Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-26 / 87. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 október 26. (Szombat.) 87. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősé? ős kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetős! difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetős! dllak ős hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 flfíér. jtllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Filléresek lennek Irta: Jánosi György. Húszadikán ünnepe volt Siekszárd városának. Filléres vonatok érkeztek, hogy a szekszárdi hires borok meg kóstolására vágyó pesti vendégeket ráárasszák erre a kedves városra, amelyik mindenképpen megérdemli a tiszteletet. Pezsgett az élet és volt forgalom. Olyan, amilyet egy nagy vásár is alig jelent. Á szekszárdi vendégszeretet bizonyára — mondják meg az érdekeltek — kitett magáért és a kirándulók nem bánták meg azt a kis vasárnapi kirándulást. Istenem 1 Ha valaki valahova el- rándul, nem azért teszi, hogy ott kardnyelést, panoptikumot, ringispilt, kötéltáncolást, láthatatlan embert lásson, hanem azért, hogy annak a helynek különlegességét élvezze. A cikói templom romjánál hiába keresi valaki a csepeli kikötőt, Decsen a mazuri tavakat, Szegeden a Zeppelineket és végül a tehénszarva közt a tőgyit. Minden a maga helyén és holtbiztos, hogy azok a kedves kirándulók, akiket a filléresek Szekszárdra elhoztak, pontosan azért jöttek, amit találtak: a világhírű szekszárdi borok megkőstolására. Szekszárdi bor SzekszárdonI Nagyon is érdemeB ezért a fővárosból leutazni. Nagy korsókat teletölteni, rózsás jókedvet, aranyos mámort meríteni, állomásig kitapogatózni, kedélyesen elnótázgatni, őszi verőfénybe, keserves lombhullásba belekurjantani, hogy sose halunk meg. Érdemes bi- zony örülni, örömöt szerezni, kedves szekszárdi magyar gazdák becsületes arcában elgyönyörködni. Mindent és minden érdemes, amit az ember készségesen, meggyőződéssel tesz.,. Ha megbánja 1... Eh t Eb, aki bánja ! És szép, kedves, felejthetetlen, irigylésre méltó nap volt az a múlt vasárnap Szekszárdon I Elismerés azoknak, akik megrendezték, akik igy rendezték, üdv azoknak, akik részesei voltak 1 Jó volt, szép volt, sikeres volt. Ellene senkinek panasza, kifogása nem lehet. Senkinek, aki tudja, hogy egy ilyen filléres kirándulásnak mi a célja ? A szekszárdi bornak ez a mód a legjobb reklámja, egyben Szekszárdi város forgalmát ez fokozza, bevételeit növeli. Azok a derűs arcok, amelyek vasárnap SzekBzárd város falai közt megjelentek, azt a néhány órát, amelyet Szekszárdon eltöltöttek, kedves emlékeik közé iktatják. S ha arról lesz szó, hogy ismétlődik a filléres vonat indítása, bizonyára nagy örömmel térnek vissza, hogy megismételjék azt a görbenapot. Jók esek a filléres vonatok. Bölcs gondolat az, hogy egy sereg szabadba vágyódó fővárosi embert a* filléres vonat néhány óra alatt vidékre el- röpit, hogy keserves munka, egy heti gyötrődés, füst, bűz és por nyelése után belekóstoljanak abba az örömbe, amit nem érez az, aki benne él. A magasba emelt poháron átssttrődő őszi napfény maga is mámorosán tekintett végig Garay városán, derűsebbé vált az arca a sok tréfa, megjegyzés hallatára s nem szívesen nyugodott le. Mit is akarunk mondani ? Miért is írjuk le ezeket ? Érthető. Azért, hogy kifejtsük, hogy Ssekssárd város minden polgárának nagy érdeke az, hogy ezek a filléresek mennél sűrűbben jöjjenek. Jöjjenek és pedig nem látnivalóért, nem a kórházért, a mu zeum megnézéséért, nem a leventezenekarért, nem a házakért, az operáért, ami nincs, a kabaréért, ami ne is legyen, hanem kizárólag azért, ami Szekszárdnak Garay után világhírt adott és ami Szekszárdnak mindennapi kenyeret, életet, boldogulást jelent: a szekszárdi borért 1 Megértjük és helyeseljük ugy e ? Aki mást akar Szekszárdon, mint világhírű. szekszárdi bort, a bor mellett kedves, derűs hangulatot, az aligha vélekedik helyesen. Jöjjenek, jöjjenek hát azok a filléresek mennél gyakrabban Szekszárdra 1 Hozzanak zajt, kedvet, derűt, dalt, bizakodást és — pénzt. A szekszárdi reformátusok ünnepre készülődnek. E hó 31-én — a reformáció emléknapján — ünnepelik meg templomuk felszentelésének más- félssázados fordulóját. Időrendben a harmadik temploma ez a szekszárdi reformátusoknak, akik a reformáció kezdő századában, minden valószínű ség szerint jóval 1600 előtt építették első templomukat. A második 1776-ban lett a tűzvész áldozata. A mostanit 1784 ben kezdették építeni és a következő évben szentelték fel, | tehát 150 évvel ezelőtt. Erre a rendkívüli alkalomra az ünnepelni készülő gyülekezet a templomot kívül- belől renováltatta, újra festette és villatiyvilágítási berendezéssel látta el. Az ünnepség délelőtt 10 órakor istentisztelettel kezdődik, utána disz- gyülés lesz, délután fél 6 órakor pedig templomi műsoros estély. Az ünnepélyen részt fog venni £ri- licze Sándor esperes, valamint az egyházmegye több lelkipásztora. A két reformkorszak Minél jobban elmélyedünk a Széchenyi által megindított első reform- korszak fenséges szépségeibe éB gyönyörűséges küzdelmeibe, annál inkább megerősödünk azon hitünkben, hogy ez a mai reformkorszak csak folytatása annak és ma tulajdonképpen nem teszünk mást, mint visszatérünk az örök kutforráshoz: Széchenyihez, ahhoz a Széchenyihez, akit a liberális kor, miután elismerte a legnagyobb magyarnak, — el is felejtette. Megerősít bennünket azon hitünkben íb, hogy a nemzeti egység gondolata nem illúzió, mert létrejövete- lének feltételei sokkal inkább adva vannak ma, mint az előző reform- korszakban. És ha még ma nem is tudnak olyan káprázatos nürnbergi napokat rendezni és ha még ma, a mi Piazza Veneziankon még nem is tudjuk egyetlen fohásszá sűríteni nemzeti vágyainkat, de a közel jövő viharaiból — amely viharok két táborra fogják szakítani a nemzetet — azok fognak győztesen kikerülni, akik a reformokat őszintén óhajtják és akarják. Az első egységes nemzeti közvéleményünk kialakulását az 1830-as • évtől Bzámithatjukf mert ebben az I esztendőben jelent meg Széchenyi halhatatlan műve: a Hitel. Voltak ugyan ő előtte is olyan férfiak, akik szűknek és sötétnek találták a rendi világ horizontjait, de a Hitel volt az, amely két táborra szakította a nemzetet és mindenkinek éreznie kellett, hogy valahová tartoznia kell: Széchenyihez, vagy ellene. Széchenyinek és híveinek hite, szociális igazságai, bátor szókimondása, hihetetlen szívó hatással vonták maguk köré az egyre szaporodó híveket, mindaddig, amíg hitvallásuk egységes nemzeti közvéleménnyé nem lett, amíg a milliók zsibbadt vágya, a hires 12 pontban nem inkarnálódott. Igaz, hogy a Hitel megjelenésétől számítva 18 esztendőnek kellett eltelnie, amig a privilegizált jómódban és a privilegizált nyomorban élő rendi Magyarországból a reformok Magyar- országa lett, de e két Magyarország között akkora ellentét volt akkor, hogy annak a 18 esztendőnek is szakadatlan harcokban kellett eltelnie. A tespedésből kellett felemelniük és egy táborba tömöriteniök a tehetetlenség törvényétől sújtott, szétszag- gatott, atomizált állapotban élő, barokk ; igy volt jó, igy van jó, nemzeti társadalmat. A létrejött egység azután — a nagy idők törvényszerűsége szerint Egyes szám ára 12 fillér. — kikristályositotta magából ezen idők két örökéletü héroszát: Kossuthot és Petőfit. A nemzet egyetemes vágya ezentúl csak ő rajtok keresztül nyilatkozik meg és hogy betöltsék vatesi küldetésüket, szétszórták leikök robbanó anyagát, amelytől ama nevezetes márciusi napokban kirobbant az egyetemes vágy : Mit kíván a magyar nemzet, amellyel az egység elérte csu&spontját. Ami utána jött, tudjuk: Világos, Arad és 1867. A letiport nemzet „Felséged lábai előtttt ismét egyebeire szaggatva élte tovább a maga külön külön atomizált életét, a dicső napok áhitásában és lassú feledésében, mely életnek az 1848 as reformok egy időre lehetőséget adtak. Ez a lehetőség azonban egyre rosz- szabbodott, úgyhogy a világháborút jóval megelőzőleg, újból felütik fejüket a szociális problémák. Ezúttal azonban nem Széchenyi elgondolásai szerint, hanem a radikális liberalizmus és a szocialisták ideológiája szerinti óhajtásokban. Éppen azért, amikor ma, — a második reformkorszak — ezeket az ideológiákat félretolva visszatér Széchenyihez, annak izzó magyarságához ób fajszeretetéhes, oly kiszámíthatatlan faji és nemzeti energiagyarapodást érhet el a reformok keresztülvitelével, hogy ez ma szinte föl sem mérhető. A gazdaadósságok rendezése, ezen testet-lelket sorvasztó, egészséges és törekvő energiákat őrlő szerencsétlenségnek a likvidálása, a paraszt hitbizományoknak, bizonyos család- védelmi szankciókkal kapcsolatos megalkotása és a telepítés egészséges és őszintén helyes megoldása a magyarságnak oly faji és nemzeti reneszánszát jelenthetné, amilyenre még nem volt példa a magyar történelemben. Az első reformkorszak 1830-as évein már túl vagyunk és mégis csak a kezdet kezdetén : a megindulásnál. A nagyobb éB fehérebb darab kenyerű szebb jövendő kapuja azonban már nyitva áll és ha a mi miniszter- elnökünk semmi mást nem tett volnz, mint hogy felnyitotta a sok magyar vágyak által feszített zsilipjeit egy tágabb medrü jövendőnek, akkor is egy dicső korszak kezdeményező helyére fog kerülni. Amikor a sok kósza hirre és a gáncsoskodókra gondolunk, — Ady Endre sorai jutnak eszünkbe: „Ki a magyar földön nagy sorsra vágyik, Laila, lallz, rokkanva jut el az éjszakáig". Szomorú sors, az alkotók, a másokért élők, a másokért küzdők tragikus sorsa ez. De bármily rémült üvöltés törjön is elő a szocializmus, a liberalizmus roskadozó nádasaiból, Adyval felel- getünk nekik: „Zúghatsz nádas, én i hiszek a hitben". Major Imre, Százötven éves a szekszárdi református templom
