Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-30 / 88. szám
2 TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 október 30, lelep'ezzék azt az emléktáblát, amely* lyel a Petőfi Társaság, hosszú ideig főtitkárának, majd tisateletbeli al- elnökének emlékeaetét megörökítette. Köiel nyolcvan éve, bogy az emléktáblával megjelölt házból, atyja halála után, Váradi Antal özvegy édesanyjával elköltözött. Tizenkét év* nek kellett 1923 március 5 tői lepa reg nie, hogy a kegyeletes megemlékezés figyelme azon ház felé forduljon, ahol Váradi Antal, a nagy költő, dráma* és regényíró született, akit nemcsak e vármegye vallhat büszkén magának, de, akire büszkén gondolt mindig a pécsi zirci főgimnázium, ahol először bontogatta költői lelkülete szárnyait és akire büszke volt már életében is a magyar irodalom és az a társaság, amely már 22 éves korában tagjai sorába választotta meg őt. Az ünneplő Petőfi Társaság képviseletében ott láttak dr Pékár Gyala elnököt. Császár Elemér alelnököt, Lázár Béla, Szatbmáry István, Gáspár Jenő a Petőfi Társaság tagjait, a rokonság részéről Váradi Arankát, a Nemzeti Színház kiváló művésznőjét, dr Váradi Jenőt Budapest főváros helyettes tiszti főügyészét és nejét, Schneider és Günther család tagjait, Hang Dánielt a cisztercita rend képviseletében, továbbá Bodnár Istvánt, a Szekszárdi Kaszinó igazgatóját, dr Kara István főszolgabirót, dr Nemess József kir. közjegyzőt, a rendezőség részéről Hajas Béla főgimn. igazgatót és a gimnázium tanári karát, Bo ross György szövetkezeti igazgatót, a Vas Gereben Irodalmi Kör részéről Schlencker Mihály elnököt és még igen sokakat, akiket nem sikerült mind összeírnunk. Kivonultak az ünnepélyre a kisvejkei, lengyeli, teveli és sávodi leventék, Tevel, Zivod és Kis- vejke lakossága és a závodi népiskolá- sok. Az ünnepiég a Himnusz éneklésével kezdődött, amelyet a teveli leventezenekar intonált és a nagy számban megjelentek áhítattal énekeltek. Ennek hangjai után Kovács Kálmán závodi plébános üdvözölte a megjelenteket és felkérte dr Pékár Gyulát, a Petőfi Társaság elnököt, hogy mondja el avató beszédét. Dr Pékár Gyula avatóbeszéde A magyar föld nagyszerű átalakító erejéről beszélt dr. Pékár Gyula, mert hisz Váradi Antal édesatyja Wé bér Ferenc Bécsből jött. Magával hozta a német zeneművészet szere- tetét és tudását, amely nemzedékről- nemzedékre szállott. Ezt a német születésű férfiút a magyar föld nyelvben érzésben és gondolatban egyaránt magyarrá varázsolta és az ő átalakult egyéniségéből sarjadzott ki Váradi Antal, a magyar költészet és irodalom büszkesége. Ez a ház, amely előtt és az a föld, amelyen most állunk —- mondotta — tanúbizonysága annak, hogy a magyarság mindig a legnagyobb szeretettel és loyalitással ölelte magához azokat, akiket a sors közéjük hozott. Da bizonyítéka annak is, hogy azok, akik ráléptek erre a földre, azoknak szivük és érzésük magyar lett, ha meg is őrizték őseikI nek nyelvét. Váradi Antal lelkében magyarrá lett az a művészi hajlam, amely a Wéber nemzetségben évtizedek óta élt és zengzetes szava költője és büszkesége lett a magyar irodalomnak. Az anyai szeretet melegét ebben a házban érezte először a költő, innen vitte magával a szeretet érzését, amely az ő egész életét oly gyönyörűen betöltötte. A Petőfi Társaság, amelynek életében oly jelentős munkát végzett és amelyre annyi dicsőséget hozott Váradi Antal, eljött a szülőházhoz, hogy hálája és kegyelete jeléül emléktáblával jelöje meg azt, hogy amikor már rég a magyar föld hantjai alatt pihennek azok, akik a mai ünnepségen résztvesznek, akkor is ez az emléktábla még mindig büszkén hirdesse, hogy ebben a házban született meg a magyar irodalom büszkesége: dr. Váradi Antal. Váradi Aranka szavalata A nemzeti érzésektől mélyen át I hatott gyönyörű szép beszédet az ünneplők nagy tetszéssel fogadták. Utána Váradi Aranka, a költő leánya és a Nemzeti Szinház művésznője szavalta el édesatyjának teljesen aktuális gyönyörű Atyám háza cimü szép versét Ez a város, ez az utca Nékem olyan Ismerős, Erezem ha végigjárom, Hogy az emlék mily erős. Ebben van a kis fehér ház Annyi nagyobb s szebb között, Áldd meg uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt. Gyermek voltam, kicsi gyermek, Mi az élet, nem tudám. Ott röpült a kicsi házban Egyik nap a más után, Mindenik nap meg volt áldva S uj örömbe öltözött. Áldd meg uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt. Volt a háznak udvarában Egy pici parányi kert, Mint virági, úgy nyílt lelkem, Napról-napra — fényre kelt, S mint a rózsák nyiit kelyhébe Harmat, — szállt belé a hit. Áldd meg uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt, S akit sokan megtagadnak Balgák, vakok! — Láttam én Ott, abban a kicsi házban A jó Istent 1... Könnyedén Ne nevessen e nagy szóra senki, (Jgy van, láttam őt! Otet, kinek keze áldja Azt a házat, küszöböt. Láttam őt a szegénységben, Amelyre büszke vagyok, Láttam őt a boldogságban, Most is telkemen ragyog. Láttam őt balsorsban, gyászban Anyám könnyező szemén — át Az áldó, sújtó Istent, Sokat, — sokszor láttam én.., És abban a kicsiny házban Megtanultam, hogy a föld Csalfa hazug, — búra, fényre Egyaránt álarcot ölt. Hogy valóság, szilárd támasz Egy van csak a föld fölött, Te, óh Uram ! — Áldd meg, áldd meg Azt a házat, küszöböt. S ha családom kis körében Végignézek múltamon, Melyen ahány istenáldás, Ugyanannyi könny vagyon; Felmerül a kis ház képe, Gyermekálmaim között. Áldd meg uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt. Tartsd meg, hiszen elfeledtek Engem ott már, csak e ház Meg az istenáldott lélek, Aki abban ott tanyáz. Az anyának szive őriz, De az énnekem elég, Áldd meg Isten, áldd meg őtet, Áldd meg az anya szivét. Tán még egyszer visszatérek, Búra, jóra — nem tudom, Végig megyek uj- meg újra, A jól ismert utakon, Hogy azt kérjem, ha megroskad Térdem a küszöb fölött, Áldd meg uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt. A művészi tökéllyel előadott költemény, amelyben annyi mélységes szerető ériés van as iránt a hás iránt, amelyben a költő a legsseretőbb édesanyával élte ifjúságát, as értések eme ssép formába öltöstetett ki- fejesései és a művészi előadás, a hallgatóság szemébe könnyeket csaltak. Elsőnek a „Vas Gereben" irodalmi kör nevében Schlenker Mihály elnök tette le az emlékezés és hála koszorúját. Bodnár István a Szekszárdi Kaszinó nevében helyezte el megható és megkapó beszéd kíséretében a Szekszárdi Kaszinónak koszorúját. Elmondta, hogy Váradi Antal mintegy aranyfonállal fűzte magát a Szekszárdi Kaszinóhoz 1898 ban, amikor a Garay-szobor leleplezésére irt ódájával a kitűaött pályadijat elnyerte s ezt a kapcsolatot csak meg* erősítette s elválaszthatatlanná tette azáltal, bogy a 100 korona pályadijat fel nem véve, a Kaszinó kezelésére bízta, oly célból, hogy az tő- késittessék mindaddig, mig az évi kamatokból minden évben koszorút helyezhetnek a költő édesanyjának halála évfordulóján a szekszárdi Garay szoborra. Sajnos, a ssépcélu alapítvány a devalváció során megsemmisült. A Kaszinó azonban helyreállította már az alapot, úgyhogy a költő óhaja legközelebb megvalósulhat. 0 most néhány szál virág alakjában előleget hozott a koszorusorozatból Váradi Antalnak. Lelki szemeivel azonban úgy látja, hogy a költő az égből, mintegy tiltakozásul a saját ünnepsltetése ellen, a szülei házra mutat, épp ezért a Kaszinó nevében azzal teszi le a koszorút az emléktáblára, hogy azt: általa Váradi Antal küldi az — édesanyjának l A mély hatást keltett beszéd után Boross György, a Bonyhádi Társadalmi Egyesületek nevében, Hajas Bála a bonyhádi ev. főgimnázium és az ifjúság önképzőköre nevében, Lukács Szilveszter a bonyhádi Testgyakorlók Köre nevében, Breitenbach József községi biró Závod, Gerin János biró Kisvejke község és dr Günther Andrásné a Günther-család nevében helyezett el koszorút. Gundrum József, a szülőház jelenlegi tulajdonosa vette át az emléktáblát és ígérte, hogy azt kegyelete- sen megőrzi. Szathmáry István, a Petőfi Társaság tagja, „Zássió" cimü költeményét szavalta el nagy hatással. Az ünnepség a Himnusz hangjaival végződött. Az ünnepély után a rokonok a szülőház közelében lévő kereszthez mentek, amelyet Váradi Antal édes anyjának emlékezetére állíttatott fel és azt virágokkal díszítették fel. Ezzel a melegszívű, odaadó és sokat küzdő édesanya iránti hálás emlékezéssel fejeződött be ez a meleg, érzésteli ünnepség. Lehetett volna ez tán pompákban gazdagabb is, de semmi esetre sam igazibb. Aki Váradi Antalt igazán ismerte, az ő szerénységével és meleg szivével, az megállapíthatja, hogy ez az egyszerű, de meleg Ünnepség felelt meg az ő lel- kületének és igy emlékezetének is leginkább. Sikerült a Petőfi Társaság vezetőivel és dr Váradi Jenővel, a költő fiával megállapodni abban, hogy lapunk karácsonyi számához mellékletként leközöljük az irodalmi estélyen elhangzott előadásokat. Bírjuk Váradi Arankának ígéretét, hogy eljön Szék- ssárdra a jövő évben és egy irodalmi estély keretében megismertet bennünket Váradi Antal mélységes érzéseivel, gyönyörű gondolataival és zengzetes nyelvével, amelyet nálánál senki szebben és hűebben visszavarázsolni nem tud. Örömmel tekintünk emez ígéret beváltása elé s hisszük, hogy ez az est arra az anyagi megerősödésre tudja emelni a Szekszárdi Kaszinó „Váradi Antal" alapítványát, amely képes lesz a nagy költő ala. pitási intencióinak megfelelni. g Halottak napián. Mint szárnyaszegett madár bágyad, tan, keringve hull le a fákról a sok rozsdás levél. Esüstfonatok ringató«, nak a kopár mezőkön s a barnáit tarlókról apró selyempelyhek kelnek vándorútra. Rejtelmes árnyak kisér- getik az estét, fásóan, borongva jön meg az éjszaka, vonakodón, homályba takartan ébredezik a reggel. Késő ősi van. Fáradtan haladó ősi. Elnémult a nyárnak ezerhangu víg- sága, bogárzümmögés, nem zsong a déli verőfényen. Hallgat a madárszó. A hervadásnak tarka színével, fa. nyár illatával telitett levegőben bolygó fellegek találkoznak egymás tetejébe. Sürü sóhajtások közt lélekzik az erdő a vékony ködalakok lebegnek előre a hegyek öléből. Das harmat reszket a kopaszodó ágakon, csurgó köny- nyeiktől átnedvesedik az öreg föld ábrázata. Gyászol a természet; tavaszának örömét, nyarának sugárzását siratja. Fájlalja elszakadását az ősztől, ennek az imént még nyájasan mosolygott s most halványra váltan, dideregve roskadozik a tél küszöbénél. A természetnek nagyszerű gyásza a múlandóságunk képét rajzolja elénk. Halottak napjához vezet ez a zárkózott, ködpárás, bus azculatu ősz utó. A kegyelet napjához, amikor mintha láthatatlan kalauz irányítaná lépéseiket, összebeszélés nélkül egy oál felé haladnak az emberek. Látogatóba mennek. Meglátogatják azt a kertet, amelybe életkedvünk, reménységünk van elásva; azt a kertet, ahol virágos, repkényeB, pázsitos dombok alatt kihűlt életek porladnak... A nyugalomnak kertjét, hol derű és vihar, gazdagság és nyomorúság, gyötrelem és öröm, gyűlölködés és szeretet többé nem tényezők. Az egyenlőség hazáját, ahol minden rög- hözkötöttség bevégződik,hol mindenki por és hamu, márványobeliszkről, avagy fakeresztről mossa le nevének betűit az eső, az örök álmot álmo- dónak az már olyan mindegy. Halottak napja könnyel megszentelt ünnep. Bánattal teljes megemlékezések, hivő megnyugvások idejéül ajánlotta fel halottjának az élő, az elmélyedésnek e csendes óráit, melyekben — bárha pillanatokra is — a múlandóságban keres állandóságot az ember gondolata. Kifej ezhetetlen tiszta percek ezek, amikor lélekben azokkal találkozunk, akiknek lelke tőlünk messze szállott. Magasztos találkozás; lágy simo- gatásával elveszi a szenvedések élét, eltompitja a szilaj fájdalmakat. Ez a találkozás az, amelytől erősödve támad föl lelkűnkben a hit: nem haltak ők meg, csak előre mentek. Viszontlátásról, újjászületésről, a halálon való győzelmeskedésről beszél szivünknek ez a találkozás. Nagy érzés mondja meg, hogy a halál a szeretet kötelékét nem tépheti szét. És amíg kedveseink nyugalmáért imádkozunk, nem zúgolódást és kétségbeesést, hanem megnyugvást, vigasztalást viszünk magunkkal sir- halmunk mellől. Kiadó lakfts. Szekszárdon, Bezerédj-utca 4—6. azám alatt, a Garay-térre néző egy szoba és 3 udvari szoba, előszoba, 1 konyha, 1 üvegezett folyosó, 1 éléskamra, pince és padlásrészből álló lakás, november 1-re kiadó. — Értekezni lehet a Szekszárdi Népbanknál. 584
