Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-19 / 6. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 január 19. (Szombat) 6. szám. Szerkesztőség 4a kiadóhivatal: Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Egész évre Előfizetős! difi _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler, Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. TIZENÖT ÉV. Dr ŐRFFY IMRE BESZÁMOLÓJA. Ismét egy évforduló elé jutottam. Éppen ezért úgy érzem, hogy a napi politika részletkérdéseit mellőzve nagyobb távlatból és egész eddigi politikai működésem felett kell szemlét tartanom. A rendelkezésemre álló keretek szűk volta s a részletektől való elvonatkozási szándékom rövidséget parancsol. Hogy egyéni, szubjektív leszek, azt mindenki meg c1ogja érteni... Tízéves beszámolóm. Ezért és az összehasonlitás tanulságos volta miatt igen szerettem volna ' e lap hasábjain 1930. év januárjában megjelent tízéves beszámolóm külön lenyomatát mai cikkem mellé csatolni. De félnem kellett, hogy ezzel tulterjedelmes leszek s hogy két komoly közleményről lévén szó, azokat sokan nem olvassák végig. Pedig most igen szeretném, ha cikkemet mentül többen elolvasnák / Meg kell tehát elégednem azzal, hogy akkori beszámolómnak csak gondolatmenetét és pár mondatát veszem át. Megírtam ott, hogy politikai tevékenységemnek kezdettől fogva három fő indítéka volt. Első ama meggyőződésem volt, hogy a magyar nép a háború és az azt követő forradalmak alatt komoly belső átalakuláson ment át, a dolgokat tehát nem lehet ugyanúgy folytatni, ahogy a háború kitörése előtt csináltuk. További meghatározója lett tevékenységemnek külpolitikai katasztrófánk a háború után, vagyis Trianon s annak összes vészes következményei. Végül számolnom kellett a háborút követő időkben erőteljesen megindult világpolitikai és gazdasági áramlatok irányaival. Ezeket jelöltem meg akkor politikai tevékenységem alaprugóiként s ezeket vallom ma is irányadóknak. De az ezekből levont akkori következtetéseimet is teljesen fentartom. Küzdelmeim az egységes és erős nemzeti kormányzat érdekében. Fentismertetett megállapításaim ugyanis mingyárt politikai pálya- *) *) Január huszonhetedikén lesz tizenöt éve, hogy a szekszárdi kerület általános és titkos választással mandátumot adott dr őrffy Imrének. Hogy ez a lépés a kerületnek — választóknak, községeknek, közintézményeknek — mit eredményezett, azzal ezúttal nem kívánunk foglalkozni. Hogy dr őrffy Imrére mit jelentett ez és az utána kővetkező tizenöt év, azt elmondja a fenti beszámoló, melyet nemcsak a kerület választóinak, hanem ősz- szes olvasóinknak figyelmébe ajánljuk, mert azt rendkívül érdekesnek és tanulságosnak találjuk. (A szerkesztő.) futásom elején sziklaszilárd meggyőződést váltottak ki bennem, melyet ma is vallók és amelyet „egy erős és egységes többségi pártra támaszkodó erős kormányzat-1-ban jelöltem meg akkor. Ez ma is az álláspontom s miután az eddigi és a mostani kormány becsületes szándékaiban bíztam, azokat a független ember szabad meggyőződésével támogattam is, mert úgy éreztem, hogy hazámat csak igy szolgálom igazán. Felsoroltam az akkori beszámolómban mindazokat az erőfeszítéseimet, melyeket 1919. év őszétől, amikor még nem is gondoltam arra, hogy aktiv politikai pályára sodródom, kifejtettem és amikor vármegyénket bejártam, hogy annak a kommunizmusból alig felocsúdott közönségét a nemzeti és polgári gondolat köré való felsorakozásra rábírjam a keresztény erkölcsi világnézlet irányítása mellett és hogy pártokra való szakadását megakadályozzam. Beszámolómban elmondottam azt is, hogy az első nemzetgyűlésen mit tettem e meggyőződésem valóra válása érdekében. Az akkori — igazi — kisgazda- és a keresztény- párt egyesítése, Nagyatádi és Bethlen kibékitése, a nemzetgyűlés tanácskozási rendjének újjáalakítása stb. már mind a történelemé, de szégyenkezés nélkül említhetem meg, hogy mindezekben komoly és tevékeny részem volt. Idézem tízéves beszámolóm vonatkozó részét: »Vármegyénk akkori képviselői közül már csak magam vagyok a porondon, aki ezeket a nehéz időket átéltem s túlzás nélkül állíthatom: eseményekben, felelősségviselésben, idegmunkában az utána következő 8 esztendő együttvéve sem volt annyi, mint az első kettő ... Az mozgó háború volt, ma biztos fedezékben lövészárok-harc folyik csak.M Ma is csak ezt mondhatom. További törvényhozói munkásságom. És jött a második nemzetgyűlés. A pénzügyi törvények, szanálás és közjogi berendezésünk folytatólagos munkája. Talán nem dicsekvés, — hiszen beszámolót tartok, — ha megemlítem, hogy ezekben a munkákban is alaposan kikértem a magam részét. A képviselöház végleges házszabályainak tervezetét én készítettem el s rövidesen rá újabb akciót kezdtem, melynek célja a közigazgatás megjavítására irányuló reform • volt s amely ugyancsak az én ter- I vezeteim alapján indult meg. Megjelent a magyar közhivatalok általános ügyrendje, amelyet a kormány megbízásából én készítettem el. Javaslatomra felállították a közigazgatás megreformálását célzó kormánybiztosságot és ez, valamint később a belügyminisztériumban működő külön ügyosztály nagy adatgyűjtő munkát végzett. Nem rajtam múlt, hogy a munka üteme egy kissé meglassult, de az mégis halad s mint annak politikai megindítója, boldog lennék, ha megérném célhoz jutását is. Tévedéseim. Beszámoltam öt évvel ezelőtt tévedéseimről is. Úgy érzem, ezt a részt szószerint kell idéznem, mert erős önigazolást látok benne: MTévedtem én is nem egyszer. Mentségem, hogy minden irányadó tényező hasonlókép tévedésbe esett — velem együtt. Az utólagosan jelentkezett próféták persze ma mást mondanak, — ők akkor is mindent előre láttak és tudtak ... Tévedtünk, amikor az agrárproletariátus nehéz kérdését a földreformmal megoldani véltük: a probléma ma is súlyosan nehezedik ránk. Tévedtünk, amikor gazdasági életünk fejlődésében kelleténél jobban bíztunk s hittünk a magyar polgári elemek anyagi helyzetének mielőbbi meg- javulásában. Ma látjuk, hogy súlyos krízisbe jutottunk, s hogy mindenkit irgalom nélkül feleletre kell vonnunk, aki a közháztartások vezetésében a konokul keresztülvitt takarékosságot nem tartja szem előtt.** Agrárválság, takarékossági politika stb. Ez az utóbbi meggyőződés vitt teljes erővel az 1930. év elejétől kezdve — és itt már a harmadik öt év munkájáról szólok, — az Országos Takarékossági bizottságba, majd a pénzügyi és gazdaság) krízis mélypontján a 33-as bizottságba, ahol számtalan beszédem, javaslatom foglalkozik az agrárválsággal és takarékossággal. Ha majd elérkezik e zárt tanácskozások anyagának nyilvánossá tétele, senki sem meri majd állítani, hogy csak egy percig is odaadtam magam akár az agrárvédelemből lelkiismereti kérdést nem csináló, akár könnyelmű közvagyonkezelés felett elnéző politikának. Ellenkezőleg: az agrárba/ok és a közháztartások rendezésének ügye foglalta le a harmadik öt évben politikai működésem túlnyomó idejét. Emellett főként kisipari és mindinkább külpolitikai problémáink felé fordult figyelmem. A kézműves: ipar érdekében kifejtett munkám inkább közismert, a külpolitikai azonban — a dolog természeténél fogva — kevésbé. Pedig az e téren kialakult meggyőződésemnek, — amikor a hágai s párisi egyezmény alkalmából kifejtett előadói munkám elismeréseképpen a képviselőház külügyi bizottságába beválasztottak, — nem egyszer kifejezést is adtam. Ezek a tárgyak azonban ma még nem bírják el a nyilvánosságot Annyit azonban hangsúlyoznom kell, hogy az illúzióktól mentes és a való helyzettel számoló vonalvezetésnek vagyok itt is hive. Általában elmondhatom, hogy más kérdésekben sem mentem mindig a nyilvánosság elé bírálatommal. Lehet, hogy ezt ellenfeleim hibámul róják fel, én azonban ezt az álláspontot nem fogadhatom el. Bírálatom bírálata. Az ugyanis a véleményem, hogy a trianoni magyarságnak olyan különös a helyzete, hogy a belső lelki egység megalakítása és megóvása céljából semmi ár sem drága. Ezért kerültem el sokszor — de csak lefelé — a hangulat- és népszerűség- keltő kritikát l Ámde — e percben — nem kívánom elhallgatni, hogy felelős kormányférfiakkal nem egyszer volt nehéz, izgalmas csatám, négy-hat-nyolc szem közt és ha ezt a kritikámat az egyre jobban elkeseredő tömegek elé nem mindig vittem, joggal kérdezem: nem férfiasabb-e ez az eljárás, mint az, amely a hordó tetején az izgató, elkeserítő és túlzó kritika fajdkakasénekét hallatja és zárt miniszteri ajtók mögött a megértés, a közeledés, a kegynyerés, sőt paktálás zsolozsmáit zengi ? í Én ilyen politikára hajlandó sohasem leszek és inkább maradok nehéz időkben a népszerűtlenség vártáján, semmint, hogy a pillanatnyilag talán népszerű, de mégiscsak átmeneti természetű hangulatok és áramlatok szélkakasának szerepére vállalkozzam. A bűnbakkeresés és a múlt megtagadása. Épen ezért, amikor a világgazdaság megnehezedett eseményei a saját külön bajaitól egyébként is meggyötört magyarság sorsát igen igen nehézzé kezdték tenni, nem fordultam a bűnbakkeresés és a mult- megtagadás eszközeihez. Ez pedig bizonyára könnyebb lett volna az általam választott útnál. Hiszen elEgyes szám ára 12 fillér»
