Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-07-17 / 58. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG elrendelt szavasáé eredményét, mely ■ ismét a régi elnökséget biztosította j bizalmáról, majd Koritsácsiky Ottó I Hogy a legeltetés ae állattenyésztés részére nélkülözhetetlen, nem vi* tatható, dacára annak, bogy azt sok hazai állattenyésztó feleslegesnek tartja. Kétségtelen azonban, — legalább is szerény véleményem szerint, — hogy az, ilyen gazdák nem tar* toznak a praktiknsan gondolkodó ál* lattenyésstÓk közé. Hogy a legeiére való járás életszükséglete a haszonállatnak, az már ösztönében jelentkezik, hiszen ezek az állatok tulajdonképp 3n vadállatokból szelídültek meg és njiqt ilyenek, évezredek óta a, szabad természet ölén nevelkedtek, fejlődtek és tartották fenn ma- gokat anélkül, hogy emberi, gondozásban részesültek volna. Csak amikor az ősember kulturszükségle- tekre ébredt, kezdett haszonállatok nevelésével foglalkozni, — Amilyen aránybap nőttek igényei, ugyanolyan arányban fejlődőit A szó szoros értelmében vett dllattenyésatéB is. A történelem igazolja, hogy a fej- lődéa Boráo milyen különbségek vani nak a különféle népcsaládok és fajok köaött és milyen óriási lépéssel előtte meg egyik a másikat. Ami egyiknél régen túlhaladott fejlődési, eredmény, a másiknál alig keid kibontakozni. Ez áll az állattenyésztésre is. Hazánkban a legeltetés terén például egészen kezdetleges kultúráról beszélhetünk. Szinte meg- valósitbatatlannak itáli a magyar nép nagy többsége a legelőkuUurát, mert az a felfogás, hogy a legelő a természet alkotása és abba az emberi munkának belenyúlnia szinte nem is sáábad; de legalább is, nem szükséges. Azok a kezdeményezések, me lyek a legelőjavitás terén hazánkban megindultak és folyamatban vannak, a nyugat állattenyésztő népeinél már régen a múltéi. Ha ai ekeszarva, után ballagva el eltűnődöm, vagy szekéren haladva elgondolkozom a mi mezőgazdaságunk fejlődése felett, önkéntelenül merül fel bennem a kérdés: vájjon mi az oka annak, hogy még mindig nem értük el az előrehaladásnak azt a lépcsőfokát sem, melyen már ré' ges régen túl kellene lennünk. Es ilyenkor mindig eszembe jut az evangéliumnak az a szakasza, mely igy szól: „Minden hegy elhordatik és minden völgy beföltetik* ... És ha elgondoljuk, hogy milyen hosszantartó bomlási folyamat végeredményében ez, rá kell eszmélnünk, hogy a mezőgazdaság fejlődése is csak igen lassú iramban haladhat előre. Axpjnt azonban a kultúra az emberi életben mindig csak rétegről*; rétegre fejlődik, azért lehetséges, hogy «gyik népréteg a másikat sok-sok évtizeddel,'sőt évszázaddal is megelőzi. Ha elgocdo'juk micsoda szorgalom és áldozatkészség nyilvánul meg az illetékesek részéről legelőink feljavítása érdekében, alig érthető, miért idegenkedik tőle még mindig a lakosság nagy része. Az volna a természetes, hogy min den legelőtulajdonos az . első felvilá gositás után Dyomban belássa, hogy a munkát e téren azonnal meg kell kezdeni. Ennek ellenében a munkálatok csak nagyon nehezen és csigalassúsággal haladnak előre. Elgondolni is saomoru, hány ezer és ezer hold legelő fekszik nálunk ugarként kihasználatlanul és micsoda nemaeti. érték bever azáltal, hogy esek a te rületek, melyek an állattenyésztés szem pontjábólr annyira fontosak, hass not úgyszólván alig hoznak. Pedig ebben a nagyon súlyos gazdasági krízisben, melyben ma-élttnk, nem volna szabad est a fényűzést megengedni. Mennyi munkáskéz dől gpshatnék és kereshetné meg a mindennapi kenyerét ezeken a nagy ugarokon. Éppen olyan ez, mintha egy nagykapacitású gyár, mely többezer munkáé foglalkoztatásával használja ki eszközeit, csak néhány embert' állítana Uaemébe. Ha legelőinket szemügyre vesszük, — kevés kivétellel, — azt kell tapasztalnunk, hogy aránylag óriási területeken egy egy pásztor lézeng kis ssámn, osenevész, félig éhező csordájával, mely szívesen legelne, ha kórón és tüskén kivül valamit:istai lálna. Bizony szomorú látvány ez, amíg azonban legelőink kezelésében gyökeres változás nem lesz, ez az állapot — sajnos — fenn fog maradni. Ápolás, gondozás kell. Ez-alatt azonban nem kell okvetlenül azt érteni, hogy a gyep felszántandó éa újra fűmaggal bevetendő lenne. Ez a metódus csak kisegítő munka a.legelő- kultúra terén. Ezt csupán ott lehet alkalmazni, ahol már szakszerű legelő ? kultúráról beszélhetünk. Legyen szabad mindazoknak, akik legelőjavitással foglalkoznak, vagy arrp. rátérni szándékoznak, aat a hát rom alappontot figyelmükbe ajánlani, amely nélkül alapos és eredményes munka a legelőjavitás terén nem vó- gezhető. Ezek a szempontok a következők : elsősorban az időjárási viszonyok, aztán a fekvési és. a talaj’ megfelelő ismerete és végül a trá- gyázási viszonyok figyelemmel kisérése és lehetősége. Aztán döntenünk kell afölött, vájjon a minőségi, vagy mennyiségi eredményre akarunk-e dolgozni a gyepesítésnél.1 Olt, ahol lehet, mind a két szempontra figyelemmel legyünk, vagy a jó minőségű fűből termeljünk mennél nagyobb mennyiséget, mert eziel mindent elértünk, ami e téren elérhető. SajnoB, azonban a mi községi és úrbéri legelőinknél ’ ez az idéálfa állápot meg nem valósítható, mert két alapfelté» telünk hiányéik-ahhoz, hogy intenem legelőkul túrát folytathassunk. Ez a két hiányzó szempont: a kellő nedvesség és a trágya. Sajnos, csapadék- eloszlási viszonyaink oly rosszak_ a nyári hónapokban, hogy nedvességet csak nagy ritkán kapnak legelőink és állandóan a szárazsággal kell küz deniök. Hasonló a helyset a trágyával is. Mindamellett ezek a nehéz ; ségek ha nem is egészen, de részben kiküszöbölhetők. Mivel csapadékeloszlásunk miatt a nyári’ hónapokban állandó a nagy saárazság, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy legelőink részére télen annyi nedvességet raktározzunk el és azt úgy konzerváljuk, hogy a nagy nyári melegben az rendelkező aünkre álljon. ügy kell a gyepet megmunkálnunk, hogy az a nedves séget nyáron át lehetőleg megtartani képes legyen, nehogy az első tavaszi Inspsugár a talajt mindjárt kiszik- kZBSza. Sokkal könnyebb probléma a trágya kérdése. Ebhez igazán csak a legelőtulajdonos figyelme és gondossága szükséges. Ebhez nem kell nagy szakértelem. Elég, ha a különféle lapaállatok trágyáját és a Jegelőn , járó állatok által pihenőjük alatt termelt trágyát összegyűjtjük és a legelőn {szakszerűen felh leználjuk. H» ezt í megtesszük néhány éven át, meg ' fogjuk látni, miként alakulnak át j mai-, szomorúan kopár és a jószágot < koplalta tó legelők ideális, dús, gjje- \ pes mezőkké. 0 yannyira, hogy kellő i előkészítés után néhány' éven belül még hislklásra is alkalmas legelők létesítésére is gondolhatunk, ami a hizlalásnak legolcsóbb módja, ha ez ma még utópiának is számit! Meg kell tanulni a praktikus mezőgazdának, hogy miként lehet a trágya egy részét a levegőből lopni. Ez úgy értelmezendő, hogy a gazda földjéből igyekszik akkora területet, a. levegőből nitrogént gyűjtő pillangósokból, e tolvajnövényekbőll bevetni, amennyi okszerűen, a föld termőerejének veszélyeztetése nélkül csak termelhető. Est az annyira szükséges nitrogént ezek a pillangós virágú takarmányok a levegőből veszik tel és viszik aztán a talaj rétegeibe. Ez a nagy értéket képviselő trágya a gazdának külön kiadást nem jelent. Azonban nemcsak erre kell ügyelni, hanem megfelelő^ kezeléssel a házi állatok által termelt trágyában iS meg kell őrizni és a* elpárolgástól megvédeni az értékes ammoniákoti Nagyon fontos a legelők fásítása is, mely hazánk egyes részein még- igen nehezen keresztülvihető, pedig óriási értéket jelentene évek múlva, ha a sok ezer hold községi és úrbéri- legelőt észszerűen és okszerűen be* fásitanók, ahogyan a legelő azt megkívánja. Azonkívül óriási jelentősége ési nagyon hasznos szerepe volna a rekkenő melegben, amikor az árnyat adó fa. alatt1 a gyep a nap forró hevétől védve volna és ugyanakkor az, állatok a fák: lombjai alatt' pihenhet' nének, úgyszintén viharok idején is, oltalmat taíáluáoak. Röviden még vázolni akarom azo* kát a hibákat,' melyeket nálunk a legeltetés módsserével elkövetnek a gazdák. Még ma is azt a rendszert Űzik-az összes közös legelőkön; ami ŐseiktőL—azok nomád életéből — maradt vissza. Ha &i legelő 10—15 kilométer hosszú, azon a. kihajtás során minden nap végighajtja a pásztor az egész csordát és csak nagyon nehéz meggyőzni őt arról, hogy a legeltetésnek ez a módja milyen ártalmas a legelőre és jószágra egyaránt. Mivel egész generációjuk pásztorkor dással foglalkozott, nehéz velük meg értetni; hogy elődeik JegeUetési trend» szere- hibás volt/ Ebhez ldgalábV is bizonyos mértékű intelligencia volna szükséges, amit ezeknél az analfabétáknál hiába keresünk, Milyen nehéz pld. ezeknek, az egyszerű em-; bereknek megmagyarázni,, hogy az* állatok a legelőt. hétszeresen koptatják* Szájukkal, négy lábukkal, big- és trágyaürülékükkel. De nemcsak a pásztornép, hanem a gazdák nagyrésze sem számol őzzel:. Meg kell tehát a gazdákkal értetnünk; hogy mennél löbbet járatják állataikat feleslegesen ide s tava . legelőiken, annál.jqbban igénybe veszik; egyben pedig,be is szennyezik, azt.. Amig a. szakaBzonkint való legeltetési rendszert be nem vezetjük, okszerű legel. tetősről beszélni seim lehet. Nagyon. szükséges tehát, hogy erélyes kezek» kel nyúljanak belee kérdésekbe, hogy mindazok, a hibák kiküazöböltassenek^ melyek állattenyésztésünkben és * le- * gelő kultúránkban fonnállanak. Amíg azonban ez bekövetkezik, előreláthatólag sok év fog . még elmu'ni. A legtöbb községi és úrbéri legelőtnlaj- donos ugyanis legszívesebben egy olyan miniszteri / rendelkezést Udvö- > sölne, mely *. a legelők felszántását és \ felosztását rendelné el. Ilyent intés* kedés azonban a magyar állattenyésztésre nézve kegyelemdöfést jelentene. Hogy a legelőtörvény gyökeres és egéssséges megváltoztatása szükségei; ahhoz kétség; nem fér. Igazán vétkes könnyelműség, hogy eser ás* ezer holdak kihasználatlanul heverjenek, holott ezeket haszonállataink részére olyan fhntos volna felhasználónak. De nemcsak állataink, de az egész ma- gyár nemzet javára és hasznára is. Szi ab András. 1935 julius 17. HÍREK. Csonka .Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország I Anyuskám névnapjára. Most képzeletben kertet ültetek, Virágos kertet, — olyan szép lesz az, Hogy aki látja, álomnak hiszi Tündérálornnak, ami nem igaz. Lesz benne százezernyi. rózsatö, Liliom, szekffi, kék glidnia, Leander, kána, mályva, rozmaring, Orchidea és pompás dáhlia. Most képzeletben kertet ültetek És főleg sok-sok La France rózsatöt. Ami álom-lugassal fedi el Az ünnepeltet és az ültetőt/ Most legyen minden üde, harmatos, Madárdalos, a tündérkert ölén; Mert ma van a legnagyobb ünnepem: Anyuskám névnapját ünneplem énJ S honnan kerül a rengeteg virág A mai fecskedalos hajnalon.? Él-e . a szirma és az illata, Vagy csak poéta lelkem áltatom ? I — Igazi igaz i — ujjongta hű szivem, Hiszen már. annyi évtizeden át Köszöntőm virággal1 névünnepén, Az örökifjú, édes jó Anyát I Mert a gyermekeinek az marad, Minden időn és minden koron át; És megszólaltatom ez ünnepen A lelkemben a búgó orgonát, Hógy áhitatos zsoltár-éneket, Himnusztizenéljen, ami égbe száll; Himnuszt daloljon minden;kis madár És zsoltárt mondjon, minden rózsaszál. Van még örökszépség a Nap alatt És,ifjúság is, sosem hervadó; Erről tegyen, ma hitet ez a dal, Minden évemben a legszebb adó. Isten éltesse, édes jó Anyám, Kit a lelkem ma tanúságra*hív: E földön egy az örökifjuság És örök szépség; s ez— az anyaszfv! Miklós Vitéz. — A IV. Károly király. Tihanyi Országos Emlékbizottsága augusztus hó lLen; vasárnap rendezi szokásos ke- gyeletes ünnepélyét Tihanyban. Az ünnepély déli fél 1 órakor kezdődő szentmiséjét Rótt Nándor veszprémi püspök mondja, mig a Golgotán vitéz Mákrag- Lajos pápai kamarás, tóU nai plébános, országgyűlési képviselő tartja a szentbeszédét. — Kamatmentes vettimagkölosSn a fagykársujtotta gazdáknak. A föld» mivelósügyi miniszter a nehéz viszonyok kőié került azoknak a 20hol-. don aluli birtokkal rendelkező fagykárral sújtott tolnamegyei kisgazdák-, nak, akik az őszi' rozsvetőmagqt saját erejükből nem tudják beszerezni,, 15 waggon rozsvetőmagqt bocsájtott rendelkezésre. A kormány a rozsot, amely, a vármegyei m. klr. gazdasági felügyelősége utján igényelhető,., az 1936. év őszén visszaadandó kamatmentes kölcsönként juttatja a kisgazdáknak. — Egyházmegyei. Jiin. A megyés*' püspök a Kisvaszarra helyezett Habel Vince szekszárdi segédlelkéss helyére1' ideiglenesen kisegítőként Szird István ujrqisést rendelte ki a belvárosi" plébániára uj segédlelkésszé. — Nyugdíjazás. Aá vallás* és kön* oktatásügyi miniszter Zoltán Erzsébet őcsény-szőlőhegyi községi és *Fhlp- kas Ida^ ozorai róm. kát. -tanítónőket saját kérelmükre nyugdijait*.' Állattenyésztés és ai úrbéri legelők. másodfelügyelő javaslatot terjesztett be az egyes bizottságok qji;aalaki. tására.
