Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-08-07 / 64. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 augusztus 7. (Szerda.) 64. szám. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|i Egész évre __ 12 pengő || Félévre ______.6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZ51K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija l'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. AÜástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Bérmozgalom Ennek a századnak az elején, ami* kor a millenáris kiállítást követő gazdasági válság és építőipari pangás ntán újból megindult a munka, váratlanul bérharc ütötte fel a fejét. Ez a mozgalom egyszerre halomra döntött minden számítást és a vállalkozók — akik teljes vagyonuk lekötése mellett voltak kénytelenek kötelezettségeiknek eleget tenni, mindenüket elvesztették, mire építkezéseiket a felemelt bérek mellett be tudták fejezni. Sok régi tisztes munkaadó-exisztencia ment akkor tönkre, sok vagyon lett Bemmivé, de a tömegek életstandardján ez a sztrájk vajmi keveset segített, mert maga után vonta minden vonalon a drágaságot. Kisebb-nagyobb megszakításokkal egész a háborúig folyt ez a harc. A háború után nem sok ilyen mozgal- mat jegyzett fel a magyar krónika, mert a leszegényedett, leBorvadt gazdasági élet'évtizedes tétlenségre kény- szeritette a nemzet oly értékes termelőit, az építőipari munkásosztályt, amelyhez közel negyven szakma tartozik. Olyanok lettek a viszonyok, hogy szinte el is felejtettük, hogy a bér nagyságán is lehetne alkudozni, vagy ami még több: azt mondani, hogy ennyiért pedig nem dolgozunk. Budapesten az építőipari munkások keveselték azt, amit az uj dunai hid épitésésénél a vállalkozók fizettek, majd keveselték a munkások azt a javítást is, amit a munkaadók felajánlottak és sztrájkba léptek. Példájukat követték a másutt alkalmazottak is. A munkások követelésüket az általános drágulással indokolták. A munkaadók viszont arra hivatkoznak, hogy ők még az alacsonyabb anyagárak és a munkabérek mellett vállalták az építkezéseket, tehát azok befejezése előtt béremelésbe nem mehetnek bele, mert ráfizetnek a munkára. Mi mindig a becsületes munkából élő becsületes tömegek érdekeit szolgáltuk és az igazság határáig folyton a gyengébbek mellé állottunk ott, ahol a túlerő a gyengébbekkel állott szembe. A kapitalizmus túlkapásait nem egyszer ostoroztuk és hirdettük, hogy társadalmi átalakulásnak kell következnie, amely kizárja a felsőbb mindenhatóságot és biztosítja a munkának az eredményen való igazságos osztozkodás egyenlő jogát. Ez alkalommal azonban nehéz lenne hamarjában eldönteni, hogy tulajdonképpen hol is az igazság. Mert a sztrájk már nemcsak az egyszerű bérharcot, a nagyobb darab kenyér kérdését jelönti, hanem hatalmi kérdést is vet fel. Kényszerhelyzetet támaszt, hogy kényszerithessen. De kétélű fegyver is mindig, mert ha a harc a munkások hátrányára dől el, azok gyengeségét fogja elárulni és kiszolgáltatottságuk még nagyobb lesz. A nemzeti vagyont kisebbítő veszendő munka értékelése és a köz- nyugalom megóvásának nagy fontosságán felül mutatkozó szociális érdek kívánja ilyenkor a közhatalom közbelépését, ami a jelen esetben meg íb történt. Kezdetben mindig hálátlan szerep ez, mert az igények és érvek mellett mindig a hibákra is rá kell mutatni. De bele kellett avatkoznia a kormányhatalomnak azért is, mert már tulajdonképpen nem is harmadik félként jelentkezett, hanem negyediknek. A munkások mögött ugráló harmadik fél, előbb jelentkezett: ez pedig nem más, mint a szociáldemokrata pártvezetésig. A kormány- hatalom számára most már tulajdonképpen presztízskérdés, hogy közvetítése sikerrel járjon. Ki kell eszközölnie azt az engedményt a munkások számára, amit a munkaadók megadhatnak. A munkásságnak és éppen az időszaki épitőmunkásoknak meg kell érteniök, hogy az elveszett munkaidőt béremeléssel behozni nem tudják. Pedig nekik talán nem az a céljuk, hogy a siker diadalát és az ő felettük való hatalmat a mögöttük ugráló pártférfiaknak kicsikarjá k. Azonfelül pedig azt a tanulságot is levonhatjuk a történtekből, hogy a mostani szakszervezeti rendszernek meg kell szűnnie, mint ahogy munkából élő államban nem lehetnek osztályharcok, hanem a foglalkozási ágak kebelén belül a munkásnak és munkaadónak harmonikusan együtt kell működnie vetélkedés nélkül a közös érdek szolgálatában. Gömbös Gyula kormánya, amely ezen a téren nemrég már megtette az első lépéseket, bizonyára mindent el fog követni, hogy Magyarországon a munkás és a munkaadó jogai és kötelességei a szebb magyar jövő érdekében, a krisztusi parancsok szellemében a legigazságosabban ko- I difikáltassanak. Hogy pedig ez meglesz, arra biztosítékul szolgálnak Gömbös Gyula miniszterelnöknek kabinetalakitásakor mondott ezek a szavai: „A mi törekvéseinket a teljes magyar nemzeti egységnek a gondolata hatja át, amelybe éppúgy belefér az előkelő kastélyban lakó magyar urnák, mint a magyar munkásnak érdeke, mert csak ilyen harmóniában, a társadalmi osztályok teljes egyetértésében és érdekeiknek képviseletében, a sors- közösség gondolatának diadalában látjuk a magyar jövőt biztosítva.11 A tolnamegyei gazdaságok nagyjelentőségű szövetkezése Az országban az első volt a Tolnamegyei Tej szövetkezetek Szövetkezete, amely példát mutatott arra, hogy a kisgazdatársadalom egységbe tömörülve miképpen védheti meg érdekeit tejtermelése értékesítésénél. Ezt a bevált példát kívánják most követni Tolna vármegye uradalmai is, amelyek a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület kezdeményezése folytán kedden, e hó 6-án délelőtt a vármegyeházán tartott gyűlésükön megalakították a „ Tolnamegyei Gazdaságok Tej és Egyéb Mezőgazda- sági Cikkek Értékesítő és Beszerző Szövetkezetét“. Az alakuló gyűlésen, amelyen megjelent dr Perczel Béla alispán is, ott láttuk a vármegye mezőgazdasági életének majd minden jelentős képviselőjét. Báró Fiáth Tibor gazdasági egyesületi elnök megnyitó beszéde után John Sándor m. kir. gazdasági tanácsos, egyesületi igazgató mondott ismertetőt, majd Paulay Ferenc szövetkezeti igazgató ismertette a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetének szervezetét és működését és a szövetkezet eddig elért eredményeiről tájékoztatta az egybegyűlteket. A gazdaságok most megalakítandó szövetkezetének alapszabály tervezetét John Sándor egyesületi igazgató ismertette, mig Reichmann Imre uj- bereki főintéző az alakuló szövetkezet céljáról, legközelebbi feladatairól, valamint a további kiépítés lehető Bégéiről tartott igen nagy érdeklődéssel fogadott előadást. A közgyűlés ezután kimondta a szövetkezet megalakulását, elfogadta az alapszabályokat, valamint báró Fiáth Tibor elnöknek az adminisztráció megoldására és a szövetkezet további kiépítésére vonatkozó javaslatait. Est követően a közgyűlés határozatából az igazgatóság tagjai lettek: gróf Apponyi Károly, Bartal Aurél, dr Bernáth Béla, Bischitz Sándor, Döry Frigyes, á herceg Esterházy uradalom által delegálandó tag, Honig Albert, báró Kornfeld Móric dr., dr Kovács-Sebestény Eudre, Man- ninger G. Adolf, dr. Pesthy Pál, Ráth István, Reichmann Imre, Szabó Lajos, gróf Széchenyi Domonkos, Weidinger Imre, Zöld Márton. Tolna- I vármegye törvényhatósága részéről dr Perczel Béla alispán foglal helyet az igazgatóságban, mig a vár- megyei gazdasági egyesületet bárd Fiáth Tibor elnök és John Sándor igazgató képviselik. A felügyelő bizottságba beválasz* tattak: Sztankovánszku Tibor, bárd Jeszenszky József, dr Gőzsy Tibor, dr Csapó Dániel, Weszelei Zsig- mond, Heiszler Jakab és Kónyi Lajos. Báró Fiáth Tibor javasolta ezután^ hogy a szövetkezet ügyrendjének megállapítása az igazgatóságra bízassák. Ez a javaslat elfogadtatván,, az alakulógyülés báró Fiáth Tibor zárószavaival véget ért, majd megkezdődött az igazgatóság gyűlése. Az elsőizben összeülő igazgatóság gyűlését szintén báró Fiáth Tibor nyitotta meg és javaslatára elnökül választották gróf Apponyi Károlyt, alelnökökül báró Kornfeld Móric dr-t és Szabó Lajost. A választás deklarálása után gróf Apponyi Károly foglalta el az elnöki széket és javaslatára megválasztotta az igazgatóság a végrehajtó bizottságot, amelynek tagjai lettek: Bartal Aurél, dr Bernáth Béla, Reichmann Imre és Szabó Lajos. A választás után as igazgatóság felhatalmazást adott a végrehajtó bizottságnak, hogy a tej legcélszerűbb értékesítésére és a szövetkezet további kiépítése érdekében tegye meg a szükséges lépéseket, a sürgős tárgyalások fonalát vegye fel, állapítsa meg a szövetkezet ügyrendjét és azt küldje meg a szövetkezet tagjainak. Gróf Apponyi Károly javaslatára az igazgatóság az ügyvezető igazgató teendőinek as ideiglenes ellátására Reichmann Imre végrehajtó bizottsági tagot kérte fel,, aki a szövetkezet anyagi megerősödéséig vállalta az ügyek vitelét. Ezzel a nagyfontosságu szövetkezet alakításának első aktusa véget ért. Tolna vármegye gazdasági életének az egész országban méltán nagyra-- becsült vezéremberei ezzel a szervezkedéssel, ennek a szövetkezetnek a megalapításával olyan mozgalmat- indítottak meg, amely mindenesetre nagyban hozzá fog járulni a soksok gonddal küzködő, a tengeren tnlh verseny hatása alatt már-már összeomló magyar mezőgazdaság ujjá*- élesztőséhez és bajainak az orvoslásához. Egyes szám ára 12 fillér»
