Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-11-02 / 89. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 november 2. (Szombat.) 89. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dili egész évre _ 12 pengő || Félévre------6 p engő Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Mllástkeresőknek S0 százalék kedvezmény. | A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nylltiér soronként 60 fillérbe kerül. Százötvenévé» templom ünnepe ötven évvel ezelőtt, október 31 én a Szeksiárd Szálló nagytermében hangverseny volt a szekszárdi református templom százados fennállásá nak ünnepségén. Itt hangzott el Ke- nézy Csatárnak „A hit“ cimü verse, amelynek egyik versszaka a követ kezőkép hangzik: Ne nézz a múltba 1 Fényesb a jelen, Istent imádni, nem külön kiváltság. A hitnek lángja szent minden helyen, Csak tiszta érzet szítsa lobogását. Az én vallásom az, mi a tied; Az én istenem a te istened. Együtt dicsérik őt velünk a föld s ég: Övé a hatalom és a dicsőség I ' Szekszárdaak ez a kedves szava dalosa már rég elpihent, rég néma már lantja, de a tegnapi templomünnepség emlékembe idézte ezt a verset, átéreztem annak magasztos igazságát és a gondolat nagyszerűsége magával ragadta lelkemet. A 150 éves templom megújhodásának ünnepén megértettem azt, amit mint gyermek nem tudtam felfogni. Ereztem ott az ünnepség minden részében, énekben, imádságban, szavalatban, bölcselkedő beszédben és biblia magyarázatban a költővel, hogy : „A hitnek lángja szent minden helyen !“ A szekszárdi református egyház a hivek áldozatkészségéből restaurált templomában az ötven év előtti tradíció alapján a reformáció emléknapján ünnepelte a templom 150 éves fennállását. Aki Olasz- vagy Németországot, avagy Déltirolt járta, annak ez a százötven év igen csekélynek látszik, mert ott kisfalvakban is nem ritka a 800“ 900 éves templom. De aki ismeri e templom történetét, az tudja, hogy e 150 év alatt sokkal több viharral kellett a templomnak megküzdenie, mint azoknak a nagyon régi és viharoktól elkerült templomoknak. Nehéz volt, keserves volt, hosszas instanciázás eredménye volt, hogy 1784-ben letehették az első téglát, amelyből a hivők akarata, áldozat- készsége istenházát emelt és amely 1785 december 4 én szenteltetett fel. Kicsiny kis fatoronyban elhelyezett harang hívogatta Istenhez Szekszárd őslakóit 1816-ig. Három évi lelkes, áldozatkész munka eredménye lett, hogy 1816-ban díszes kőtoronyban felállított három harang ércnyelve hirdette a magaseágbéli Isten dicsőségét. Ez évben Báthory Gábor püspök is meglátogatta szekszárdi híveit, ő volt az első püspök, aki az immár 150 éves templom Urasztalá- nál állott és igét hirdetett. De nem soká hívogathatták a harangok a hívőket, nem volt hosszas a torony megépítése feletti öröm. Újabb nagy csapással tette próbára az örökkévaló Isten a szekszárdi reformátusok hivségét. Az 1825. évi májusi nagy tfiz megolvasztotta a harangokat, rommá változtatta a templomot, az iskolát, papi és tanítói lakot és sok sok református hivő otthonát is. Ismét három évi nehéz küzdelem árán az 1827. évben épült fel újból a templom és a torony. A hivek ál dozatos8ágát igazolja, hogy 20 év alatt ezt a csapást is leküzdötték és az 1845. évben már nem volt az egyháznak adóssága. A hivek ötvenbét éven át a romokon felépült templomban nyugodtan dicsérték az Istent és kerestek sok- sok bánatukban vigaszt. A századik év kezdetével, a nevese tes évforduló megünneplése tervének kapcsán merült fel a gondolat, hogy a félszázad viharaiban pusztulásnak indult templomot újra építik. A nemes elhatározást gyorsan tett is követte. Szekszárd lakói felekezeti különbség nélkül magukévá tették a gondolatot. Siettek összeadni a költ séget és igazi lelki örömmel olvassuk az 1886 ban, Borzsák Endre által összeállított „Építési emlékkönyv“- ben, hogy Bocsor Antal belvárosi plébános és Mikó György újvárosi plébános is ott voltak nagyszámú híveikkel az adakozók sorában és amint ezt olvasom, a költő szavai jutnak eszembe : „Istent imádni nincs külön kiváltság“. 1885-ben már áll a megnagyobbi tott, külsőben és belsőben megújult templom. Annak felszentelésére 1885 október 31're városunkba érkezett Szász Károly, a költő püspök, akit egész Szekszárd városa nagy tiszte lettel és szeretettel fogadott. Nem tudom hányán élünk még, akik lát tűk ezt az ünnepséget és hányán, akiknek igaz örömmel töltötte el lelkét az a felekezetek közötti magasztos béke, amelyre gondolt, amelyet érezett maga a költő is, amikor imigyen dalolt: „Az én istenem, a te istened“. Újabb 50 évnek, sok csapásnak, szenvedésnek, világégésnek, Trianonnak kellett elviharzani, hogy a szekszárdiak régi temploma újból csinos külsőt és modern belsőt nyerjen, tisztán a hivek áldozatos szeretetéből. Meg tudtam érteni azt a szent tüzet, amely a csütörtökön lefolyt ünnepség szónokaiból áradt, amikor köszönték az isteni kegyeimet, amely megengedte érni ezt az ünnepnapot, de azt a hálás elismerést is, amely azok felé a hivek felé áradt, akik a maguk gazdagságából és szegénységéből jó szívvel és hivő lélekkel adakoztak, hogy Dávid király példaadásából az Urnák díszes hajlékot emeljenek. Ez a százötenéves évforduló csütörtökön szorosan csak a reformátusok ünnepe volt, de én úgy érzem, hogy a felekezetek közötti békesség mécsese most sem lobog kisebb lánggal Szekszárdon, mint 50 évvel ezelőtt és így Szekszárd őslakóinak I ünnepe, az egész Szekszárd ünnepe J is volt. Mert egy templom alapkővé- Í I nek letétele, a romokból uj templom | felépítése és a templom külső-belső restaurálása csak örömmel töltheti el minden hivő ember lelkét, bármiként imádja is Istenét, mert mint a költő énekli: Míg ember lesz a földön, nap az égen, Míg Isten él a csillagok felett: Megmarad az idők végeiglen A tan, mit Üdözitőnk hirdetett. A másfélszázados évfordulónak a szekszárdi református hivek istentisztelettel, utána diszgyülésBel, majd este gyülekezeti ünnepéllyel áldoztak. Az ünnepélyes istentisztelet délelőtt 10 órakor kezdődött és a templomot zsúfolásig megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Az ünnepi prédikációt Tóth Lajos lelkipásztor mondotta és ebben rámutatott a reformáció jogosultságára és a reformáció eszméinek örök értékeire, valamint a 150 éveB templom hivatására és jelentőségére, majd a gyülekezet buzgó imádságban adott hálát Istennek mindazért az áldásért, amit másfélszáz éven keresztül adott a templom által. Az istentisztelet után a templom közönsége diszgyülést tartott Tóth Lajos lelkész és Jakab László főgondnok elnöklésével. Bibliaolvasás után a lelkész ünnepi deklarációt olvasott fel, amelyet a gyülekezet örömmel és lelkesedéssel tett magáévá. Az ünnepi deklaráció mindenekelőtt hálával emlékezett meg a reformációról, azután felidézve az egyház régi történetének felemelő eseményeit, ke- gyeletes megemlékezéssel adózott a hitükhöz mindhalálig hűséges elődökről, különösen a templomépitő ősök nagy áldozatairól, a most történt renoválásról s ezzel kapcsolatban a gyülekezet tagjainak dicséretes áldozatkészségéről. Végül kinyilatkoztatta a gyülekezetnek ősi hitéhez való törhetetlen ragaszkodását annak kijelentésével, hogy más vallásfelekezetü embertársaikkal testvéri szeretetben és békességben kívánnak élni. Ezzel a díszközgyűléssel fejeződött be a délelőtti ünnepség. A délutáni gyülekezeti ünnepély a villanyos lámpák pompás fényárjában úszó, ízlésesen renovált templomban délután l/aQ órakor, a gyülekezet és a vendégek élénk részvételével folyt le. A virágdíszbe öltözött templomban a papság és az egyházközségi funkcionáriusok bevonulása után felhangzott kezdő énekül „lm béjöttünk nagy örömmel“ cimü dicséret, majd főének gyanánt a LXXXIV. zsoltár. Ezután Mészöly Győző alsónyéki lelkipásztor mondott igen megható és költői szépségű imát. Dr Bakó Olga szavalta el ezután igen nagy hatást keltve Losonczy Ilonának A hitetlen cimü költeményét. A kitűnő előadónő, aki anyai ágon leszármazottja a szekszárdi templomot alapitó áldozatkész hivek egyikének, idegenből jött ez ünnepélyre. A költemény szépségét és mélységes tanulságait annyi művészettel domborította ki, hogy soksok szemet tett fényesebbé a felbuggyanó könyü. Gilicze Sándor esperes tartott ez^ után meggyőző gondolatokban gazdag, szép beszédet, amelynek címe volt a Látható és a láthatatlan templom. Az egyházmegye esperese ebben az előadásában, minden pózolás nélkül egyszerűen, mégis nagy hatást keltőén annak a szükségét hangoztatta, hogy a látható templom mellett mindenki építsen magának templomot a szivében, lelkében, az Isten törvényeiből, az ö dicsőségére. Héti József rektor vezényletével a Református Énekkar igen szépen énekelte Beethoven Dicsőit Téged kezdetű gyönyörű szerzeményét,amely után Székelyi Juliska szavalta el mély átérzéssel Zombori Andornak, A reformáció" emlékünnepére cimü költeményét. Üdvözlések követték a szavalatot. f Gilicze Sándor esperes az egyházmegye és annak gyülekezetei nevében köszöntötte a szekszárdi református híveket abból az alkalomból, hogy példás áldozatkészséggel renoválták az Isten házát. Kívánta, hogy azok, akiket az élet szíven sújt, a szent falak közt mindig találjanak vigasztalást. Németh Gyula ev. lelkész a szekszárdi ág. ev. gyülekezet háláját és szeretetét tolmácsolta, mert addig, amig a szekszárdi evangélikus templom fel nem épült, ez a szentegyház adott helyet a testvérvallás híveinek is. Meghatva köszöntötte a másfél- százéves templomot, melynek szószékéről ő is Bokszor hirdette az igét és amelynek oltáránál ő is oly gyakran állott. Vitéz Vendel István polgármester Szekszárd közönségének üdvözletét tolmácsolta, kiemelve, hogy a szekszárdi református egyház sok értékkel gyarapította Szekszárd fejlődését. Majd rámutatva arra, hogy amint a templom környékét a pusztító elemektől megóvta, jövőben virágos kertekkel veszi körül, mert hisz ez a templom a jövőben is fejleszteni fogja a város lelki értékeit. Tóth Lajos ref. lelkész megköszönvén az üdvözléseket, a templom renoválásáról számolt be, örömmel emlékezve meg a nagyszerű áldozatkészségről, amellyel a szekszárdi református hivek várakozáson felüli módon siettek a másfélssázéves templom megújítására. A beszámolót követően Héti József rektor dr Mek- kay Borsay „Október 31 énu című szerzeményét énekelte, majd Töttös Pál nagy hatással szavalta Tompa Mihály „Szent küszöb“ cimü költeményét. Joó András nagydorogi lelkipásztor bibliamagyarázata következett ezután és az ószövetség Dávid királyának áldozatkéBZBégét hasonlitotta ősz- sze a mostani idők vallásos leikeinek templomBzerető áldozatkészségével és lelkesen buzdította a híveket a I jövőbeni áldozatkészségre és hitükEgyes szám ára 12 fillér.
