt születés. Imerünk 1200 lelkes, élet* erős községeket, ahol a békében 25 Az uj TUNGSRAM D dupla- spirállámpók fénytöbblefe a 20°/o-ot is eléri, áramfogyasztá­suk pedig fontos típusoknál lényegesen csökkent. A fokozott gazdaságosságot az egyesített Dekalumen- és Wattjelzés már a bevásárlásnál megmutatja. / TUNGSRAM n DUPLA SPIRÁL LÁMPA DEKALUMEN SOROZATBAN Jelölő ülés és programmbeszédek. A szekszárdi választókerület párt vezetősége teljes erővel megkezdte a szervezkedést. Folyó hó 10-én, vasár­nap délelőtt 11 órára jelölő ülést hi­vott össze Szekszárdra a Szekszárd Szálló nagytermóben, ahol dr örffy Imre ismertetni fogja programmját. A jelölő ülés igen népesnek és lelkes nek ígérkezik, mert az utóbbi idő­ben a Nemzeti Egység Pártja Szek- szárdon és az egész kerületben igen megerősödött és különösen dr örffy személyéhez való ragaszkodás növelte meg a párt tagjainak számát, mert belátták, hogy dr örffy Imrének nagy agilitása ős ügybuzgalma oly sok szolgálatot tett e kerületnek, hogy kiszámíthatatlan károk szár­maznának a köiületekre és egye­sekre egyaránt, ha nem ő képviselné továbbra is a kerületet. Délután fél 3 órakor Alsónána kép viselőtestülete tart díszközgyűlést, amely alkalommal adják át dr örffy Imrének a hálás alsőnánaiak disz- polgárságáról szóló oklevelét. A dísz- közgyűlés után mondja el dr örffy programmbsszédjét. — Alsónánáról a várdombi választókat keresi fel örffy, ahol délután 5 órakor lesz a beszámoló. volt a születések száma, most 5—6. És esek nem elszórt jelenségek. Ez általános megfigyelés. Szomorú szív­vel kell tehát megállapítanunk a bor­zasztó rideg valóságot; elért bennün­ket a franciák rettegett régi baja, a kihalás kezdetének a veszélye ! A kihalást mi nem úgy gondol­juk, hogy ebben az országban nem fog egy szál ember maradni. Mert hiszen abban a pillanatban, amikor beáll az emberhiány, a természet örök törvénye azonnal fog gondoskodni egy újabb emberhullámról. De kér­dem: megengedhetjük-e ezt a foly­tonos emberhullámsást magunknak mi magyarok, akik egyedül állunk elhagyottan az egész világon ? Akik olyan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellene bocsá­tani? Nem, ezt a folyamatot nem le bet nekünk bevárnunk, mert akkor máris elvesztünk. Nskünk idejében gondoskodnunk kell arról, hogy meg­legyen az állandó emberlétszámunk, mely biztosítja egyrészt fajunk fenn­maradását, másrészt pedig azt, hogy ennek az emberanyagnak mi tisztes* séges megélhetést is tudunk adni. Valljuk meg őszintén, nekünk ma gyaroknak egy átkos bajunk a töb­bek között az is, hogy akkor küz dünk valamely betegség ellen, ami­kor az már félig eltett láb alól. Mi akkor veszünk észre valamely ve­szélyt, ha az már az elnyeléssel fe­nyeget. Rövidlátók, sokszor szinte csökönyösen rövidlátók vagyunk. Mi például az egyke ellen úgy küzdöttünk eddig, hogy díjaztuk a sokgyermekes anyákat, püspöki ke- resztapaságot ígértünk, haennyedik, meg annyadik gyerek születik vala­mely családnál stb. Emellett pedig nem gondoltunk arra, hogy a leg­természetesebb és legbiztosabb sza­bályozó maga az eleven ■ élet. Díja­zással, kitüntetéssel nem lehet a csa­ládokat szaporaságra felbiztatni. En nek a bajnak is megvan a maga mélyen járó gyökere, azt kell kiku tatni és gyógyítani! Sajnálattal kell látnunk éppen nem zeti szempontból, hogy a szaporaság nem ott van, ahol az a magyar nem­zeti jövőre nősve egészséges és szük­séges, hasznos lenne. Tisztelet a ki­vételnek. Mi a sokgyermekes anyá­kat nem azok között szeretnék dí­jazni, akiknél az apróság a család- fenntartó. Akiknek a gyermekei vér- télén arccal reggeltől estéig ellepik az utcákat és házakat s mialatt ezek a kis ártatlan gyermekek koldulnak, addig a sokgyermekes anya és apa otthon tétlenkedve terpeszkedik és itt is, ott is követelődsik, mert maga­sabb igényei lettek azon a címen, hogy nemzetfenntartó lett! Mi a sokgyermekes anyákat a de­rék, becsületes, szorgalmas és egész séges testű, lelkű gazda, iparos és kereskedő családoknál szeretnők látni. Mi a sokgyermekes szülőket annál az értékeB, istenfélő középosztálynál keresnők, ahol a gyermekek nem­csak megszületnek, hanem ahol azok­nak szerény ellátásáról, tisztességes, vallásos és erkölcsös neveléséről a szülők maguk gondoskodnak. Legolcsőbban szerezhetők be nagy válasitékban jó minőségű divatos női és gyermek tavaszi kábátok női és gyermek ruhák. Női esököpenyek legjobb gumira- zással már 16 pengőért kaphatók Tauszig Klára üzletében Szekszárd, Széchenyi ucca 19 És ha van fájó sebe e téren s magyar nemietnek, akkor ez éppsn annak a tudata, hogy a magyar kö zéposztály halálra van ítélve. Éppen ez az osztály, a magyar társadalom­nak a gerince, nem tud fejlődni mert nincsenek meg a hozzá szük­séges feltételek. Menjünk végig egy . kisebb vidéki városon. Szánalom nézni a mai vég­lett fiatalságot, fiukat, lányokat egy­aránt. Az utcán sétál gondterbes homlokkal. A fiatalemberek nem tud­nak elhelyezkedői, következésképpen a leányok nem tudnak férjhez menni. Aki nagynehezen elhelyezkedett, nem mer megnősülni, mert nem tudhatja, mikor teszik ki az utcára, mert hi­szen ma állandóan rettegés a tiszt­viselő élete a létszámcsökkentés miatt. Aki megnősülhető, szintén nem mer, mert nem látja biztosítottnak a csa­ládja szerény megélhetését. És mond­juk meg őszintén azt is, bogy aki megnősül, gondolhat-e nyugodtan arra, hogy egy szál gyermekét tár­sadalmi állásához mérten tudja fel­nevelni és ha nagy költséggel eb végestette as iskolákat, el tudja-e valahol helyezni? Esek mind olyan problémák, amelyek hossátartoinak ennek a nagy kérdésnek a meg­oldásához. A helyzetnek a katasztrófába vége meg akkor fog igazán jelentkezni, ha a mai fiatalságot eltartó qzülők kihalnak. Ennek a fájdalmas jövőnek a szemébe kell nézni, mig nem késő. És meg kell keresni ai orvosságát. És úgy érzem, meg is tudjuk találni egy fettétel mellett. Ne prédikáljuk a krisztusi és ma­gyar testvéri sseretetet! Ne prédi­káljuk, hanem gyakoroljuk ős máris megvan mentve a jövő; máris meg­indulhat egy uj élet. Ne akarjunk ma, amikor ilyen nehés időket élünk, az egyiknek mindent, a másiknak meg semmit sem juttatni. Ne akarjon az egyik magyar egész nap tejben- vajban fürödni, mikor a másiknak egy betévő falat kenyere nincsen! Na akarjon az egyik magyar ma selyemben, bársonyban járni, amikor a másik magyar testvérnek egy da­rabka rongy sem jut a teste takará­sára 1 Ne akarjon az egyik arany­hegyeket gyűjteni, mig a másiknak még orvosságra sem futja! A mai helyzetet átmenetinek kell tartanunk, amely addig tart, mig eljön a megértés és magyar őszinte testvéri szeretet szelleme. Mindenki­nek joga van ebben a hazában a szerény megélhetéshez, ha tisztessé- ges munkával meg akarja azt szol­gálni. Mindenkit el kell helyezni és mindenkit el is lehet helyezni, ha megvan hozzá a komoly elhatározás ngy a kormányzat, mint pedig a magyar társadalom részéről. Nagyon botor felfogás, mely azt vallja, hogy kevés tisztviselőt tartsunk, de azokat jól fizessük. Ma azon kell lennünk, I hogy éppen a nemzet jövője érdeké­ben nagyon sok tisztviselőt tartsunk, ha mindjárt szerényebben kell is I azokat megfizetnünk. Senkit el nem i bocsátani, hanem inkább szaporítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom