Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-08-14 / 66. szám

XVII. évfolyam Szekszárd, 1935 augusztus 14. (Szerda.) 66. szám LNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 fillér. AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint s nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Varső és Budapest A lengyel külpolitikának a közeli hetekben fontOB, mozgalmas esemé­nyei voltak a a lengyel külpolitika közelről érint minket is. Nemcsak a két nemzet nagy történelmi kapcso­latai és élő erőt jelentő kölcsönös rokonszenve miatt, hanem azért is, mert Magyarországnak és Lengyel- országnak sehol sem ütköznek az érdekei, sőt majdnem minden ponton azonosak. Az nj életre kelt Polőnia, az orosz és német nyomás között csak min­den erőinek megfeszítésével tadta biz­tosítani nagyhatalmi pozícióját és előrelátó diplomáciája még régi, ba­rátsági szálak meglazitása árán is keményen védekezik a szovjet céljai ellen. Világos meglátással tudják, hogy lengyel állam legelszántabb el­lensége hatalmi és világnézeti szem­pontból az orosz és ezért habozás nélkül kötötte meg Beck ezredes, kül ügyminiszter tiz éves szerződését Hitlerrel. Páris természetesen idegen­kedve fogadta ezt a gesztust, amely pedig csupán ösztönös védekezés a francia- orosz szövetséggel szemben. A lengyel álláspont szorosan oda­simul a magyar külpolitika irányá­hoz, mert hiszen nekünk sem érde­künk a szovjet megerősödése és bár Franciaország jóakaratát meg kell szereznünk, már csak földrajzi és etnográfiai szempontból sem hanya­golhatjuk el a hetvenmilliós germán­ság barátságát. A lengyel—német szerződés nem érint eminent magyar érdekeket és amennyiben mégis érint, hatása ránknézve kedvező. Éppen ilyen a helyzet, ha a kisantant és Lengyelország viszonyát figyeljük. A lengyelek, éppen mint mi, nem nézik jó szemmel, ha a Dunameden- cáben Benes kezében van az irá­nyítás. A cseh—orosz szövetség pe­dig már szinte fenyegető gesztus, kivált ha valóra válik, hogy a szov­jet repülők egyik flottabázisa a Fel­vidéken lesz. Általában Varsóban visszatetszést kelt a cseh politika, amely most azon fáradozik, hogy Romániát is bevonja a szovjet szer­ződésébe. Ennek megvalósulása esetén felbomlik az amúgy sem túl erős len­gyel—román szerződés és az a tény, hogy a lengyelbarát román varsói követet visszahívták, máris a két ország elhidegülésére mutat. Jugo­szlávia távol esvén Lengyelországtól e vonatkozásban nem játszik sze­repet. Akár ha a Dunamedencében érde­kelt nagyhatalmak, akár a kisantant szempontjából taglaljuk a helyzetet, azt látjuk, hogy a lengyel és a ma­gyar politika sehogysem keresztezi egymás útját, ellenkezőleg, a két nemzet céljai, érdekei párhuzamosak és egymást kiegészítik. A feltámadt és erős hatalommá fejlődött Lengyel- ország történelmi küldetése ugyanaz, mint Magyarországé. Mindkettő fel­adata az, hogy bátor és erős védő­bástyája legyen a nyugati kultú­rának. A külpolitikát nem az érzelmek, hanem elsősorban a célszerűségek irányítják. A lengyel—magyar vi­szonylatban e két szempont páratlan egyöntetűséggel jelentkezik, az ŐBzinte régi barátságot a közös érdekek rea­lizálják. Lengyelország velünk együtt mélyen fájlalja a közös határ hiá­nyát és ezzel kapcsolatban lengyel részről már igen jelentős, ha termé­szetszerűleg nem is hivatalos, de min­denesetre komoly megnyilatkozások estek. A lengyel politika végső cél­jai között ez is ott szerepel, amint­hogy Lengyelország sohasem ismerte el Trianont. A két nemzet barátságát messzi századok tényei pecsételik meg és ez a régi barátság újabb bizonysá­gokat kapott a legutóbbi másfél- évtizedben. Nem rajtunk múlott, hogy magyar haderő siessen 1920-ban a szorongatott Varsó védelmére és VarBÓ magyar barátsága is tettek­ben mutatkozott, mert hisz Buda­pest és Varsó céljai, vágyai azonosak. Szekszárdi tudós tragikus halála Délamerikában Nemcsak Szekszárdnak és Magyar- országnak, hanem általában véve a föld mélyét kutató egéBZ tudományos világnak a gyászát is jelentette az a távirat, amely a chilei Lanco város­ból érkezett a múlt hó 30 án Szék- szárdra Jakab Imre nyugalmazott pénzügyi főfelügyelőhöz. A francia szövegű távirat eképpen szólott : b Emer ich accident aviation ecris. Young. # A pár szavas táviratból ki lehetett venni, hogy a címzettnek Imre nevű fiát baleset érte és hogy a szerencsét­lenség részleteiről repülőpostával fog a táviratozó írni. A hozzátartozók nagy aggodalom­mal várták a levelet, amely a család büszkeségéről, a magyar geológiai tudomány egyik nagy ígéretéről, az évek óta Délamerikában dolgozó dr Jakab Imre sorsáról volt hivatva közelebbi hirt adni. Hétfőn, e hó 12-én érkezett meg a levél, amely közli, hogy dr Jakab Imre, aki egy nagy angol földgáz- és petróleum- kutató vállalat szolgálatában a báró Eötvös Lóránt féle torziós ingával Chilében, Lanco közelében kutatáso­kat végzett, egy bányában tárna- beomlás következtében meghalt. A szerencsétlen embert övéitől és ha­zájától távol, Valdivia város sirkert- jében el is temették. A levelet a vál­lalat Young nevű vezetője irta. Ez a szomorú közlés a legmélyebb gyászba borította Jakab Imre fő­felügyelőt és nejét sz. kohanóci Ottlik Erzsébetet, valamint gyermekeiket, mert most már bizonyossá vált a sö­tét sejtelem, hogy dr Jakab Imre, aki óriási tudásával és szorgalmával nagy kulturnemzetek fiai előtt szer­zett dicsőséget a magyar névnek, most már nincs többé. Dr Jakab Imre a tragikus végű tudós az 1902. évben Léván szüle­tett, Nagykárolyban, Kőszegen, Győ­rött és Szekszárdon járt gimnáziumba és az érettségi vizsgálat letétele után tulajdonképpen középiskolai tanárnak készült. Diplomájának megszerzése I után a Bzegedi Ferenc József tudó- | mányegyetem geológiai és geofizikai tanszéke mellett nyert alkalmazást. Ebben a szakmában önálló tudomá­nyos kutatásokat vágzett és hama­rosan tanársegéddé nevezték ki. Nagv reményekre jogOBitó elméleti tanul­mányai alapján meghívták a dr Pé­kár professzor vezetése alatt műkö­dött magyar földgáz- és petróleum­kutató expedícióhoz, majd e tudo­mányos bizottság munkájának befe­jezése után egy angol vállalat szol­gálatába állva a délamerikai Vene­zuelába, Puerto Cabelloba utazott geológiai kutatásokra. A fiatal magyar tudós a legna­gyobb sikert elérve oldotta meg fel­adatát és óriási földgáz- és petróleum- területeket fedezett fel megbízói szá­mára. Szerződése lejárván, az 193?. évben hazajött Szekszárdra kipihenni a messze idegenben végzett hatalmas munka fáradalmait, majd a szegedi egyetemen jelentkezett szolgálatté- telre. Az Alma Mater örömmel fo­gadta sok elismerést szerzett fiát, aki azonban még meg sem kezdhette új­ból az egyetemen munkáját, máris itt volt az angol földgázkutató társaság kérelme, hogy a szegedi egyetem en­gedélyezzen újabb szabadságot dr Jakab Imrének, mert nagy tudását és óriási gyakorlati tapasztalatait Chilében kívánják igénybe venni. Az egyetem megadta a szabadsá­got és a fiatal tudós újabban ismét évek óta dolgozott Dálamerikábant ahol most utólérte szomorú vége, a magyar tragikum, amely szerint a jövő nagy Ígéretei fiatalon és idegen­ben hullanak le a nemzet fájáról. Dr Jakab Imrét sziliéin kivlll gyá­szolják : Hetényi Lajosné sz. Jakab Erzsébet és Jakab Lenke nővérei, Jakab Tibor honvédhadnagy és Zol­tán fivérei és Hetényi Lajos takarék­pénztári főpénztáros sógora. Tolna vármegye közigazgatási bi- { zottsága folyó hó 13 án délelőtt 9 | órakor tartotta dr Hagymássy Zoltán főispán távolléte folytán dr Peresei Béla alispán elnökletével augusztus havi ülését, amelyen a hivatalból tagokon és előadókon kívül részt- vettek a választottak közül: gróf Apponyi Rezső, dr Bernáth Béla, Döry Frigyes, báró Jeszenszky Jó­zsef, dr Kovács-Sebestény Endre és Schneider János. Az alispán jelentése során a sió­menti területek vízellátása ügyében a balatoni kikötők felügyelőségének átirata kapcsán hosszabb vita fejlő­dött ki a Sió hajózhatóvá tétele és vízellátása kérdésében. Döry Frigyes bizottsági tag felszólalása után Schnei­der János indítványozta, hogy a köz- igazgaiási bizottság írjon fel a Sió vízellátása ügyében a földmivelésügyi minisztériumhoz és a vármegye ve­zetősége ezen kérdést állandóan tartsa napirenden, mert nemcsak a Sión való hajózhatás, de a vizszintnek bizonyos magasságban való tartása gazdasági szempontból rendkívül fon­tos és a Sión végzett kotrási mun­kálatokból az egész siómenti vidék­nek nem haszna, hanem kára szár­mazott ebbsn az évben és fog szár­mazni a jövőben is, ha a gemenci és gógai kamarazsilip sürgősen meg nem | építtetik. | Dr Bernáth Bála a környékbeli I birtokosok nevében hozzájárult az indítványhoz, azt igen helyesnek tartja és kiemeli azt a tapasztalatot, hogy a Sió-meder mélyítése követ­keztében a talajvizek elvonódván, a part mellett elterülő birtokokon a sziksó kezd erősen kivirágozni és hatalmas területek terméshozam szem­pontjából erősen leromlanak. Döry Frigyes, báró Jeszenszky József éa gróf Apponyi Rezső bizottsági tagok valamennyien az indítvány mellett szólaltak fel. Dr Perczel Béla elnöklő alispán közölte a bizottsággal, hogy a Síd kérdését állandóan felszínen tartja. A maga részéről is helyesli az indít­ványt és ahhoz hozzájárul. A bizott­ság az indítványt elfogadta, kimon» dotta, hogy a földmivelésügyi minisz­terhez felírnak a legszükségesebb két duiza8ztózBÍIip mielőbbi megépítése érdekében, a főispánt felkérik, hogy a vármegye országgyűlési képviselői­vel és felsőházi tagjaival pártkülönb­ség nélkül lépjen érintkezésbe és kérje fel őket a vármegyére ezen rendkívül fontos kérdésnek teljes ere­jükkel való támogatására és végül az alispánt megbízzák, hogy a Sió ügyet megfelelően készítse elő és a kivitel kérdésében a javaslatot oly időben, amikor az a legaktuálisabb, tegye, meg. A gazdasági felügyelőség jelenté­sénél dr Bernáth Béla szólalt fel, amelyre az alispán válaszolt, jelez­vén a megtett intézkedéseket, amelye­ket a bizottság nagy helyesléssel éa teljes megnyugvással vett tudomásul. Egyes szám ára 12 fillér. A Siószabályozás a közigazgatási bizottságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom