Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-30 / 9. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 január 30. (Szerda.) 9. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Elfiffzetési d!|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija l'SO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler, ' Áll&stkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A szolnoki beszéd. Hossm idő után ismét közvetlenül a néphez sióit Ssolnokon Gömbös Gyula és meesiehangsó szavaival, amelyek valósággal halmozva tárják fel a mai magyar élet nagy problémáit, megkapta a lelkeket. Mint a mágnes ereje vonna a vasat, annyira von só sí ő lelkének ősiinte megnyilatkozása. A szolnoki beszéd mint retorikai mű is szónoki magasságba emelkedett s magával ragadta a hallgatóságot, de felfigyeltek annak gon* dolataira a magyar róna bogárhátu házacskáinak lakói, akikről azt mondotta Gömbös Gyula, hogy mindig szívesen fogja meg a szántó-vető ember munkában megkérgesedett tenyerét, — de felfigyeltek a városok palotáiban isimért ez a beszéd uj nagy magyar idők hajnalhasadását jelzi. Reformkorszak küszöbén állunk, amikor egységbe tömörült nemzetnek kell gondoskodnia saját jövőjéről. Igen komoly intő és figyelmeztető szólamai voltak a szolnoki beszédnek, amelyek testvéri szeretettel hívnak mindenkit arra a sajkára, melynek hivatása, hogy kikössön a magyarság Ararat-hegyén. A magyar történelem számtalan példával igazolja, hogy nagy reformok nagy megpróbáltatá* síi idején pusztulás és elmúlás várt azokra a személyekre, osztályokra és külön utakat keresőkre, akik nem ismerték fel az élet parancsoló szavát. Pontosan megismétlődnek a magyar történelem nagy reformévei, most is ujjá és reformok tűsében megedzve, fiatallá kell tenni a nemzetet, amelyhez esiköittl előttünk fekszik Gömbös Gyula programmja, magába foglalva mindazokat ai orvosszereket, amelyek est az elkerülhetetlenül fontos nemzeti újjászületést eredményesen szolgálni hivatottak! A lehetőség* bei képest a régi és bevált alapokat fel nem bontva, olyan nemzeti építményt kell felemelnünk, amelynek szerkezetében helyet foglal a nemzet minden rétege. A mai modern világ- gondolkodásban elképzelhetetlen volna, hogy Magyarország legyen Európában az az állam, amelyben elhagyottak és becézettek legyenek. Gömbös Gyula szolnoki beszéde meg* rajzolta az elkövetkező reformeszmék körvonalait, melynek tartalmát a telepítés, á bitbizományi reform, a tagosítás, a család és gyermekvédelem tölti ki. Szociális és gazdasági programra ez, amelyhez mint igen fontos közéleti reformanyagot, csatolnunk kell a választójogi kérdést és az államfő jogainak kiterjesztésére irányuló reformoknak megalkotását. Olyan időkben kénytelen ezt a nagy reformot végrehajtani a kormány, amikor nem bővelkedünk anyagi eszközökben. De nem áll módunkban a mozdulatlan várakozás álláspontját választani, mert az egyhelyben topo* gás az állam ügyeinek puszta tovább* vitele, mindennap lemaradást jelentene abban az európai iramban, amelyben máris súlyos mulasztásokat kell pótolnunk. A nemzet vezérei, a minden reformkorszak beköszöntésekor tapasztalható aggodalmaskodás ellenére is, haladjanak csak tovább a lépésről-lépésre történő újítás felé, mert nem várhatjuk meg, amíg össze roskad fejünk felett a korhadt épít mény. A nemzet nem fél a reformoktól, nem különösen akkor, amikor bízik azok irányítójában. Bízik Gömbös Gyula miniszterelnökben, aki gyászos és szomorú időkben adott számot arról, hogy a magántulajdon elvének szentségét elismeri, a magyar értékeket megbecsüli s ha reformálni akar, azt nem rombolással, hanem konzervatív szellemben haladó épitő- politikával akarja végrehajtani. De különösen hiBi és sokat vár a nemzet Gömbös Gyulától azért, mert benne erőskezü, faját lángolóan szerető, btc 3Ületes politikust ismert meg, aki nem tántorodik vissza a nagy feladatoktól. Tudja jól a nemzet, hogy mielőtt vezére cselekedetre határozza el magát, törekvéseit és tetteit bölcs, katonai alapossággal átgondolja s nem kapkodva, huszárvágásokkal, hanem tervszerű építő elgondolással viszi diadalra azokat. Gömbös Gyula személye biztosíték a nemzet számára, hogy amikor a reformok szükségét felismerte s azokhoz cselekvő kézzel nyúl, nem kell tartani a nemzet egyetlen rétegének, de tagjának sem attól, hogy zátonyra viszi azokat, akik hallgatva a Nemzeti j Egység hivó szózatára, helyet fog* laltak az ő sajkájában. A baloldal rosszkedvű. ii 9« Laptársunk f. hó 23-i számában furcsa kis vezércikk látott napvilágot, mely nemcsak zavarosságánál, hanem ugrató és átlátszó tendenciájánál fogva is élénk derültséget keltett a politika berkeiben ismerős köröknél. Ámulattal látja a vármegyének nemcsak kormány hű közönsége, hanem független kisgazdapárti ellenzéke is azt az egészen különös tünetet, hogy a párt budapesti képviselőtagjai mindent elkövetnek, hogy megnyerjék annak a kormánynak a kegyeit, amelyet két esztendőn keresztül a hordó tetejéről szorgalmasan cse- pültek. Mindez elismerésre méltó lenne, ha e lépésük megtételében a nemzeti egység nagy gondolata volna az egyedül irányadó. Am csodálatosképpen saját vallomásuk szerint is a főcél nem is ez, hanem a Nemzeti Egy ség Pártjának, mely jó és rossz időben egyaránt kitartott a kormány mellett, a szétugrasztása abból a nyilvánvaló célból, hogy eddigi működésük ellenére is és minden fárad ság és felelősségvállalás nélkül hozzájussanak a hatalomhoz. Nem hisz szűk, hogy a modern parlamentáriz- mus történetében ehhez hasonló ellenzéki működésre eset lett volna. Azt kívánni a kormánytól és a kormánybű pártközönBégtől, hogy jobban szeresse őket, az eddigi kíméletlen ellenzékeskedést folytatókat, mint azokat, akik nehéz időkben helytálltak, nemcsak botor, hanem egy kisBé szerénytelen kérelem is, melynek napvilágra jövetele mégis igen tanulságos: most már láthatják, hogy ennek az ellenzéknek menynyire volt őszinte a politikája eddig. A kormány politikája ugyanis nem változott, ha tehát ők mégis közeledést kezdeményeznek, annak aligha lehet a meggyőződés az igazi oka. A fent hivatkozott cikk befejező mondatai a kormányzópártra „titkos gáncsot és nyílt barátságot“ fognak rá. Kérdezzük: Nem jogosabb e a nyílt gáncsolás és a titkos barát kozás vádja az ellenzékkel szemben? A pécsi kereskedelmi és iparkamara közgyűlése. A kamara e hó 22 én tartott köz* gyűlésének első pontja az 1934 évi működéséről szóló elnöki jelentés volt. Az elnöki jelentés nemcsak az általános gazdasági helyzettel, hanem a kamarakerületi kereskedelem és ipar és gyáripar mozgalmairól is beszámol, j A jelentésből kitűnik, hogy az 1933. I évihez viszonyitva, az építőiparban 33°/o-kal emelkedett a foglalkoztatás. Szembetűnő emelkedés volt zsirexpor- tunknál, mert amig 1933 ban Pécs ről kivitt zsír 10 waggontétel volt, addig 1934 évben kivitelünk az 50 waggont jóval meghaladta. A kamarakerületi gyáripar kivitele általában biztató, különösen jelentős kivitele van az Első Pécsi és a Simontornyai Bőrgyárnak. Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a legnehezebb kiviteli lehetőségek között emelkedik a Zsolnay-gyár és a Littke pezsgőgyár exportja. Részletesen foglalkozik az elnöki beszámoló a kisipari termeléssel, a kiskereskedelem és kisipar hitelakciójával, s a kamarának mindazzal a munkájával, amely a kiskereskedelem és kisipar helyzetének megjavítására alkalmas. A kamara nagy munkáját legkézzelfoghatóbban mutatja be az ügyforgalomról szóló statisztika. A kamara múlt évi Ügyforgalma majdnem 13 000 darabot ért el. Az 1935. évi költségelőirányzat^ amely teljesen a múlt évi költségvetés keretei között mozog, egyhan-" gulag fogadtatott el. Az 1931. évi XXI. te. 27. §-a alapján a kamara az Országos Ipartanácsba Róth Sándor bőrgyári vezérigazgatót küldte ki. A közgyűlésből felterjesztés intéa- tetik a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az 1923. évi V. te. kiegészítés utján, a kamarai választott bíróságok mellett, úgynevezett „fegyelmi bizottságok“ létesittesse- nek. A fegyelmi bizottságok célja, hogy a tisztességtelen versenybe ütköző, kisebb jelentőségű ügyek peren- kívüli eljárásban intéztessenek el a kamara által. A tervezet szerint a kamara, a tisztességtelen verseny terén felmerülő vitáknál az eddigivel szemben nagyobb teret kapna és eljárása nemcsak elvi deklarációban nyilvánulna meg, hanem határozata megfelelő szankcióval lenne végrehajtható. A kereskedelmi és ipari élet örömmel fogadja a tisztességtelen versennyel kapcsolatban a kamarai hatáskörnek kibővítését, mert ily- módon mentesül a költséges birói eljárástól, másrészt módjában van a kiélezett versenyből fakadó visszaéléseket kiküszöbölni. Ré$I vízvezeték nyomd o Bélo-téren. A belvárosi róm. kát. plébániatemplom környékének parkosítását megelőző téli földmunkálatoknak nemrégen történt elvégzése alkalmából Moha József városi főkertész néhány nagyon érdekes, vízvezetékhez tartózd agyagcsövet küldött le a múzeumba. A fazekaskorongon készült, egyik végükön kiszélesedő, másikon kissé összeszűkülő agyagCBÖvek átlag 45 centiméter hosstuak, belső átmérőjük pedig két végüknél mérve 9'5, illetve 6*5 centiméter. Falvastagságuk átlag 1*3 centiméter. A csövek szükebb felén, mintegy 4 centiméternyire & nyitástól ujjnyi vastagságú borda fut körül, mely a cső végek egymásba- dugása alkalmával megakadályozta azt, hogy a csövek kelleténél mélyebben legyenek egymásba dughatók. A végükhöz tapadt ragasztóanyag tanu- ■ sága szerint, összeillesztésükhöz annak { idején tiszta mészhabarcsot használ- I tak. A csövek készítési ideje is ponEgyes szám ára 12 fillér.
