Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-07-03 / 54. szám
XVII. évfolyam. Mai lapszámunkban bentfoglaltattk a „Tolnamegyei Gazda" Szefeszárd, 1935 Julius 2 (kedd) 54. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és Idadőhivalal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS , Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1'50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 Aller. Mllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér'soronként 60 fillérbe kerül. Hosyor aratűs hlmnuszii. Irta: Jánosi György. Noé galambja olajfalevelet hoiott Beájában ai özönvia után a győzhetetlen föld meginduló életének Uienete gyanánt. Utána kigyult az áldozati oltár, elhangzott az Ígéret: „Vetés és az aratás meg nem szűnnek.a Legyen áldott az Isten szent neve, Ígéretének megtevéséért. Messze idők zordon változásai ellenére Isten ígérete meg nem váltoaott. A munkálkodó ember esztendőnként részesült abban az ajándékban, amelyet a magyar nép így nevez: áldás. Ha ez az áldás csak egyszer elmaradt volna, tenger nyomor, elképzelhetetlen szerencsétlenség, beláthatatlan boldogtalanság szakadt volna a világra, abban az egész emberiségre. Hiszen a világon minden baj forrása az ínség és azok a nemzetek, amelyek a mindennapi kenyérért folytatott harcban morzsákért kénytelenek kemény tusákat, súlyos versenyeket megvívni, végül is elvesztik emberi vonásukat és a kötekedés félelmes félállataivá süllyednek le. Legyen áldott az Isten szent neve ígéretének hűséges megtartásáért. Ezer éven át a magyar nemzet Istentől számára rendelt földterületén komoly, fáradhatatlan munkájával véste rá nevét a művelt világ homlokára. A magyar búza fogalommá lett, a magyar föld az ígéret földévé. Eltűntek itt a vad mocsarak, eltűntek itt a rengeteg erdőségek, ijesztő berkek. Szelíd mosoly költözött a föld arcára és a honszerzés harcainak hőse pásztorsippal, megvetéssel tette ismertté és halhatatlanná hősi nevét. Volt idő, amikor Európa veteményes kertjének nevezték a magyar földet és nem tudták elképzelni a müveit világ életét a magyar munka eredménye : a magyar kenyér nélkül — ott díszlett az minden asztalon, minden kézben, mint az élet ékessége. Legyen áldott az Isten szent neve, hogy ezt a magyar földet kenyéradóvá tettel Jött pedig a tornyos felhők komor ideje, amikor ijesztő volt az ég alja és haragvó az ég homloka. Nehéz napok vonultak el a magyar föld és magyar kenyér felett. A világ súlyos gazdasági viszo nyok közé jutott és ez első sorban a magyar gazda homlokát hintette be a gond árnyaival. Azt mondták, hogy nem bírja ki ez a kis ország a mesterségesen készített, mélyített és kiélezett helyzetet. Készültek temetésére különösen azok, akiknek év- századokon át az volt óhajuk, hogy ez a nemzet, ez az ország ne legyen az élők közt. Hogy a helyzet még elviselhetetlenebb legyen, a fáradt karavánok éhes keselyűi jelentek meg a nemzet történetében és az elégedetlen kedélyek izgatása, háborgó lelkek felbujtogatása árán igyekeztek feUzinre vetődni. Telehazudták valótlan álmaikkal, elszéditették teljesíthetetlen ígéreteikkel a magyar népet. Zárt ajtók mögött kinevették és bugrisnak nevezték, szemben, nyíltan hízelegtek neki, magukat megváltóknak hirdették. Szegény magyar nép, hogy szenvedett, hogy bízott és hitt 1... Legyen áldott az Isten szent neve, hogy megszabadította a magyar kenyeret a gazdasági és a magyar gazda lelkét a lelki rabságtól I És most ismét elérkezett a várva- várt idő. Aratnak. Minden képzeletet felülmúló ünnepi valóság arany színe terül el előttünk a magyar földön: dús kalászok végtelen tömege borítja a földet, hogy a föld már nem is látszik. Magyar kalászok! A teremtés gondolatának legszebb remekei 1 A magyar kenyér dajkái! Ők hordozzák azt a drága magot, amely annyi örömnek, megelégedésnek tartalmazója, mint ameny- nyi harmat érte, amíg a sarló élére alkalmassá lett. Háromszázmillió pengő értékű tisztabuza az, ami eddig a hozzávetőleges becslés számit. Ha most ehez hozzáviszonyitjuk a magyar mezőgazdaság más termékeit íb, arra a meggyőződésre jutunk, hogy gazdasági helyzetünk észrevétlenül * szökött fel arra a magas szinvonalra, amelyet az u. n. jóvilág idején elért. Ma mindenki vérmes reményekkel tekint a jövő felé és általános a hit, hogy a lehetetlen helyzet láncait lerázó nemzet további sikerek küszöbén áll és csak órák kérdése, hogy régi területi nagyságával szemben támasztott igényei is kielégítést nyerjenek. A vetés megérett. Kereszt mögött kereszt 1 Forró napsugár bujdosik a tarlókon. Legyen áldott az arató I A kéz, amely vetett, a kéz, amely kévét köt, a kéz, amely kenyeret ad, a föld amely a vetést hordozza. Legyen áldott a gondolat, mely e nemzet kenyere felett jól intézkedik. Legyen áldott aa Isten! És adjon jó időt annak a másik vetésnek éréA szehszárdi Kolosok pécsi győzelme. Minden tiszteletet megérdemel az a megható rajongás, amellyel a Szekszárdi Daloskör tagjai igyekeznek magukat a dal kultuszában tökéletesíteni és ezzel úgy maguknak, mint a város egész társadalmának magasabb értékű művészi élvezetet szerezni. Ennek az igyekezetnek újabb büszke állomása a Szent Péter és Pál napján Pécsett tartott kerületi dalosverseny, amelyen a nehéz dal- csoportban versenyző szekszárdi dalosok 120 pontból 106 ponnttal elnyerték az országos hirü pécsi ki- rálydijas dalárda diját, egy remekmívű, hatalmas ezüst serleget. Midőn a legnagyobb örömmel einlékezünk meg a Petz Hubert karnagy vezetése alatt működő Szekszárdi Daloskörnek erről a sikeréről, csak az őszinte elismerés hangján mondhatunk au együttes minden tagjának köszönetét azért az önzetlen fáradozásért, amely- lyel a győzelem eléréséhez hozzájárult és Szekszárnak dicsőséget szerzett. A Datoskör tagjai — mint ismeretes — majdnem kivétel nélkül szegény emberek, polgárok és iparosok. akik anyagi áldozatokat is hoztak, hogy Szekszárd művészi hírét országos viszonylatokban is öregbítsék. A helyi társadalom bizonyára a legnagyobb megértéssel és szeretettel fogja dalosainak törekvéseit honorálni és legközelebbi hangversenyükön tömeges megjelenésével fogja ezt az ideális csapatot hozzásegíteni az anyagi eszközökhöz, amelyek révén máshol is újabb dicsőséget szerezhetnek majd a megyeszékhelynek. Hősi emlékmű avatás Nagymányokon. Lélekemelő szép ünnep keretében áldozott junius hó 29 én Nagymányok községe hősi halottéi emlékének, ekkor leplezve le a templom falába épített emlékművet. Lobogódiszt öltött az egész község s már félkilenc órára összegyűltek dr Kurz István járási főszolgabíróval az élen a környék jegyzői kara, Bonyhád intelligenciája, a nagymányoki bányatelep vezetősége, élén Erdős Jenő főfelügyelővel. Kilenc óra előtt érkezett meg dr Peresei Béla alispán dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő társaságában a községházára, ahol a főszolgabíró üdvözölte a vármegye vezetőjét. A községházáról a templomba vonultak, ahol a szentmisét Szent- iványi József szálkái plébános celebrálta, mely alatt Eicher János igazgató tanító vezetésével a kát. ve- gyeskar énekelt. Mise után a templom előtti téren felállított sátorban foglaltak helyet a hatóságok képviselői s a nagyszámú közönség, mikor a kát. vegyeskor elénekelte a Himnuszt, mely után Lendvai István: Csillagokkal szólok c. költeményét az elemi iskolások ssavalókórusa adta elő hatásosan. Ezután Blandl György esperesplebá nos, egyházkor, tanfelügyelő lépett a pódiumra s klasszikus szép beszédben emlékezett meg a község hősi halót tairól, kik példát mutattak arra, hogy nyelvi, faji s vallási különbség nélkül hogyan kell szeretni a hazát. A magyar, majd német nyelvű beszéd, közben lehullott a relief-emlékműről a fehér lepel. Szegő Lajos nagymányoki rk. tanító Sik Sándor költeményének szép- elszavalásával hozzájárult a lélekemelő ünnep értékének emeléséhez. A vegyeskor Bús magyarok imádkoznak c. dalt énekelte el szép hangszine- zéssel, majd Möeler: Die Briefe der Gefallenen o. müvét a Szemere Gyula tanár által a község aprajából és felnőttéiből összeállított szavalókórus adta elő, könnyeket csalva a szemekbe. Ezután kegyeletes szavak kíséretében helyezte el dr Perczel Béla alispán az emlékműre a törvényhatóság, vitéz Molnár őrnagy a honvédség, vitéz Tihanyi Ssilárd székkapitány a vitézek, Erdős Jenő bányafelügyelő a bányaigazgatóság, dr Haiszer János orvoB a szekszárdi frontharcosok koszorúit, majd a község, a leventék, a bányatelepi és községi olvasókörök s sportegyletek, a bányatelepi cser» készapródok, a különböző társadalmi alakulatok, az iskolások köre s végül a hősihalottak hitvesei, illetve édesanyái helyeztek koszorút az emlékműre. Esután a vegyeskar énekelt» el a Szózatot b ezzel a kegyeletes 1 ünnep véget ért. Az ünnepély után Egyet szám ára 12 fillér. sére, aratására is, amelyért imád* kosunk.
