Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-07-27 / 61. szám

XVII. évfolyam. Sgekwáréf 1935-jtttfit» 27i (Sgembatrfr 61. szám. mn ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY PftTITTKAT ÉS TÁRSAnAT MT LAP Kb Szerkesztőség 6a kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. • “"Hl rdetése lr át ■flT’* A legkisebb hirdetés dllal‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon ijillllmélersoronként 10 fillér, Mllástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Nyári hangulat. Irta: Jánosi György. I Égető nap, pirosra pereseit tarlók, tikkasató szél, meddő felhők, amelyek csak gyéren portyáénak a kék égen. Ez a nyár 1935 ben. Hétköznapi, kemény munka, cson­tokig elfáradva keresni a pihenést, shol a lángsugáru nap ostorcBapásai elől megvéd az árnyék. Ez az em­ber 1935 nyarán. Szerencsés az, aki viz mellett la­kik, vagy módja van arra, hogy fel* keresse a hús habokat, kellemes hegy­vidéket és pihenhet, hogy az ősszel megkezdődő munkát uj erővel végez­hesse el. Ez a nyár nagyon sok tanulságot nyújt különösen a falvak gazdanépé­nek. Az a pokoli hőség, amely szün­telenül ostorozta a földet, a magyar mezőgazdaságot, rég nem érzett pró­bának tette ki. Á rögök porladtak el a nagy melegben, a legelők ki­száradtak, az utakon tenyérnyi széles repedések. Ha a téli bőséges hava­zás nem táplálta volna a vetéseket, terméseredményünk siralmas képet mutatna. Még így is sokan csalódtak számításaikban. Bár a szőlőnek, jól gondozott, jó földben levő kukoricá­nak épp ez aa idő kellett eddig, gaz- daszemek nem nézték örömmel és nem egy sóhaj szállt az ég felé esőért. hogy az esőnélküliség miatti gazda­pánikot kihasználni akaró és kész élelmiszer-uzsora felüsse viperafejét. Mert a kormány jól tudja azt, hogy az ő célja elsősorban a kenyér. Kenyér 1 . .. Ezt akar mindenki. Mert mindenki érzi, hogy ez isteni renden alapuló joga. Azért ezen a világon Istennek az a legnagyobb ellensége, aki a ke­nyérnek ellensége, az Istennek leg­hűségesebb barátja, aki kenyeret ad. Elvenni, belőle embertársunkat ki­forgatni, emberölésnél is rosszabb. Adni, életteremtés. Kenyeret adni I . . . Gömbös miniszterelnök munkapro- grammja, munkatársainak áldozatos munkája erre irányul. Nem máról holnapra 1 Balga az, aki ilyet remél és esztelen az, aki ilyet igér. Hanem a szabályszerűen kidolgozott biztos terv lázas, gyorB alkotásával, napról- napra való megvalósulásával. Ma egy csoport, holnap még egy és igy sorra valamennyi elérkezik ahhoz a jómód­hoz, amelyet munkája, szorgalma árán megérdemel. Nem maradhat ki ebből senki. Mert annak az ország­nak nincs létjoga, ahol kevesek jó­módja sokak nyomora .. . Szemünk előtt épült meg a romok­ból ez az ország. Az építőanyaghoz a legalkalmasabb időben a legalkal­masabb kéz nyúlt, hogy a kifaragott követ a legmegfelelőbb helyre tegye, hogy az ezeréves szent templom, Szt. István Nagymagyarországa régi fé­nyében megépüljön, régi értékében álljon a yilág előtt. Bizony lehetne rosszabbul isi Hi­szen vannak országok, ahol éhen hal­nak és a szociális nyomort puBka- golyóval fojtják el. Velünk nem bir semmi. Sem Tria­non, sem fagy, sem aszály, sem go­nosz emberek rosszakarata. Mi Isten népe vagyunk. Velünk Istennek nagy szándéka van. Mi még nem éltük ki erőnket, nem fáradtunk el 1... . . . Nyár, iorróság, piros tarlók... s az eszünkben mégis az uj vetés felséges képe jár. Az a kép, ahol e haza minden polgára egymást meg­értve, megbecsülve lankadatlanul jár a szántáson . . . kiki a maga helyén. Mégis egy céltól lelkesítve, egy tűs­től hevítve. Úgyhogy sehol ellentét, sehol széthúzás. Csak Egység. Herceg Esterházy Antal ás cambridgei egyetemi hallgatók autóüsszeközáse. Esőt í. .. Nincs kor, amelyik annyi gondot forditott volna a gazdaérdekek szol­gálatára, mint ez a mai és nincs még egy kormány, amelyik annyi éber­séggel őrködött volna a nemzet egye­temes érdekei felett, mint a Gömbös­kormány. Szerencsétlenül összetépett, gazdasági megélhetésének lehetőségei­től megfosztott országot kellett élet­képessé tenni olyan politikai viszo­nyok közt, amelyeket egy nemzet sem tudott volna olyan sikeresen meg­oldani, mint a magyar nemzet. Ezt CB&k úgy tudta sikerrel megoldani, hogy a nemzet tagjainak nagy tö­mege és a kiváló vezetők elgondo lása összhangban állt egymással. — Csak egy hajszálnyi eltérés a kor­mányok és a vezetett tömegek közt és kész a felfordulás veszélye. Ha­zánkban nem volt ilyenre alkalom, mert nem volt meg soha az ellentét olyan értelemben, mint azt más or­szágokban tapasztalhatjuk. Pedig mi sem voltunk mentesek a rendbontók aknamunkájától. Itt is kísérleteztek sokan és bontogatták alulról az örvények, szirtek közt elő­retörtető hajót. Voltak és vannak, akiknek semmi se jó, amit más esi nál, mert más csinálja, hogy annál elégedettebbek legyenek a maguk ocBmány munkájával. Most is hogy siettek ráteriteni a nemzetre a drága­ság pokrócát, hogy leszögezzék négy sarkánál fogva a földhöz a nem ter­melők nagy tömegét. A kormány idejében észrevette az útban levő vi­hart, résen volt, megakadályozta, Csodával határosán szeréncsés autó- összeütközés történt csütörtökön dél­után Várdomb és Alsónána között, ahol herceg Esterházy Antal Szek- szárd felé haladó autója nekiszaladt egy angol autónak. — A karambol következtében herceg Esterházy autó­jának összetört a hűtője, míg a Buda pest felől jövő angol gépkocsi eleje teljesen tönkrement. Herceg Esterházy, akinek autója nem lett üzemképtelen, a vele utazó Apponyi grófokkal együtt nyomban az angolok segítségére sietett, sze­rencse azonban, hogy CBupán az autót vezető Mr. Goode, cambridgei egye­temi hallgató szenvedett a homlokán alig másfél centiméternyi karcolást, melyet az egyik Apponyi gróf jód— tincturával beecsetelt és bekötözött. A herceg és utitársai saját autóju­kon bejöttek Szekszárdra és a kór­ház sebészeti osztályán dr Pongrácz Sándor alorvossal megvizsgáltatták magukat. A baleset következtében csupán felületes horzsolásokat szen­vedtek éB az esetleges fertőzés kö­vetkezményeinek megelőzésére teta­nus- injeetjókat kaptak.. Az angolok, akik dr Ullyott cam­bridgei egyetemi magántanár vezeté­sével az Albániában levő Ochrida tóhoz igyekeztek édesvízi biológiai kutatásokra, három autóval voltak. A kis expedíció azonkívül egy ta­nárnőből és 6 cambridgei egyetemi hallgatóból áll. A sérült autót a hely­színén hagyták, maguk pedig két autóval bejöttek Szekszárdra, ahol nyomban jelentkeztek a rendőrség­nél és intézkedtek, hogy autójukat egy szállító Szekszárdra vontassa és vasúton Budapestre expediálja kija­vítás végett. Addig a társaság a Szék- szárd Szállóban vett lakást. A rendőrségen dr Endrődy József fogalmazó a legnagyobb előzékeny­séggel állott az idegenek rendelke­zésére és Frank Miksa droguista, valamint Pirnitzer Jenő kereskedő tolmácsolásával kihallgatta őket a baleset körülményeire vonatkozóan és megkérdezte, hogy milyen ható­sági támogatást kívánnak. Mr. Goode a sérült egyetemi hallgató elmondta, hogy az országúton óriási volt a por, nem látták tisztán egymást ób igy történt, hogy egy kanyarodénál az ő szabályosan haladó autójukba herceg Esterházy kocsija beleütközött. Az angolok megköszönve dr Endrődy rendőrfogalmazó előzékenységét, ki­jelentették, hogy semmi különleges kívánságuk nincsen, kárigénnyel senki ellen nem lépnek fel. Dr Endrődy azután az egyik an­gol autón kiment velük a helyszínén maradt autóhoz, majd — minthogy az eset. a csendőrség hatáskörébe eső területen történt, — elkísérte őket a decsi csendőrőrsre, ahol Pir- nitzer Jenő tolmácsolásával jegyző­könyvbe mondták az összeütközés körülményeit. Herceg Esterházy Antal, aki gróf Apponyi Károly bátaapáti kastélyá­nak a vendege, sérült kocsiját egy szekszárdi garázsban hagyta, mig maga .társaságával együtt szekszárdi bér­autón tért vissza Bátaapátiba. Az angolok pénteken délelőtt nagy érdeklődéssel tanulmányozták a szek­szárdi múzeumot, majd ebéd utáik két autójukon tovább utaztak Bel­grad felé.. Mi és a cseka. Lapunk e hó 20*Lazáméban „Ije­delem az ellenzéki berkekben" cink alatt főszerkesztőnk cikkét közöltük le. Ezen cikkünkre a Tolnamegyek Hírlap „Idegesség" óim alatt vála­szolt. Megkérdeztük a cikkre vonat­kozólag főszerkesztőnket, aki a kö­vetkezőket mondotta: A Tolnamegyei Hírlap vezércikk­írója kifogyott az érvekből és mint rendesen, most is a személyeskedés terére lépett. Nem volt szándékom vála­szolni, de mivel nemcsak személyem ellen rohant ki, de a velem egyenló- foglalkozásuakat is durván aposztro­fálta, elmondom véleményemet. Cikkem azon részére, hogy: ,a miniszterelnök csak kényelmesen Ül bársonyszékében, de nem törődik a szegény nép bajával, csak ők, az el­lenzék tagjai, akik legnagyobb részt az ügyvédi karból kerültek ki", a következő szellemes választ adta t „Valahogy úgy látszik, hogy Magyar- országon több az okos ügyvéd, mint az okos bankigazgató". Nekem éppúgy nincs okom és jogom,, mint a Tolnamegyei Hírlap cikkírójá­nak a két tiszteletben álló foglalkozást! ághoz tartozók szellemi képességéről bírálatot mondani. Nekem nem ia volt célom ez. Ha a cikkírónak va­lamely bankigazgatóval baja van, akkor ne általánosítson, hanem fér­fiasán nevezze meg azt. Ha azonban az általánosítással azt akarta kifeje­zésre juttatni, bár kissé erősen és durván, hogy a bankigazgatók nem elég üzletemberek és nem tudják a> politikát és annak hangzatos jelsza­vait, a jó nép hiszékenységét úgy kihasználni, hogy ez reájuk hasznot- hajtó foglalkozás legyen, akkor a~ cikk 'ezen részével nem vitatkozom. A Tolnamegyei Hírlap említett ve­zércikke végén a következőket írja r „Elhisszük, hogy a Tolnamegyei Új­ság cikkírója jobban szeretné bör­tönnel elintéztetni az ellenvéleményt (Nem mi szaladunk erőltetett ügyek­kel a bírósághoz. Szerk.), amellyel ő ésszel és érvvel komolyan szembe­szállni nem tud. így csinálja ezt valahogy az orosz cseka is". Sokáig gondolkoztam a cikk ezen részén. Annyira védve vagyok egéBS. közéleti múltammal ezen célzás ellen,, hogy eleinte feleslegesnek tartottam erre válaszolni. Minthogy azonban: 16 esztendő nagy idő, sokan nőttek azóta fel. és sokan vannak, akik az; eseményekről megfeledkeztek, oksze­rűnek tartom megjegyezni, hogy éni 17 társammal 1919-ben HőgyéBzen, ■az Apponyi család kastélyéba inter ­I nálva voltam, nyilván nem azért. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom