Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-09-18 / 76. szám

XVII. évfolyam,

Szekszárdi 1935 szeptember 18. (Szerda.)

76. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 88 és 102

Főszerkesztő:

SCHNEIDER JÁNOS

Felelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

Előfizetési difi

Egész évre — 12 pengő || Félévre

_____ 6 pengő

A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árait

A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Allástkeresőknek S0 százalék kedvezmény, ,

A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint nyüttér soronként 60 fillérbe kerül.

Három év munkája

Abban a politikai hetngs&varban, amelyet a kormánnyal szembenálló ellenzéki pártok az utóbbi hetekben keltettek, igen gyakran hallatszik az a vád, hogy Gömbös Gynla és kormánya még csekély részét sem váltotta be azoknak az Ígéreteknek, amelyeket kormányrajntása kezdetén a magyar népnek tett és állandóan azt halljuk az ellenzék részérói, hogy a kormány ridegen elzárkózik a magyar élet sürgető követelései elől és úgyszólván „semmit sem teszu a mutatkozó bajok orvoslása érdekében. Az ellenzéki bírálatoknak ebben a hamis és fordított beállításában úgy fest a Gömbös kormány, mintha egyebet sem tenne, mint azon törné a fejét, hogyan rombolja le és sorvasz- sza el az ezeréves magyar alkotmányt őszebben a diktatúrára való nyílt, vagy leplezett törekvésben — persze az ellenzék szerint — úgyszólván ki is merül a Gömbös kormány minden tevékenysége.

így szól az ellenzék kritikája, amelynek csak az a baja, hogy felejt és a magyar közvéleménnyel is elfelejtetni igyekszik, hogy a Gömbös kormány az elmúlt háromesztendő alatt nagyon is jelentős, kézzelfogható és el nem tagadható eredményeket ért el a kormányzati tevékenységnek, az államigazgatásnak, a gazdasági és társadalmi életnek, a magyar kultúrának egész területén. Olyan eredményeket, amelyekről igen jól tudjuk, hogy az ellenzék azokat szívesen elhallgatná, de amelyeket a magyar nép mélyen az emlékezetébe vésett-és nem fog elfelejteni.

Néhány hét múlva lesz pontosan három esztendeje annak, hogy Gömbös Gyula és munkatársai az ország kormányzását, a magyar nemzet ügyeinek és sorsának irányítását átvették. Aki ennek a három esztendőnek kormányzati munkáját tárgyilagos szemmel áttekinti és főleg, aki tudatában van annak, hogy mily rendkívül nehéz és válságos körülmények közepette vállalkozott Gömbös Gyula az 1932. év őszén a kormányalakításra, az bizonyára mérlegelni és értékelni fogja azt a hatalmas, a magyar élet minden részletére kiterjedő gondos, bölcs, megfontolt és mindenekfelett eredményes munkát, amelyet jelenlegi kormányunk a magyar nép bajainak enyhítése és különösen a dolgozó magyar társadalom helyzetének megjavítása érdekében végzett. Vagy talán tagad- hatatja e az ellenzéki kritika, hogy a Gömbös kormány mindenekelőtt rendbehozta a magyar állam háztartását, közel 1400 millióról 1176 millióra csökkentette az állam kiadásait, őszinte és a szükségleteknek megfelelő költségvetést teremtett és ma már biztos lépésekkel halad az állam- háztartás egyensúlyának helyreállítása felé. Ennek köszönhetjük, hogy Tyler, a Népszövetség nálunk időző megbízottja és általában a külföldi

szakkörök is bizalommal és elismerései viseltetnek a magyar állam pénzügyi helyzete és a kormány pénzügyi politikája iránt.

De nem kell-e hatalmas eredménynek minősítenünk azt, hogy a kormány a költségvetés jelentős lefaragása ellenére módot talált arra, hogy három esztendő alatt összesen 128 millió pengő értékű beruházásokat eszközöljön és a jövő beruházásokra még 48 millió pengőt tartalékoljon. Ezek a beruházások lényegesen hozzájárultak a magyar magángazdasági élet fellenditéséhez, a munkaalkalmak teremtéséhez és a magyar termelők és munkások ezreit juttatták keresethez és kenyérhez.

Ugyanezen idő alatt a kormány időt fordított a megyei és városi, valamint a községi önkormányzatok háztartásának rendbehozatalára is. Ezen a téren a kormánynak legfontosabb törekvése az volt, hogy az adófizető polgárság terheit, különösen a pótadókat csökkentse és ugyancsak ezt a célt szolgálta a közérde- keltségek felügyelő hatóságának felállítása, amelynek működése az állam érdekkörébe tartozó vállalatok költségvetésének csökkentését tette lehetővé. Az e téren elért eredményeket a legjobban az a tény világítja meg, hogy a Gömbös kormány mflködéBe alatt az önkormányzatok

kiadásai 106 millió pengővel, a községek kiadásai 9 4 millióval, a köz- érdekeltségü vállalatok kiadásai pedig 6*2 millió pengőre csökkentek. Fontos intézkedéseket tett a kormány e három év alatt az igazságos és arányos adóztatás érdekében és ebben a vonatkozásban legfőbb törekvése arra irányult, hogy a nagyobb vagyonokat és jövedelmeket erősebben terhelje meg, a kisebb anyagi erővel rendelkező széles néprétegeket, tehát a kisembereket a lehetőséghez képest tehermentesítse. A kormányzatnak ez a népies és szociális politikája nyilvánult meg a hitelélet terén is, ahol a hitelkamatok mérséklése volt a legfontosabb feladat. S mindezeken felül a kormány gazdasági és pénzügyi politikáját betetőzte az az eredmény, hogy az egész világon dúló súlyos válság ellenére sikerült megvédelmeznie a magyar pengő értékállandóságát, belső vásárlóképességét ós ezzel biztosította a magyar gazdasági és pénzügyi élet nyugodt és zavartat fejlődését.

Csupán kiragadott adatok ezek a Gömbös kormány hároméves műkő dését feltáró Kék könyvből, de egyet - len adat is értékesebb és hasznosabb annál az ellenzéki szószátyár kodásnál, amely a tények és reális valóságok tagadásában éli ki minden tevékenységét.

A vármegyei tisztikar bucsuzása dr Hagymássy főispántól

Szombaton délelőtt érkezett haza Budapestről dr Hagymássy Zoltán főispán, aki előtt bucsuvételre délben jelent meg a vármegye, a kórház, a város, az államépitészeti hivatal, a kir. tanfelügyelőség, a m. kir. gazdasági felügyelőség és a számvevőség tisztikara. A távozó főispánhoz dr Perczel Béla alispán a tisztviselők élén az alábbi beszédet intézte :

Dr Perczel Béla alispán beszéde.

Méltóságos Urunk I

Tolna vármegye tisztikara, Szekszárd megyei város, a szekszárdi Horthy Miklós közkórház, a vármegyei számvevőség, a kir. tan- ielügyelőség, a kir. Államépitészeti Hivatal vezetősége jelennek meg Méltóságodnál, hogy akkor, amidőn Méltóságod a vármegye főispáni székéből távozik, bucsutisztele- illnket tegyük Méltóságod előtt és kifejezésre juttassuk azon érzelmeket, amelyeket a vármegye kormányzatában beállott változás bennünk kivált.

Lehetetlen nekünk elfogódottság és meghatottság nélkül gondolnunk arra, hogy Méltóságod távozásával azok a kapcsok szűnnek meg, amelyek Méltóságodat nemcsak két és egynegyed évi főispáni működésének, hanem ezt megelőzőleg a vármegyei tisztikarban eltöltött harminc évi közszolgálatának ezer és ezer szálával Tolna vármegyéhez és a vármegyén keresztül ehhez a tisztikarhoz fűzték. Ezek nem mesterségesen megkonstruált, avagy az elméletben létező kapcsolatok, hanem az eleven organizmus ere- | jével éltek úgy vélem Méltóságodban csak úgy, mint a vármegyei tisztikarban is.

És ha most ezen kapcsok megszűnése az élő organizmusok természeti törvénye szerint az őszinte fájdalom érzését váltja ki belőlünk, képzeletünk szinte önkéntelenül olyan emlékek kutatása felé hajt bennünket, amelyeknek felidézése csillapíthatja fájdalmunkat. És itt, ezen emlékek összetevődéséből, megrajzolódik lelki szemeink előtt Méltóságod személyében annak a vármegyei tisztviselőnek képe, kinél a letett hivatali eskü szentség, a hivatali működés alapja hazájának és vármegyéjének izzó szeretete és a törvény, a működés éltető szelleme pedig az a közigazgatási és szociális érzék, amely- lyel a közigazgatás színvonalának emelésére és egyben a jogkereső és a mai élet ezer-bajától szenvedő embertársainak irányítására és megsegítésére törekszik. És ez a kép nem változik akkor sem, amidőn Méltóságod Kormányzó űrünk magas elhatározása és a kormány bizalma folytán a tisztviselői állást a vármegye főispáni méltóságával cseréli fel, mert ebben a méltóságában is legfőbb parancsolója a törvény marad és a közigazgatás megjavítására, valamint embertársai megsegítésére irányuló tevékenységét sokkal kiterjedtebb hatáskörben, de ugyanazzal a lelkesedéssel fejti ki.

Méltóságos Urunk I Most, amidőn vármegyénk éléről távozik, annál nagyobb kincset, annál nagyobb erkölcsi elégtételt, annál jólesőbb érzést nem vihet magával, mint amilyent a jól végzett munka tudata képes adni. Ezenkívül azonban magával viszi Méltóságod a vármegye tisztikarának változatlan nagyrabecsülését és ragaszkodását, amely érzelmek viszonzása a tisztikar részéről Méltóságoddal szemben azon megértéséért, jóindulatáért és kollégiális bánásmódjáért, amelyet főispáni Méltóságában is velünk szemben mindig kimutatott.

A vármegyei tisztikar ezen nagyrabecsülése és ragaszkodása kisérni fogja Méltóságodat életének további utjain is. S merem

Egyes szám ára 12 fillér.

állítani, hogy ezek az érzelmek olyan ősz* szekötő kapcsok Méltóságod és a vármegyei tisztikar közölt, amelyeket Méltóságod távozása nemcsak, hogy megszüntetni, de még meglazítani sem lesz képes. Amidőn a vármegyei tisztikar nevében ígérem, hogy ezeket a kapcsolatokat a jövőben is ápolni fogjuk, amidőn a vármegyei tisztikar nevében köszönetét mondok Méltóságnak velünk szemben mindenkor kimutatott segítő készségéért és kollégiális barátságáért és amidőn még Méltóságodat a legmagasabb helyről jött kitüntetése alkalmából őszinte legjobb szerencsekivánataimmal üdvözlöm, arra kérem Méltóságodat, tartsa meg mindenkor ezt a tisztikart jó émlékezetében.

As alispán hatásos és mélyen megható beszédére a hivatalából távozó dr Hagymássy főispán eképpen válaszolt :

A főispán válasza.

Hálásan köszönöm, hogy a közpályáról való eltávozásom alkalmából egy búcsúszóra eljöttetek hozzám és különösen köszönöm azon érdememen felüli meleg elismerő szavakat, amelyeket az alispán ur volt szives hozzám intézni.

Évek óta előkészítettem magam arra, hogy hosszú szolgálatom után a közpályáról valú eltávozást, mint egy természetes, el nem hárítható eseményt reális nyugodtsággal bíráljam el, mert mindig gyengeségnek tartottam nagyobb értéket tulajdonítani a hatáskör elvesztésének, mint annak a felemelő, megnyugtató érzésnek és a jogos öntudatnak, hogy ahova a sors állított, igyekeztem kötelességeimet híven, lelkiismeretes és becsületes, gyarló emberi mivoltomhoz képest hazám, vármegyém és embertársaim iránt teljesíteni.

Ha azonban így fogom is fel eltávozásom tényét, be kell vallanom, hogy megrendült lélekkel állok előttetek, nem másért mint azért, hogy ennek a vármegyének a köz- szolgálatából s tőletek munkatársaimtól búcsúznom kell, mert ebben a pillanatban elvonul előttem az én egész közhivatali pályám, amelyet ebben a vármegyében közte- tek töltöttem el, a gyakornokságtól a mai napig, minden munkájával, küzdelmeivel és megpróbáltatásaival, örömeivel és bánataival, beleillesztve a magam életét abba a tragikus sorsba, melyet hazánk ezen idő alatt átélt, melynek egész telkemmel szenvedő részese voltam s egész valómat és mindeq ténykedésemet, annak javára és boldogulására irányuló szándék hatotta át.

Midőn önmagamat is mérlegre kell helyeznem, elismerem, hogy mindig az a mentalitás élt bennem s attól soha nem tudtam és akartam magam mentesíteni, lett légyen az erény vagy hiba, amit ideális elgondolással a magyar köztisztviselő hivatásának tekintettem, amelynek célja a magyar egyetemességért, a magyar jövőért való munka, minden más érdek kizárásával, mert az volt a felfogásom, hogy a magyar köztisztviselőnek, a magyar középosztálynak ez a történelmi hivatása, mert ő a nemzet gerince, értelmének letéteményese s attól függ a nemzet sorsa, miként tudja az ezen hivatását teljesíteni.

Egy önzetlen, munkás, kötelességtudó tisztviselői kar, amely fel tud emelkedni a nemzeti élet és hivatás magaslatára, meglátása, érzésé és cselekvése erre van koncentrálva, boldoggá teheti e nemzetet, mert az ilyen munka belehatol a nemzet minden életerébe s annak helyes, kiegyensúlyozott irányba való működését biztosítja.

Nem könnyű sors ez, de magasztos, szinte apostoli hivatás, mert a tisztviselő az ő konkrét munkájában független, szabadon követheti meggyőződését s a törvény és igazság betartásával járhat el.

Bucsuzásom pillanatában is csak azt mondhatom, hogy nyugodt lelkiismerettel tekintek vissza a közszolgálatom túlnyomó részét képező köztisztviselői működésemre, midőn legjobb meggyőződésem szerint végezhettem hivatásomat.

A magyar nemzet tragikus története az a kutforrás, amelyből mindnyájunknak meríteni