Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-07-06 / 55. szám

XVII. évfolyam Szekszárd, 1935 Julius 6. (Szombat.) 55. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség 6s kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÄZSIK PERENC előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllmiéfersoronként 10 filler, jtllásfkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-. el|egyzésl, családi hír, valamint a nylltfér^eoronkénf 60 nflérbe kérdi. A decsl kongatás. Ha nem tadná a jámbor olvasó, hogy elérkezett a nyári uborkasse ion, nézzen körül az ellenzéki politika tünetein s rá fog jönni arra, hogy kellős közepében vagyank a nyári érés kábulatának, amikor az ellenzék főszóvivői közül egyesek más hiányá­ban a harasztot verik, hogy zörögjön már, mert nem élhetnek zene-bona nélkül. A független kisgazda párt tisz­teletreméltó vezére megyénkben Decs községében rántotta ki fringiáját s jobbra-balra csapkodva hadakozott nemlétező sárkányokkal s ahogy a közvélemény ezt a veritékes viasko dást figyeli, mosoly derül az arcán, mert az ellenzéki vezér hossza kard- hüvelyéből egy ócska kis penecilus került elő, amely ugyan hogy is sebezhetne. Régi, rozsdás ellenzéki fegyver ez, amelyet immár nnalomig a diktatúra ellen köszörültek. Az ellen a diktatúra ellen, amely nem létezik s miután nincs, róla szót sem volna szabad ejteni. De igy, nyári időben, amikor a nagy .politika elvégezte derekas mun­káját s a honatyák visszavonultak kerületeikbe, hogy népükkel közvet­len érintkezésbe jussanak s az ország figyelme a mezőgazdasági munkák bizakodó és reménydus ütemét figyeli, — igy e nyári időben beköszönt a politika életébe a teljes érdektelen­ség. A figyelem a munka gyümölcse felé terelődik s mindenkinek a gon­dolatát az tölti el, hogy az aratás minél eredményesebb legyen. Nem igy azonban az ellenzéki politika. Az még mindig magán hordva egy letűnt korszak bélyegét, most is olyképp nyilvánítja az őt eltöltő gondolkodá­sát, hogy kiruccan egy egy ország* részbe s előszedi százszor és ezerszer lejátszott kopott lemezét, egyre nye* kergeti a diktatúra vádját, ahelyett, hogy hagyná nyugodtan dolgozni a kisgazdákat hiúsági, díszpolgári ok­levelek átadásának parádéjával von ják el őket a legszorgosabb időben a munkától. Amint láttuk, ez a kin­tornásáé nem tud tulnagy és értékes publikumot teremteni, de mégis végzi a maga jámbor munkáját, amellyel sem önmagának, sem a publikumnak, valljuk meg őszintén: nem szerez valami nagy élvezetet és a gazda­társadalomnak pedig semmiféle hasz­not. Nem kell tehát túlságosan komo­lyan venni az ilyen nyári vádaskodá­sokat, de mégi8 meg kell jegyeznünk, hogy az események és a felelős hely­ről elhangzott kijelentések éppen elég cáfolatok arra, hogy azokat tulsá gosan szivünkre ne vegyük. A Gom bős kormány immár három esztendei kormányzása alatt egyetlen egy eset­ben sem keltette még csak a gyanú ját sem annak, hogy ő parancsura­lomra törekednék. Legutóbb egy volt miniszterelnök, ma köztiszteletben álló politikus, tartotta szükségesnek kije­lenteni a felsőházban, hogy a régi parlament feloszlatása és az uj kép­viselőház összeülésének körülményei a legtisztább alkotmányosság jegyé­ben folytak le. De keresve sem tud­nának olyan mozzanatot a magyar közéletben, amely a legkisebb aggo­dalomra is okot adhatna. Az alkot­mányos formák pontos betartásával jutottak törvényerőre egyes szükség szerű s múlhatatlanul megvalósítást váró gondolatok. A költségvetés vi­tája is ilyen mederben folyt le. Még szőrszálhasogatással sem lehetne meg­találni jogát annak az állításnak, amely azt igyekszik a közhiedelembe bevinni, hogy itt a háttérben vala- mely gyanús tünetek mutatkoznak, amelyek az alkotmányosság terüle- letérői a parancsuralmi rendszer felé igyekeznek eltolni a magyar köz­életet. A Gömbös-kormány alkotmányjogi vonatkozásban még eddig semmiféle reformmal nem állott elő. Mindazo­kat az eszközöket, amelyekkel kor­mányoz, ő a törvényből és rendele­tekből készen kapta a azokhoz ra­gaszkodva szigorúan kitart az alkot­mányosság mellett. A négyéves munkaterv tartalmaz olyan pontot, amely igenis elő akar állni alkotmányjogi reformokkal. — Ennek az ideje el fog érkezni, mert az alkotmányt sem lehet megcsonto­sodott merevségében elképzelni, hiszen az az ezeresatendős magyar alkot­mány az élettel kapcsolatban állandó és folyamatos fejlődésen ment keresz­tül. Ne féltse senki tehát a Gömbös­kormánytól az alkotmányt s ne zör­gessék a diktatúra harasztját akkor, amikor ennek még csak szellője sem mozdult meg. I RAJ OSZKÁR 1871-1935. | Szerdán délelőtt futótűzként ter­jedt el Szekszárdon a hír, hogy a vármegyeháza ormán lengő fekete zászló Raj Oszkár nyugalmazott fő szolgabirónak váratlanul bekövetke­zett halálát jelenti. Mindenfelé mély megdöbbenést keltett a gyászosét, melynek részletei még sajnálatosabbá teszik ennek az érdemekben gazdag, jólelkü, minden szépért és nemesért rajongó, ideális gondolkozása, izzó hazafias érzésű férfinak az elmúlá­sát. Raj Oszkár ugyanis önkezével vetett véget életének. Szerdán reggel — valamivel kilenc óra előtt — Kistormás telefonon ke­reste dr Peresei Béla alispánt, aki­nek a hivatalos kiszálláson ottlévő Hidasy Imre simontornyai járási fő- Bzolgabiró jelentette, hogy Raj Osz­kár 8 óra 5 perckor gyönki lakásán revolverrel főbelőtte magát és mire az orvosi segítség megérkezett, már meg is halt. Ugyanakkor azt is el­mondta Hidasy főszolgabíró, hogy a tragikus esettel Bzemben teljesen ér­tetlenül állanak úgy a hozzátartozók, mint a jóbarátok. A robusztus test­alkatú ember nemrégiben rossz köz­érzetről panaszkodott ugyan, azon­ban a Budapesten egy szanatórium­ban is többször megismételt orvosi vizsgálat megállapításai szerint sem­miféle szervi betegségben nem szen­vedett. Ebből azt lehet következtetni, hogy hirtelen támadt idegösszerop­panás adta kezébe a fegyvert. Levél nem maradt utána, amely magyará­zatát adná szörnyű elhatározásának. Raj Osakár halálával lapunkat is súlyos veszteség érte, mert ő, aki­nek gyönyörű Írásai kedvelt ékeB ségei voltak a szabad természet, az erdő, a vadászat és a madárélet is­mertetésével foglalkozó folyóiratok­nak, a Tolnamegyei Újság hasábjait elejétől fogva megtisztelte társadalmi, valamint a kulturális élet környék­beli eseményeit regisztráló cikkeivel és Bársony István stílusa tároáival, amelyekből oly gyönyörűen tükrö­ződtek ki a természet szépségeinek meglátásai. A megboldogult az 1871. évi má­jus hó 26 án született a baranyame- gyei Főherceglakon, ahol édesatyja Frigyes főherceg uradalmainak mű­szaki főtanácsosa volt. Középiskoláit a ciszterciták pécsi gimnáziumában végezte, majd joghallgató lett. Az államtudományi államvizsga letétele, illetve önkéntesi évének leszolgálása után az 1895. évi mároius hó 3 án, mint közigazgatási gyakornok Ba­ranya vármegye szolgálatába lépett és mint ilyent ugyanazon év novem­ber 1-ével Tolna vármegye IV. al­jegyzőjévé választották. Ebben az állásában maradt az 1898. évi au­gusztus hó 15 ig, amikor Dombó­várra került szolgabirónak. Tízévi dombóvári szolgálat után az 1908. év augusztusában a tamási főszolga­bírói hivatalhoz való áthelyeztetését kérte és az 1916. évi április 29 én megválasztották a simontornyai já­rás fősiolgabirájává, mely hivatalát az 1934. évi december hó 31 évéi történt nyugdíjazásáig a legpéldásabb módon vezette. Résztvett járásának minden társadalmi megmozdulásában és a szó szoros értelmében vezetője, irányítója volt a gondozására bízott terület kulturális életének. Rajongó szerelmese volt a szabad természetnek, avatott, tanult ismerője az állatok, különösen a madárvilág életének és a szó legnemesebb ez leguribb értelmezése szerint kulti- válta a vadászatot. Ebben a sport­ban mindig megnyilvánult az erdők kedves vadjai iránt való szeretető» Mint a madarak ismert nevű tudósa megalapította a Pesthy Pálról elne­vezett gyönki madárvártát, amely­nek összeköttetései voltak Európa minden ilyen intézetével. Nevét az egész világon ismertté tette az a kö­rülmény, hogy az angol lapok fény­képekkel illusztrált oikkeket írtak poétikus gondolata megvalósításáról, az első Ízben Gyünkön felállított ma­dárkarácsonyfákról. Példás házas életet élt feleségével, Fördős Katával, néhai Főrdős Vil­mos vm. tiszti főügyész leányával- Mivel házasságát az Isten nem ál­dotta meg utódokkal, a gyermekek iránt érzett szeretető a gyermekvéde­lem és a gyermeknyaraltatások elő­mozdítása terén élte ki magát. Kiváló közigazgatási szolgálatát még az 1912. évben, tamási szolga- biró korában elismerte a király ée a Ferenc József rend adományozásá* val tüntette ki, mig a gyermek- nyaraltatás terén szerzett érdemeiért a Vörös Kereszt I. o. díszjelvényét kapta. Nyugalomba vonulásakor » kormányzó a kormányfőtanácsosi cím­mel tüntette ki. Mélyen lesújtott özvegye akként intézkedett, hogy holttestét Usdra szállíttatja, ahol a Fördős család sírboltjában helyezték örök nyu­galomra. Gyünkön csütörtökön dél­után 6 órakor folyt le az impozáne gyászszertartás, melynek keretében Gyönk és környékének lakossága bú­csút vett a megboldogulttól, majd kocsira tették a koporsót és az éj folyamán elszállították Uzdra. Régi stílus a demagógiában. védelemre, mégis le kell rögzítenünk, hogyha nem volt is közigazgatási tisztviselő, olyan széleskörű tudással, páratlan gyakorlati érzékkel és judi- cintnmal rendelkezik, amely mindig megtalálja a helyes, az igazságos, törvényes utat és emellett páratlan igazságérzete, egyszerű, nyílt, kato­nás jelleme nem tűr meg semmi olyat, ami az igazságnak meg nem felelne- Ez a titka annak, hogy a tárgyila­gos szemlélők előtt pár hónapos minisztersége alatt is csak tiszteletet és megbecsülést szerzett magának. Tiltakoznunk kell tehát az ellen, hogy a belügyminiszternek dr Klein Egyet szám ára 12 fillér. Dr Klein Antal országgyűlési kép­viselő alapos leckét kapott a parla­mentben vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminisztertől népszerűséget haj- hászó hangzatos, a tényeket nem a maguk valóságában, hanem az ő szokásos álokoskodásával feltáró in­terpellációjára. És ahelyett, hogy kudarcával hallgatna, most szóval és írásban akként állítja be Kozma bel­ügyminiszter válaszát, hogy ez a be állítás tulajdonképpen tudatos elfer ditése és félremagyarázása a parla mentben elhangzott felvilágosításnak. Bár Kozma Miklós belügyminisz- i tér kiváló egyénisége nem szórni

Next

/
Oldalképek
Tartalom