Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-10-09 / 82. szám
7 1935 október 9. lép, ennek dacára alkalmasnak tartom őt arra, hogy javaslatba hoasam -erre a tisztségre, amelyről ő éppen olyan’fél tndja mint én, hogy mit jelent és micsoda magas méltósággal, óriási felelősségei és kötelezett- eéggel jár. Es ha én felelősségem tudatában őt mertem erre javaslatba hozni, azért tettem, mert tudtam, hogy Tolna vármegye közönségéért, népéért és mindazért a feladatért, «mely rábizatott, helyt fog állni és ójjelt-nappslt nem ismerő szorgalommal és aszal a munkakészséggel, munkaképességgel, amelyet tőle láttam, fogja szolgálni a nemes vármegye közönségének érdekeit. (Éljenzés.) Volt még egy okom arra, hogy éppen a külügyi szolgálatból —- ami talán szokatlan dolog — hozzak valakit javaslatba egy magyar főispáni székre. Az idők járása 1918 óta megnehezedett a magyarság felett. Cson- kaaágunkban, csonka önállóságunkban, A nemzetek létért és 'a hatalomért folytatott küzdelem harcterére lőhettünk ki kevés tudással és kevés gyakorlattal arra, hogy azokat a nagy átfogó és nehéz szempontokat tudjuk, ismerjük és gyakorlatilag szolgálni tudjuk, amelyek terhelnek minden önálló nemzeti életet élő népet. (Úgy van I) Hadügyünk, pénzügyünk és kül- ügyttnk, egy nemzet életében ez a három a legfontosabb körülmény. Hem volt alkalmunk arra, hogy est saját magunk műveljük, saját felelősségünk tudatában végezzük és intézzük. Úgy álltunk itt, a nagy ősz- szeomlást követő percekben, mint a megszédült gyerek és nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk. És mert minden belpolitikai momentumon felül és minden pártkérdésen felül hiszem és vallom belügyminiszter létemre, hogy csak két nagy igazi és elsőrangú momentum van, amelyből min-' den magyar kérdést nézni kell: az egyik a magyar honvédelem, a másik a magyar külügyek kérdése; helyénvalónak láttam, hogy a főispáni karban is kifejezésre jusson ez a két szempont, hogy olyan ember is kerüljön a főispáni karba, aki külpolitikai iskolában nevelkedett, (úgy vaui). Ez magasabb látókört ad és távoli látókört a glóbuszról, amely napról napra kisebb lesz. Kisebb lesz az egész föld, kisebbítette a vasúti Binpár a gőz, a villamosság, a repülés, a közlekedés kifejlesztése* Ez pedig mit jelent? Kern vagyunk magunk, nem élünk magyar glóbuszon, minden cselekvésünk, szavunk, hat és hatásában károkat és hasznot okozhat. (Úgy van.) Kellenek minél többen a magyar közéletben, a magyar belpolitikában olyan emberek, akik visszafelé vetítve nézik a magyar eseményeket, mert hozzászoktak ahoz, hogy nézzék, hogy tűnik fel külföldi szem előtt minden, ami történik. Ez sokkal fontosabb sok belpolitikai apró kérdésnél és napi érdekességnél is. (Úgy van.) En azt hiszem, hogy helyes utón jártam, amidőn arra az elhatározásra jutottam, hogy Tolna vármegye főispánjává vitéz dr Thuránszky Lászlót hoztam javaslatba (éljenzés) és meg ▼agyok győződve, hogy azokat a szempontokat, amelyeket ezen a magas álláson megválósitani kell, vitéz dr Thuránszky László a legkitűnőbb módon fogja megvalósítani ép azért, mert gyökerével a magyar vármegye talajából nőtt családból származik, össze fogja egyeztetni a jogos helyi parciális érdekeket, amelyeket ez a vármegye, képvisel* amelyeket képviselni történelmi hivatása és kötelessége (úgy van!) TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG Gyakorlatilag véve a kérdést, le- egyszerűsítve látom: hogy ha azok a hatáskörök, amelyek, mondjuk allegorikusán, a Törvényhatóság első tisztviselőjét, az alispánt és a főispánt jelentik, lojálisán be lesznek tartva, az együttműködésnek gyönyörű gyümölcsei fognak teremni. Miután minden írott szó, törvény, szabály csak akkor él, ha tartalom tölti ki, ezt ki lehet tölteni a barátságnak és szeretetnek tartalmával (éljenzés), akkor ez a vármegye egy szebb jövő elé néz. Ebben az értelemben emelem poharam a nemes ősi Tolna vármegyére, Béri Balogh Adám vármegyéjére és annak minden egyes lakosára. Hosszantartó zajos éljenzés és taps hangzott fel a belügyminiszternek közvetlen meleg szeretettől fütött szavai után, melyeket eképen követett Thuránszky főispán záróbeszéde : kel, tehetségünk, hatáskörünk srerint igye- J kérni fogunk, hogy minden magyar ember- I nek kenyere legyen. Végül kedves Metzner bátyám, kérem Tőled azt, hogy mondd meg otthon, hogy ezen a két napon oly szép, oly kedves, olyan lekötelező magyar gavallériával fogadtak, hogy én azt hiszem, hogy az ottani otthonért uj otthont fogok találni (úgy van !) Engedjétek meg, hogy minden jelenlévőt és tolnamegyeit szivem teljes melegével köszöntsek (nagy éljenzés és taps.). A főispán záróbeszédé egyúttal asstalbontást is jelentett és a bankett közönsége lelkes ovációkat rendezett a minisztereknek és a beiktató ünnepély vendégeinek, akik a Szek- szárd Szállé elé állott autókon nyomban el is utaztak. HÍREK Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország! A székfoglaló után szerettem volna mint ember embertársaihoz, mint jóbarát barátaihoz szólni, tán abban a szerény reményben, hogy bemutassam, hogy milyen vagyok mint ember és hogy jövők közétek. Ezt a szándékomat nem tudom megvalósítani. Azután a gyönyörű megvilágítás után, amellyel Onagyméltósága megtisztelt és azok után a tanítások után, amelyeket őnagyméltóságától kaptam, mint az itteni vármegyei élet törzsö- kös vezetőjétől és azok után a kedves szavak után, amelyeket atyámfia intézett hozzám, nincs tehetségem ahhoz, érdemtelennek tartom magam arra, hogy ét} még önmagámmal foglalkozzam és lelkületemet kitárjam. Onagyméltósága a belügyminiszter ur azt mondotta, hogy a főispáni kart olyan elemekkel akarta felfrissíteni, amelyek más helyről, más látókörre), nem magasabb, de távolabbi látókörrel jönnek. Sok időt töltöttem külföldön és kettőt tanultam megbecsülni és meglátni. Először megbecsültem mint távoli szemlélő rendkívül erejét annak, hogy van egy - nemzeti elhatározás, nemzeti cselekvés, nemzeti akarat. Sokszor keservesen tapasztaltam ennek hiányát itthon. Megtanultam megvetni azt, mit jelent az, amikor az emberek itthon gyűlölik egymást és amikor az egyik a másikat le akarja szúrni, mert nem értettem meg ezt a viaskodást. A napi eseményeket nem értettem és éppen ezért ezek az események távol állottak tőlem, távol állott ezeknek az eseményeknek a je* lentősége. Tétován, megértetlenül állottam velük szemben, miért az esztelen virtus, miért akarjuk egymást elgáncsolni, miért rohan ádáz dühhel az egyik mindannak, amit a másik felépíteni akar talán önzetlenül, lángoló hazaszeretettel. Ebbe a gondotatmenetbe kapcsolódott mai székfoglalóm sarkalatos pontja és ebben a gondolatkörben szeretném megemlíteni azt, hogy nem a széthúzásban, hanem az összetartásban látom a jövöt. Méltóztassanak megérteni, hogy mi nagy nemzeti céljainkat és szent törekvéseinket sohase fogjuk tudni elérni, ha nem tartunk össze és soha megközelíteni se tudjuk akkor, ha egymást akarjuk vágni, bántani és ha a drága magyar tehetségeket széthúzásban pazaroljuk. A nemzeti egységen nem pártpolitikát, hanem konstruktiv nemzeti építő erőknek egy szent cél érdekében való összefogását értem, (úgy van, tapsi), azt a nemzeti egységet, amelyet meg kell teremtenünk, ha a népek küzdelmében nem akarunk alá- sülyedni, hanem fölfelé törni, magasba jutni, győzedelmeskedj csak igy tudunk. (Úgy vant) Onagyméltósága szavait végtelen megtisztelő hálával veszem, nekem, mint újoncnak hálával kell vennem az irányításokat, amelyeket Pesthy Pál őnagyméltóságodtól kaptam, aki itt született, élt és dolgozott. Amennyire rövid időm engedte, őnagyméltó- ságával foglalkoztunk a szekszárdi helyőrség kérdésével. Miután a belügyminiszter azt mondta, hogy a honvédelem az első és mint katona érzem magamat embernek: ha rajtam múlna, itt egy hadtest állna Szek- szárdon. A Sió kérdését, pénzügyminiszter urnák, amikor nála főispáni minőségemben bemutatkoztam, megemlitettem, feltártam és kértem jóindulatát. Ez azonban nem hangulat kérdése, hanem anyagi kérdés. Méltóztassanak elhinni, hogy szivvel-léLekkel fogom ezt a kérdést tanulmányozni és úgy szeretném, ha nem uszályok, hanem 10.000 tonnás hajók úsznának a Sión. Az utolsó kérdéshez, a mezőgazdasági viszonyok kérdéséhez nem tudok hozzászólni. Ezt nekem j előbb át kell tanulmányoznom, de azt meg . kell mondanom, hogy én szégyennek tartom I és azt hiszem mindnyájan úgy érezzük, hogy j szégyen volna, ha ebben a vármegyében | ínség lenne. Minden irányban meg fogjuk I próbálni ezt a kérdést megoldani. Ez nem 1 szónoki kérdés, összeültünk az érdekeliek— Szerenád a főispánnak. Dr vitéz Thuránszky László beiktatásának előestéjén Szekszárd közönsége szerenádot adott. A vármegyeháza színes villanyfényárban úszó udvarára többszázan gyűltek össze, mikor felvonult oda a lampionos cserkészzene- kar vezetésével a Szekszárdi Daloskör, amely több versenydalát énekelte el. A város lakosságának üdvözletét vitéz Vendel István polgármester gyönyörű beszédben tolmácsolta a főispánnak, aki kedves szavakkal válaszolt a szeretetteljes köszöntésre. — Közigazgatási bizottság ülése. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8 án tartotta rendes havi ülését vitéz dr Thuránszky László főispán elnökletével. Az ülésen a hivatalból tagokon és előadókon kívül a választott bizottsági tagok közül megjelent dr Barnát Béla, Döry Frigyes, br. Piáth Tibor ős br. Jeszenszky József, Kiss Lajos, Kovács- Sebestény Endre, Schneider Gábor és Schneider János. Az egyes előadók jelentését a bizottság tudomásul vette. A főorvos jelentésénél dr Barnát Béla a Sió vizének a simontor- nyai bőrgyár által való megfertőzését tette szóvá ős felkérte az alispánt, hogy a bőrgyári vizszürő készülék mielőbb elkészíttessék. Alispán válaszában közölte, hogy tudomása szerint a vízszűrő készülék felállítása munkában van, de utasítást ad, hogy ebben az ügyben mielőbb intézkedés történjék és erről a legközelebbi bizottsági ülésen jelentést fog tenni. — Az államépitészeti hivatal főnökének jelentéséhez br. Fiátb Tibor és Döry Frigyes szóltak hozzá. Utóbbi indítványozta, hogy a siófok—tamási— gyönk—köleed—szedres—gerjeni ut helyett a tamási—szekszárdi ut maradjon állami kezelésben és ez ügyben küldöttség menjen a kereskedelmi miniszterhez. Dr Bernét Bála a siófok—gerjeni nt állami kezelésbe való vétele mellett foglalt állást. A felszólalásokra dr Perczel Béla és Lász'ó Aladár műszaki főtanácsos válaszolt. A bizottság elhatárolta, bogy a főispán vezetésével küldöttség utján kéri, hogy a tamási—szekszárdi útvonal továbbra is az állam kezelésé ben tartassák. A küldöttség tagjaivá megválasztattak Döry Frigyes, fdr Bernét Bála, dr Perczel Béla alispán és László Aladár műszaki főtanácsos. — Az együttes ülés után a gyámügyi, nőpoktatásügyi és gazdasági albizottság tanácskozott. — Teaestély. Pénteken este a szerenád után dr Perczel Bél alispán és neje a miniszterek és a főispánék, valamint a vidéki vendégek tisztele téré teaestélyt adtak, amelyre a azek- szárd társadalmi élet vezető tagjai is feleségükkel együtt meg voltak híva. A teaestén mintegy 80 au vettek Naponta 10-20 fillért félre tesz minden céltudatos és okos ember és vesz egy Qsztalysorsjegyet miáltal megszerzi a reménységet, amely buzdít, serkent egy Jobb lövő és boldogulás felé. Hinni. Hízni, remein) nz n fül Mindenkinek és minden egyes sorsjegynek egyenlő a nyerési esélye. I Ne legyen tehát sötétenlátó, ingadozó, hanem bizakodó és reményteljes! Blsxék a Jövőbenf a szerencse forgandóságában és vegyen még ma egy osstély- sorsjegyet. Mindenkit érhet szerencse! Miért ne Önt Isi Nemcsak nálunk, hanem egész Európában alig van ember, akinek ne volna sorsjegye. A sorsjegyek hivatalos árai: egész 24 P, fél 12 P. negyed 6 P, nyolcad 3 P az összes főárusitóknál. A húzások már jj okt. 19-én kezdődnek! || részt és 11 óráig maradtak együtt. A bttffé kitűnő volt és a vendéglátók figyelme és szeretetreméltósága mindenkit elbájolt és igen jó hangú* latot teremtett. — Prohászka püBpök emléke Szék* SZárdon. A Szociális Misziótársulat szekszárdi szervezete mint a múltban, úgy ezidén is kegyelettel adózik alapító püspökének, Prohászka Ottokárnak születése napján. Októ« bér hó 10*én, csütörtökön Kiss Lajos egyházi tanácsadó, apátplebános, felsőházi tag reggel fél 8 órakor szentmisét mond, mise közben pedig szentbeszéd keretében fog megemlékezni a lánglelkü püspökről. Ezúttal is felkéri az elnökség a tagokat, hogy e szentmisén minél többen vegyenek részt és kegyeletüket leróva, szent- áldozásaikat ajánlják fel Prohászka Ottokárért, mint a misszió alapítójáért. — Szekszárd feltűnést keltő eseménye volt a Geciliana egyházi énekkarnak a főispáni beiktatás ünnepi miséjén való szereplése. A miniszterek és kíséretük, valamint a főváros* ból és a nagyobb vidéki központokról érkezett zeneértő vendégek egyértelműen megállapították, hogy a fővárosban is ritkán lehet olyan tö* kéletes egyházzenei együttest hallani, mint amilyen a Róder Pál reálgim- náziumi igazgató vezetése alatt álló szekszárdi Ceciliana lelkes kórusa. — A tengelici esküvő a szekszárdi moziban. Szenzációs esemény volt a -vármegyében Bernrieder József ten* gelici birtokos Edina leányának esküvője, amelynek szertartása alatt repülőgépek keringtek a családi kas« tély parkjában felállított tábori oltárt körülvevő násznép felett. Erről különösen helyivonatkozáBokban érdekes lakodalomról filmfelvétel készült, melyet szerdán és csütörtökön a híradó keretében mutat be a szekszárdi Világ-mozi. — Kegyeleti staféta Bonyhádi* Az október 6-án délelőtt Bonyhádon tartott kegyeleti stafétát a bonyhádi gimnázium futói nyerték meg, nagy fölénnyel.
