Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-01 / 1. szám

6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 január 1, Bléof ét oltalmi oldndéKoK I igen olcsón beszerezhetők TÓTH JÁNOS órás és ékszerésznél 934 Szekszárdon, Kaszinóbazár tók ben, de egy igen tekintélyes rési' ben megoldható. Csak a legnagyobb elismeréssel adózhatom emez elgondolás iránt. Az eszme olyan, amely a közel megal­kotandó családvédelmi, telepítési, va­lamint a fásítási törvénynél is méltán figyelemre tarthat igényt. Szokásos ma minden segítséget egyeseknek és közületeknek egy­aránt a kormányhatalomtól várni. Hiszen a kormány segítségével és pénzével épült ngynevezett kultur- házak kamatainak fizetését is ma az emberek az államtól igénylik és sok képviselőnek törni kell magát, hogy az építés költségeiért szavatoló gaz­dák birtoka ne kerüljön dobra a kai- tarházi kölcsönök kamataiért. Ebben, a minden segítséget mástól váró kor­ban nagyon jól esik látni, hogy itt megyénkben van egy kisközség, amelynek vezetősége szakit azzal a sokszor anyagi romlást is előidéző divattal és a maga erejéből igyek­szik községét a gazdasági bajokból kihazni, lakosain oly praktikáé mó­don segíteni, hogy egyes gazdák megmentessenek a tönkrejatástól, a községhatár pedig megmaradjon azoknak a kezén, akiknek ősei már több évszázadokon keresztül birto­kosai voltak azoknak. Megragadom az alkalmat, hogy lapom atján felhívjam Sárpilis köz­ség elgondolására a közigazgatást vezető körök figyelmét, hogy e kis­község buzgó vezetőinek elhatározá­sát például állítsam oda a pusztuló magyar községek vezetői elé. Igaz ugyan, hogy minél nagyobb a nyomorúság és veszedelem egy község ben, annál nagyobb lakosai között az önállóság és a féktelen függet­lenségnek öntudata, A háború óta ennek a nem szabadság, de szaba- dosságszeretetnek következménye az, hogy a községekben sem a pap, sem a jegyző, sem a tanitó, egyálta­lában az intelligens osztály nem bir azzal a vezetőerővel, mint azelőtt. Bármennyire is akarják ezek a hi­vatott vezetők azt, hogy a nagy tö­meg ne politikai, hanem gazdasági irányban kövesse őket, vannak min­dig nagyhangú és megtévesztő bzó- lamu emberek, akik ezen helyes tö­rekvést nemcsak ellensúlyozzák, de sokszor meg is döntik. Sárpilis példája megmutatta azon­ban, hogy vezetésre hivatott elemek mégis képesek a kilengések dacára az embereket oly utón vezetni, amely az ő érdekei megóvását jelenti. Vegyék tehát kezükbe Sárpilisből kiindult magyar család és közBéghatár vé­delmi gondolat ügyét a vezetésre jo­gosultak, hisszük, hogy azt meg le­het valósítani másutt is, különösen az arra igen*ráutalt Sárköz közsé­geiben és ezzel lassanként el fog halkulni annak a lélekharangnak szava, amely moBt azt hirdeti, hogy Sárköz magyarsága pár évtizeden belül el fog tűnni arról a földről, amely valamikor Kánaán földje volt, az eszéki ut és a Duna folyó között. Schneider János. Tisztelt vevőinek boldog u| évet kivan Steige r István j tűzifa- és Szénkereskedő Nyilatkozat! Számtalan érdeklődésre közöljük, hogy előfizetőinknek a P 14.40 egész évi előfizetési dij leérkezése után 24 órán lelül elküldjük gyönyörű függöny-ajándékunkat. — A 150X260 cm nagyságú tüllfüggöny megkezdett mintájá­val és a kihimzéshez szükséges MEZ gyöngyfonállal aján­déknak is nagyon alkalmas. Kívánságra széleseik függönyt is adhatunk kevés ráfizetéssel. Aki óhajtja, a függöny helyett kaphat: egy Indathren-szegélyü lenvászon alroszt, vagy újabb mintájú ágyneműt, esetleg hárompolcos állvá­nyunkat, a „Fakuli(t-t. SIESSEN ELŐFIZETNI! Tündért!jjak Magyar Kézimunka Újság Budapest, Szervitadér 3. TITTE TESTVÉREK HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Újévi dal. Az újesztendő hajnalán Jövőbe nézünk messze, vissza S fürkésszük titkon, révedezve: Számunkra megvirrad-e már? Vidám köszöntő szép szava Fülünkbe csendül bár ma újra, Aggódva látjuk, összebújva: Még mindig tart az éjszaka, Boldogtalan, bús nemzedék Tekint ma széjjel Hunniában. Meggörnyedt más a bús igában És elfásult a teste rég. De bár az életharc alatt A balsors karja leteperte, Töretlen még a nemzet lelke S ringat nagy, boldog álmokat. S amíg a nemzet lelke ép S áll a viharban törhetetlen, Nincs addig ok, hogy elcsüggedjen Ez az elárvult nemzedék. Eleve rendelt végzetünk: Nehéz keresztünk’ bízva vinni S egy boldog, új jövőbe hinni, Mely megszépíti életünk’. Hű csillagunk e hit legyen, Mely szerteszáll e röpke dalban: Higgy és bízzál a diadalban, Vívódva küzdő nemzetem l Babay Géza. Az dl ív küszöbén állunk. Máskor e napot a boldog megelégedés, az öröm s az elmúló 0 esztendőben szerzett tapasztalatok fölemelő érzésével vártuk. Hiú ábrán­dok, utópiák mindig távol állottak minden józanul gondolkodó ember­től, mert a becsületesen elvégzett munka mindig meghozta a maga gyümölcsét s még reménykednünk sem kellett a jobb jövendő megérke­zésében, mert tudtuk, hogy ott foly tatjuk, ahol az év utolsó napján el­hagytuk s a célt, melyet magunk elé tűztünk, kitartó s becsületes munká­val biztosan elérjük. Ma bizony másként vagyunk, mert a világ forgásában időnként zökke­nések, rázkódtatá8ok vannak s ezek a terveket, illúziókat egy pillanat alatt halomra döntik, elfásult szív­vel, sokszor reménytelenül járjuk az élet útjait s ha ebben a zűrzavarban feltesszük a kérdést, hogy miért van ez így ? — mástól alig kapunk rá választ, magunk is csak azt tudnók válaszolni évek óta, hogy ezt mi nem, vagy legalább is nem igy akar­tuk . .. Bizony, mikor visszatekintünk a leperdülő 1934. esztendőre, fájó szív­vel állapíthatjuk meg, hogy nem tel jesité reményeinket, mert a magyar a magyart ugyanúgy gyülölé, Ugyan­úgy üldőzé, mint azelőtt, mert a magyarok nem akarnak eggyé ősz- szeforrni, nem akarnak közös aka­rattal a boldogulás, a jobb jövő út­jára lépni. Nálunk mindenki jobban tud min­dent, mint a másik, már mondhatni, hogy az asztalos jobb cipész, a ci­pész jobb fiskális, a gazda jobb orvos, mint az igazi, aki azt tanulta s azért van, hogy egyik a másik munkájába belekontárkodva, elront mindent, pedig, ha mindenki a he lyén végezné a neki szánt munkát, igazán még a mai sok bajjal telített világban is boldogabb lehetne a ma­gyar. S azok a mindenkinél bölcseb bek, azok a mindent legjobban tu­dók, azok a mindenhez értők, most mikor lelkiismeretükkel leszámolnak, nem éreznek e ott furdalást, hogy bizony sok-sok bajnak ők valának az okai, mert olyanhoz nyúltak, ami­hez mások jobban értenek. De az elmúló esztendőből is ma­radt egy reménysugár, hogy a mikor a nemzet becsületét akarták be­szennyezni, mégis egy emberként állt ki a magyar, hogy tiszta önérzettel megmutatta a világnak, hogy nem volt soha hitvány s most sem az. Ez a szomorú pillanat igazolja, hogy a nagy veszedelem idején össze tud fogni a magyar I Ha pedig ilyenkor összefog, miért nem teszi mindig ? Erre a felelettel ismét adós marad mindenki, de önmagunk megadhatjuk rá a választ, —• mert nem él egymás iránt igazi szeretet a szivében 1 Az 1934. évtől búcsúzzunk, áthelyezzük a történelem lapjaira eseményeivel együtt 1 Az 1935. esztendőt várjak reménnyel telt érzésekkel, várjuk a magyar szenvedés megszüntetését, a magyar sors jobbrafordulását tőle 1 Hogy reményeinkből mit fog valóra váltani, nem tudjuk, de igyekezzünk mi is előre segíteni mindazt s akkor egy év múltán kevesebb könnycsepp fog a földre hullani s kevesebb ma gyár lesz boldogtalan és szenvedő. Szekszárd, Korzó, Kaszinóbazár. Telefon 91 Modern csillárok, azztnll lámpái# Kedvező fizetési feltételek A legmodernebb NÁDI6 12 havi részletre Hasznos karácsonyi hMihbmhh Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1934. évi december 20—26-i feljegy. zéseiből: Hőmérséklet: maximum: 7*6 C° december 20-án. minimum: 0 0 C° december 25-én, Csapadék: eső 0‘5 mm december 20-án. A levegő nyomása december hó 26-án csökkenőben volt. Este 9 órakor a barome­ter 7‘7 CJ mellett 7565 mm-t mutatott. — I Azontúl to /át b süllyedt. — Értesítés. A súlyos gazda­sági helyzet arra kényszerít ben­nünket, hogy minden olyan közle­ményt, amely anyagi előnnyel Járó mulatságra, hangversenyre, knltnr- estre stb. és az ott történt felnlllze- tésekre vonatkozik, kizárólag díjazás ellenében közölhetünk. Díjazás alá esnek a hivatalok által beküldött összes közlemények is. A közlemé­nyeket abban az esetben is számlázni vagyunk kénytelenek, ha azok á szer­kesztőség cimére küldetnek be. Tolnamegyei Újság kiadóhivatala. —- Préposti kinevezés. Virág Fe­renc pécsi megyéspüspök dr Kővágó Péter c. kanonok, bátaszéki plébá­nosnak a Szent Imréről nevezett tőli címzetes prépostságot adományozta. Dr Kővágónak ez a kitüntetése nem­csak vármegyénkben, de a pécsi egyházmegye egész területén nagy örömet keltett. — Az alispán újéve. Dr Pereséi Béla alispán néhány napi tartózko­dásra családjával együtt elutazott I Bonyhádra, honnan csak újév után fog visszatérni. — Orvosi kinevezések. Az Orszá­gos Stefánia Szövetség szekszárdi anya- és CBecsemővédó intézetéhez vezető anyavédelmi teendőkre kine­vezte dr Lichtenberg Andort, az | OTI szekszárdi körzeti orvosát, mig a csecsemővédő orvosi állásra dr Fe« hér Márton, a pécsi gyermekgyó­gyászati klinika kezelő orvosa nyert kinevezést. Ezentúl tehát az intézet tanácsadó és gyógyító munkáját két orvos fogja ellátni. — Kinevezés a Hatvani Cakorgyár r. t. igazgatósága Korbonits András oki. vegyészmérnököt a hatvani cu- 4 korgyár laboratóriumának, valamint a nagyteleki mintagazdaság talajvizs­gálati laboratóriumának vezetőjét fő- ] vegyésszé nevezte ki. Örömmel adunk hirt földink előléptetéséről annál in­kább is, mert ezzel a r. t. igazgató­sága egyik legképzettebb és legki­válóbb munkatársát részesítette meg­érdemelt elismerésben. — Eljegyzés. Dr Nikitits Sándor Szekszárd m. város adóhivatalának J f önök hely ette se eljegyezte Gyuris Jo- i lánt. (Minden külön értesítés helyett.) d — Névváltoztatás. A m. kir. bel­ügyminiszter engedélyével vezeték- j nevét megváltoztatta Hammer Jó- i I zsef györkÖnyi főjegyző Korosg ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom